Egy ideig sz�tlanul meredt�nk egym�sra. Idegesen kezdtem el r�gni az als� ajkam, de a fesz�lts�g csak nem akart elt�nni. Jake is majdnem olyan fesz�lt volt, mint �n, de a szem�ben r�m�letet l�ttam. Mit�l f�lne? F�l att�l, amit sejt, hogy mondani fogok? Val�j�ban m�g azt sem tudtam, hogy mit akarok mondani. Jake hosszas hallgat�s ut�n t�rte csak meg a csendet.
- Nem kellett volna egyed�l az erd�ben m�szk�lnod. Tudod, mekkora vesz�lybe sodortad magad? - hangj�b�l kicsengett a rosszall�s.
Hirtelen m�r egy�ltal�n nem voltam ideges. D�h�s voltam, m�rges, ami�rt Jake �gy besz�l velem, mikor az eg�sznek � volt az oka.
- Tudod, mi�rt mentem az erd�be?! - k�rdeztem, d�h�sen �lltam pillant�s�t, mely kutat� volt, �s k�v�ncsi.
Lassan megr�zta a fej�t, l�tsz�lag bosszantotta ez a t�ny.
- Az�rt, mert valaki volt olyan idi�ta, hogy nem vitte mag�val a mobilj�t �s egy teljes napra elt�nt a vil�g szeme el�l, csak az�rt, hogy mint egy idi�ta, m�ni�kusan levad�ssza Helen�t. Sikertelen�l! Agg�dtam �rted, f�ltem, hogy bajod esett, �s k�pzeld el, hogy ez�rt mentem az erd�be. Csak az�rt, hogy megkeresselek! Te k�nyszer�tett�l erre a d�nt�sre! - magyar�ztam haragosan.
Jake kiss� megd�bbent, de �gy tett, mintha nem is �rdekeln�l ez az eg�sz. M�g mindig szent�l �gy �ll�totta, hogy �n voltam a felel�tlen.
- Nem kellett volna f�ltened, �s soha nem is kell. Farkas vagyok, nem �rthat nekem egy olyan kis pi�ca, mint Helena! - sziszegte d�h�dt hangon.
Megr�ndult az arcom a pi�ca sz� hallat�n, m�g akkor is, ha nem r�m haszn�lta, s�rt� volt. Igaz�n leszokhatott volna m�r err�l a kedvem�rt legal�bb.
- Te mindig annyira nagyra vagy magaddal, Jacob. Nem vagy s�rthetetlen. Megs�r�lhetsz, k�nnyebben, mint b�rki m�s! - v�laszoltam aggodalmas, de ugyanakkor m�g mindig d�h�t hangon.
- Legal�bb ember vagyok... - sziszegte, de amint kimondta ezt, b�nb�n�an n�zett r�m.
�reztem, amint a szemem ellepik a f�jdalom �s a harag s�s k�nnyei. Jake megpr�b�lta megfogni a kezem, de elr�ntottam el�le. �sszesz�k�lt szemekkel meredtem r�. R�, akir�l azt hittem, hogy el�gg� szeret ahhoz, hogy ne b�ntson meg ennyire. Mert az, amit mondott, b�ntott. De nem csak b�ntott. F�jt. F�jdalmat okozott nekem, mely a sz�vem t�j�k�r�l indult, �s eg�szen tov�bb indult onnan a testem minden pontj�ba.
- Ne haragudj! Nessie... Sajn�lom... �n... nem is tudom, mit gondoltam... nem akartalak megb�ntani... - n�zett r�m b�ntudatosan.
A nagy kiskutya szemek most nem b�rtak meghatni.
- Pedig siker�lt. T�l sok�ig t�rtem el, hogy �gy besz�lj velem. Ebb�l el�g volt. Nem akarok t�bb� szenvedni, se miattad, se senki miatt - v�laszoltam k�nnyes szemekkel.
Jake igyekezett �jra k�zelebb ker�lni hozz�m, de nem is engedtem, hogy meg�rintsen. �gy �lltam ott el�tte, mint egy szobor, mely nem k�pes semmilyen �rzelem kimutat�s�ra. Csak a f�jdalom jelei mutatkoztak meg az arcomon, mik�zben a k�vetkez�ket mondtam:
- Azt hittem, el�gg� szeretsz ahhoz, hogy meg�rtsd, mit is �rezhetek. Hogy tudd, mennyire f�j, mikor s�rtegeted a fajom. Hidd el, �n is szeretn�k ember lenni. Mindenn�l jobban! De nem lehetek. Nem annak sz�lettem. �n egy sz�rnyeteg vagyok, egy v�rsz�v�, egy pi�ca, semmi m�s. Ennek sz�lettem, �s ezen sehogy sem tudok v�ltoztatni - s�rtam.
