M�r percek �ta s�t�ltunk, �s egyik�nk sem sz�lt egy sz�t sem. Kezdtem belet�r�dni, hogy egy sz�t sem fogunk sz�lni egym�shoz. Nekem a k�zels�ge is el�g.  
Ahogy ment�nk tov�bb, nem vettem �szre, de Jacob meg�llt. Megfogta a kezem, �s maga fel� h�zott.  
- H�t h�m… iz�… nos, nem az�rt j�tt�nk ki elm�letileg, hogy s�t�ljunk. Vagyis az�rt, de… szeretn�lek jobban megismerni. – Szeg�nyke alig tal�lta a megfelel� szavakat, de legal�bb megt�rte ezt az am�gy is el�g hossz�ra ny�lt csendet. Ami eddig nem volt k�nos, de kezdett azz� v�lni. 
- Nos, akkor a megismerked�st kezdhetn�nk ott is, hogy elmondod mi a rendes neved, �s mes�lsz egy picit magadr�l – kezdtem bele a besz�lget�sbe �n is.  
- Nos a teljes nevem Jacob Black. De egy k�rd�s. Bella nem mes�lt r�lunk? 
- Nem. H�rom nappal ezel�tt tudtuk meg, hogy �l az ap�nk. Amikor idej�tt�nk, �s az erd�ben tal�lkoztunk ut�na tudtuk meg, hogy �lnek itt alakv�lt�k. Vagyis akkor bizonyosodtunk meg r�la, amikor felh�vtuk any�t.  
- �rtem. H�t annyit kell r�lam tudni, hogy �n lenn�k az alfa. Tudod az el�d�m bev�s�d�tt �s csal�di okok miatt jobbnak l�tta, ha �tadja nekem. 
- �rtem – egy kicsit elpirultam. Hirtelen eszembe jutott, hogyha jobban megismerj�k egym�st, akkor nek�nk is lesznek ilyen csal�di okaink? De az�rt ennyire ne szaladjunk el�re. M�g alig ismerem, de m�r a j�v�met tervezgetem vele. Ez vagy t�l sz�nalmas, vagy nekem az agyamra ment a bev�s�d�s nem a sz�vemre. Vagy mindig ezzel j�rna? 
- Hah�… Nessi? Itt vagy? – k�rdezi Jacob.  
- Bocsi, csak belemer�ltem a gondolataimba – pirultam el megint.  
- Milyen gondolatok, ha szabad tudnom? – vigyorgott kaj�nul Jacob, �n pedig �szreveszem, hogy mik�zben gondolkodtam a sz�j�t figyeltem egyfolyt�ban. Lassan kezdek r�kv�r�s sz�nt �lteni. Ez �gy nem lesz �… nagyon nem lesz j�.  
- Mi�rt h�vt�l Nessi-nek? – T�maelterel�s. Ilyenkor az a legjobb. Azt hiszem… 
- Mert ez r�videbb, mint a Renesmee. De kisl�ny… �n sem most j�ttem le �m a falv�d�r�l. Mire gondolt�l? 
- Ha m�g egyszer kisl�nynak h�vsz, velem gy�lik meg a bajod! 
- H�ha kisl�ny, de beijedtem – vigyorgott r�m. � is olyan, mint Emmett. Ahogy �szrevettem, � is szeret ugratni m�sokat… 
Sz�tn�ztem magam k�r�l, de mivel nem tal�ltam semmi hozz�v�ghat�t, �gy hoppon maradtam. Pont most nem esett az a fr�nya h�! S�rt�d�tten elfordultam, �s az orrom alatt motyogni kezdtem: 
- Egy �ves vagyok tudom, de akkor sem k�ne �gy kezelni.  
- Ugye nem haragszol? – �reztem meg Jacob lehelet�t a f�lem mellett.   
- Uh… nem? – Meglep�d�tts�gemben �gy hangzott, mintha k�rdeztem volna. Tiszt�ra elvar�zsolt. De h�t ez a v�mp�rok reszortja! De Jacob m�gis k�pes elvar�zsolni. Hirtelen a derekamon �reztem a kez�t, �s maga fel� ford�tott. Arcunk nem volt messze egym�s�t�l, csak p�r centi v�lasztott el minket.  
- Ezt nem kellene. Alig ismerj�k egym�st – suttogtam er�tlen�l. 
- Tudom, de �n valami�rt m�gis azt hiszem, hogy m�r �vek �ta ismerlek. 
- Mit�l van ez? – k�rdeztem m�g mindig, a sz�ja �s a szeme k�zt j�r� tekintettel.  
- Nem tudom. Tal�n a bev�s�d�s. Minden p�rt, akik tal�lkoznak, egy �letre �sszek�t. Tal�n ez�rt �rezz�k �gy, hogy mindig is ismert�k egym�st nem gondolod? 
- De – lassan m�r a l�bam is remegni kezdett. Annyira v�gytam arra a cs�kra! 
- Akkor mi a gond? 
- Nem tudom. 
�s amint ezt kimondtam, �tszelte az ajkaink k�z�tt l�v� t�vols�got. Hirtelen az j�rt a fejemben: visszacs�koljak, vagy ne? Hiszen ez olyan korai m�g. Szinte csak egym�s nev�t tudjuk, �s �n nem is ismerem a sz�leit. � pedig az eny�meket igen. M�g az a k�rd�s is fel�tl�tt bennem, hogy nem vagyok �n ehhez t�l fiatal m�g? 
De mindezek ut�n r�j�ttem: francba a korral, francba az ismeretlens�ggel. Hiszen csak egyszer �l�nk nem? Ha minden igaz, akkor pedig ezzel a fi�val fogom le�lni a h�tral�v� �veimet. Kell enn�l t�bb? 
�gyhogy visszacs�koltam. Ezt, pedig sosem fogom megb�nni.

