Ezt a r�szt Stephenie �rta, �s Niki ford�totta. �t sajnos nem ismerem, �gy nem tudtam el�rni. Rem�lem, nem haragszik, hogy felhaszn�ltam. 
 
 
 

A telefon vibr�lt a zsebemben. 25-ik alkalommal 24 �r�n bel�l. Arra gondoltam kinyitom, legal�bb megn�zni, ki akar kapcsolatba l�pni velem. Tal�n fontos. Tal�n Carlisle-nak sz�ks�ge van r�m.

Gondoltam r�, de nem mozdultam.  

Nem tudtam biztosan, hol vagyok. Valamilyen s�t�t, cs�sz�s padl�st�rben, tele patk�nyokkal �s p�kokkal. A p�kok figyelembe se vettek engem, a patk�nyok pedig nagy �vben ker�ltek. A leveg� s�r� volt a s�t�olaj neh�z szag�t�l, avas h�st�l, emberi izzadts�gt�l; s a szennyez�snek ez a csaknem �thatolhatatlan r�tege val�ban l�tszott a nyirkos leveg�ben, fekete r�teggel vonva be mindent. 

Alattam a rozoga, lepusztult b�relt lak�s n�gy t�rt�netbe foglalt �lete. Egy n�gytag� spanyol csal�d. Nem okozott neh�zs�get megk�l�nb�ztetnem a gondolatokat – nagy, hangos spanyol l�rm�t csaptak. Nem figyeltem. Csak hagytam, hogy a hangok elt�volodjanak t�lem. 

Minden �rtelmetlen volt. Az eg�sz l�tez�sem �rtelmetlen volt. Az eg�sz vil�g �rtelmetlen volt.

A homlokomat a t�rdemhez szor�tottam �s csod�lkoztam, hogy tudtam eddig ellen�llni. Ez tal�n rem�nytelen. Tal�n, ha a pr�b�lkoz�som �gy is �gy is buk�sra van �t�lve, abba kellene hagynom az �nk�nz�st �s csak visszamenni… 

Az �tlet olyan er�s, olyan gy�gy�t� volt - mintha a szavak er�s �rz�stelen�t�t tartalmaztak volna, elmost�k azt a k�nhegyet, ami maga al� temetett – zih�ltam �s sz�d�ltem.

B�rcsak elmehetn�k most, b�rcsak vissza tudn�k menni.

Lehunyt szemem m�g�tt mindig Bella arca mosolygott r�m. Ez az �dv�zl�s, a megbocs�t�s mosolya volt, de nem volt befoly�ssal arra, amit a tudatalattim tenni akart. 

Term�szetesen nem mehetek vissza. V�g�l is mi az �n szenved�sem az � boldogs�g�hoz k�pest? Neki tudnia kell mosolyogni f�lelem �s vesz�ly n�lk�l. Egy l�lektelen j�v� ut�ni v�gyakoz�s n�lk�l. Jobbat �rdemel enn�l. Jobbat �rdemel n�lam. Amikor elhagyja ezt a vil�got, egy olyan helyre megy majd, amely �r�kre z�rva lesz el�ttem, f�ggetlen�l att�l, hogy viselkedem itt.  

Ennek a v�gs� elv�l�snak a gondolata annyival er�sebb volt, mint a k�n, amelyet �reztem. Megremegett a testem. Ha elmegy arra a helyre, ahov� � tartozik, de �n sosem fogok, akkor �n sem maradok itt. Kell lennie feled�snek. Kell lennie megk�nnyebb�l�snek. 

Ebben rem�nykedtem, de nem volt r� garancia. Aludni, esetleg �lmodni. Aj, itt a b�kken�, mondtam magamnak. Ha m�r hamu leszek, fogom m�g valahogy �rezni az elveszt�s�nek k�nj�t? �jra elborzadtam. 

�s, a francba is, meg�g�rtem. Meg�g�rtem, hogy nem h�borgatom t�bb� az �let�t magammal cipelve a fekete d�monjaimat. �g�retem szerint nem mehetek vissza. Nem tudok semmi j�t sem tenni �rte? Egy�ltal�n semmit? 

Az �tlet, hogy visszat�rjek abba a bor�s kisv�rosba, amely �r�kre az igazi otthonom lesz ezen a bolyg�n, �jra �t �s �tsz�tte a gondolataimat.

Csak ellen�rizni. Csak l�tni, hogy j�l van, biztons�gban �s boldog. Semmi beavatkoz�s. Sosem kell megtudnia, hogy ott voltam…

Nem. A francba, nem.

A telefon megint vibr�lt.

- A francba, a francba, a francba - morogtam. 

Haszn�lhatn�k elterel�st, v�ltem. Kinyitottam a telefont �s f�l �v alatt el�sz�r megd�bbenve ismertem r� a sz�mra.

Mi�rt h�vna fel Rosalie? Tal�n � volt az egyetlen, aki �lvezte a t�voll�temet. Valami sz�rny�s�gnek kellett t�rt�nnie, ha arra volt sz�ks�ge, hogy velem besz�ljen. Hirtelen elfogott az aggodalom a csal�dom ir�nt. Megnyomtam a fogad gombot.  

