Renesmee szemsz�g

Reggel vid�man ugrottam ki az �gyamb�l. Ma elmegy�nk a La Push-ba.  
Rosaline-t meg sem v�rva lerohantam a konyh�ba, �s megreggeliztem. M�zli tejjel. Rolsaine is lassan leballagott, �s le�lt mell�m az asztalhoz. 
- L�tom be vagy s�zva. Akkor egy �jszaka alatt m�gsem j�tt meg a j�zan eszed? 
- Elakarok menni a La Push-ba. Tudod… an�lk�l a farkas n�lk�l, �gy �rzem magam, mintha hi�nyozna egy r�szem.  
- Ez durva… nem hittem volna, hogy ez a te r�szedr�l is ennyire intenz�v. 
- Ezt hogy �rted? – k�rdeztem bamb�n. 
- H�t, hogy nem csak a farkas lesz f�lig szerelmes bel�d, hanem te bel�d is. 
- Nem vagyok f�lig szerelmes bel� – pirultam el. – Csak tudni akarom, hogy ki �. Ezzel nem teszek semmi rosszat. 
- Igen, �s ha tal�lkoztok, onnant�l nem tudtok majd egym�st�l elszakadni. pomp�s lesz. 
- Csak nem f�lt�keny vagy? – vigyorodok el. 
- Nem! Dehogy is. �s hogy l�sd, nem vagyok az, veled megyek.  
- Rendben. Akkor induljunk is. 
- Nincs egy kicsit kor�n? 
- Nincs.

Felvett�k a cip�nket, Rosaline pedigindult volna ki a kocsi kulccsa, de kikaptam a kez�b�l. 
- A-a-a – r�ztam a fejem. – �n vezetek.  
- Mindig te vezetsz – puffogott Rosaline. 
- Ilyen az �let – vigyorodom el, �s elindulok a kocsi fel�. Rosaline mellettem t�ncik�l.  
Mire �n be�l�k a kocsiba, � is elfoglalja a hely�t. 
- Renesmee, te tudod merre van a La Push? 
- Igen. Amikor j�tt�nk Forks-ba, l�ttam egy t�bl�t kirakva. 
- Akkor indulhatunk. 
Beind�tottam a kocsit, �s elindultam a La Push fel�. 
Az �t unalmasan telt. Rosaline-nel egy sz�t sem sz�ltunk egym�shoz. �n a vezet�sre koncentr�ltam, � pedig a r�di�ban most sz�l� sz�mot �nekelte. Gy�ny�r� hangja volt, im�dtam hallgatni. Otthon mindig �n k�s�rtem zongor�n. Anya mindig d�dolt nek�nk egy altat�dalt. Azt mondta, apa �nekelte ezt neki. Persze � ezt nem tudja olyan j�l (saj�t bevall�sa szerint), de a hangok nagyj�b�l egyeztek. Rosalie tudott zongor�zni �s mindig, amikor elment�nk hozz�juk, tan�tgatott engem. V�g�l m�r nagyon j�l ment, �s lekott�ztam az altat�dalt. Amikor any�nak elj�tszottam, a v�g�n els�rta mag�t. Azt�n megk�rte, j�tsszam el neki m�g egyszer. Annyira megtetszett nek�nk, hogy Rosaline-nel �rtunk hozz� egy dalt. Nem siker�lt olyan j�l, de any�nak tetszett. 
Bekanyarodtam egy erd�s �rv�nyre, azt�n hirtelen meg�llt a kocsi. 
- Mi t�rt�nt? – k�rdezi Rosaline. 
- Azt hiszem, innent�l gyalogolnunk kell – mutattam r� a m�r�re, ami jelente, hogy a tart�j teljesen �res. 
- Remek. Igaz�b�l �gy is r�gen futottam. �s �tk�zben tal�n vad�szhatn�k is.  
- Ja. �sszek�t�d a kellemest a hasznossal – vigyorogtam r� testv�remre. 
