Renesmee szemsz�g

Nem tudtam elk�pzelni, hogy mi lehet any�val. De jobb volt �gy, a v�g�n m�g nekiesek Jacobnak. Hogy volt k�pes velem cs�kol�zni, k�zben pedig elfelejtette elmondani, hogy egy id�ben szerelmes volt az any�mba? Mi van, ha legk�zelebb Rosaline-be lesz szerelmes, �s v�gig megy az eg�sz csal�don? Tudom, a bev�s�d�sn�l ez nem lehets�ges, de sosem lehet tudni.  
Egy pillanatra meg�lltam, �s homlokon v�gtam magam. Ilyen h�lye gondolataim nem lehetnek! Hogy gondolhatok ilyeneket R�la? Mi lenne �, tr�feagy�jt�? Csak az �n megl�dult fant�zi�m k�pes ilyeneket kital�lni. �s azt is mondta, hogy szeret. 
M�g csak egy napja ismerem… honnan tudjam biztosra, hogy t�nyleg szeret, �s nem csak az�rt mondja, mert hallani akarom? 
De �llj… � honnan veszi, hogy �n ezt akarom hallani?  
Tal�n � is ezt akarja hallani? 
�hh… meg�r�l�k a saj�t gondolataimt�l. Ink�bb megyek tov�bb. Majd otthon megbesz�lem Rosaline-nel, �s ha anya jobb �llapotban lesz, r�k�rdezek erre a cs�kol�z�s-szerelmes dologra.

A nappaliban mindenki letargikus �llapotban volt. F�leg apa. Csak �lt a kanap�n, �s meredt maga el�, mint egy �l� hulla.  
Odaszaladtam Rosaline-hez, �s elh�ztam magammal a konyh�ba. 
- Mi�rt fest �gy mindenki, mintha citromba harapott volna? 
- Te sem festesz jobban. T�rt�nt valami Jacobbal? – Mindent �szrevesz… 
- Majd k�s�bb. Most mond el, hogy itt mi t�rt�nt. 
- H�t any��k veszekedtek. Vagyis anya kibukott, amikor megtudta, hogy j�rt itt a Volturi. Ut�na apa azt mondta neki, hogy nagyon megv�ltozott. Anya pedig mondta, hogy az�rt v�ltozott meg, mert meg kellett neki. V�g�l s�r�sban t�rt ki, �s elrohant… - hadarta el egy szuszra. 
- �csi… anya s�rt? – k�rdeztem, az utols� sz�t megnyomva. 
- Igen. – A sz�m is t�tva maradt a meglepet�st�l. – De h�t… de… egy v�mp�r nem tud s�rni! – fakadtam ki. 
- Eddig �n is ezt hittem. 
- Mikr�l nem maradok le… �s mindez egy h�lye s�ta miatt, ami nem is v�gz�dhetett volna rosszabbul. 
- Mostan�ban minden mondatodban szerepel a h�lye sz�. Ez olyan ideges�t�… 
- Ne most akard a j� kisl�nyt j�tszani. Ha te is kibuksz egyszer, akkor r�j�ssz ennek a sz�nak a fontoss�g�ra. S�t, enn�l tal�n m�g cs�ny�bb szavak… 
- J�, most nem a cs�nya szavak list�j�r�l volt sz�, a te sz�t�radb�l, hanem, hogy mi t�rt�nt Jacobba? 
- H�t… - mivel kezdjem? – Megcs�kolt. 
- Hogy mi?! – k�rdezi sip�tozva Rosaline. – Alig ismered, �s m�ris megcs�kolt? 
- Igen de… 
- Mes�lj el mindent! 
- Azt tenn�m, ha nem sz�ln�l bele minden egyes mondatomba! – rivallok r�, tal�n egy kicsit t�l er�sen is. 
- Ok�, sajn�lom. Hallgatlak – mondja megb�ntott hangon. 
- K�szi, �s bocsi. Csak… �n szerelmes vagyok bel�. De att�l f�lek, hogy ezt csak a bev�s�d�s teszi. 
- Legal�bb j�l cs�kol? 
- T�lzottan is j�l, azt hiszem. B�r nincs �sszehasonl�t�si alapom. De a l�nyeg, hogy kider�lt, r�gebben szerelmes volt any�ba. 
Testv�rem t�tott sz�jjal meredt r�m.  
- Teh�t most te vagy a soros? – k�rdezi enyhe g�nnyal a hangj�ban. 
- Nekem ugyan ez jutott eszembe hazafel�.

Ajt�nyit�d�st hallottunk, majd meghallottam Jacob hangj�t az el�t�rben. 
- Nessi hol van?

