- K�rlek, hozd fel a testv�redet az orvosiba. Itt nem tudom megvizsg�lni. Embry-t pedig pr�b�lj�tok meg fel�breszteni, �s visszav�ltoztatni. Addig sajnos nem tudok vele mit kezdeni – osztotta ki mindenkinek a feladat�t Charlisle. – �s Jasper… ha a v�r… neh�z sz�modra, vagy a t�bbiek sz�m�ra, akkor menjetek ki. 
- Nem apa – mondja a sz�ke haj� f�rfi – gondolom � Jasper -, nem is �rzem a v�r�k illat�t.  
- Ez az�rt lehet, mert f�lv�rek vagyunk – sz�lalok meg halkan. – De nem vihetn�nk fel Rosaline-t? �gy is el�g sok v�rt vesz�tett. 
Dr. Cullen intett, hogy k�vessem.   
Elment�nk a l�pcs�n �ll� Cullenek mellett, akik �gy n�ztek r�nk, mintha szellemet l�ttak volna. Igen, �gy n�z ki leleplez�dt�nk.

Edward szemsz�g

 
Ez a k�t l�ny… ahogy kin�znek, �s… Nem tehetek m�st. Megszegem egy �ves fogadalmam. Ha Bell�t elengedtem, akkor mostant�l a gondolatokban is olvashatok. Hirtelen minden gondolat el�raszt. �ssze-vissza kavarognak a fejemben. Mindenki a k�t l�nyra gondol.  
„Vajon hol lehet az �desanyjuk?” – agg�dik Esme. 
„Ez… lehetetlen. Ennyire nem hasonl�thatnak R�.” – gondolja Alice. 
„Jacob bev�s�d�tt ebbe a l�nyba. �rzem az �rz�seiket. �s a l�nyok… annyira hasonl�tanak Bell�ra.” – hallom Jasper fel�l is a gondolatokat. Emmett term�szetesen csak arra tudott gondolni, hogyha fel�p�lnek, akkor milyen j�t buny�znak. F�lv�rekkel m�g sosem volt alkalma tesztelni az erej�t. Rosalie reakci�j�n lep�dtem meg egy kicsit.  
„Csak nem? Bella t�l�lte volna, �s megsz�lettek a l�nyai? K�rlek, add, hogy �k legyenek azok.”  
Fejembe m�g Charlisle gondolatai is bek�sztak, � �ppen azzal foglalatoskodott, hogyan varja �ssze annak a l�nynak a seb�t. Hogy is h�vj�k… Rosaline?  
Ez a n�v nagyon hasonl�t Alice, �s Rosalie nev�re. Csak egy „c” k�l�nbs�g van. De biztos csak v�letlen. M�g a m�sik l�nynak lenn�k a nev�re k�v�ncsi. Ugyan olyan csoki barna szemei vannak, mint Bell�nak. Vagyis, mint Bell�nak voltak. �s ugyan �gy nem hallom gondolataikat sem. Annyira szeretn�m azt hinni, hogy �k Bella l�nyai, �s � m�g mindig �l. De ez k�ptelens�g.  Ha m�gis �lne, ezek a l�nyok minimum tizennyolc �vesek, ha nem t�bb. B�r hallottunk olyanokat, hogy a f�lv�r v�mp�rok gyorsabban n�vekednek, mint az emberek. De nem hiszem. Nem szabad magam hi� �br�ndokba kergetni.

Renesmee szemsz�g

A doktor bent van Rosaline-nel a szob�ban, de engem nem enged be, csak ha k�szen van.  
Hirtelen kiny�lt az ajt�, �s Dr. Cullen l�pett ki rajta. 
- Bemehetek hozz�? – k�rdeztem meg haboz�s n�lk�l.  
- Igen – mosolyog r�m a doktor. 
M�r �ppen ment volna el mellettem, amikor megfogom a kez�t, �s meg�ll�tom. 
- Ugye rendbe fog j�nni? 
- Igen, csak sok v�rt vesz�tett. 
Lassan b�lintok, Majd amikor m�r a l�pcs�n�l �ll, m�g mondok neki valamit: 
- K�sz�n�m, Dr. Cullen. 
- B�rmit. Hiszen ez a dolgom. �s k�rlek, h�vj Charlisle-nak.  
- Igen, Charlisle. 
Halkan bemegyek az ajt�n, �s megl�tom testv�remet, amint ott fekszik az �gyon. Az �gy mellett volna egy sz�k, oda le�l�k, �s a kezembe fogom Rosaline kez�t. 
Hirtelen megcs�rrent a mobilom. Megn�zem a kijelz�j�t: Anya

