- Jacob, k�rlek, v�rj. Azt hiszem m�st is meg kellene besz�ln�nk… 
- Tudom. – Fordult vissza. - De igazad volt. Nem volt t�lem igazs�gos, hogy nem mondtam el m�r a legelej�n. 
- Nem, igazad volt. Ha az any�mmal is volt valami dolgod, az m�r r�gen t�rt�nt. �s sajn�lom, amiket mondtam. De abban a pillanatban ez t�nt a leg�sszer�bbnek. Arra nem is gondoltam, hogy tal�n igazat mondasz, �s t�nyleg v�ge annak az id�nek, amikor anya tetszett neked.  
Most m�r el�ttem �llt, �n pedig fel�lltam, �s megsimogattam az arc�nak azt a r�sz�t, ahol meg�t�ttem. 
- �s azt is sajn�lom, hogy meg�t�ttelek. 
Jacob elmosolyodott, �s �t�lelte a derekam. 
- Semmi baj. nem az �t�sed f�jt, hanem az, ami�rt kaptam. Tudod att�l f�ltem, hogy elvesz�telek. 
Egy pillanatra elt�tottam a sz�m. Ez el�g furcsa volt. 
- Ezen ne csod�lkozz – mosolyodott el. – Att�l f�ltem v�gleg elsz�rtam mindent, �s nem akarsz t�bb� l�tni. Abba azt hiszem belehaltam volna. 
- Ugyan �gy, ahogy �n is – suttogtam, �s lefolyt egy k�nnycsepp az arcomon. 
- Te kis butus. – T�r�lte le a kez�vel Jacob azt a k�sza kis cseppet.  
- T�nyleg buta vagyok.  
- Jaj Nessie, nem �gy �rtettem.  
- Tudom, hogy nem �gy �rtetted, de �n igen. Amikor meg�t�ttelek, nem tudom mi�rt csin�ltam. Ut�na felrohantam egy szob�ba, �s s�rtam. �n f�ltem a saj�t �rz�seimt�l – vallottam be magamnak, mik�zben m�g mindig folytak a k�nnyeim. 
- Mif�le �rz�sekt�l Renesmee? – k�rdezte Jacob, mik�zben m�lyen a szemeimbe n�zett. 
- F�ltem att�l, hogy szerelmes vagyok – mondtam ki. 
Hirtelen, mintha fell�ngolt volna a tekintete. Azonnal az eny�mekre tapasztotta ajkait, �s vadul cs�kol�zni kezdt�nk. Most nem f�ltem semmit�l, �tadtam magam az �rz�snek. Nem f�ltem a szerelemt�l, �s att�l sem, hogy valamit elronthatok. Teljesen biztos voltam magamban. Mik�zben cs�kol�ztunk, Jacob keze becs�szott a p�l�m al�, �s simogatni kezdte a h�tam. �n �t�leltem a nyak�t, �s m�g jobban magamhoz h�ztam. De mint minden, ez sem tarthatott �r�kk�.  
A pillanatunkat megszak�totta a zsebemben rezegni kezd� kis valami, majd a rezg�shez hirtelen zene is t�rsult. 
Elh�z�dtam Jacobt�l, �s magamban szitkoz�dva kivettem a zsebemb�l a telefont. Szapor�n vettem a leveg�t, �gyhogy egy kis ideig csak b�multam a kijelz�t, miel�tt felvettem. 
- Igen? – sz�ltam bele a telefonba, miut�n helyre �llt a l�gz�sem. 
- Csak az�rt h�vlak, hogy megk�rdezzem megengedt�k-e akkor? Mert ha igen, indulunk– sz�lt bele apa a telefonba.  
- Igen apa, megengedt�k. 
- Akkor indulunk. Addig is mond meg a kuty�dnak, hogy tartsa t�vol a kezeit t�led – mondta fogcsikorgatva. 
- De… 
- Ne akarj hazudni. Hallom a gondolatait. 
Kikerekedtek a szemeim, �s sz�lni sem tudtam.  
- �t perc �s ott vagyunk. Szia – z�rta le gyorsan a besz�lget�st. 
El sem k�sz�ntem t�le, csak kinyomtam a telefont, �s beles�llyesztettem a zsebembe. 
Lehuppantam a kanap�ra, �s onnan n�ztem fel Jacobra, aki d�bbent k�pet v�gott. Teh�t � sem tudta, hogy apa k�pess�ge telefonon kereszt�l is m�k�dik. 
- Ez f�lelmetes – sz�laltam meg percek m�lva. – Nem lesz semmilyen mag�n�letem, mert minden egyes telefonh�v�skor apa ki fogja olvasni a gondolataid.  
- Nem baj – �lt le mell�m Jacob. – Egyszer �gy is el kell fogadnia. 
- De mikor lesz, azaz egyszer? – k�rdeztem elszontyolodva. 
- Nem tudom. De �n t�relmes vagyok – nyomott egy puszit a sz�mra. 
- H�… apa azt mondta, hogy tartsd t�vol t�lem magad. Nem akarom, hogy �sszevesszetek. 
- Igen, ezt mondta. �s mint l�tod, a kezeim magam mellett tartom. Az ajkaimra nem terjedt ki a tilt�s. 
Hirtelen elnevettem magam.  
- Nos, ez�rt jutalmat kapsz – fordultam vele szembe a kanap�n. Kezeim k�z� fogtam az arc�t, �s apr� cs�kokkal halmoztam el. Utolj�ra hagytam a sz�j�t, majd cs�kol�zni kezdt�nk. Jake betartotta a szab�lyt, nem �rt hozz�m a kezeivel. B�r �reztem, n�mely pillanatokban neh�z meg�llnia, hogy ne h�zzon m�g jobban mag�hoz, de j�l viselkedett.  
