(Anthony szemsz�ge) 

M�r k�t napja itt voltunk, ahol fogvatartottak, de sajnos fogalmam sem volt r�la, hogy hol is van az az itt. Mindenesetre a helyzet�nk nem volt t�l f�nyes. Nath tov�bbra sem volt hajland� enni �s inni, �s  �gy egyre ink�bb legyeng�lt. Gyorsabban, mint egy �tlagember, hiszen neki sokkal t�bb energia bevitelre lenne sz�ks�ges, hiszen harcos, m�g akkor is, hogyha nem akar az lenni igaz�n, b�r egyre ink�bb kezd megb�k�lni a gondolattal. A k�t v�mp�r, akik elraboltak, n�v szerint, mint megtudtam, John, �s Sarah naponta egyszer j�nnek, hogy vacsor�t hozzanak Nathalie-nak, de azt�n ugyan�gy viszik vissza is. A gondolataikb�l megtudtam, hogy j�rtak La Push k�rny�k�n �s a farkasokat kerest�k, de nem tal�ltak senkit. Nyilv�n az eg�sz falka minket keres, ami nem a legjobb �tlet, mivel �gy a rezerv�tum v�dtelen�l maradt.

• Nathalie, enned k�ne – sz�ltam r�, amikor �jfent otthagyta a vacsor�j�t.
• Nem, Billy �s a falka mindj�rt itt lesz – mondta kicsit gyeng�n.
• Nem csin�lhatod ezt, k�rlek, egy�l n�h�ny falatot – k�rleltem.
• Nem akarok, itt semmit – mondta hat�rozottan.
• Akkor legal�bb a vizet idd meg – ny�jtottam fel� a poharat.
• Az sem kell, abban is lehet b�rmi - m�regette bizonytalanul.
• Teljesen ki fogsz sz�radni – mondtam inger�ltebben.
• Nem fogok, vannak tartal�kaim – mondta teljes meggy�z�d�ssel, b�r a hat�rozotts�g�t er�sen tomp�totta, hogy nagyj�b�l k�t percig volt k�pes �llva maradni, azt�n vissza�lt a hideg padl�ra. – Ne vitatkozzunk, k�rlek. Ez nagyon f�raszt� most nekem.
• Rendben – s�hajtottam fel, majd le�ltem, �s az �lembe h�ztam. M�r m�g csak az hi�nyozna, hogy fel is f�zzon, hiszen csak egy sz�l ingben van, napok �ta. B�r elvileg egy farkas nem tud felf�zni, de akkor se akartam, hogy a hideg f�ld�n kelljen �lnie.
• K�szi – b�jt hozz�m, mint mindig, ami�ta itt vagyunk.
• Nincs mit – sim�tottam v�gig a h�t�n, majd d�dolni kezdtem az altat�t. Am�g alszik, legal�bb nem em�szt fel t�l sok energi�t.

Az altat�si m�dszereim nagyon j�l m�k�dtek legnagyobb �r�m�mre, mert ak�r hat-h�t �r�ra is ki tudtam �tni a d�dol�sommal. Mint ahogy most is. T�k�letes reakci�. A l�gz�se egyenletess� v�lik, a gondolatai abbamaradnak, �s m�r alszik is. Nem �rtem, hogy mi�rt nem tal�lnak m�r meg minket, hiszen tapasztalt harcosok �s nyomk�vet�k. Ez biztosan nem norm�lis dolog. Valami nem stimmel. Nem szokott ennyi id�be telni, hogy nyomra bukkanjanak, hogyha konkr�t c�lt keresnek. Tal�n r�seg�thetn�k egy kicsit a dologra. Hogy ez mi�rt nem jutott el�bb eszembe. Ha ell�k�m a pajzsomat, akkor a v�rszerinti ap�m, ak�r kilom�terekr�l is meghallhat engem. Biztosan any�val van, �s minket keres, ahogy a t�bbiek is. Egy pr�b�t meg�rne, legfeljebb nem siker�l, de ha m�gis, akkor ak�r m�r ma kiszabadulhatunk. Er�sen koncentr�lni kezdtem, �s visszah�ztam a pajzsomat, hogy beengedjem az elm�mbe �t. Nem tudtam, hogy mit �zenjek neki, hiszen fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk pontosan, �gy �gy d�nt�ttem, hogy kicsit nyakatekertebb megold�ssal pr�b�lom meg megoldani a helyzetet.