Bella szemsz�g

Ma m�g nem h�vtam fel a l�nyokat, de nem akarom �ket zaklatni. tegnap is el�g neh�z volt meg�llni, hogy ne h�vjam fel �ket minden �r�ban. De most musz�j lesz felh�vnom �ket. Rosszat sejtek. Mi van, ha valami t�rt�nt vel�k?    
De lehet, hogy csak f�l�slegesen agg�dok, �s az�rt indultak be anyai �szt�neim m�g jobban, mert ilyen hossz� ideig m�g nem voltunk t�vol egym�st�l. De mindenk�ppen meg kell tudnom. nem �rdekel, ha Renesmee azt mondja, t�l sokat agg�dok.  
T�rcs�zom Renesmee mobilsz�m�t.  
- Szia anya – sz�l bele szomor� hangon a l�nyom. Lehet, hogy t�nyleg t�rt�nt valami? 
- Szia. Renesmee valami baj van? 
S�r�st hallok a vonal t�ls� fel�r�l.  
- Minden az �n hib�m. Miattam s�r�lt meg – s�rja Renesmee. – Ha nem vagyok olyan �nfej�, akkor nem ment�nk volna el oda. �n egy f�lresiker�lt f�lv�r vagyok.  
- Css, kicsim. Mi t�rt�nt? – Pr�b�ltam nyugtatni Renesmee-t, de k�zben m�r az idegeim cafatokban voltak. Mi t�rt�nhetett?  
- Elment�nk a La Push-ba, hogy megkeress�k azt a farkast, aki bel�m v�s�d�tt. De �t k�zben valami Embry megt�madta Rosaline-t. �n tehetek mindenr�l. Ha nem hagyom egyed�l, vagy nem akarok elmenni oda, akkor nem t�rt�nt volna ez.  
- Azonnal odamegyek. Renesmee, nem a te hib�d kisl�nyom. Hidd el nekem.  
- De anya nem j�hetsz ide! Mi most a Cullen h�zban vagyunk. Nem akarlak k�nyszer�teni. Te nem akart�l ide elj�nni. Mi rendben lesz�nk, nyugodj meg – szipogta Renesmee. 
- Nem, kicsim. M�r r�g vissza kellett volna mennem. – Am�gy is, ideje szemben�zni a „d�monaimmal”. – A legk�zelebbi j�rattal oda utazom. Port Angelest�l pedig futok majd.  
- Anya, biztos j�l meggondoltad? 
- Igen kicsim. Szeretlek! Holnap tal�lkozunk.  
Letettem a telefont, �s azonnal felh�vtam a repteret. M�g ma este elutazok. A rep�l�g�pen pedig lesz el�g id�m �tgondolni mindent.  Felh�vtam az alaszkai kl�nt is, �s elmondtam nekik, hogy �n is elmegyek Forks-ba. A munkahelyemen is besz�ltam, hogy s�rg�sen el kell utaznom.  
A f�n�k�m persze ellenkezett volna, de id� el�tt lecsaptam a telefont.  
A j�rat d�lut�n �tkor indul. El�g korai id�, de nem k�slekedhetek. Gyorsan �sszekapkodtam egy p�r holmit, �s m�r indultam is a rept�rre. Rose kik�s�rt, �gy a kocsit nem kellett ott hagynom.  
- Mindent bele Bella – mosolyog r�m Rosalie, �s meg�lel. 
- Igyekszem. Rem�lem nem fognak keresztben lenyelni.  
- Nyugi. Na, sz�llj fel! – int a fej�vel a g�p fel�, �n pedig elindulok a felsz�ll�k k�z�tt.  
Hamarosan Forks-ban leszek. Lesz egy p�r megbesz�lnival�nk, azt hiszem.

Renesmee szemsz�g

Anya gyorsan letette a telefont, �n pedig m�g jobban zokogni kezdtem. Ez is miattam van! Anya nem akart elj�nni, de miattunk m�gis elj�n. �n, �nfej� kisl�ny azt hittem, hogy elboldogulok majd egyed�l. De t�vednem kellett. Alig k�t nap leforg�sa alatt egy csom� bajba kevertem magunkat. Most itt van a testv�rem is, aki miattam fekszik itt az �gyon.  
H�tulr�l k�t hideg kar �lelt �t. R�n�zek, � pedig kedvesen r�m mosolyog. 
- Kicsim, �n Esme vagyok, Charlisle feles�ge. K�rlek, gyere le velem. Egy�l valamit. 
Csak megr�ztam a fejem. Egy norm�lis sz�t sem tudtam volna kiny�gni, akkora gomb�c van a torkomban.  
- Ha fel�bred vagy valami t�rt�nik, meghalljuk. Ha itt vagy mellette, �s nem eszel semmit, azzal magadnak sem teszel j�t. Na, gyere – noszogatott, �s felh�zott a sz�kr�l. A nyak�ba borultam, � pedig csit�tott, ahogyan anya szokott. 
- Nyugalom. Meg fog gy�gyulni.  
K�zen fogott, �s elindultunk le a l�pcs�n.  
- Jacob �s a t�rsa j�l vannak? – sz�laltam meg nehezen, b�r a hangom alig volt t�bb a suttog�sn�l.  
- Igen. A t�bbi farkassal �s Embry-vel egy�tt hazamentek. De nyugalom, visszaj�n hozz�d – kacsintott r�m Esme. 
Mindenki a nappaliban �lt, �s engem n�zett. Esme le�ltetett egy fotelba, �n pedig a l�bamat n�ztem.  
Hozott egy t�lc�t, amit az �lembe rakott, �s enni kezdtem.