- Valami olyasmi – v�laszol nekem mogorv�n. neki semmi kedve nem volt ehhez az �thoz, �n vettem r� azzal, hogy f�lt�kenynek �ll�tottam be. tudtam, hogyha ezt mondom neki, �gy is el fog j�nni velem.  
- �t k�zben t�nyleg elejtett egy szarvast, de nekem nem kellett vad�sznom. �r�ltem, hogy sz�guldozhattam. Sokkal gyorsabbak voltunk, mint az alaszkai kl�n b�rmely tagja, vagy �pp anya. Szerint�k ezt az ap�nkt�l �r�k�lt�k. Ha tal�lkozunk a Cullenekkel, mindenk�ppen ki kell majd h�vnom egy versenyre. Erre a gondolatra elmosolyodtam, de azt�n meghallottam Rosaline seg�lyki�lt�s�t. J�csk�n lehagytam magam m�g�tt, most pedig eszeveszett rohan�sba kezdtem. 
- Rosaline! – ki�ltottam bele az erd� cs�ndj�be. 
- Ne! Hagyj b�k�n! Nem akarlak b�ntani!- hallottam testv�rem kiab�l�s�t. 
Amikor k�zelebb �rtem l�ttam, hogy Rosaline-nek egy karmol�s nyom van az oldal�n, amib�l csak �gy folyik a v�r. 
- Hagyd b�k�n a testv�rem! – ki�ltottam, �s r�vetettem magam a farkasra. Nekiv�gtam a legk�zelebbi f�nak, majd miut�n f�ldet �rt, eszm�letlen�l fek�dt a fa mellett. Gyorsan odarohantam Rosaline-hez, aki az oldal�t szor�totta. 
- Mit csin�ljak? – k�rdezem t�le, kiss� hiszt�rikus hangon. Ennyire m�g egyik�nk sem s�r�lt meg. 
- Nem tudom. K�rh�zba nem vihetsz. 
- Mi�rt t�madott meg ez a farkas? 
- Ez egy alakv�lt� – ny�sz�r�gte. – Azt hitte, hogy ellens�g vagyok. �rezte a v�mp�r szagot rajtam.  
Hirtelen valami irt�zatos b�z csapta meg az orrom. Eddig is �reztem, de most m�g er�sebb� v�lt. Mozg�st hallottam a f�k k�z�tt, �s v�dekez� �ll�sban a testv�rem f�l� magasodtam, majd morogni kezdtem. Meg kell v�denem �t! 
Az erd� s�r�j�b�l t�bb farkas is kibontakozott, legel�sz�r a v�r�sesbarna farkast l�ttam meg. Abbahagytam a morg�st, �s kiegyenesedtem. Valami�rt �gy �reztem, nem fognak b�ntani. 
- Renesmee ezek mind alakv�lt�k. �s a legels� farkas, � az alfa. Azt hiszem, �t keress�k.  
- Tudom Rosaline – suttogtam, �s megbabon�zva n�ztem a farkast. Egy pillanatra elt�nt egy fa m�g�tt. megint azt csin�lja velem, mint a m�ltkor?! De most nem. Amikor �jra el�j�tt, egy bronzb�r� sr�c �llt a hely�n, �s ugyan azokkal a barna szemekkel n�zett r�m, mint az el�bb a farkas. Izmos fels�test�t nem takarta semmi, csak egy r�vidnadr�g volt rajta. �gy m�g gy�ny�r�bb, mint farkask�nt.  
- Nem akarunk titeket b�ntani – sz�lalt meg m�ly hangj�n. – Csak azt hitt�k, hogy betolakod�k vagytok. 
Hirtelen megmordult a farkas. 
- Vigy�zz a gondolataiddal! – kiab�lt r� Rosaline.  
- Te is gondolat olvas� vagy? - k�rdezi megd�bbenve a fi�. 
- Igen. Mint l�tod… - v�laszol neki ny�sz�r�gve Roslaine. Hirtelen �szbe kapok. Itt fekszik a testv�rem, nagyon v�rzik. �ssze kellene varrni a seb�t, hogy k�nnyebben gy�gyuljon, �n pedig itt besz�lgetek egy farkassal. 