• Ha hallasz engem, akkor k�vesd a dallamot – sugalltam gondolatban, �s elkezdtem magamban d�dolni az altat�t, amit m�g � �rt any�nak.

M�r �r�k  �ta csak d�doltam, �s d�doltam, majd amikor a v�g�re �rtem, mindig elmondtam ugyanazt a mondatot, hogy k�vesse a dallamot. M�r �ppen k�sz�ltem feladni, hiszen azt hittem, hogy hasztalan pr�b�lok eljutni az elm�j�be, amikor meghallottam a farkasok, �s a csal�dom gondolatait is. V�gre itt a seg�ts�g.

• Nath, kicsim, �breszt�. Mindj�rt itt lesz a csal�dunk – keltegettem halkan. Nem akartam, hogy meghalljanak minket, mert akkor m�g valami �r�lts�get tenn�nek.
• Tess�k? – n�zett fel r�m �lmosan.
• Itt vannak, �s kivisznek minket – mosolyogtam r�.
• V�gre – s�hajtott fel boldogan, majd fel�llt, �n pedig k�vettem. – Milyen messze vannak? – k�rdezte a f�lembe suttogva.
• M�r nincsenek messze – s�gtam vissza. – Legfeljebb n�h�ny perc, �s ide�rnek – tettem m�g hozz�.

Hirtelen kiv�g�dott az ajt� �s egy nagyon d�h�s John l�pett be rajta. Kinyitotta a r�csot, �s azonnal Nath fel� vetette mag�t, de �n sem t�tlenkedtem. Egy szempillant�s alatt k�z�tt�k termettem, �s egy hat�rozott r�g�ssal elrep�tettem oda ahonnan j�tt, de el�tte m�g kivettem a kulcsot a kez�b�l, �s amikor �jra a r�cson k�v�l volt gyorsan �n is kiugrottam. Nathalie-t pedig bez�rtam, majd a kulcsot betettem a zsebembe, hogy ne f�rjenek hozz�. Hogyha Sarah is felt�nik, akkor nem fogom tudni mindkett�j�kt�l megv�deni, �s mivel most le van gyeng�lve egy�ltal�n nincs r� sz�ks�g, hogy b�rkivel is harcba sz�lljon.

• Anthony, ne, azonnal engedj ki, vagy gyere ide vissza – sik�totta a r�csokat szaggatva.
• Csak maradj nyugton, nem lesz semmi baj – pr�b�ltam megnyugtatni, de k�zben v�gig csak az ellens�gre koncentr�ltam, aki id�k�zben �sszeszedte mag�t a padl�r�l.
• Seg�thetn�k, csak dobd ide a kulcsot – k�ny�rg�tt.
• Le vagy gyeng�lve – v�laszoltam, mire idegesen felszusszantott.
• Micsoda kis szerelmi civ�d�s – vetette k�zbe John. – Tudj�tok, hogyha nem kellene az ellens�gemnek tekintenem titeket, akkor nagyon is vicces p�rosnak tartan�lak. Amikor k�t korcs egym�sra tal�l. Nagyon romantikus, de t�nyleg. �gy viszont k�nytelen leszek megszak�tani ezt a csod�latos idillt. Viszont azt meg�g�rhetem, hogyha v�geztem veled, akkor kezel�sbe veszem a kis bar�tn�det is – vigyorgott r�m.
• Od�ig nem fogsz eljutni – mondtam teljesen higgadtan, �s t�mad� �ll�sba ereszkedtem.
• H�t ez meg mi? – r�h�g�tt fel velem szemben az ellens�g. – Farkasnak hiszed magad, hogy �gy leg�rnyedsz �ppen, hogy nem n�gyk�zl�bra? El�g vicces l�tv�nyt ny�jtasz – nevetett fel.  
• Mindj�rt let�rl�m a vigyort a k�pedr�l – morogtam fel, majd r� vetettem magam, �gy ahogy az ap�mt�l tanultam.

