Harmadik fejezet

Larissa m�r f�l napja  folyamatosan �ton volt. Fogalma sem volt, hogy tulajdonk�ppen merre is tarthat. Nem volt konkr�t c�lja.

A fiv�re parancs�t k�vette, aki m�g Olaszorsz�gban megk�rte, hogy ha el�rik Szib�ri�t, �s megtal�lj�k Demetrit, majd r�veszik az er�pr�b�ra, � a lehet� leggyorsabban �s legfurfangosabban ,, menek�lj�n” el�le, hogy nehezebb� tegye a f�rfi dolg�t, ezzel is kik�nyszer�tve, hogy az a  lehet� legjobb form�j�t hozza a nyomkeres�sben.

A l�ny m�r k�t napja nem vad�szott, �gy igencsak feld�lt �s m�rges �llapotban volt.

A szomj�s�g marta, �gette a tork�t, ak�rcsak egykoron, amikor legel�sz�r t�rt mag�hoz v�mp�rk�nt �jj�sz�letve.

Marcus �s Caius m�g nem voltak magukn�l, �v�lt�ttek �s ide – oda v�g�dtak a f�ld�n, de � �s Aro m�r tiszt�ban voltak vele, hogy miv� is v�ltoztatt�k �ket.

Larissa sz�lei, gazdag, nagybirtokos keresked�k �s  r�mai polg�rok voltak.

Abban az id�ben amikor �k hidegg� lettek, Julius Caesar m�g uralkod�s�nak kezdet�n volt, �ppen hogy csak mag�hoz ragadta a hatalmat.

Egy napon azt�n, Justiti�t, -  Larissa anyj�t-, �s  Gilgest,- Larissa apj�t, -  hazafel� j�vet megt�madta egy n�gytag� nom�d v�mp�r csapat �s meg�lt�k �ket.

Aro, mint a legid�sebb testv�r tudom�st szerezve a sz�rny� h�rr�l felfegyverezte �ccseit �s egy szem h�g�t, majd bossz�t esk�dve felkutatta a v�mp�rokat.

Akkor m�g egyik�k sem tudta, hogy kikkel is akartak szembesz�llni.

A nom�dok m�r egy�ltal�n nem voltak szomjasak, hiszen v�geztek Ar��k sz�leivel, �gy h�t kedvtel�sb�l vagy unalomb�l nem �lt�k meg a r�juk ront� fiatalokat, hanem mindegyiket �tv�ltoztatt�k �s megv�rt�k, hogy magukhoz t�rjenek. Elmondt�k nekik, hogy mit is tettek vel�k.

Aro �s Larissa k�z�s er�vel v�gezt�k ki a kegyetlen hidegeket, egyszersmind bossz�t �llva a sz�leik�rt �s �nmaguk�rt is.

Ezut�n napokig bujk�ltak, de nem b�rtak sok�ig a szomjukkal, �gy v�g�l maguk is meg�ltek egy csal�dot.

Ekkor d�bbentek r�, hogy ugyanolyan kegyetlenek �s v�rszomjasak lettek, mint azok a v�mp�rok akik ezt tett�k vel�k.

Aro, ezut�n felkarolta a testv�reit, �s megtan�totta nekik, hogy mik�nt is kontroll�lj�k a szomjukat �s a viselked�s�ket.

Egy id� ut�n, m�r emberek k�z� is mehettek, s�t tanulni, m�vel�dni kezdtek, majd lassacsk�n megalap�tott�k a Volturit, �s test�r�ket, t�mogat�kat szerveztek maguk k�r�.

Renata �s Eleazar az els�k voltak a csal�dban. De p�r �vtizeddel k�s�bb tal�ltak r� Dominique �s Caleb kett�s�re is.

�gy m�r nyolcan voltak.

A csal�d pedig folyamatosan n�vekedett, b�v�lt egy – egy �j, tehets�ges taggal.

A rom�nokr�l a v�ndorl�saik sor�n hallottak.

Csak annyit tudtak  meg r�luk,  hogy kegyetlen �s v�rengz�ek, olyanok, mint azok a v�riv�k akiket egykoron meg�ltek.

Ar�nak ez egy cseppet sem tetszett a helyzet, �s elhat�rozta, hogy a saj�t kez�be veszi az ir�ny�t�st.

Akkoriban m�r t�bb �vsz�zad �ta halhatatlanok voltak, �s �ppen, hogy csak �rtes�ltek a h�rr�l:

Ath�nban kiv�gezt�k az akkori, l�tez� legnagyobb v�mp�rkl�nt. Negyven tag� gy�lekezet volt.