Alice szemsz�ge

Odafentr�l telefon�l�st hallottam, �s azonnal f�lelni kezdtem, de Edward �s Charlisle felh�vt�k a figyelmemet, hogy egy mag�nbesz�lget�st kihallgatni nem illend�. V�g�l csak hangfoszl�nyokat hallottam, de azok is Renesmee-t�l sz�rmaztak, �s semmi �rtelmeset nem tudtam kivenni bel�l�k. Mire ez a fr�nya v�mp�rhall�s, ha nem is haszn�lhatom? 
V�gre lej�tt a l�ny. Sajn�lom szeg�nyt, de besz�ln�nk is kellene vele. Edward meghallhatta a gondolataimat, mert cs�ny�n n�zett r�m. Most mi van? K�v�ncsi vagyok. 
- Alice, nem – sziszegte a fogai k�z�tt Edward. Hirtelen mindenki r�m figyelt, �n pedig megeresztettem egy mosolyt, hogy minden rendben.  
- Khm… Tudom, hogy nem illik ilyet k�rdezni f�leg, hogy ilyen �llapotban vagy, de megtudhatn�nk a neved?  
- Alice … - n�z r�m Charlisle �s Esme is egyszerre.  
- J�l van, csak k�v�ncsi vagyok. – R�n�zek a l�nyra. – Ha nem akarsz, most nem kell v�laszolnod. R��r�nk m�g… 
Sosem szoktam ilyen tapintatlan lenni. De most a k�v�ncsis�gom nagyobb volt az �nuralmamn�l. Szeretn�k megtudni mindent r�luk. Honnan j�ttek, kik �k, hiszen annyira hasonl�tanak Bell�ra.

Renesmee szemsz�ge

Egy falat sem ment le a torkomon. Az Alice nev� l�ny k�rd�s�re pedig nem akartam v�laszolni. Vagyis akartam, de nem tudtam. Mit mondhatn�k? 
Ahogy felemeltem a fejem, �s szemem v�gigfuttattam a Cullen csal�don, megakadt a szemem a fekete zongor�n.  
A t�lc�t leraktam az asztalra, �s odas�t�ltam hozz�. meg akartam �rinteni, de azonnal visszah�ztam a kezem.  
R�n�ztem a Cullenekre, �s nehezen feltettem a k�rd�st: 
- Szabad? – a hangom m�g mindig nem volt az igazi, hiszen ott bujk�lt bennem a visszafojtott s�r�s. Mindenki Edwardra kapta a tekintet�t, aki meglep�d�tten r�m kapta a fej�t. A csend sok�ig elny�lt, v�g�l �jra megsz�laltam: 
- Tudj�tok Rosaline im�dja, ha egy dalt j�tszok neki. Anya tan�totta, �s… Csak szeretn�m neki elj�tszani. 
- Rendben – mondta Edward, �s lehajtotta a fej�t, majd a kez�be temette.

Amikor le�ltem a zongor�hoz, �reztem, hogy a nyugalom sz�t�rad a testemben. Valaki a szob�ban l�v�k k�z�l haszn�lja rajtam a k�pess�g�t. Megfordulok, �s sz�tn�zek a Culleneken, majd megakad a szemem Jasperen. T�le j�n az energia. Halv�nyan elmosolyodok, majd egy „K�sz�n�m”- �t t�togok neki. El�gg� megd�bben. �n is �rzem, ahogy bel�lr�l el�raszt a sok �rzelem. Mindenki vegyes �rzelmekkel teli. Ott van a k�v�ncsis�g, a f�jdalom, a szerelem, �s m�g sok m�s dolog, amit nem tudok beazonos�tani. Edward fel�l nagym�rt�k� f�jdalmat �rzek. Megpr�b�lom lenyugtatni, �s l�tsz�lag siker�l is. Felemeli a fej�t, �s cs�ny�n n�z Jasperre. 
- Mondtam, hogy ne haszn�ld rajtam a k�pess�ged. 
Jasper egy pillanatig �rtetlen�l n�z Edwardra, majd r�m n�z. 
- Nem �n, � csin�lta – �jra minden szem r�m szegez�dik, �n pedig visszafordulok a zongor�hoz. 
Azt hiszem itt az ideje, hogy v�laszoljak Alice k�rd�s�re: 
- A nevem Renesmee – majd belekezdek a zongoraj�t�kba.