Bella szemsz�g

Visszafel� meg�lltunk Edwarddal egy p�rszor, egy-egy cs�kra. Alig b�rtuk ki egym�s n�lk�l.  
Az ajt�ba �rve egym�sra mosolyogtunk, �s �gy nyitottuk ki az ajt�t. Mit ad isten… Alice azonnal a nyakunkban l�gott. 
- �gy �r�l�k nektek! – �s mind a kett�nk arc�ra nyomott egy puszit. Igen, � a mi kis adrenalin bomb�nk. Le�ltem a t�bbi Cullen k�z�, �s v�gign�ztem rajtuk. Nem mintha eddig nem lett volna id�m, de j� volt �ket �jra l�tni.  
K�zben Rosaline les�t�lt a l�pcs�n, egy �j ruh�ban – amit gondolom Alice-t�l kapott. Nagyon gy�ny�r�en festett. Elfogott egy furcsa �rz�s. Tal�n f�jt, hogy ilyen hamar feln�ttek. De mind a k�t l�nyom k�sz feln�tt volt.  
- T�nyleg hol van Renesmee? 
- Elment megs�t�ltatni a kuty�t – morogta Rosalie. 
- �rthet�bb nyelven Jacob-bal van – ford�tott Alice.  
- �gy m�r minden vil�gos… azt hiszem – nyeltem egy nagyot.  
- Bella ne agg�dj – nyugtatott Jasper. M�g hogy ne agg�djak?! A l�nyom alig m�lt egy �ves, m�gis bev�s�d�tt. Ez �gy nem j�. �s Jasper m�g azt mondogatja, hogy nyugodjak meg! Mintha az olyan k�nny� lenne… 
- Nehogy nekem ugorj! – emelte fel a kezeit v�dekez�sk�pp Jasper.  
- Sajn�lom. Csak… ez sok… 
- Gondolom. Hidd el, nek�nk is.  
- Ez t�bbnyire az �n hib�m… 
- Ne r�g�djunk a m�lton!  
- Igazad van Alice. de �n m�r annyit mes�ltem… mi volt veletek az elm�lt �vben? 
- Mindenki szomor� volt… 
-…hi�nyozt�l… 
- …nagyon hi�nyozt�l… 
- … �s j�rt itt a Volturi. 
- Hogy mi?! – k�rdeztem f�lig kiab�lva, �s felpattantam a helyemr�l.

