Renesmee szemsz�g

�gett az arcom az anya �ltal adott pofont�l. Nem is az�rt, mert f�jt. Csak az�rt, mert any�t�l kaptam. Tal�n… 

R�vetettem magam a szob�ban l�v� kanap�ra, �s megint s�rni kezdtem. Mi�rt t�rt�nik ez velem? El�sz�r Jake, most anya �s Rosaline. Bennem valami genetikailag nagyon el van k�dolva. Mindenkivel rekordid� alatt �ssze tudok veszni.  
De nem is ez a legrosszabb az eg�szben. Hanem, hogy mindenkit megb�ntok, �s alaptalanul. Rosaline-nel szemben is nem tudom mi �t�tt bel�m. Csak az�rt kiakadni, mert nem akar velem j�nni? Uhh…  
Az m�r tiszta �s vil�gos el�ttem, hogy bocs�natot kell k�rnem. De nem most. Hagyom egy kicsit lenyugodni �ket is. Meg persze magam…

Biztos az�rt vagyok ilyen rossz pazban mostan�ban, mert valami rossz el��rzetem van. Nem tudom mi, de pont ez�rt ideges�t. Ez�rt mindenki m�son t�lt�m ki a d�h�met.

M�r �r�k �ta �ltem itt, amikor lent meghallottam Rosaline �s a t�bbiek hangj�t. M�r biztos visszaj�ttek a vad�szatb�l. �n is lenyugodtam, �gyhogy ha any��k is hazaj�nnek, majd lemegyek hozz�juk besz�lni. Vagy felh�vjam �ket? Vagy �n nem is tudom…

Ameddig any��k nem j�nnek, gondoltam hallgatok zen�t. Ebben a szob�ban volt egy csom� cd, �gyhogy az egyiket tal�lomra beraktam a lej�tsz�ba, �s majdnem max hanger�re vettem. A zongorasz� egyr�szt megnyugtatott, m�sr�szt kiz�rta a gondolatokat a fejemb�l. Csak arra koncentr�ltam, vajon hogy j�tszan�m �n el ezt a zen�t, hogyha most itt lenne el�ttem egy zongora.  
De a pillanatnak v�ge lett, amikor kopogtattak.

Bella szemsz�ge

Amikor benyitottunk, term�szetesen m�r mindenki bent volt a nappaliban. Alice r�m kacsintott. Teh�t � tudja mir�l volt sz�… 
- Nos Bella, hogy tetszett a h�z? – k�rdezte Esme.  
- Nagyon gy�ny�r�. Enn�l szebbet nem is kaphattunk volna. 
- �r�l�k, hogy tetszik – ugr�ndozott Alice is. – Ahogy l�tom, a ruhat�radba is ben�zt�l.  
- �hm… nos igen – mondtam bizserg� arccal. Alice tudja, hogy mir�l volt sz�, de gondolom nem l�tom�s r�v�n. Hiszen a l�nyok k�zel�ben nincsenek l�tom�sai. 
- Bella, ugye az �gy a h�l�ban j�l rug�zik? Ugyan is mi cipelt�k be Jaz-zel, �s rem�lem nem volt f�l�sleges az er�fesz�t�s – vigyorgott Em. Mit is v�rhattam t�le. K�ldtem fel� egy szemreh�ny� pillant�s, �s l�tsz�lag benne akadt a sz�. De mint mondtam, csak l�tsz�lag. 
- Nem kell ennyire durcizni. �n csak ezt az apr� r�szletet k�rdeztem. Nem azt, hogy mit, hogy csin�ltatok… 
- El�g legyen Emmett! – kiab�lt r� a m�g mindig r�h�g� testv�r�re szerelmem.  
A k�t testv�r el�g heves sz�csat�ba elegyedett a mi mag�n�let�nk kit�lal�s�t illet�en. Ink�bb tudom�st sem vettem r�la, k�zen fogtam Rosaline-t, �s elindultam vele az emelet ir�ny�ba.  
Az�rt egy p�r sz�t m�g is elcs�ptem a besz�lget�sb�l, �s m�g miel�tt elt�ntem volna l�nyommal a l�pcs�fordul�ban, visszasz�ltam mack�-szer� testv�remnek: 
- Em, reggel a h�z el�tt v�rlak. 
- Ugyan mi�rt? – k�rdezte az �rintett.  
Fel� fordultam, �s sz�les vigyorral az arcomon v�laszoltam neki: 
- Verekedni fogunk. 
- Anya, ugye ezt te sem gondolod komolyan? – nevetett mellettem Rosaline. Erre Emmett is nevetni kezdett, de � ezek szerint nem �rtette a dolog l�nyeg�t.  
Rosaline nem az�rt k�rdezte t�lem nevetve, mert engem f�ltett.