Jake fel�m ny�jtotta a kez�t, �jb�l. Most hagytam, hogy let�r�lje k�nnyeim, de minden egyes pillanat, mikor forr� ujjaival a b�r�mh�z �rt, iszony�an f�jt. �gette a b�r�met az �rint�se, �s �gy �reztem, mintha bel�lr�l mardosna valami. Valami gyilkos dolog. �tkoztam a vil�got, hogy nem hagy nekem soha b�k�t. Mi�rt nem engedi v�gre, hogy boldog legyek? Tal�n mert nem is lehetek az. Lehet, hogy a sorsom az, hogy mag�nyos legyek, hogy egyed�l �ljek. Lehet, hogy nem is szabadna senkit szeretnem. Lehet, hogy Jake-t sem kellene.
- Szeretlek, Nessie - suttogta - �s nem tartalak sz�rnyetegnek, se semmi m�s borzalmas l�nynek. Te, csak sim�n, Nessie, vagy. Egy k�l�n faj, ha �gy tetszik. V�mp�r l�tedre k�pes volt�l olyan dolgokat tenni, �gy �rezni, ahogy m�s nem.
- P�ld�ul? - n�ztem r� k�nnyes szemekkel.
- Beleszerett�l egy farkasba. Ez el�gg� k�l�nleges eset, nem? - mosolyodott el, de arca szinte azonnal �jra komolly� v�ltozott.
Megr�ztam a fejem, �s messzebb h�z�dtam t�le.
- Tal�n ez volt �letem legnagyobb hib�ja - mondtam, szinte magamnak, de Jake meghallotta.
- Mir�l besz�lsz, Nessie?! - k�rdezte d�bbenten.
Lehunytam a szeme, �s pr�b�ltam �sszeszedni magam. Pr�b�ltam megfogalmazni magamban, hogy mit hogy is kellene megmagyar�znom neki azt, amit �rzek, ahogy �rzek. Meg fogja vajon �rteni? Megpr�b�l majd lebesz�lni r�la, vagy csak sim�n belet�r�dik? Ahogy Jake-t ismerem, biztosan ellenkezni kezd majd.
- Nek�nk nem lenne szabad egy�tt lenn�nk, Jake. Tal�n Helena, s tal�n a Volturi is ez�rt �ld�z minket. Ez�rt avatkoztak bele a kapcsolatunkba. Hogy figyelmeztessenek, hogy mi nem lehet�nk egy�tt.
- Ez h�lyes�g! �k megakartak �lni! - morogta Jake.
- De mi van ha nem?! Mi van, ha csak sim�n tudatni akart�k vel�nk, hogy a helyzet? Hogy farkas vagy �n meg v�mp�r! - k�rdeztem f�j� sz�vvel, ahogy r�j�ttem, vagy csak sejtettem, mi lehetett a Volturi c�lja azzal, hogy Helen�t r�nk szabad�tott�k.
- Pont ez�rt nem szabad megh�tr�lnunk! Nem a Volturi �s nem Helena d�nti el, hogy kit szeress�nk! �n szeretlek, �s tudtommal te is szeretsz, �gy hogy nincs mir�l besz�lni. Eddig is sok mindenen kereszt�l ment�nk m�r, ezt is �tv�szelj�k! - ellenkezett, pont �gy, ahogy sz�m�tottam r�.
- Nem akarok enn�l is nagyobb bajt okozni... - suttogtam elgyeng�lve.
Tudtam, hogy hat�rozottabbnak kellene lennem, de sehogy sem ment. Gyenge voltam k�v�l is �s bel�l is.
- Mif�le bajt?! Te senkit sem b�ntott�l, vedd m�r �szre! - most m�r szinte kiab�lt.
A fejem hasogatni kezdett a hangj�t�l, de igyekeztem meg�rizni marad�k er�met.
- Rengeteg bajt okoztam azzal, hogy bel�d szerettem - magyar�ztam meg.
Jake bossz�san megr�zta a fej�t.
- Akkor szerintem ne is besz�lj�nk arr�l, hogy �n mekkora bajt okoztam. �n v�s�dtem bel�d, Nessie. �n! - l�ttam rajta, hogy mennyire elsz�ntam akar meggy�zni engem. Ez egyben j�l esett is, meg f�jt is.
- Arr�l nem tehett�l. Nekem viszont lett volna v�laszt�som. Ha nem szeretek bel�d, akkor tal�n minden rendben lenne, �s Helena soha nem v�lt volna ilyenn�... - bizonytalanodtam el.
- Jaj, nehogy m�r most meg Helena miatt f�jjon a fejed! Mi�rt akarsz mindig minden �ron megv�deni valakit?! Nevets�ges, amit most is m�velsz. Megpr�b�lsz magadra h�r�tani valamilyen hatalmas bajt! Feleslegesen f�radozol, Nessie! - v�laszolta komoran.