Renesmee szemsz�g

A cs�k valami mennyei volt. Jacob forr� ajkai �s az eny�mek, amikor tal�lkoztak, szinte maga volt a mennyorsz�g. M�g sosem cs�kol�ztam, �s m�g nem is nagyon besz�lt�nk any�val „cs�kol�z�s elm�letr�l”, mert h�t el�g ciki lett volna. Meg ugye senki sem gondoln�, hogy az ember egy �vesen m�ris megtal�lja a szerelmet, �s cs�kol�zik is. De itt most nem is ez a l�nyeg.  
Bizonytalanul fogtam bele a cs�kba. Pr�b�ltam Jacob ajkainak mozg�s�t ut�nozni (vagy valami ahhoz hasonl�t), de rajta is �rezhet� volt egy kis bizonytalans�g.  
Eleinte csak finoman �zlelgett�k egym�s ajkait, azt�n Jacob nyelve utat t�rt a sz�mba. A kezeim a nyak�ra v�ndoroltak, az � egyik keze a derekamon, a m�sik keze a tark�mon pihent. Nem gy�z�m el�gszer hangs�lyozni, hogy mennyire j� volt. Mintha megsz�nt volna minden m�s, csak mi ketten lett�nk volna. Ez az �rz�s pedig egyszer�en csod�latos! 
Amikor ajkaink elv�ltak leveg� ut�n kapkodtunk mind a ketten, majd homlokunkat a m�sik�nak t�masztva elmer�lt�nk egym�s szemeiben.  
- Ap�d ki fog ny�rni – nevetett Jacob. 
- Honnan veszed?  
- Tudod ez el�g r�gi hist�ria… de a l�nyeg az, hogy �n szerelmes voltam �desany�dba, �s megcs�koltam egyszer. Ap�d pedig nekem akart esni – nevetett megint.  
- Szerelmes… mi?! – ez enyh�n felkavart. Hogy a francba… el�sz�r az any�mmal most meg velem sm�rol? Ez enyh�n felh�bor�t�… 
- H�… az nagyon r�gen volt. �s szerintem csak az�rt �reztem k�t�d�st Bella ir�nt, mert a sors �rezte, hogy te az � l�nya leszel. 
- Ez el�g gyenge kifog�s.  
- K�rlek Nessi. Ne csin�ld ezt velem. Azt hittem v�gre minden egyenesbe j�n. Bev�s�dtem egy gy�ny�r� l�nyba, �s r�ad�sul nagyon szerelmes vagyok. Mi kell m�g? 
- L�tod itt a l�nyeg… bev�s�d�s. Csak az�rt szerett�l bel�m �s �n bel�d, mert bev�s�dt�l. 
- Ez nem igaz. Gy�ny�r� l�ny vagy, �s okos is. Ki�llsz a szeretteid�rt, ez azt is mutatja, hogy �nzetlen �s �nfel�ldoz� vagy.  
Erre nem tudtam mit v�laszolni. Nem is akartam helyeselni, de tagadni sem akartam.  
- �n kevertem bajba a saj�t testv�remet, amikor bel�pt�nk a ter�letetekre. Ha nem j�v�nk ide, akkor nem is lett volna mindez. 
- Akkor mi sem ismern�nk egym�st – n�zett r�m Jacob szomor� szemekkel. 
- Nem tudom, hogy j�-e, hogy ismerj�k egym�st. 
- Az el�bb a cs�kn�l szerintem nem ezt gondoltad. �hh – fogta meg a fej�t Jacob -, ha nem mondom el neked, hogy mi volt r�gebben az any�ddal, akkor most nem tartan�nk itt. 
- Szerintem jobb, hogy elmondtad. Legal�bb tiszt�ban vagyok a dolgokkal. 
- De nekem m�r semmit sem jelent az �desany�d! K�rlek Nessi �rtsd meg. �n t�ged szeretlek! 
- Hogy tudt�l bel�m szeretni ennyi id� alatt? 
- Ugyan �gy, ahogy te is bel�m. 
- Ez nem igaz. �n ilyet egy sz�val sem mondtam. 
- Kipr�b�ljuk? – Azt�n egyre k�zelebb kezdett megint hajolni az ajkaimhoz. Igaza van. T�nyleg bel� estem, �s ha azt akarn�, akkor itt helyben megtudna cs�kolni. Ennyire gyenge lenn�k? 
Hirtelen megcs�rrent a mobil a zsebemben. Rosaline. H�l�t fogok neki rebegni ha haza�rek. 
- Mi az tes�? 
- Gyertek haza. Anya tiszta ideg. 
- Azonnal. 
Gyorsan leraktam a telefont, majd Jacob fel� fordultam. 
- Bocsi, de most nagyon sietnem kell. Majd k�s�bb megbesz�lj�k. 
- Veled megyek. 
- Ink�bb ne. Majd ott tal�lkozunk. Any�val van valami, �n pedig sokkal gyorsabban futok, mint te. 
- De…- m�r csak ennyit hallottam Jacob mondanival�j�b�l, el is h�ztam a cs�kot. Nem volt id�m most ilyesmikre. Nem tudom mi a baja any�nak, de azt tudom, hogy min�l hamarabb haza kell mennem. Ha anya ideges, akkor az nem jelent semmi j�t.

