Edward szemsz�g

Ahogy egyre k�zelebb hajoltam Bell�hoz, egyre boldogabb lettem. M�r �pp el�rtem az ajkait, amikor hirtelen kifutott a karjaim k�z�l, �s meg�llt nekem h�ttal az ablak el�tt. Kezeit maga el�tt �sszekulcsolta, �n pedig elvesz�tettem minden rem�nyem. Hogy is hihettem, hogy ennyi id� ut�n m�g szeret? Csak egy k�sza �br�nd volt. Visszaj�tt, de nem miattam. A l�nyaink miatt. �k az egyetlenek, akik m�g �sszek�tnek benn�nket, �s az eml�keink.  
- Sajn�lom 
Nem tudtam t�bbet mondani, lehajtottam a fejem, �s el akartam indulni, amikor Bella megfogta a kezem.

Bella szemsz�g

Edward ajkai v�szesen k�zel voltak az eny�mekhez. Hogy k�pes m�g ezek ut�n is szeretni? Nem b�rtam… nem neki akartam f�jdalmat okozni, de nem tudtam volna ennyi id� ut�n csak �gy megcs�kolni. Annyi f�jdalmat okoztam neki. Nem szabadna ilyen k�nnyen visszafogadnia.  
Elszaladtam az ablakhoz, �s ott folytattam vit�t tov�bbra is az �rzelmeimmel. Hogy lehet ilyen kedves mindenki velem? �n mindenkit itt hagytam… a szerelmemet is. Nem sz�ltam a l�nyaimr�l sem! �k m�gis t�rt karokkal fogadtak.  
- Sajn�lom. – Hallom meg magam m�g�tt Edward megt�rt hangj�t. Most biztos azt hiszi, hogy nem szeretem. pedig ez nem �gy van! 
Odaszaladok hozz�, �s m�g miel�tt el menne megfogom a kez�t, �s az �lla al� rakva a kezem k�nyszer�tem, hogy r�m n�zzen. A szeme csal�dottan csillog, m�gis szerelmesen. Igen, csal�dott bennem, a szerelm�ben. Legal�bbis azt hiszem, m�g szeret. 
- Nem miattad van. Magam miatt. Nem �rdemellek meg benneteket. Azt sem, hogy ilyen k�nnyen visszafogadtatok.  
Edward v�laszra sem m�ltatott, kezei k�z� fogta az arcom, �s szenved�lyesen megcs�kolt. Emberi �letem alatt is im�dtam, ha megcs�kol, �s szinte majd elolvadtam, v�mp�rk�nt pedig m�g elk�peszt�bb �s �szveszejt�bb volt. Ezut�n m�r nem foglalkoztam semmivel �s senkivel. M�g a saj�t b�ntudatommal sem. R��rek m�g vele foglalkozni. Most csak a pillanatnak akarok �lni, �s persze Edward ajkainak. Amennyire nem akartam az el�bb megcs�kolni, most annyira akartam. Hirtelen az �l�be kapott, �s elindult velem az erd� fel�. K�zben m�g mindig cs�kol�ztunk, teh�t nem tudom, hogy tudott figyelni a k�rnyezet�nkre. V�g�l meg�llt, �s �vatosan le�lt, h�t�nak egy fa t�rzs�nek vetve. Amikor megszakadt a cs�kunk, szapor�n kapkodtuk a leveg�t. Hi�ba, emberi reakci�k… pedig m�g b�rtam volna cs�kolni.  
Szem�nkkel egym�st tartottuk fogva, v�g�l m�gis elszakadtam Edward pillant�s�t�l, de csak annyira, hogy k�rbe tudjak n�zni. A r�ten voltunk. Ez a mi hely�nk. De valami m�gis megv�ltozott. Oldalt egy keresztet l�ttam, rajta egy �r�ssal: „Isabella Cullen eml�k�re.” Halott sz�vem �sszeszorult. A kereszt alj�ban friss vir�g. R�n�zek Edwardra, aki szint�n a keresztet n�zi. Amit eddig hittem, hogy �t�lt f�jdalmakat, r� kellett j�nn�m: sokkal rosszabb volt, mint amit �n valaha is el tudtam k�pzelni. Odament a kereszthez, �s kih�zta a f�ldb�l, majd el�m s�t�lt, �s oda adta a kezembe. 
- Ha �gy gondolod, ezent�l nem kell majd r�d eml�kezn�nk, �s itt maradsz vel�nk, akkor k�rlek, t�rd �ssze ezt a keresztet. De ha nem akarsz itt maradni, akkor… 
- Szeretn�d, hogy itt maradjak? – teszem fel a k�rd�st Edwardnak, aki �gy n�z r�m, mintha a vil�g legnagyobb marhas�g�t k�rdeztem volna. 
- H�t persze. Mindenn�l jobban – majd a karjaiba z�r, �s �jra megcs�kol. A kezeimet er�sebben fonom a keresztre, �s �rzem, ahogy molekul�ira morzsol�dik a kereszt. 
Edward �jra elenged, �s a kezeimbe n�z, amikben nem tal�l m�r semmit. L�tszik az �r�m a szem�ben, �s �n is elmosolyodok. Mindenn�l boldogabb vagyok, �s most �gy �rzem, ezt a boldogs�got nem ronthatja el semmi. Szerelmem a karjaiba kap, �s �gy kezd el velem forogni a r�t k�zep�n. V�g�l letesz, �s a szemembe n�zve ezt suttogja: 
- Szeretlek Isabella Cullen. Mindenn�l jobban. 
- �n is t�ged, Edward Cullen. Az �letemn�l, �s mindenn�l jobban. Persze a l�nyok eset�ben vitathat� –nevetem el magam, �s Edward is velem egy�tt nevet. 
- Igen, az � eset�kben vitathat� – mondja beleegyez�en, �s k�zen fogva visszamegy�nk a vill�ba, hogy elmes�lj�k mindenkinek: �jra egy�tt vagyunk. 

