Melissa, �s Jonathan egy �ra m�lva visszamentek Reginaldhoz. A f�rfi most is a tr�nnak haszn�lt sz�kben �lt. A l�bai el�tt azonban most csak kett�, teljesen ugyanolyan v�mp�rh�lgy �lt. Kih�v� pillant�sokkal bomb�zt�k Jonathant, mik�zben Reginald l�bai el�tt vonaglottak.

- Nos, Melissa. Vezesd el�  k�r�sed. �s ne agg�dj. Az ikrek el�tt nyugodtan besz�lhetsz – legyintett a v�mp�r nagyvonal�an.

- M�lyen tisztelt uram – kezdte Melissa, �s elmondta terv�ket. Reginald arca v�gig kifejez�stelen maradt.

- Sz�val, azt k�v�nod t�lem, hogy kapjam el �s hat�stalan�tsam a v�mp�rt, majd vegyem r�, hogy t�rjen vissza hozz�tok, b�rhova ker�l is. �s ez�rt kaphatok egy teremnyi embert – foglalta �ssze a hallottakat.

- Igen, nagy�r – b�lintott a n�.

- �rtem. Gyertek vissza holnap, pontban este kilenc �r�ra. Addig megvitatjuk. – A f�rfi ennyivel be is fejezte, lehajolt, �s forr�n megcs�kolta az egyik v�mp�rl�nyt, majd a m�sikhoz fordult. Melissa meghajolt, �s kih�tr�lt.

- Mi�rt ugr�lsz �gy, ahogy � f�ty�l? – �rdekl�d�tt a kocsiban Jonathan.

- Mert b�rmikor v�gezhetne vel�nk – suttogta a n�.

- Baj van? – agg�dott a f�rfi.

- Csak azon agyalok, mihez kezd�nk, ha nemet mond – hunyta le a szem�t a n�. Ezen Jonathan is elgondolkozott.

Az apr� motelben r�gt�n aludni mentek, mivel m�r el�g k�s� volt. A m�snap t�tlen�l telt sz�mukra, �s pontban este kilenckor megjelentek Reginaldn�l.

- Pontosak vagytok. M�rlegelt�nk, �s �gy gondoltuk, seg�t�nk nektek – jelentette ki a f�rfi.

- K�sz�nj�k – csend�lt Melissa megk�nnyebb�lt hangja. – H�l�sak vagyunk neked. El sem tudod k�pzelni mennyire.

- Azok is lehettek. Egy felt�telem van. Der�ts�tek f�l. – Reginald szeme gonoszan csillant.

- Igenis, nagy�r. Ha megvan, azonnal �rtes�t�nk – hajolt meg Melissa, �s elkezdett kih�tr�lni.

- Remek. Kimberly, Lillian. – A k�t eml�tett, az ikrek azonnal felpattantak, de olyan sebesen, hogy Jonathan nem tudta k�veti a mozdulataikat.

- Parancsolj nek�nk – mondt�k alig hallhat�an, de teljesen egyszerre.

- Szeretn�m, ha kik�s�rn�tek a vend�geinket – vigyorgott Reginald. Az ikrek b�lintottak, �s m�ris mellett�k termettek.

- Hogy h�vnak, sz�pfi�?  – k�rdezte az egyik.

- Jonathan vagyok – mondta a f�rfi.

- Rend�r, hadnagy, p�nz�hes – sorolta az egyik l�ny. Jonathan led�bbent. Meliss�ra meredt, aki egy szemvillan�ssal jelezte, hogy ne sz�ljon t�bbet. Az utat a nagykapuig csendben tett�k meg.

- Viszl�t – mosolyogtak a l�nyok.

- Viszl�t – mosolygott vissza Melissa.

- H�lgyeim – Jonathan kezet cs�kolt a l�nyoknak, akik felvihogtak, majd elt�ntek.

Melissa �s Jonathan azonban hi�ba kereste a l�nyt, sehol sem tal�lta.