Term�szetesen r�gt�n tudt�k, hogy ezt csakis a rom�nok tehett�k, �gy h�t Aro, Marcus �s a t�bbi f�rfi, valamint Renata, - aki mindig is szeretett harcolni – ny�ltan hadat �zentek a rom�n – kl�nnak.

A hadakoz�s m�r folyamatosan hat �ve tartott.

Sosem jutottak egyr�l a kett�re, �ltal�ban kiegyenl�tett k�zdelem folyt.

�gy a rom�nok egyszer csak visszavonul�t f�jtak �s az�ta nem hallattak magukr�l.

�m azzal az eg�sz Volturi  - kl�n tiszt�ban volt, hogy az �g�ret�k - miszerint �gy is kiirtj�k �ket, ahogy egykoron a g�r�g�kkel tett�k – ott l�gott a leveg�ben.

Larissa, most el�rte a foly�t, �s mik�zben  gondolkodott, visszaeml�kezett emberi �s nem emberi �let�nek minden eggyes apr� mozzanataira.

Ekkor azonban neszez�sre lett figyelmes.

Az a valaki aki k�zel�tett fel�, nagyon gyorsan mozgott.  Gyorsabban, mint egy �tlagos ember, teh�t csakis v�mp�r lehetett.

A l�ny nem ijedt meg.

Hab�r sosem harcolt m�g �les k�zdelemben, tiszt�ban volt a j�t�kszab�lyokkal, Aro mindenre megtan�totta.

A leveg�be szimatolt �s meg�rezte az idegen illat�t.

Lehet, hogy Demetri az. – has�tott bel� a felismer�s, �s megtorpant.

Ha megtal�lta akkor nincs �rtelme tov�bb bujk�lnia,  a fiv�re �gy is el�gedett lesz a f�rfi teljes�tm�ny�vel �s azonnal mag�val akarja, majd vinni Volterr�ba.

Min�l hamarabb v�ge lesz ennek, ann�l hamarabb t�rhetek haza.  – gondolta el�gedetten �s nem mozdult.

�gy d�nt�tt, hogy bev�rja Demetrit.

- J�l van! Megtal�lt�l! Sz�p munka volt!  - ki�ltotta, befel� a f�k k�z�, ahol szemeivel az idegent l�tta, �s integetett neki.

A v�mp�r megtorpant �s nem mozdult.

- Demetri! �n vagyok az! Aro, �gy m�r biztosan bevesz magunk k�z�. Gyere el� �s menj�nk vissza a falutokba!

Demetri nem mozdult.

Tov�bbra is �t n�zte.

- Mos meg mi a bajod? Csal�dt�l, hogy ilyen hamar megtal�lt�l?  - k�rdezte  - Mire sz�m�tott�l? Nem mehettem el eg�szen a vil�g v�g�re! – bosszankodott Larissa, �s a fej�t cs�v�lta.

- M�g lesz id�d felkutatni m�sokat is, majd vel�k sz�rakozz! El�g ebb�l! – dobbantott t�relmetlen�l �s megindult a f�rfi fel�.

Mert most m�r hat�rozottan l�tta, hogy a f�k k�z�tt egy f�rfi �ll.

�m ahogy k�zeledett az is tudatosult benne, hogy nem Demetri az.

El�sz�r az illata �rulta el, majd a testtart�sa, v�g�l pedig a hangja: 

- Egy l�p�st se tov�bb! Nem akarom b�ntani kisasszony, de ha k�zel�teni pr�b�l esk�sz�m, hogy v�gzek mag�val!

Larissa megtorpant �s kiss� ijedten h�k�lt h�tra.

Nem ijedtem meg!  - gy�zk�dte mag�t – B�tors�g!  

- Nem f�lek �nt�l, uram!  - jelentette be v�g�l.

- Val�ban? Akkor gondlom nem b�nna, ha k�zelebb menn�k?

- K�zelebb?

- Hah. Tudtam, hogy f�l!

- Ez t�ved�s! Csup�n nem tartom igazs�gosnak, hogy �n nem k�zel�thetek, �n viszont igen. Milyen elj�r�s ez k�rem sz�pen?

- Nos ebben van n�mi igazs�g. Mondan�m, hogy j�jj�n �n is fel�m, de f�l�, hogy nincs egyed�l, elv�gre az im�nt egy Demetri nev� f�rfit  sz�l�tgatott nagyb�szen.

Larissa megvonta a v�llait.

- Nem sz�p kihallgatni m�sok mag�nbesz�lget�s�t!

A f�rfi nevetett.

- Most meg mi olyan vicces? Egy h�lgy jelenl�t�ben nem illik hahot�zni! Nem tan�tott�k meg r�?