Megd�bbentette a t�mad�som intenzit�sa, �gyhogy gyorsan el tudtam t�rni az egyik karj�t, de akkor berontott a p�rja, �s lehaj�tott r�la, mire Nathalie felsikoltott. Azonnal felpattantam, �s �jra t�madni akartam, amikor hirtelen berontott egy harmadik v�mp�r is, akit eddig nem l�ttam, �s m�g a gondolataikban sem hallottam. Azonnal megragadott, �s olyan er�vel v�gott a falhoz, hogy egy pillanatra meginogtam. Ilyen se nagyon fordult m�g el�, de nem agg�dtam, m�skor is kaptam m�r nagy �t�st.

• Na, mi a helyzet? Ennyit tudsz? – �v�lt�tt r�m az idegen.
• Ne sz�rakozz m�r Tom, ink�bb int�zz�k el, �s k�sz. Nincs id� b�jcsevegni – horkantott fel John.
• Ahogy gondolod – r�ntotta meg a v�ll�t Tom, majd fel�m kezdett rohanni. Ki akartam t�rni az �tj�b�l, de Sarah �s John k�t oldalr�l a falhoz sz�geztek, Tom pedig tov�bbra is fel�m rohant. Kiszabadulni nem tudtam, �gyhogy Nathalie-ra n�ztem, aki keservesen zokogott �s elmotyogtam fel� egy „nem lesz semmi bajt”. Egy pillanattal k�s�bb egy apr� szell�t �reztem az ajt� fel�l, majd m�r csak a nagy csattan�st hallottam, �s egy f�jdalmas sikolt�st. A v�rt t�mad�s azonban elmaradt. Nem lapultam teljes testemmel a k�falhoz, nem haltam meg. Mi t�rt�nt? Azonnal visszaford�tottam a tekintetemet, �s anya eltorzult arc�val tal�ltam szemben magam.

(Edward szemsz�ge) 

Ez hihetetlen. Egy csapat v�rfarkas, �s egy csapat v�mp�r, akik nem k�pesek megtal�lni egy v�rfarkast, �s egy f�lv�rt. Mennyi k�pess�g, mennyi er�,  �s nulla teljes�tm�ny. Alice nem l�t, mert a v�rfarkasok, �s a f�lv�rek is blokkolj�k. Jasper minden nyomk�vet� tapasztalata ellen�re is m�r h�romszor t�v�tra vezetett minket, mert azok, akik elrabolt�k �ket, hamis nyomokat hagytak mindenhol. Bella egyre fesz�ltebb lesz minden egyes pillanattal, �s be kell, hogy valljam �n is.

• �llj – ki�ltotta el mag�t Jasper. – Ti is �rzitek? Balra.
• Mire gondolsz? – k�rdeztem d�bbenten.
• Erre fel� nemr�g j�rhattak, mert m�g friss a nyom – mondta Jasper hat�rozottan, �s futni kezdett, mi pedig k�vett�k. Bella szem�ben �jra felcsillant a rem�ny szikr�ja, de m�r nem tudta �larc m�g� rejteni az igazi �rzelmeit.

M�r egy j�  f�l�r�ja futottunk, amikor meghallottam Billy kiab�l� gondolatait. Hogy �lljunk meg most azonnal, mert tal�lt valamit.