Nem tudtam, hogy Renesmee melyik szob�ban h�zta meg mag�t, �gy k�vettem az illat�t. Meg is tal�ltuk Edward szob�j�ban. Hiszen apja l�nya... 
A szob�b�l Debussy sz�lt. Halkan bekopogtam, abban a pillanatban pedig a zen�t kikapcsolt�k. Renesmee kinyitotta az ajt�t, �s b�nb�n� arccal m�gjobban kit�rta, hogy be tudjunk menni. Mind a ketten bement�nk, �n pedig le�ltem Edward kanap�j�ra. mennyi eml�k jutott ism�t eszembe.  
- Anya, Rosaline, mindent sajn�lok – t�rte meg a csendet Renesmee. – Nem tudom, mi van velem. Mindenkivel �sszeveszek. De nem direkt csin�lom, csak mostan�ban furcsa �rz�sem van. Nem tudom mi, de �rzem, hogy valami rossz k�zeledik. Ez�rt m�sokon t�lt�m ki a d�h�met. Nagyon sajn�lom, hogy ma meg akartalak pofozni Rosaline, �s anya azt sem gondoltam komolyan, hogy ut�llak – mondta k�nnyes szemmel kisl�nyom. – �n nem gondoltam komolyan. T�ged nem lehet ut�lni. Ha nem bocs�jtotok meg, akkor meg�rtelek benneteket.  
Nem tudtam neki mit mondani. V�laszul kit�rtam a karom, � pedig odaj�tt �s szorosan meg�lelt�k egym�st. Rosaline is csatlakozott hozz�nk, �s Renesmee-t az �lembe h�zva �lt�nk tov�bb �ssze�lelkezve. Renesmee elengedte a nyakam, �s a v�llamra hajtotta a fej�t. Rosaline is �gy tett, csak � a m�sik v�llamra.  
- Tudod Renesmee, amit mondt�l azzal kapcsolatban, hogy rossz �rz�sed van… nekem is az van. Sz�momra is megmagyar�zhatatlan, de �rzem.  
- ha m�r itt tartunk – sz�lalt meg Rosaline is -, nekem is rossz el��rzetem van. Az�rt nem akartam veled elmenni a La Push-ba igaz�b�l. T�nyleg f�ltem, de az�rt, mert rossz el��rzetem volt. 
- Teh�t akkor m�r rossz el��rzeteink is vannak– nevette el mag�t Renesmee, �s mi is k�vett�k �t. Azt�n hirtelen halkulni kezdett l�nyom nevet�se, majd teljesen eln�mult, �s �veges tekintettel meredt el�re, kezeimet pedig g�rcs�sen szor�totta. L�tom�sa van.

Renesmee szemsz�ge

�r�ltem, hogy siker�lt bocs�natot k�rnek t�l�k. B�r eg�szen k�nnyen ment, de sosem voltunk haragtart�k.  
J�l esett �gy �ssze�lelkezve �lni, de a gond m�g mindig ott motoszk�lt a fejemben. Amikor pedig �k maguk is elmondt�k, hogy nekik is rossz el��rzet�k van, fesz�lts�gem old�sa k�ppen pr�b�ltam po�nosan felfogni a dolgot: 
- Teh�t akkor m�r rossz el��rzeteink is vannak – mondtam nevetve, hogy leplezzem a bennem l�v� f�lelmet. Ha m�r mind a h�rman �gy �rz�nk, az nem jelent semmi j�t. 
Eg�sz v�ratlanul �rt, amikor a szoba megsz�nt a szemeim el�tt, �s a h�z nappalij�t l�ttam magam el�tt. Kivert a v�z, �s �n magam is megmerevedtem. Teh�t Alice-f�le l�tom�som van.  
A l�tom�sban mindenki a nappaliban �llt, a l�gk�r el�g fesz�lt volt. Az ajt�ban h�rom f�rni, �s egy alacsonyabb l�ny �llt. Rosalie g�nyosan feltette a k�rd�st az �rkez�knek c�mezve, hogy minek k�sz�nhetj�k a Volturi l�togat�s�t. V�laszoltak is, ut�na pedig valamin veszekedni kezdett anya, apa �s a n�gy idegen v�r�s szem� v�mp�r. Az alacsonyabb kisl�ny ap�ra meresztette szemeit, �s az eml�tett szem�ly vonaglani kezdett a f�jdalomt�l.  
�reztem, hogy k�nnyek sz�nk�znak v�gig az arcomon, �s teljes torokb�l ordib�lom, hogy hagyj�k b�k�n ap�t.  
Ut�na apa f�jdalmai abbamaradnak, mert anya kiterjeszti a pajzs�t. Elkezdett bocs�natot k�rni, hogy kor�bban nem tette meg, �s hogy nagyon sajn�lja, de nem gondolt arra, hogy Jane megt�madja �t. Teh�t a sz�ke kisl�nyt Jane-nek h�vj�k. Az egyik f�rfi Charlisle-val besz�lgetett, m�g a m�sik kett� engem �s Rosaline-t vizslatott. Ut�na a Charlisle-val besz�lget� f�rfi is r�nk meresztette szemeit, �s onnant�l nem volt meg�ll�s. A f�rfi valamit mondott, mire apa a tork�nak ugrott. Ut�na sorban a t�bbiek. Jacob is a szob�ban volt, � engem �s Rosaline-t pr�b�lt kir�ncig�lni a helysz�nr�l t�bb-kevesebb sikerrel.  
Azt�n nappali kigyulladt. Az egyik f�rfi tette, �reztem a bel�le ki�rad� energi�t. Ahol anya pajzsa �rintette a k�rnyezetet, ott nem tudott semmi sem meggyulladni, de a nappali t�bbi r�sze l�ngolni kezdett.  
Meg akartam pr�b�lkozni az er�vel, de m�g miel�tt megtehettem volna, Jacob kir�ncig�lt benn�nket a h�zb�l. �n vissza akartam menni, de nem siker�lt. Szinte m�r az eg�sz h�z �gett. �n pedig Jacob karjaiban kap�l�zva figyeltem, ahogy az eg�sz h�zat sz�p lassan ellepik a l�ngok. 
Hirtelen megsz�nt a l�tom�s, �n pedig �jra a szob�ban �ltem, �s m�r az eg�sz csal�d k�r�l�ttem �llt, �s agg�d� szemmel figyeltek. 
Anya az �l�ben ringatott, �s csit�tani pr�b�lt, mert amint v�ge lett a l�tom�snak, m�g nagyobb s�r�sban t�rtem ki.  
- Nyugodj meg kicsim �s mond el k�rlek, mit l�tt�l. 
- Volturi – csak ezt az egy sz�t voltam k�pes kimondani, �s �jra er�t vett rajtam a s�r�s.