Bella szemsz�ge

Hamar meg�rkeztem Port Angeles-be. Onnan pedig rohantam Forks-ba. Min�l hamarabb a l�nyaimmal akarok lenni. Ha ehhez pedig az kell, hogy elmenjek a Cullen vill�ba, akkor megteszem. nem lesz valami j� fogadtat�som, de a l�nyaimnak sz�ks�ge van r�m. 

Renesmee szemsz�ge

Mindig is im�dtuk ezt a dalt. J�t�k k�zben any�ra �s Rosaline-re gondolok. �k a mindeneim. Mivel Jasper kell�k�ppen lenyugtatott, �nekelni is kezdek hozz�. Nem remeg a hangom annyira, teh�t ez m�g elfogadhat�nak is mondhat�. De a j�t�k v�g�re m�r alig l�tok valamit. Jasper nyugtat�sa elm�lt, �s el�j�ttek igazi �rzelmeim. S�rva borulok a zongor�ra.

Edward szemsz�g

Amint meghallom az els�  hangokat, m�g s�padtabb leszek. De hisz… ez az altat�, amit �n Bell�nak mindig d�doltam.  
Hirtelen elfog valami �rz�s, tal�n rem�ny, hogy ez a l�ny lehet az �n l�nyom is. Hiszen a neve Renesmee. Bella is ezt a nevet akarta adni a l�nyunknak. Amikor pedig a dal v�g�hez k�zeledik �s els�rja mag�t, az nekem is f�j. Valami�rt �gy �rzem, �n is s�rok. Bel�l, a sz�vemben. Fel�llok, �s lassan odamegyek hozz�, majd az �lembe h�zom. Azt�n halkan hallom, amint ezt suttogja: 
- K�sz�n�m… apa. 
Egy pillanatra megmerevedek, �s hitetlen�l meredek a karomban l�v� l�nyra. Azt mondta apa? V�mp�rhall�som van, de most m�gis �gy �rzem, hogy tal�n valamit f�lre hallottam.  
A l�ny az �lemben m�g jobban karjaimba f�szkeli mag�t, �s belef�rja a fej�t a nyakamba.  
- Renesmee? – hallok meg az emeletr�l egy ny�sz�rg� hangot. Renesmee a karjaimban hirtelen felkapta k�nny�ztatott arc�t, �s elkezdett felfel� rohanni az orvosi szob�ba.  
�n m�g mindig megsemmis�lten �ltem a zongora padon.  
- �hm… apa… egy v�mp�r kaphat sokkot? – k�rdezi Alice agg�dva. – Mert sajnos nem l�tom, mi t�rt�nik. A f�lv�rek miatt teljesen vak vagyok. Ugyan �gy, mint Bella terhess�ge alatt. �s ez nagyon ideges�t� – mormogja Alice. 
- �n m�g nem hallottam ilyesmir�l. Edward j�l vagy? 
Fel�j�k ford�tom a fejem, �s hitetlenkedve meredek r�juk. 
- �k az �n l�nyaim? – suttogom megsemmis�lten. 
- H�t ha Renesmee nem hazudott. �s gondolj csak bele, Bella azt mondta, ha kisl�ny lesz, akkor �gy nevezi el �t. A Rosaline n�v pedig hasonl�t a Rosalie �s az �n nevemre. J� az eny�mre nem teljesen, de �rtitek mire gondolok – fejti ki a v�lem�ny�t Alice.  
Haboz�s n�lk�l fel�llok, �s felrohanok a l�pcs�n. Bekopogok az orvos ajtaj�n, �s bel�pek. Pillant�som Rosaline arc�ra t�ved. �ppen engem n�z gy�ny�r� z�ld szemeivel.  
- L�nyok… ti t�nyleg az �n l�nyaim vagytok? – k�rdezem megsemmis�lten. B�r el�g nyilv�nval�, de akkor is alig b�rom elhinni. Bella t�l�lte, �s lett k�t gy�ny�r� l�nyunk. Ez maga a csoda! 
Hirtelen az egy �ve �rzett f�jdalmam, mintha elp�rolgott volna. Mintha minden, amit elveszettnek hittem, egy csap�sra visszat�rt. Igaz, ez �gy is volt, de a teljess�ghez m�g valaki hi�nyzott. Bella. 
- �desany�tok ugye t�l�lte? 
A k�t l�ny egym�sra n�zett, �s egy ideig nem sz�laltak meg. Mi van m�r? Ugye nem?