- Mi az? - k�rdeztem fesz�lten.

- Oh, nah�t. Edward felvette a telefont. Megtisztelve �rzem magam.

Amint meghallottam a hanghordoz�s�t, tudtam, hogy a csal�dom j�l van. Csak unatkozott. Neh�z volt meg�rteni a motiv�ci�it a gondolatainak fonala n�lk�l. Az � ind�t�kai �ltal�ban a logika legcsavarosabb fajt�j�n alapultak.

Csattanva z�rtam �ssze a telefont.

- Hagyj b�k�n - suttogtam a semminek.

Term�szetesen a telefon megint vibr�lni kezdett. 

Addig fog h�vni, am�g  �t nem adja azt az �zenetet, amivel m�r eltervezte, hogy bosszantani fog? Tal�n. H�napokig is eltartana, mire belef�radna ebbe a j�t�kba. Elj�tszottam a gondolattal, hogy hagyom neki, hogy az �jrat�rcs�z�t �t�gesse az elk�vetkez� f�l �vben… azt�n s�hajtottam �s �jra felvettem a telefont. 

- Ki vele.

Rosalie sietve mondta a szavakat.

- Gondolom, tudni akarod, hogy Alice Forksban van.

Kinyitottam a szemem �s mereven n�ztem a rothad� fagerend�kra h�rom h�velykre az arcomt�l.

- Mi? - A hangom �lettelen �s �rzelemmentes volt.  

- Tudod, milyen Alice – azt hiszi mindent tud. Ak�rcsak te - kuncogott Rosalie humortalanul. A hangja ideges volt, mintha hirtelen elbizonytalanodott volna abban, amit tenni akart.  

De a d�h�m nem hagyta, hogy azzal foglalkozzak, hogy vajon mi lehet Rosalie apr�-csepr� probl�m�ja. 

Alice megesk�d�tt nekem, hogy k�vetni fogja az utas�t�saimat Bell�t illet�en, hab�r nem �rtett egyet a d�nt�semmel. Meg�g�rte, hogy b�k�n hagyja Bell�t… am�g �n is. Nyilv�n azt gondolja, hogy v�g�l �sszeroskadom a k�nt�l. Tal�n igaza van.

De nem. Eddig m�g nem. Akkor mit csin�l Forksban? Szorongatni akartam sov�ny nyak�t.  Nem mintha Jasper olyan k�zel engedne hozz�, ha meg�rzi a bel�lem kirobban�  d�h�t… 

- Ott vagy m�g Edward?

Nem v�laszoltam. Ujjbegyeimmel megszor�tottam az orrnyergemet, csod�lkozn�k, ha egy v�mp�rnak lehetne migr�nje. 

M�s fel�l, ha Alice m�r visszament…

Nem. Nem. Nem. Nem.

Tettem egy �g�retet. Bella �letet �rdemel. Tettem egy �g�retet. Bella �letet �rdemel.

�gy ism�telgettem a szavakat, mint egy mond�k�t, pr�b�ltam megtiszt�tani a fejemet Bella s�t�t ablak�nak elb�v�l� k�p�t�l. Egyetlen mened�khelyem ajt�ny�l�sa. 

K�ts�gk�v�l meg k�ne al�zkodnom, ha visszamenn�k. Nem �rdekelt. A k�vetkez� �vsz�zadot boldogan t�lten�m a t�rdeimen, ha vele lehetn�k.

Nem. Nem. Nem.

- Edward? Nem is agg�dsz amiatt, hogy mi�rt van ott Alice?

- Nem k�l�n�sebben.

Rosalie hangja most kiss�  �nel�g�lt lett, el�gedett volt azzal, hogy v�laszra k�nyszer�tett.

- Nos, term�szetesen nem szegte meg a szab�lyokat eg�szen. �gy �rtem, te csak azt akartad, hogy maradjunk t�vol Bell�t�l, igaz? Forks megl�togat�sa nem sz�m�t.

Lassan lecsuktam a szemem. Bella elment? Gondolataim a v�ratlan h�r k�r�l forogtak. M�g nem �retts�gizett le, �gy vissza kellett mennie az anyj�hoz. Ez j�. Napf�nyben kell �lnie. J�, hogy maga m�g�tt hagyhatja az �rnyakat.  

Pr�b�ltam elfogadni, de nem tudtam.

Rosalie idegesen nevetett.

- �gy nincs okod arra, hogy m�rges l�gy Alice-re.

- Mi�rt h�vt�l akkor Rosalie, ha nem az�rt, hogy bajba keverd Alice-t? Mi�rt bosszantasz?

- V�rj! - mondta. J�l  �rezte, hogy le akarom tenni. - Nem ez�rt h�vtalak.

- Hanem mi�rt? Mondd gyorsan, azt�n hagyj v�gre b�k�n.

- Nos… - habozott.

- Ki vele Rosalie. T�z m�sodperced van.