- Oh. Kisasszony. Nekem elhiheti, hogy sok mindent megtan�tottak. T�bbet, mint amit szerettem volna. Sokkal t�bbet.

A f�rfi hangja most  keser�en megingott, �m tov�bbra is megmaradt az a  vonz� bariton.

- Olyb�st t�nik, hogy mindkett�nk t�l sokat tud! Nemde?  - k�rdezte a l�ny.

- Sz�val j�l gondoltam. �nagys�ga v�mp�r.

Larissa b�lintott.

- �s persze maga is!

A f�rfi is b�lintott.

- Sz�val mi lesz? Elcseveg�nk m�g itt egy darabig vagy harcolunk?  - k�rdezett r� ny�ltan.

- Kegyed harcolni �hajt?  - k�rdezte meglepetten az idegen.

Larissa felemelte a kezeit �s �k�lbe szor�totta azokat.

- J�jj�n csak! J�jj�n!

- Nos nem b�nom! L�ssuk ki a jobb?!  - ki�ltotta el mag�t a f�rfi, majd megindult Larissa fel�.

�tg�zolt a foly�n �s egy ugr�s k�s�ret�ben azonnal a  l�ny  mellett landolt.

�ppen, hogy csak szem�gyre vehett�k egym�st, a harc m�r folytat�dott is.

A l�ny felugrott a leveg�be, majd megp�rd�lt �s a l�b�val beler�gott a v�mp�r k�kem�ny mellkas�ba.

Az egy pillanat erej�ig megt�ntorodott, majd elkapta a l�ny kecses kis bok�j�t, j�ghideg ujjait r�kulcsolta arra,  �s h�romsz�zhatvan fokos  fordulatot vett, mag�val h�zva a Lariss�t.

Nekiv�g�dtak egy f�nak, ami gy�kerest�l d�lt ki a hely�b�l.

Larissa  hegyes cip�j�vel orron r�gta a f�rfit, majd v�gigszaladt a has�n �s egy h�traszalt� k�s�ret�ben k�nnyed�n f�ldet �rt.

Nevetett.

- �gy t�nik, hogy legy�ztem! – mondta lelkesen.

- Csakugyan? Akkor m�r a halotti m�gly�mnak kellene itt �gnie. – mutatott  egy pontra a f�rfi a fagyott f�ld�n.

- Sz�val nem adja f�l? – k�rdezte a l�ny �s felh�zta a szem�ld�k�t.

- Soha! – vigyorgott r� a f�rfi.

- �n sem! – mondta a l�ny, �s ujjait h�vogat�an kit�rta az ellenf�l fel�.

A f�rfi leguggolt �s kiny�jtotta a l�b�t, majd kibuktatta a l�nyt.

Az zih�lva a f�ldre rogyott, majd vett egy nagy leveg�t �s megt�masztotta a kezeit, hidat k�pezve a test�b�l, onnan pedig egyenesen felugrott �s nekiesett ellenfel�nek.

Vicsorgott, fogait villantotta a j�k�p� fiatalemberre, akinek csak �gy villogtak a szemei a kora esti sz�rk�letben.

Kezeivel �tkarolta a l�nyt �s beler�ntotta a v�zbe.

Miut�n egyszerre d�ltek bele a lomh�n h�mp�lyg� foly�ba, lassan elsodr�dtak  egym�st�l.

- Tartson ki! �szom! – sz�lt a f�rfi, �s elkapta Larissa kezeit.

- Eresszen el! – k�vetelte a l�ny.

 - Ha most elengedem, lez�g ezen a v�zes�sen. – mutatott a f�rfi a h�tuk m�g�tt felbukkan� kisebb zuhatagra.

Larissa l�bai a leveg�ben kalimp�ltak.

- Sz�val megment mi?  - k�rdezte g�nyosan.

- Nem �ppen! Csak kih�zom innen, hogy azt�n tov�bb folytathassuk ezt az igen �lvezetes k�zdelmet! – vigyorgott a fi�.

- Legyen! – egyezett bele a l�ny, majd megragadta a f�rfi grabanc�t �s j�l belekapaszkodott.

Miut�n partot �rtek egym�s mellett egy pillanatig megtorpantak.

Bel�tt�k, hogy ez nem mehet a v�gtelens�gig.

- Egyezz�nk ki egy d�ntetlenben! – aj�nlotta fel a fi�.

- Honnan tudjam, hogy nem fog r�gt�n nekem rontani, milyest h�tat ford�tok �nnek?

- Tal�n onnan, hogy nem fordul meg.

- Akkor l�tni fogja mez�telen fels�testemet! �n ugyanis nem maradok ebben a csuromvizes ruh�ban! – jelentette be Larissa.