- �n nem v�dek senkit sem! Csak azt mondom, hogy mennyivel k�nnyebb lenne minden, ha mi nem lenn�nk egy�tt! - v�gtam a szem�be.
L�ttam rajta, hogy ezzel igaz�n megb�ntottam, de tartotta mag�t, �s tov�bb ellenkezett.
- Az neked jobb lenne?! Nem f�jna egy kicsit sem?! Mert �n pokolian �rezn�m magam. Ink�bb a hal�l, minthogy n�lk�led �ljek, �s ezt sz� szerint �rtem! Ha nem l�thatn�lak, belepusztuln�k! - kiab�lta mag�b�l kikelve, nagyon ideges voltam.
Igaz�b�l nem tudtam, hogy mi miatt. Maga miatt agg�dik, amiatt, hogy b�natos lesz, vagy miattam, hogy elhagyom e? Nem tudtam r�j�nni.
- Most nem sz�m�t, hogy �n hogy �rezn�k... - ellenkeztem.
- �s az sem sz�m�t neked, hogy �n hogy �rezn�k? Nem sz�m�tanak neked az �rz�seim? - k�rdezte.
- H�t persze, hogy sz�m�tanak! - bosszankodtam.
Hogy k�telkedhet ebben?!
- Akkor k�rlek fejezz�k be most r�gt�n ezt a felesleges vit�t, mert ezzel nem megy�nk semmire! - jelentette ki hat�rozottan.
�gy t�nt, nem ismer ellenmond�st, de �n m�g tov�bb folytattam ennem ellen�re.
- Szeretn�k m�g mondani valamit... - kezdtem bele bizonytalanul.
V�rakoz�s teljesen n�zett r�m, most az egyszer �jra megvillant a szem�ben egy kis f�lsz. A f�lelem, hogy elvesz�thet.
- Mit? - k�v�ncsiskodott.
- Szerintem egy kis sz�net j�t tenne nek�nk. A kapcsolatunknak. �t kellene gondolnunk mindent. Mindkett�nknek - hangs�lyoztam ki az utols� sz�t.
Jake habozott, tekintet�b�l nem tudtam kiolvasni semmit sem.
- H�t j�, majd alszok a kanap�n, ha egy kicsit egyed�l akarsz maradni a szob�ban. Kib�rom - egyezett bele, de �n megr�ztam a fejem.
- Nem err�l van sz�.
- Akkor? - �rtetlenkedett.
- �n el szeretn�k k�lt�zni t�led. Egyed�l akarok lenni egy kis ideig. Gondolkodni szeretn�k rajtunk. Kett�nk�n.
Amikor ezt kimondtam, Jake m�r nem csak f�lt, hanem rettegett. Azonnal k�zelebb j�tt hozz�m, �s szorosan megfogta mindk�t kezem.
- Nem, azt nem akarom! Nem, nem, nem! Maradnom kell! K�rlek, Nessie, ezt nem teheted velem! - ny�sz�r�gte f�jdalmasan.
- Sajn�lom, de nekem kell egy kis leveg�, hogy felszabaduljak. Mindenn�l jobban szeretlek, de �rtsd meg, mindkett�nknek j�tt tesz majd egy kis v�ltoz�s.
- Neked tal�n, de nekem nem! - ellenkezett, �s t�rdre rogyott el�ttem.
A kezeim m�g mindig szor�totta. Megf�jdult a sz�vem, ha csak r�n�ztem. Mi�rt teszem ezt vele? Mi�rt hagyom szenvedni? Val�ban ennyire �nz� lenn�k, hogy csak a saj�t ig�nyeimet tartva szem el�tt, hagyom, hogy f�jjon neki b�rmi is?
- Jake... ne haragudj r�m, de... de... ezt kell tennem! - elcsuklott a hangom.
Jake arc�n v�gigfolytak a k�nnyek.
- Szak�tasz velem? - k�rdezte szomor�an, szenvedve.
Megr�ztam a fejem, el�sz�r nem b�rtam megsz�lalni.
- Csak egy kis sz�net. �g�rem, minden rendben lesz azut�n - lehajoltam, �s megcs�koltam a homlok�t.
Most m�r hangosan r�zta a zokog�s, de tudtam, hogy ha nem megyek el onnan, akkor m�g meggondolom magam. A kezemet alig akarta elengedni, de v�g�l siker�lt kiszednem a szor�t�s�b�l. �n is zokogtam, mikor fels�t�ltam a szob�mba. Hogy lehetek ilyen gonosz, ennyire �nz�?! T�nyleg egy sz�rny vagyok, �s meg sem �rdemlem, hogy Jake szeressen engem! Egy idi�ta vagyok, egy... gyilkos! Meg�ltem az �rzelmeit, meg�ltem a... sz�v�t. Ut�ltam magamat ebben a pillanatban. Ha tudtam volna, legsz�vesebben kit�ptem volna a saj�t sz�vemet. Ha tudtam volna...