- Ha nem t�vedek, akkor ez � – suttogja Rosaline. �n csak egy apr�t b�lintottam.

- Ki az a Nessie? – hallom Rose hangj�t a nappalib�l. 
- Renesmee lenne – sz�l k�zbe apa. V�gre feleszm�lt.  
Nagy csend, majd egyszer csak apa kiab�l�s�t hallom a nappalib�l: 
- Hogy merted te korcs?!

Bella szemsz�ge

Alice mindig ki tudott h�zni a letargi�mb�l. Miut�n Edward elhagyott �s megjelent a h�zban, akkor is siker�lt neki egy kis vid�ms�got csalni a sz�vembe. Tudtam, hogy ak�rmikor elmehet, de a tudat, hogy ott volt velem, nagyon j� volt. Most pedig �gy n�z ki, m�r el sem kell engednem.  
K�zeled�nk a h�zhoz, �s l�tom, ahogy Jacob bemegy az ajt�n. de � nem Renesmee-vel ment el? Egy kicsit gyorsabban kezdtem el futni, ez�ltal Alice is, �s szinte azonnal a h�z el�tt �lltunk. 
Hirtelen Edward ord�t�s�ra lettem figyelmes: 
- Hogy merted te korcs?! 
Nem tudom mi folyik odabent, de lehet, hogyha azonnal nem megy�nk be, az a bizonyos dolog a v�r lesz.  
Szinte felt�ptem az ajt�t, �s be�lltam Jacob �s Edward k�z�. Edward t�mad� �ll�sban, Jacob pedig csak szimpl�n �llt vele szemben b�nb�n� arccal.   
- Itt meg mi a j� �g t�rt�nt? – k�rdezem egy kicsit m�rgesen. Az el�bb mi veszekedt�nk Edwarddal, most meg � Jacobbal. 
- Csak annyi, hogy egy a korcs megcs�kolta a l�nyunkat! – ordib�lta Edward kikelve mag�b�l. 
A v�llam f�l�tt h�tra sand�tottam Jacobra. Hogy merte megcs�kolni az �n kisl�nyom? 
- Ajaj sr�cok. Ennek nem lesz j� v�ge – mondja Jaz.  
- V�gre megny�zz�k a farkas kom�t – r�h�gi Em. – Hajr� gyerekek. Sz�l�kben az er�! 
Jaz is elneveti mag�t egy pillanatra, de nem tart sok�ig. Edward mell� �llok, �s �n is t�mad��ll�sba ereszkedek. Nem fogom t�rni, hogy m�g egyszer hozz��rjen Renesmee-hez!

- El�g legyen! – rohan be k�z�nk Renesmee, �s Jacob el�tt meg�ll sz�tt�rt karokkal.