Bella szemsz�ge

- Bella nyugodj meg – pr�b�lt Edward nyugtatni. 
- Hogy a francba nyugodjak meg, amikor elfelejtett�tek megeml�teni, hogy a Volturi ilyen gyakori l�togat� n�latok?! – k�rdeztem hiszt�rikus hangon. 
- Nem gondoltuk fontosnak… - mondja Alice. 
- M�ghogy nem fontos? Itt van a k�t f�lv�r l�nyom… 
- … l�nyunk – v�gott k�zbe Edward. 
- … �s azt akarj�tok, hogy legyek nyugodt? Mind a kett�j�knek b�mulatos k�pess�ge van, �s ha megtal�lja �ket a Volturi? Arra nem gondoltatok, hogy megpr�b�lj�k �ket meg�lni? 
- Bella nem meg�lni akarj�k, hanem majd betoborozni maguk k�z�. 
- Az nem �pp el�g? Manaps�g a Volturit szolg�lni egyenl� a hal�llal. �s biztos vagyok benne, hogy a l�nyok nem akartak volna menni.  
- Mi�rt viselkedsz �gy?- k�rdezte Edward, �s � is fel�llt. Csak �gy pattogtak k�z�tt�nk a szikr�k. de ez most nem a szerelemt�l, hanem a fesz�lts�gt�l ami k�zt�nk volt.  
- Az�rt viselkedek �gy, mert f�lek.  
- Te m�r nem az a Bella vagy akit �n ismertem. 
Ez nagyon telibe tal�lt.  
- M�r nem az a Bella vagyok. K�t l�nyt neveltem, dolgoztam mellette, �s m�g �t is v�ltoztam. Ne k�v�nd el t�lem, hogy ugyan az a Bella legyek, aki voltam. Nem vagyok m�r olyan gyenge. K�pes vagyok megv�deni magam �s a l�nyaim is, ha kell.  
Er�snek mutattam magam, de k�zben nagyon rosszul esett, amit Edward mondott. A szemeim is bizseregni kezdtek. Ha tehettem volna, legsz�vesebben s�rok.  
Ekkor pedig hirtelen t�rt�nt valami. Valami nedves v�giggurult az arcomon. �reztem, ahogy az orrom vonal�n�l elindul, �s a sz�m mellett az �llamhoz �rve lehull onnan. M�g �pp id�ben n�ztem le ahhoz, hogy l�ssam, amint a k�nnycseppem a f�ldre esik. Mint egy apr� kis gy�m�nt, �gy csillogott. Azt sem tudtam, mit csin�ljak. A szob�ban megfagyott a leveg�, �n pedig k�bultan figyeltem m�g mindig a k�nnycsepp hely�t. Egy v�mp�r nem tud s�rni. 
Hogy erre r�c�foljak, kit�rt bel�lem a zokog�s. Nem b�rtam tov�bb ott maradni. Elrohantam.

Alice szemsz�ge

Egy v�mp�r nem tud s�rni. De ha azt vessz�k Bella emberk�nt sem volt �tlagos. mindig meglepett minket valamivel. Mint ahogy most is. Miut�n elrohant bossz�san fordultam Edward fel�. 
„Hogy lehett�l ekkora tusk�? Ekkora barom… te. �hh! Mi�rt kellett megint el�ld�zni innen?” 
L�ttam, amint Edward arca eltorzul a f�jdalomt�l. Ezt j�l megcsin�ltam. Most j�n megint az �nmarcangol�s. 
„Sajn�lom Edward, nem �gy gondoltam.” 
- Tudom Alice. Igazad van. Azt hiszem, ut�na kellene mennem. 
- Nem! Semmik�pp sem – mondtam egy kicsit hangosabban a kellet�n�l. – Majd �n megyek. Te pedig itt maradsz. Megpr�b�lom megnyugtatni. 
Edward leroskadt a kanap�ra, majd beleegyez�en b�lintott.