Renesmee szemsz�g

Nagyon boldog voltam. Rosaline fel�bredt, ap�val valahogy tudattam, hogy � az ap�nk. B�r el�g f�lresiker�lt volt. Mondjuk m�g mindig jobb, mintha belev�gtam volna a k�p�be: „Te vagy az ap�m.” J�, az�rt nem ilyen st�lusban, de j� volt ez �gy.  
Rosaline el�gg� meglep�d�tt, amikor apa is ott volt vel�nk a szob�ban, �s megk�rdezte, hogy mi t�nyleg az � l�nyai vagyunk-e.   
„Renesmee… mit �rult�l el neki?” 
„Mindent.” 
„M�gis mi mindet?” 
„Na j�… nem mindent. Elmondtam neki a nev�nket, �s… burkoltan azt, hogy � az ap�nk.” 
„Gratul�lok.” – puffogta gondolatban testv�rem. – „Engem nem tudt�l volna megv�rni?” 
„Bocsi.” – �s megeresztettem egy mosolyt. K�zben apa �jabb k�rd�st tett fel: 
- �desany�tok ugye t�l�lte? 
„Renesmee… erre mit v�laszoljunk?”  
„H�t, tal�n azt, hogy anya �ton van ide.” 
- Hogy mi?! – k�rdezi ezt m�r szinte ordib�lva. – Anya �ton van ide, �s te nem is sz�lt�l senkinek?! 
Hirtelen kiv�g�dott az ajt�, �s az �sszes Cullen bet�dult rajta.  
�n csak vigyorogni tudtam, �s m�rgesen odasziszegtem a fogaim k�z�tt Rosaline-nek: 
- Ezt j�l eltoltad tes�. V�ge a meglepinek. 
- Bocsi – h�zza el a sz�j�t. R�n�zek, �s mind a ketten nevet�sben t�r�nk ki.  
„Bezzeg azt meg tudtad k�rdezni gondolatban. Ezt nem tudtad volna?” 
- Bocsi, de nem – v�laszolja megint hangosan.

Rosaline szemsz�g

A nevet�st�l egy kicsit f�jt az oldalam, de megpr�b�ltam nem kimutatni Renesmee-nek. Ahogy ismerem, biztos b�ntudatos volt, hogy m�r megint miatta van galiba. Pedig ez nem igaz. Magamt�l is k�pes lenn�k szerintem beleesni. Ak�rmennyire is � a kett�nk k�z�l a vag�nyabb, engem sem kell f�lteni.  
Most viszont, engem b�ntott egy kicsit, hogy el�rultam Renesmee meglepij�t, de olyan izgatott lettem, hogy anya idej�n.  
„Bezzeg azt meg tudtad k�rdezni gondolatban. Ezt nem tudtad volna?” 
- Bocsi, de nem – Valami�rt �nk�ntelen�l is hangosan v�laszoltam neki.  
„Megvannak ezek kattanva?” – hallom meg valakinek a gondolatait. B�r nem tudom beazonos�tani, hogy kit�l sz�rmaznak, m�gis v�laszolok a k�rd�sre: 
- Nyugi, nem buggyantunk meg – n�zek a Cullenekre. – Legal�bbis valaki ezt gondolta k�z�letek. Igaz�b�l csak gondolatban kommunik�lunk. – n�zek r� Renesmee-re, aki fur�n n�z r�m. – Most mi van? – Na ilyenkor kellene egy �t�vel fejbe tal�lni. – Te m�g nem mondtad el?

Renesmee szemsz�g

- Nem, de most akartam. Ezt az egy po�nt nem akartam n�lk�led lel�ni – mosolyogtam r� Rosaline-re, aki �ppen megpr�b�lt felkelni a fekv�hely�r�l. �n pedig hirtelen visszanyomtam az �gyra, �s nem engedtem felkelni. 
- Renesmee, engedj el. Hagyd, hogy felkeljek.  
- Nem! Ne l�gy ilyen akaratos. Azt a tisztet �n t�lt�m be kett�nk k�z�tt. 
- M�rpedig most nem. �n fel fogok kelni. 
- H�ha, testv�rbuny�. Szupi… - d�rzs�lte �ssze a tenyer�t a nagy mack�s fick�. Hirtelen mind a ketten r�emelt�k a tekintet�nket, �s bossz�san meredt�nk r�. 
- H�ha Em, menek�lj – vigyorgott a sz�ke sr�c. 
- Emmett, Jasper, nyugi – sz�lt r�juk Alice. 
Mi csak elvigyorodtunk. 
Azt�n hirtelen megsz�lalt a cseng�.

Bella szemsz�ge

Lassan el�rem a Cullen vill�t, de nem jutottam el�bbre. Sem a rep�l�g�pen, sem �t k�zben nem tal�ltam meg a felmer�l� k�rd�sekre az �sszer� v�laszt. Egy kicsit el is bizonytalanodtam, de a l�nyaimat l�tnom kell.