*********

Candy hamar megtette a hossz�  utat Alaszk�ba, �s p�r h�napig ott is maradt. Nagyon j�l �sszebar�tkozott vel�k, f�leg Shirley-vel. Shirley kreol b�r�, fekete haj�, z�ld szem� l�ny volt r�gen. B�r a kreol �rnyalat megmaradt, arca s�padt lett, z�ld szeme pedig aranybarna sz�nben pomp�zott. Nagyon j�ban lettek. Minden b�k�sen ment, �s Candy �gy gondolta, egy �vet biztosan marad. Alig k�t h�t m�lva siker�lt feldolgoznia a sok �j inform�ci�t. El�gedett volt mag�val, �s tetszett neki a sok hozz� hasonl�. Voltak j� p�ran, akik t�bb �vnyi, �vtizednyi, esetleg �vsz�zadnyi emberv�r fogyaszt�s ut�n v�ltak „veget�ri�nusokk�”.

M�r k�t hete Tanya csal�dj�nak vend�gszeretet�t �lvezte, mikor egy s�t�t b�r� f�rfi �rkezett, azzal a k�r�ssel, hogy seg�tsenek neki �t�llni. Candy l�tta rajta, hogy nem lesz ez �gy rendben, a f�rfi nem fogja mag�t teljesen tartani a „di�t�hoz”, �m ennek a gyan�j�nak nem adott hangot.

Egyszer hosszan besz�lgetett a f�rfival, akit Laurentnek h�vtak. Mikor meghallotta, honnan j�tt, a besz�lget�s �j fordulatot vett:

- Washington �llamban voltam eddig, k�t m�sik v�mp�rral – mondta Laurent.

- �s nem tal�lkozt�l v�letlen�l Cullen�kkel? – �rdekl�d�tt izgatottan.

- De igen. Vad�sztunk a ter�let�k�n – felelte a f�rfi.

- �s nem tudod, mi van vel�k? – folytatta a k�rdez�sk�d�st.

- Lehet, hogy m�r nem is �lnek – hajtotta le fej�t a f�rfi.

- Micsoda? – ugrott fel Candy.

- Volt vel�k egy l�ny. A v�r�s haj�val volt – kezdte a f�rfi.

- Bella – jegyezte meg a l�ny.

- Biztosan. Nagyon j�  illata volt. James, az egyik „t�rsam” kisz�rta mag�nak, �s Victori�val �ld�z�be vett�k – folytatta Laurent.

- �k ketten voltak, a Cullen csal�d viszont h�t f�b�l �ll – nyugodott meg Candy.

- James �rz�kei p�ratlanok. Ahogy �n tudom, csak egy ember sz�k�tt meg el�le. Nem tudom ki, �s hogyan, de neki siker�lt. Victoria sem lebecs�lend�. Egy�tt szinte legy�zhetetlenek. Ha Cullen�k nem vigy�ztak, m�r az is lehet, hogy egyik�j�k sincs a vil�gban – fejezte be. – Most pedig, ha megbocs�tasz... – Ez volt a v�gsz�. Laurent t�vozott.

A l�ny fej�t az asztallapra hajtotta, az arca nem is l�tszott az el�reoml� hajkoron�t�l. P�r perc m�lva �sszekapkodta a cuccait, �s mindenkit�l elk�sz�nt.

- Biztos nem maradsz? –  konyult le Shirley.

- J�v�k m�g – �g�rte, azzal be�lt a Volv�ba, �s padl�g�zzal kezdett hajtani hazafel�.

„Ha valami t�rt�nt vel�k, saj�t kez�leg t�pem sz�t Jamest, �s azt a Victori�t, vagy kit.” – fenyeget�z�tt mag�ban, mik�zben m�lyr�l j�v� morg�st hallatott.