• Mindenki �lljon meg – ki�ltottam fel. – Billy tal�lt valamit – magyar�ztam, majd odarohantam a farkas mell�, aki a f�ldet b�multa. Len�ztem, �s megl�ttam azt, amit �. Egy kark�t� �s egy nyakl�nc, amit val�sz�n�leg Anthony dobott el, hogy nyomra bukkanhassunk. Bella azonnal ut�nam sietett, �s elvette t�lem az �kszereket.
• Ezek Anthony �kszerei – mondta rem�nykedve. – Ezt a kark�t�t Jacob k�sz�tette neki, amikor �n is kaptam, ezt a l�ncot pedig t�lem kaptam az �tvenedik sz�let�snapj�ra – magyar�zta Bella, majd gondosan eltette az �kszereket, hogy majd visszaadhassa �ket a fiunknak. Te j� �g! �tven sz�let�snap, amit nem t�lt�ttem a csal�dommal, a fiammal. Egy v�mp�rnak ilyen id�tartam meg se k�ne, hogy kottyanjon, de egy ap�nak nagyon is sok. Mennyi elvesztegetett id�.
• Ez legal�bb biztos t�mpont – lelkesedett Esme.
• Vagy megint csak �tver�s, de mivel erre a legfrissebbek a nyomok val�sz�n�leg, most t�nyleg j� ir�nyba haladunk – gondolkozott el Jasper.
• Induljunk – mondta Bella �s m�r rohant is tov�bb a falk�val a nyom�ban. Mi m�g n�h�ny m�sodpercig figyelt�k Jaspert, aki m�g mindig m�rlegelte a helyzetet, de hirtelen egy gondolat furakodott az elm�mbe.
• „Ha hallasz engem, akkor k�vesd a dallamot” – mondta egy hang a fejemben, majd d�dolni kezdte az altat�t, amit m�g �n �rtam Bell�nak. A hang egy�rtelm�en a fiamt�l sz�rmazott.
• Hallom Anthonyt – mosolyodtam el. - �zent nekem gondolatban. D�dolja az altat�t, �s azt mondta, hogy k�vess�k a dallamot. Ezek szerint j�l vannak – mondtam boldogan. – Azonnal indulnunk kell. K�vessetek – mondtam m�g, majd futni kezdtem a hang ir�ny�ba.

A falka n�h�ny pillanat m�lva a nyomunkba szeg�d�tt, �gyhogy m�r nem is kellett �rt�k menn�nk. �r�ltem, hogy ennyire gyorsan kapcsoltak, mert �gy nem kell id�t vesz�ten�nk, hogy valaki sz�ljon nekik. M�r nem j�rhattunk messze, legfeljebb n�h�ny percnyire, amikor meghallottam a fiam k�ts�gbeesett gondolatait arr�l, hogy ak�r az �lete �r�n is meg kell akad�lyoznia, hogy Nahtalie-nak b�nt�d�sa essen.

• Gyorsabban, Anthony bajban van – mondtam idegesen, mire Bella �gy r�kapcsolt, hogy m�g engem is b�ven megel�z�tt. M�g soha senki nem volt gyorsabb n�lam, ez�rt igencsak megd�bbentett, hogy kedvesem m�r j� sz�z m�terrel is el�tt�nk j�rt.

Bella berontott a h�zba, �s elt�nt a szem�nk el�l. Rajtam pedig �rr� lett a p�nik, hiszen mi lesz, hogyha baja esik. �n �rtem be m�sodiknak, �s amikor megl�ttam, Bell�t Anthony karjaiban m�g ink�bb �rr� lett rajtam a p�nik. Gyorsan felm�rtem a helyzetet, de az ellens�g m�r nem volt a pinc�ben. A r�csok m�g�tt nyilv�n Nath volt, aki a f�ld�n ringatta mag�t el�re h�tra �s zokogott, Anthonyval egy�tt. Annyi volt a k�l�nbs�g, hogy a fiam az �desanyj�t tartotta a karjaiban, aki eltorzult arccal b�r, de mosolygott. Megpr�b�lta felemelni a kez�t, hogy megsimogassa a fiunk arc�t, de csak f�jdalmas ny�sz�rg�sre futotta t�le a mozdulat hat�s�ra.