Az ajt�ban �llva, pedig m�r teljesen biztos vagyok magamban. Ak�rmi lesz, ak�rmennyire ut�lni fognak a Cullenek, �n akkor is felmegyek a l�nyaimhoz.  
Becs�ngetek az ajt�n, �s v�rok. Hirtelen Alice hangj�t hallom meg bentr�l. � fog ajt�t nyitni?  
Mit csin�ljak? Nem k�sz�ltem fel arra, hogy mi lesz ha tal�lkozunk.

Alice szemsz�g

Nem tudtam ki j�tt, hiszen a Renesmee-�k miatt teljesen vak voltam, de �n voltam a legels� aki kapcsolt, �s ment ajt�t nyitni. Nem tudom, ki lehet az. Amikor beleszagoltam a leveg�be egy idegen v�mp�r illat�t �reztem. 
- Jasper kicsim, k�rlek gyere le! Ha h�vatlan vend�g�nk lenne - sz�lok fel az emeletre, majd szerelmem mellettem is termett. 
- H�… ez a valaki nagyon agg�dik – mondja Jasper. 
Csak nem? 
Gyorsan kinyitom az ajt�t, �s Bella �ll ott teljes val�j�ban. A sz�m is t�tva marad a meglepet�st�l. Emberk�nt is gy�ny�r� volt, de v�mp�rk�nt m�g szebb. Gy�ny�r� aranysz�n szemei csak �gy ragyogtak. B�r nekem a csoki barna ellen sem volt kifog�som, de most t�bb sz�n illik a szem�hez.  
- Alice… 
�n v�lasz n�lk�l a nyak�ba ugrom. Nem tudom eddig hogy b�rtam n�lk�l�zni �t, de most hogy itt van, felh�tlen boldogs�g ker�tett hatalm�ba. De Bella hirtelen s�rni kezdett, �s t�rdre esett az ajt�ban.