- �hm… elmehetn�nk? A testv�rem, mint l�tod el�gg� megs�r�lt. 
- Embry-t is j�l helybenhagyt�tok – megy oda a fi�, a farkashoz, aki a fa mellett fekszik.  
- Megt�madta Rosaline-t. Mit kellett volna tennem?!  
- Nem az�rt mondtam, hogy felel�ss�gre vonjalak – mosolyog r�m. – Gyertek vel�nk, ismer�nk egy nagyon j� orvost. T�rt�netesen v�mp�r. Charlisle Cullen. Furcsa, hogy nem mondta, hogy idegen v�mp�rok vannak errefel� – gondolkodott el a fi�. 
- Mert m�g �k sem tudj�k.  
- Akkor most majd megtudj�k. Mind a kett�j�ket elvissz�k hozz�. � tudja mit kell tenni. 
Felvettem Roslaine-t a karjaimba, �s m�r �pp indultam volna, amikor a fi� ism�t megsz�l�tott: 
- Ne vigyem a h�tamon a testv�redet? – Az egyik farkas megint morogni kezdett, de amint r�n�zett az alfa, azonnal abbahagyta. 
- Nem kell k�sz�n�m.  
- Akkor induljunk.  
A fi� ment el�l, a t�rsai pedig Embry-t hozt�k. Rosaline k�zben elvesz�tette az eszm�let�t, ez�rt egy kicsit gyorsabb temp�ra kapcsoltam, �s oda mentem a v�r�sesbarna farkas mell�. ha megl�tom a Cullen h�zat, akkor azonnal odarohanok, h�trahagyva a farkasokat. 
Megl�ttam egy feh�r, magas �p�tm�ny k�rvonalait, �s biztos voltam benne, hogy c�lba �rt�nk. A farkasokat magam m�g�tt hagyva odarohantam az ajt� el�, �s bekopogtam. Azonnal ki is nyitotta, egy gy�ny�r�, g�nd�r barnahaj� n�. �n k�sz�n�sre sem m�ltattam, �s bementem a nappaliba kezemben eszm�letlen testv�remmel. 
- Dr. Cullen itthon van? – k�rdezem gyorsan. 
- Charlisle! Siess! Hozd a t�sk�d is! – sz�l a n� egy kicsit hangosabban. A l�pcs�n azonnal leszalad egy sz�ke haj� f�rfi. Teh�t � Dr. Cullen. K�zben a farkasok is befutnak, �s az alfa bej�n kez�ben m�sik t�rs�val. Mostanra m�r emberi alakot �lt�tt.  
- Jacob?! Mi t�rt�nt Embry-vel? 
- A l�ny – k�zben jelent�s�gteljesen r�m n�zett -, nekiv�gta egy f�nak. 
- Csak a testv�rem v�dtem! 
- Nyugi. Csak felv�zoltam az esetet.  
Ak�rmennyire is bel�m v�s�d�tt, egy kicsit ideges�tett Jacob… De a neve… az viszont gy�ny�r�. T�k�letesen illik hozz�. Mivan?! Megint r�m telepedett ez a r�zsasz�n k�d. Csak �t l�tom…  
- Charlisle, mi folyik itt? – j�n le az emeletr�l, egy r�vid, fekete haj�, alacsony l�ny. – Hirtelen mindenkinek elt�nt a j�v�je, �s Jasper is el�g… khm… furcs�n viselkedik.  
Meg akadt a szeme rajtam �s Rosaline-en, �s szinte t�tva maradsz a sz�ja.  
- Ez nem lehet… - suttogja m�g s�padtabb arccal, �s m�g�tte megjelennek a t�bbiek is. Ott van egy nagy, mack�-szer� f�rfi, egy gy�ny�r�, sz�ke haj� n�vel az oldal�n. Megjelenik egy g�nd�r, sz�ke haj� f�rfi is, aki h�tulr�l �t�leli a fekete haj� l�nyt. V�g�l legh�tul megjelenik egy bronzhaj� f�rfi. Igen, �, akit a k�pen anya mutatott: az ap�m, Edward Cullen.