Renesmee szemsz�ge

Nem hagyhatom, hogy b�nts�k. Ha most b�ntani fogj�k, akkor lehet, hogy any��k is megb�nj�k egy �letre. �n pedig m�g jobban, mert tudom, hogy nem v�dtem meg.  
Bel�ptem a nappaliba, �s amikor megl�ttam az ott uralkod� �llapotokat azonnal k�z�j�k ugrottam. 
- El�g legyen! – kiab�ltam, mire a nappaliban megfagyott a leveg�. Mindenki s�ri csendben v�rta a fejlem�nyeket, �s any��k is kezdtek lenyugodni. Mind a ketten kiegyenesedtek. 
- Hagyj�tok abba. � az �n dolgom, �s nem a ti�tek.  
Jacob h�tulr�l megfogta a v�llam, �s m�g�m l�pett, majd a f�lemhez l�pve belesuttogta: 
- K�sz�n�m, de nem kellett volna. 
- Ink�bb ne k�sz�nj semmit – Sajn�lom Jacob, de most ezt musz�j lesz. – Engedj el, �s rem�lem tudod merre van az ajt� – pr�b�ltam min�l bossz�sabb hangot meg�tni. Most ezt l�tom a legjobb dolognak, hogyha elk�ld�m. nem b�rn�k �gy tenni, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Any�val is meg kell besz�lnem a dolgokat. 
- K�rlek Nessie ne! – mondja k�ny�rg� hangon Jacob. Nem n�zek r�, hanem elindulok a l�pcs�k fel�.  
Nem tudok a szem�be n�zni, mert ha megl�tn�m azt a k�t k�ny�rg� barna szemp�rt, akkor nem tudn�k neki ellen�llni. 
M�g miel�tt fell�pn�k a l�pcs�n, megragadja a karom.  
- K�rlek Nessie, ne csin�ld ezt velem. 
A h�tt�rben l�tom, hogy any��k susmorognak, de nem tudok m�sra koncentr�lni, csak Jacobra. Mi�rt van ez, hogy a k�zel�ben szinte megsz�nik a k�lvil�g, �s alig kapok leveg�t? 
- Nem csin�lok veled semmit, csak szeretn�m, ha most elmenn�l. Gondolkodni akarok. 
- De min? Az csak a m�lt. Ez pedig most van, �s �n szeretlek t�ged �rted? K�rlek, ne tedd ezt velem – n�z r�m m�g mindig k�ny�rg� szemekkel.  
- Meddig szeretsz? Ameddig egyik nap azon nem kapom magam, hogy az any�m �s �n ut�nam a testv�remmel is cs�kol�zol? 
Megint csend. A h�tt�rben a t�bbiek a susmorg�st is abbahagyj�k, Jacob tekintete is megkem�nyedik.  
- Te ezt gondolod r�lam?  
- Mi m�st gondoln�k? Mi�ta is ismerlek… Ja igen, egy �s f�l nap �ta. De m�gis bel�d vagyok esve, mint egy �lajt�, �s nem tudok mit csin�lni a saj�t �rz�seimmel!  
Hirtelen megragadott, mag�hoz h�zott �s megcs�kolt. �n pedig amint ajkain elv�ltak a m�sik�t�l, lekevertem neki egyet. Egy kicsit meglep�d�tt. Ha m�s helyzetben lett�nk volna, akkor nem csin�lom ezt, de most… Itt az eg�sz csal�d szeme l�tt�ra, �s mellesleg �pp az el�bb k�ldtem el. 
Felemeltem a karom, �s az ajt� ir�ny�ba mutattam. 
- Most pedig menj el. 
M�g egyszer utolj�ra r�m n�zett, elsuttogott egy „sajn�lom”-ot, �s kiment az ajt�n. 
�n pedig k�nnyekkel k�szk�dve felrohantam az emeltre. V�g�l is �n okoztam magamnak a bajt… minek b�g�k? �n k�ldtem el… �n pofoztam fel, �n kaptam fel a vizet azon, hogy r�gen any�val egy�tt volt. Minden f�jdalmat csak �n okoztam magamnak. H�lye vagy Nessie!  
Most, hogy �gy gondolkodom, igaza van Rosaline-nek. T�nyleg a h�lye a kedvenc szavam.  
Benyitottam egy szob�ba, ami a h�z legt�volabbik sark�ban h�z�dott. Nem tudom kinek a szob�ja, de leheveredtem a kanap�ra, �s szabad utat hagytam k�nnyeim foly�s�nak. K�v�lr�l hangtalanul s�rtam, csak a k�nnyeim foly�s�b�l tudhatta valaki, hogy s�rok. Ellent�tben bel�l szinte zokogtam.  
Kopog�st hallottam, �s az illet� be is nyitott a szob�ba, majd le�lt mell�m.  
Meglepet�semre Jasper volt az. Azt hittem, hogy Rosaline vagy anya, vagy esetleg valamelyik msik l�ny lesz az, de t�vednem kellett. Tal�n nem is baj. Jasper az �rz�sek szak�rt�je. Most jut csak eszembe, hogyha haszn�lom Jacobbal szemben a k�pess�gem, akkor tal�n elker�lhettem volna ezt a galib�t. De m�r ut�na vagyok… j�csk�n ut�na.  
- Szeret t�ged, �s te is �t. Csak te f�lsz az �rz�seidt�l.  
- Ez nem igaz – szipogtam. Pedig milyen igaz. 
Jasper elnevette mag�t. 
- Engem nem tudsz �tverni. �n m�g hazugs�gvizsg�l�sra is j� vagyok. Maximum magadat tudod �tverni.  
- Akkor azt mondod, t�nyleg szeret? 
- Igen. Nagyon er�s a k�ztetek l�v� kapcsolat, ak�rmennyire is veszekedtek. Minden pillanatban, amikor a nappaliban voltatok, �reztem a bel�letek �rad� szerelmet.  
Ezt valahogy meg kellett em�sztenem. �letemben el�sz�r szerelmes vagyok, �s t�nyleg olyan intenz�ven, ahogy Jasper mondja. Csak magamat akartam �ltatni.  
M�g percekig csendbe burkol�ztunk, majd Jasper megsz�lalt: 
- �n a helyedben gyorsan megkeresn�m. Az ilyen besz�lget�seket nem j� halogatni. – Azt�n fel�llt, �s kiment a szob�b�l. �n pedig ott maradtam egy Hamletbe is beleill� k�rd�ssel: Menni, vagy nem menni?