Bella szemsz�ge

�n ezt nem b�rom. Nem hittem volna ezt, hogy Alice �gy reag�l. �n teljesen m�sra sz�m�tottam. Mi�rt nem teszik azt, mint amit mindenki m�s tenne? Mi�rt nem kezdenek el szidni engem, �s ut�lkozni? Itt hagytam �ket. El sem b�cs�ztam. Hagytam egy levelet, �s ennyi. De r�j�ttem, ez nem el�g. Hogy is lenne el�g? Amikor Alice a nyakamba ugrott, akkor j�ttem r�: mindig is egy �nz� ember voltam. Arra nem gondoltam, �k mit �rezhetnek. Csak �n, �n, �s �n. Ennyib�l �llt. K�nnyek n�lk�l zokogni kezdtem. 
Hogy b�rtam ki ennyi id�t n�lk�le? A vid�m mosolya, �s az, hogy mindig kotnyeleskedik eddig hogy nem hi�nyzott? A t�bbiek pedig… Emmett, Rosalie, Esme, Jasper, Charlisle? Hogy b�rtam ki n�lk�l�k? 
Dobog�st hallottam, �s az emeletr�l leviharzott az �sszes Cullen. Rosaline Edward karjaiban volt. Teh�t m�r elmondt�k neki. 
- Apa, k�rlek tegy�l le – sz�lt Edwardnak Rosaline. Hirtelen mosolyogni kezdtem. El�sz�r s�rok, azt�n meg nevetek. Nem tudom mi �t�tt bel�m. Jelen pillanatban viszont �r�ltem, hogy a l�nyok Edwardot ap�nak sz�l�thatj�k.  
Edward egy sz�r�s pillant�s k�s�ret�ben eleget tett l�nyom k�r�s�nek, majd Alice elengedett �s Renesmee, Rosaline-nel egy�tt a nyakamba borultak. 
- �gy hi�nyoztatok - mondom nekik, �s megint r�zni kezdett a s�r�s. 
- Te is nek�nk anya. – Amint ezt kimondt�k egyszerre megpuszilt�k az arcom mindk�t oldal�t. Mint kiskorukban. Megint mosolyogni kezdek. 
- Megint meggy�gy�tottatok. 
Mind a ketten m�g egyszer meg�lelnek, �s �n is megpuszilok �ket. Feln�zek a Cullenekre. Mindenki a p�rj�t �leli, �s mosolyogva figyelnek minket. F�leg Esme �s Rosalie. �k is szerettek volna mindig is gyerekeket, akik �gy �lelgetik �ket, mint engem ez a k�t csod�s h�lgyem�ny itt az �lemben. Ez�rt is b�ntudatom van. Megfosztottam a l�nyaimat egy kedves �s odaad� nagymam�t�l, �s a nagyn�njeit�l. Ugyan�gy pedig ford�tva. Esmet �s Rosalie-t fosztottam meg a k�t gy�ny�r� �s okos l�nyaimt�l.  
- Bella k�ny�rg�m… hagyd abba – mondja Jasper. Renesmee r�n�z, majd megfogja a kezem, �s hirtelen �tj�r a nyugalom. 
- �tvetted Jasper k�pess�g�t? – k�rdezem mosolyogva.  
- Igen – vigyorog r�m Renesmee. Fel�llunk. Az�rt m�gsem �lhet�nk eg�sz nap az ajt�ban…  
- Rosaline hogy van? – k�rdezem Charlisle-t. Mellette Edward �llt, �s �reztem, hogy engem figyel. De megpr�b�ltam nem r� n�zni. 
- Az oldal�n el�g cs�nya volt a karmol�s, de lassan m�r nyoma sincs.  
�r�ltem, hogy Roslaine ilyen gyorsan gy�gyul. A l�nyok le�ltek a kanap�ra, �n pedig Esme-vel voltam elfoglalva, aki m�r k�t perce nem akart elengedni. B�r nem is b�ntam.  
- Annyira �r�l�k, hogy nem halt�l meg – mondta, majd megsimogatta a hajam, �s egy puszit nyomott az arcomra.  
Ut�na Emmett j�tt oda hozz�m, �s egy csontropogtat� �lel�sben r�szes�tett. 
- H� em, att�l, hogy v�mp�r vagyok, m�g nem jelenti azt, hogy agyon kell nyomni – ny�g�m ki. A v�mp�roknak nem nagyon van sz�ks�ge leveg�re, most m�g is azt hittem, megfulladok.  
� csak nevetett majd elengedett.  
A t�bbiek m�r r�g le�ltek, csak Edward �llt ott a l�nyok mellett. M�g mindig ker�ltem a pillant�s�t. Oda �lltam a kanap� m�sik oldal�ra, �s le�ltem a karf�ra. 
- Bella a sz�l�st hogy �lted t�l? Vagy ki seg�tett? – tette fel a k�rd�st Charlisle. 
- H�t… Alaszk�ba mentem, ott pedig tal�lkoztam egy vega v�mp�rcsal�ddal. Az egyik tag Rosalie, emberk�nt sz�l�szn� volt, �s � seg�tett nekem. Az �tv�ltoz�s nem volt benne a pakliban, de mivel t�l sok v�rt vesz�tettem musz�j volt. De meg�rte a h�rom napi szenved�s – mosolyogtam r� a l�nyokra. Renesmee �lt k�zelebb hozz�m, � pedig megszor�totta a kezem, majd r�m mosolygott.  
- Van k�pess�ged? 
- Van. Pajzsot tudok k�pezni, az elm�m k�r�, �s ki is tudom terjeszteni �gy, hogy m�sokat is megv�djek. Teh�t ha most Alice-t bevonom, akkor Rosaline nem hallja a gondolatait. Sam… m�s. – Nem akartam kimondani Edward nev�t. 
- A m�s alatt gondolom engem �rtett – sz�l k�zbe halkan az eml�tett. �n pedig �nk�ntelen�l is r�emeltem a tekintetem. Pedig nem ezt akartam! Ahogy a tekintetem tal�lkozott az �v�vel, azonnal elvesztem. Minden egy �vvel ezel�tti eml�k �jra felt�rt bennem. 
- Khm… mindenkinek fontos elint�znival�ja van, �gyhogy ha nem probl�ma magatokra hagyunk titeket– sz�lt Charlisle. Edwarddal m�g mindig egym�st figyelt�k. – Meg kell vizsg�lnom Rosaline-t m�g egyszer.  
Mintha nem is hallottuk volna. Mindenki, elment valamerre, �s csak mi ketten maradtunk.

Edward szemsz�g

A t�bbiek Charlisle vezet�s�vel nagyon j�l kieszelt�k, hogyan maradhatn�nk kettesben. hirtelen mindenki arra a „fontos” elint�znival�j�ra gondolt, �s ki�r�lt a nappali. Mi pedig ott maradtunk… M�g mindig Bell�t figyeltem. Hi�nyzott a csokol�d�barna szemp�r, de aranysz�nben is gy�ny�r�en csillogott. Bella mindenhogy gy�ny�r�. Igaz, ezt sosem tudta elhinni nekem. 
Lassan k�zeledni kezdtem fel�. Nem b�rtam r� haragudni. Sem az�rt, mert megfosztott a l�nyaimt�l, sem az�rt, mert mag�t�l. Csak a pillanatnak akartam �lni. Szerelmem v�gre itt van velem szemben, szinte egy karny�jt�snyira. De m�r ezt a t�vols�got is �thidaltam, �s ott �lltam t�le p�r centire. Az ajkait figyeltem. Vajon engedn�, hogy megcs�koljam? 
Belen�ztem a szemeibe, �s l�ttam benn�k azt a sok �rzelmet. De legf�k�pp, ami nekem a legjobban tetszett, �s amit �n magam is �reztem: szerelmet. �gy m�r biztos voltam a dolgomban. Itt �s most megcs�kolom Isabella Cullent.