Renesmee szemsz�g

Miut�n any��k elmentek, mindenki tal�lgatott, vajon mi lehet any��kkal. Azt�n hirtelen l�tom�som lett – gondolom Alice-nek k�sz�nhet�en -, �s �r�mujjong�sba kezdtem. De nem csak �n, hirtelen Alice is t�ncra perd�lt. Miut�n egym�sra n�zt�nk, elfogott minket a nevet�s. Gondolom ugyan azt l�thatta, mint �n. 
- Mes�ljetek m�r, had �r�lj�nk mi is. A szaftos pletyk�knak pedig el�re �r�l�k – vigyorog Emmett. Alice odament, �s fejbe v�gta. Mindenkib�l kit�rt a nevet�s, csak Emmett durcizott egy kicsit.  
kopogtak az ajt�n, majd be is nyitott. 
- Kop, kop. Van itthon valaki? – k�rdezi, de amit megl�tja a csal�dot a kanap�n, elmosolyodik. �n csak mereven b�mulom �t, �s azon �lm�lkodok, milyen sz�p a mosolya. 
- H� fiatalok. Nem akartok elmenni az erd�be s�t�lni? �rzelmileg kik�sz�tetek – ez volt Jasper. �n csak elnevettem magam, majd k�rd�n n�ztem Jacobra. 
- K�r�sed sz�munkra parancs – mondja Jacob, majd fel�m ny�jtja a kez�t.  
- Jobb is, ha elmentek. Nem b�rom a kutyab�zt a lak�sban. 
- Mir�l besz�lsz Rosalie? – n�zek r� k�rd�n.  
- Ne mond, hogy te nem �rzed – n�z r�m meglep�d�tten Charlisle, �s mindenki m�s. 
- Pedig �gy van. 
- Teh�t a bev�s�d�ssel egy�tt, te nem �rzed a szag�t. 
- A kis m�zlista – morogja Rose. Jacob elneveti mag�t, majd visszav�g. 
- A te parf�m�dnek sincs jobb illata elhiheted. Megmondan�d hol vetted? Mert akkor nagy �vben elker�l�m azt a boltot… 
- Menj innen te r�hes korcs, �s j�tssz a bolh�iddal! 
Jacob �ppen vissza akart sz�lni, amikor k�zbev�gtam: 
- El�g legyen! Menj�nk ink�bb. Rosalie, te pedig �gy viselkedsz, mint egy ded�s. – Erre a mellettem l�v� vigyorogni kezdett. – Ez neked is sz�lt – majd hirtelen lehervadt az arc�r�l a mosoly. Mindenki nevetni kezdett, csak a k�t �rintett nem. 
- Van spiritusz a kiscsajban – mondta Emmett r�h�gve. �n is elmosolyodtam, majd magammal h�ztam Jacobot az erd�be.  Lesz egy kis besz�lgetnival�nk…