• Ne mozogj, nem lesz semmi baj, rendbe j�ssz – mondta Anthony agg�dva. – Csak maradj �gy, v�mp�r vagy, meg fogsz gy�gyulni.
• Tudom, kicsim, nem lesz semmi baj – pr�b�lta meg felemelni �jra a kez�t, de megint nem siker�lt.
• Ne pr�b�ld mozgatni, majd nagyapa helyre teszi, �s bek�t�zi �ket – mondta fiam gyeng�den.
• Mi t�rt�nt? – k�rdeztem idegesen, �s mell�j�k rohantam.
• Minden rendben – zih�lta Bella.
• Szerintem elt�rte mindk�t karj�t, m�ghozz� ripity�ra – n�zett fel r�m Anthony. – Az �n hib�m, engem v�dett.
• T�ged v�deni sosem hiba – mondta Bella ellentmond�st nem t�rve.
• Fel tudsz kelni, vagy megs�r�lt�l m�shol is? – k�rdeztem agg�dva.
• Azt hiszem, hogy igen, fel tudok kelni – mondta Bella �s pr�b�lt mocorogni, de Anthony nem engedte el.
• Jobb lenne, ha nagyapa is megn�zn�, miel�tt meger�ltetn� mag�t – mondta a fiam hat�rozottan. – Hol van?
• Itt vagyok – rohant be Carlisle a terembe. – Mi t�rt�nt?
• Anthony szerint Bella karjai t�bb helyen elt�rtek – mondtam agg�dva. Tudom, hogy v�mp�r, �s csak egy kis v�r kell, hogy rendbe j�jj�n, de komolyabban is megs�r�lhetett volna.
• Rendben, akkor most azonnal vigy�k haza, �s otthon kap donorv�rt, hogyha helyreraktam �s bek�t�ztem a karjait – adta ki Carlisle az utas�t�st. 
• A falka? – k�rdeztem. Bell�nak nyilv�n j�t tenne, hogyha a m�sik k�t fia is itt lenne vele.
• Jasperrel �s Emmettel a nom�dok nyom�ba eredtek – mondta Alice, majd � is let�rdelt Bella mell�.
• Vegy�tek �t egy kicsit, k�rlek – ny�jtotta �t Anthony az �desanyj�t, majd a r�cshoz sietett �s kinyitotta. Majd berohant a m�g mindig zokog� Nathalie-hoz. Let�rdelt mell�, �s megpr�b�lta �t�lelni, de a l�ny hirtelen ell�kte mag�t�l �s felpattant.
• Hogy mer�szelted ezt tenni? Hogy z�rhatt�l be ide? Seg�tenem kellett volna neked. Nekem kellene �vnom t�ged, �s nem ford�tva. Soha t�bb� ne csin�lj ilyet – esett neki a mellkas�nak k�t k�zzel, de Anthony csak elkapta a csukl�it �s mag�hoz szor�totta.

Miut�n Nathalie lehiggadni l�tszott sem engedte el. Bella halv�nyan mosolyogva figyelte a jelenetet, de l�tszott a szem�ben, hogy a legkev�sb� sincs j�l.

• Most m�r minden rendben, Nath, pr�b�lj megnyugodni, k�rlek – suttogta Anthony a f�l�be. – Hazamegy�nk, j�? – k�rdezte l�gyan, mire a l�ny feln�zett r�.
• Rendben, menj�nk – b�lintott r� Nathalie. Majd el akart indulni a kij�rat fel�, amikor hirtelen megtorpant, �s �sszeesett. Anthony szerencs�re gyorsan kapcsolt, �s elkapta az �sszecsukl� l�nyt.
• Nath… Nathalie? – keltegette idegesen. – Nagyapa, mi van vele? – n�zett Carlisle-ra k�ts�gbeesetten.
• Mikor evett utolj�ra? – n�zett Carlisle az �rintetlen t�lca fel�.
• Egy�ltal�n nem evett itt, �s nem is ivott – v�laszolta fiam.
• Akkor val�sz�n�leg ez a baj – b�lintott Carlisle. – Gyorsan megvizsg�lom, azt�n hazavissz�k �ket, �s Nathalie-nak sz�ks�ge lesz n�h�ny nap pihen�sre, sok folyad�kra, �s �telre is. Legal�bb k�t napig nem kelhet fel – mondta szigor�an.
• Meglesz – mondta fiam komolyan. – Any�nak is pihennie kell, ugye? – k�rdezte agg�dva.
• H�t nem �rtana, �s att�l tartok, hogy a biztons�g kedv��rt gipszet is kap egy napra – mondta Carlisle hat�rozottan.
• Akkor m�gis, hogy vad�szom? – tiltakozott Bella.
• �gy sem tudsz vad�szni, �desem – mondta Esme l�gyan. – Majd mi ejt�nk el neked szarvast, �s hazavissz�k.
• Ez is igaz – adta meg mag�t Bella.
• Megengeded, hogy �n vigyelek? – k�rdeztem meg t�le.
• Tudok j�rni – mondta Bella morcosan, mire elmosolyodtam.
• A makacss�god mit sem v�ltozott – cs�v�ltam meg a fejem.
• Hogyha nem lenn�k olyan, amilyen, akkor nem lenne ilyen csod�latos gyerek�nk – n�zett Anthonyra l�gyan.
• Bella, a maradj nyugton, arra is kiterjed, hogy nem fogsz most futni haz�ig – seg�tett be nekem Carlisle halv�nyan mosolyogva.
• Sz�val vihetlek? – vigyorogtam r�. Ez�ttal �n gy�ztem.
• Igen, h�l�s lenn�k, hogyha hazavinn�l – szusszantott Bella �s m�rgesen n�zett Carlisle-ra, aki csak mosolyogva megcs�v�lta a fej�t. A t�bbiek pedig felnevettek.
• Akkor indul�s – kaptam a karjaimba �vatosan, majd fel�lltam vele.