- Azt hiszem, haza kellene j�nn�d - mondta gyorsan Rosalie. - Belef�radtam Esme szomor�s�g�ba �s hogy Carlisle sosem nevet. Sz�gyellned k�ne magad az�rt, amit vel�k teszel. Emmett is �lland�an hi�nyol, �s ez az idegeimre megy. Van egy csal�dod. N�j fel �s gondolj m�sra is magadon k�v�l!

- �rdekes javaslat Rosalie. Hadd mes�ljek neked egy t�rt�netet egy bagolyr�l �s ver�br�l…

- �n gondolok r�juk, veled ellent�tben. Nem �rdekel, hogy �gy b�ntod Esmet, mint m�g senki? Jobban szeret t�ged, mint b�rmelyik�nket, �s ezt te is tudod. Gyere haza!

Nem v�laszoltam. 

- Azt gondoltam, ha ennek az eg�sz Forks dolognak v�ge, akkor t�lteszed magad rajta.

- Sosem Forks volt a probl�ma Rosalie - mondtam, pr�b�ltam t�relmes lenni. Amit Esmer�l �s Carlisle-r�l mondott, ismer�s h�rokat pend�tett. - Csak mert Bella – nehezemre esett hangosan kimondani a nev�t – elk�lt�z�tt Florid�ba, nem jelenti azt, hogy �n k�pes vagyok… N�zd Rosalie. �n t�nyleg sajn�lom, de higgy nekem, senki sem lenne boldogabb, ha ott lenn�k.

- Uhm…

�s itt volt �jra ez az ideges haboz�s.

- Mi az, amit nem mondasz el nekem Rosalie? Esme j�l van? �s Carlisle?

- �k rendben vannak. Ez csak…  nos, nem mondtam, hogy Bella elk�lt�z�tt. 

Nem sz�laltam meg. Lefuttattam magamban a besz�lget�s�nket. Igen, Rosalie mondta, hogy Bella elk�lt�z�tt. Azt mondta: te csak azt akartad, hogy maradjunk t�vol Bell�t�l, igaz? Forks megl�togat�sa nem sz�m�t. �s azt�n: Azt gondoltam, ha ennek az eg�sz Forks dolognak v�ge… 

Teh�t Bella nincs Forksban. Hogy �rtette, hogy Bella nem k�lt�z�tt el?

Azt�n Rosalie elism�telte gyorsan a szavait, csaknem m�rgesen.

- Nem akart�k neked elmondani, de szerintem ez butas�g. �gy gyorsabban t�lteszed magad ezen, �s hamarabb tudsz �jra norm�lis lenni. Mi�rt b�slakodn�l a vil�g s�t�t zugaiban, ha m�r nincs r� sz�ks�g? M�r hazaj�hetsz. �jra egy csal�d lehet�nk. V�ge van.

�gy t�nt, elment az eszem. Nem �rtettem Rosalie szavait. Mintha valami nagyon nyilv�nval�t mondott volna nekem, de fogalmam sem volt, hogy mit. Az eszem j�tszott az inform�ci�val. Abszurd. 

- Edward?

- Nem �rtem, mit mondasz Rosalie.

Hossz� sz�net, olyan hossz�, mint n�h�ny emberi sz�vdobban�s.

- Meghalt Edward.

Hosszabb sz�net.

- �n… sajn�lom. Jogod van tudni, azt hiszem. Bella… k�t napja levetette mag�t egy szikl�r�l. Alice l�tta, de m�r t�l k�s� volt b�rmit is tenni. B�r megszegte volna a szav�t, seg�tett volna, ha lett volna r� id�. Visszament, h�tha tehet valamit Charlie-�rt. Tudod, hogy mindig agg�dik �rte… 

A telefon meghalt. Beletelt n�h�ny m�sodpercbe, mire r�j�ttem, hogy kikapcsoltam.  Sok�ig �ltem a siv�r s�t�ts�gben egy fagyos helyen. Mintha v�ge lett volna az id�nek. Mintha az univerzum meg�llt volna.  

Lassan, �gy mozogva, mint egy �regember, visszakapcsoltam a mobilom, �s t�rcs�ztam az egyetlen sz�mot, amit meg�g�rtem magamnak, hogy soha t�bb� nem h�vok.

Ha � lesz, akkor leteszem. Ha Charlie, akkor megszerzem a sz�ks�ges inform�ci�t �s keresek valami kib�v�t. Bebizony�tom, hogy Rosalie beteges kis vicce t�ved�s, �s azt�n visszamegyek a nem l�tez�sembe.  

- Swan rezidencia - v�laszolta egy hang, amit m�g sosem hallottam. Egy er�s f�rfihang, m�ly, de m�g fiatal. Nem volt id�m ezen a fordulaton gondolkodni.

- Itt Carlisle Cullen - mondtam, t�k�letesen ut�nozva az ap�m hangj�t. - Besz�lhetn�k Charlie-val?

- Nincs itt - felelte a hang �s kiss� meglep�dtem a benne bujk�l� haragt�l. Csaknem vicsorogva mondta ki a szavakat. De ez nem sz�m�tott.

- Hol van most? - k�veteltem t�relmetlen�l.

R�vid sz�net, mintha az idegen vissza akarn� tartani az inform�ci�t.

- A temet�sen van - v�laszolta a fi� v�g�l.