- Hm. T�mogatom az �tletet!  - leck�ztette az ifj�.

- Pimasz!

- Ak�rcsak kegyed!  - b�lintott a fi�, majd b�kejobbot ny�jtott.

Larissa elfogadta.

- Vincent vagyok.

- Larissa.

A fi� v�g�l lassan, de hat�rozottan kezet cs�kolt.

- A megk�rdez�sem n�lk�l? Hah! – j�tszotta mag�t a l�ny.

- �gy v�ltem megengedhetem magamnak, hogy egy cs�kkal vigasztaljam a vesztest!

A l�ny elkapta a kez�t.

- Kik�rem magamnak! �n gy�ztem! 

- Akkor mi�rt nekem kellett visszah�zni egy nagyobbacska szakad�k fel�l?

- Az v�letlen volt! El�tte magam ter�tettem le! – m�ltatlankodott a l�ny.

Vincent nevetett.

- Maradjon ink�bb a d�ntetlen! Hossz� �tr�l j�v�k �s nincs kedvem vitatkozni!

- Pimasz �s faragatlan is? Gondolhattam volna.

Vincent grimaszolt.

- Ha m�r itt tartunk mi j�ratban erre? – k�rdezte Larissa.

- Azt hiszem nem vagyunk m�g olyan ismerets�gben, hogy err�l be kelljen sz�molnom.

- Ha maga elmondja, k�zl�m �n is.

- J�. De h�lgyek� az els�bbs�g! – vigyorgott diadalittasan a fi�, �s k�zben kibontotta el�zott copfj�t.

- Nos v�g�lis m�r f�lig meddig tudja, elv�gre illetlen�l kihallgatott!

- Tudja nem nagyon kellett hegyeznem a f�leimet! Elv�gre �n igen becsesen ki�ltozott. 

- Mert azt hittem, hogy maga Demetri.

- Demetri? �h, a f�rfi akit olyan ny�ltan �s b�szen  sz�longatott. – kapott �szbe a fi�. – A szerelme net�n?

- Semmi k�ze hozz�! – rivallt r� Larissa.  – K�l�nben is, most maga j�n! Mit keresett errefel�.

- Eredetileg a lovamat itattam meg – mutatott az egyik f�hoz k�t�tt j�sz�gra -, meg h�t menek�ltem!

- Honnan? Kik el�l? Mi�rt?

- Egyszerre csak egy k�rd�st, ha  lehets�ges! – k�rte Vincent.

- Sz�val mi�rt menek�lt? Meg�lt valakit, �s �ld�zt�k!  - tippelt a l�ny.

- M�g tegnap vad�sztam!  - legyintett a fi� – Miel�tt elsz�ktem volna Erd�lyb�l!

- Erd�lyb�l?  - kerekedtek el a l�ny szemei – Maga rom�n?

- Igen. Kegyed pedig?

- Olasz.

Vincent hirtelen roppant �vatos k�pet v�gott.

- �gy �rtsem, hogy �n a Volturi  nevezet� v�mp�rkl�n haz�j�b�l j�tt?

Larissa felnevetett.

- �n tagja vagyok a Volturinak! Alap�t� tagja! – tette  m�g hozz� b�szk�n.

Vince elh�z�dott a l�nyt�l, majd elgondolkodott.

El�sz�r megakarta t�madni, de most m�r �gy igaz�b�l.

�t is futott az agy�n, hogy v�gez vele, de azt�n strat�gi�t v�ltoztatott.

Hajtotta a k�v�ncsis�g.

- �n a rom�n  - kl�n el�l menek�ltem!  - mondta a f�lig meddig igazs�got.

Larissa elk�pedve n�zett a fi�ra.

- Sajn�lom! Akkor j�, hogy tal�lkoztunk! �n �s a csal�dom, mened�ket ny�jthatunk �nnek!

- Komolyan?

- Persze. M�r �vek �ta harcolunk a rom�nokkal!

- �s ezek szerint eddig mindig vesz�tettek! – csipkel�d�tt Vince.

- Nem mondhatn�m! De amint azt az el�bb oly pomp�san szeml�ltett�k, v�mp�r – v�mp�r ellen nem nyerhet olyan k�nnyed�n!

- Ez igaz. – l�tta be a fi�.

- Akkor mit mond? Vel�nk tart?

- Sz�val t�bben vannak?

- �ten. S�t az�ta m�r hatan.

- Csak nem a j�, �reg Demetri a b�v�s hatodik?

- R�hib�zott.  – b�lintott  l�ny.

- Nem b�nom! �n�kkel tartok! B�rhov� is vezessen az  �tjuk.  – egyezett bele a fi�.