Miut�n elv�ltak ajkaink f�lelni kezdtem, �s meghallottam any��k k�zeled� l�pteit. Gyorsan elh�z�dtam Jacobt�l. Nem tudom, apa mit fog reag�lni, ha meghallja Jacob gondolatait. Hirtelen eszembe jutott, hogy nekem k�pess�geim is vannak. 
Csak Jacobra kezdtem koncentr�lni, �s ha nem t�vedek, akkor a tervem be fog v�lni. 
Kopogtattak az ajt�n, � pedig fel�llt, �s kinyitotta. Bel�ptek a t�bbiek az ajt�n. Rosaline odaszaladt hozz�m, �s le�lt mell�m. Megfogta a kezem, �s k�rd�sek ezreit z�d�totta r�m. 
„Mi t�rt�nt? Mi�rt volt apa olyan m�rges otthon? Minden r�szletre k�v�ncsi vagyok!” 
„Nyugi!” – kuncogtam. „Mindent megmutatok.” 
Azt�n elkezdtem neki k�peket mutatni. Ez volt j� a mi kis kapcsolatunkban. Nem csak besz�lgetni, hanem k�peket is tudunk egym�snak mutatni. Ez a leg�jabb felfedez�s�nk. M�g tal�n any�nak sem mondtuk el. 
Miut�n levet�tettem Rosaline-nek a dolgokat, elkezdett r�m vigyorogni.  
- L�nyok – sz�lt oda nek�nk anya, mi pedig egyszerre fel� ford�tottuk a tekintet�nk. 
- Igen? 
- Gyertek ide. Nek�nk menn�nk kell.  
- M�ris? – k�rdezte Rosaline. 
- Igen – hangzott a szomor� v�lasz. 
Mind a ketten odament�nk, �s �t�lelt�k any�t. L�ttam, hogy apa nagyon m�regeti Jacobot. Odamentem ap�hoz is, �s �t is meg�leltem, majd a f�l�be s�gtam: 
- K�rlek, fogadd el. 
Nem �pp beleegyez� m�don felmordult. 
- K�rlek! Szeret engem, �s vigy�z r�m. Kell enn�l t�bb? – Mintha elgondolkozott volna. Azt�n v�lasz helyett megpuszilta a homlokom.  
- Vigy�zz magadra. 
Rosaline is odaj�tt, �s � is meg�lelte ap�t. Addig �n any�t m�g egyszer meg�leltem, �s hirtelen folyni kezdtek a k�nnyeim. Nem akarom �ket elvesz�teni. Alig volt id�nk �gy n�gyen egy�tt.  
Elengedtem any�t, �s h�tr�ltam egy l�p�st. Testv�rem mell�m �llt, �s megfogta a kezem. 
„Mond azt, hogy m�g visszaj�nnek.” – sz�lt a hangja k�rlel�n a fejemben. 
„�n is ugyan ezt akartam k�rni t�led.” 
Megsemmis�lten �lt�nk mind a h�rman a kanap�n. Fejemet Jacob v�ll�ra hajtottam, mik�zben fogtuk egym�s kez�t. Roslaine is elgondolkozva �lt mellettem.  
�n pedig pr�b�ltam magam er�ltetni, de nem siker�lt a j�v�be l�tnom.  
- Mi�rt nem siker�l? – k�rdezem magamt�l, mire a t�bbiek fel�m kapj�k a fej�ket. 
- Mi nem siker�l Kicsim? – k�rdezi Jacob. Egy pillanatra el is felejtettem mit akartam mondani, csak azon j�rt a fejem, hogy kicsimnek sz�l�tott. 
- Nem tudok a j�v�be l�tni, pedig nagyon szeretn�k. De valami�rt vagy csak a nagy s�t�ts�get l�tom, vagy elmos�dott foltokat. 
- Tal�n az�rt van, mert megv�ltozott a j�v�. Vagy, mert m�g nem d�lt el, hogy mi fog t�rt�nni – mondta Jake. 
- Igazad lehet – megpusziltam az arc�t, �s �jra elmer�ltem a j�v�ben. H�tha m�gis felvillan majd valami.

Alice szemsz�ge

Bevallom, egy kicsit �r�ltem is, hogy a l�nyok elmennek. Nagyon zavar�, hogy folyamatosan „vak” vagyok. �gy legal�bb bele tudok n�zni a j�v�be.  
De ezzel sem sokra mentem. Csak elmos�dott foltokat l�ttam. Meg persze az id�j�r�st. Holnap ver�f�nyes napunk lesz, de ut�na olyan 9-10 �ra k�r�l elered az es�. Holnap ut�n, pedig amikorra a Volturit „v�rjuk”, szint�n zuhogni fog. Sz�lni kell Charlisle-nak, hogy holnap ne menjen be dolgozni. Szerelmem k�zben egy strat�gia kitervez�s�n gondolkozott. Arra �p�tett, amit Renesmee mondott. 
- Nos, jutott�l valamire? – k�rdezi Jasper, �s le�l mell�m a kanap�ra. 
- Sajnos nem – mondtam elszontyolodva. – Pedig pr�b�l… 
Ki sem mondtam, m�ris megjelent egy l�tom�s. L�ttam, ahogy az erd� fel�l k�zelednek fel�nk. �pp kel fel a nap, egy kicsit megragyogtatva �gy m�rv�nysima b�r�ket. Ekkor m�r tudtam: A Volturi id�pontot v�ltoztatott. Nem k�t nappal k�s�bb fog j�nni, hanem holnap napkeltekor.