Mindannyian elhagytuk ezt a sz�rny� helyet, �s kis�t�ltunk a romos h�zb�l is. Anthony gyeng�den tartotta leend� kedves�t, akin csak egy szakadt ing volt.

• Carlisle, megfogn�d Bell�t egy pillanatra? – k�rdeztem meg ap�mat, aki azonnal �vatosan �tvette t�lem �des terhemet. Gyorsan kib�jtam a pul�veremb�l, �s Anthony�k mell� l�ptem, majd odany�jtottam a ruhadarabot.
• K�sz�n�m – biccentett fiam h�l�san, �s azonnal elvette. �tvettem t�le Nathalie-t, � pedig gyors mozdulatokkal felh�zta r� a pul�vert, majd visszaadtam Anthony kez�be. A t�bbiek mosolyogva figyeltek minket, �s a gondolataik is arr�l �rulkodtak, hogy nagyon boldogok, ami�rt v�gre v�ltottunk n�h�ny sz�t �rtelmesen is a fiammal.
• Nincs mit, fiam – v�laszoltam, majd visszamentem Carlisle mell�, �s elvettem t�le Bell�t.
• Ez nagyon figyelmes volt – mondta Bella olyan halkan, hogy csak �n halljam meg. – Szerezt�l egy j� pontot Anthonyn�l.
• Az j� – mosolyodtam el. – Viszont most m�r ir�ny haza, mert meg kell gy�gyulnod – n�ztem r� l�gyan. � pedig a fej�t a mellkasomra hajtotta, pontosan �gy, ahogyan r�gen is mindig tette.
• Ne v�rja meg valaki a t�bbieket? – k�rdezte Esme agg�dva. – Honnan fogj�k tudni, hogy hazament�nk?
• Mindj�rt k�ld�k egy �zenetet Jaspernek – kapta el� Alice a mobilj�t. – Majd ut�nunk j�nnek.
• Rendben, akkor indul�s – mondta Carlisle hat�rozottan.

Mi pedig azonnal fut�snak eredt�nk. Anthony legal�bb olyan gyors volt, mint �n. Ezt biztos t�lem �r�k�lte, gondoltam b�szk�n, mire fiam r�m kapta a tekintet�t egy pillanatra. Ja, igen, �s a gondolatolvas�st is. Tettem hozz� gondolatban, mire Anthony egy pillanatra felkuncogott.

Csendben rohantunk a t�bbiekkel a nyomunkban, majd mikor v�gre oda�rt�nk a h�zhoz gyorsan felszaladtunk Bell�val �s Nathalie-val a karunkban a vizsg�l�ba, egy pillanattal k�s�bb pedig m�r Carlisle is ott volt, Esm�vel a nyom�ban.