Mikor a tank kifogyott, az els� benzink�thoz ment, �s ism�t csurig t�lt�tte, fizetett, majd indulni k�sz�lt, mikor esz�be jutott az Edwardnak adott apr�  puszi, �s az, amit t�le kapott. Olyan harag gy�lt benne, hogy �gy �rezte, menten sz�tveti. Ekkor egy, a k�zel�ben l�v� l�mpaoszlop megremegett, majd hangos csattan�ssal elv�g�dott, elz�rva ezzel a bej�ratot. Candy meglepetten n�zte, majd gyorsan be�lt, �s elhajtott. Meg sem �llt a Cullen h�zig.

�jszaka volt, mikor meg�rkezett, de ez egy cseppet sem zavarta. Befarolt a parkol�ba, �s beviharzott a bej�rati ajt�n, ami megadva mag�t, kid�lt a tokj�b�l. Amint a por el�lt, h�t gyilkos szemp�rt pillantott meg, majd a haragos szemek meglepett� v�ltak, v�g�l az �r�m csillant mindben.

- Candy! – hangzott fel Alice csilingel� hangja. A l�ny m�g fel sem eszm�lt, Alice m�r a nyak�ba kapaszkodott.

- Sziasztok! – mosolyodott el Candy.

- Mi volt ez a hiteles bel�p�?  – tudakolta Carlisle, �s jelent�s�gteljes pillant�st vetett a kid�lt ajt�ra.

Candy elmes�lte Laurent eset�t, �s a besz�lget�s�ket.

- �des, hogy �gy agg�dt�l, de gyerekj�t�k volt – vigyorgott Emmett. Candy a nyakukba ugrott, �s v�gig cs�kolta mindegyik�j�ket, bele�rtve Edwardot is.

„�des istenem! Mennyire hi�nyoztak!” Visongtak a l�ny gondolatai. Edward elmosolyodott, majd lefejtette mag�r�l a szor�t� karokat.

- Bells merre van? –  �rdekl�d�tt Candy.

- Otthon pihen az apj�n�l. Rem�lem a kocsin nincs egy karcol�s sem, mert ha van, nagyon m�rges leszek – emelte fel az ujj�t Edward. Candy felnevetett.

- Olyan boldog vagyok! –  lelkendezett Candy, mire a kocsik riaszt�i felvinnyogtak.

- Ez meg mi a franc volt? – ki�ltott fel Rosalie. Mind kirohantak. A kocsik csak vinnyogtak.

- A fene esne bel� – m�rgel�d�tt Candy, kezdett rossz el��rzete lenni. Erre a mondat�ra egy fa minden ok n�lk�l kid�lt.

- Ezt hogy csin�ltad? – meredt r� Carlisle.

- �n? Nem tudom. –  Azzal elmes�lte a benzinkutas esetet.

- Ez igaz�n �rdekes – mondta Carlisle t�volba r�ved� tekintettel.

- �n ezt nem �rtem. Hogy t�rt�nhetett ez? – rogyott le Candy a kanap�ra.

- �szint�n sz�lva, fogalmam sincs – cs�v�lta a fej�t Carlisle.

- Nyugi hugi. Csak ker�ld a heves �rzelemi megnyilv�nul�sokat, �s k�sz. Nem lesz semmi gond – nyugtatta Emmett.

- Mondod ezt egy kamasznak, akinek t�lteng� �rzelmei vannak? – vonta fel a szem�ld�k�t Esme, �s �t�lelte Candyt.

- Majd �n csit�tom egy kicsit – mosolyodott el Jasper.

- Ez remek �tlet – lelkesedett Alice.

- Igen. Ez bev�lhat – helyeselt Carlisle.

- Majd igyekszem – er�ltetett egy f�radt mosolyt az arc�ra Candy.

Este mindenki elfoglalts�got keresett, Candy pedig azt mondta, j�r egyet. �gy tett, mintha nem lenne c�lja, �m amint nem l�tta a h�zukat, megiramodott, egyenesen Swan rend�rf�n�k h�za fel�. Mikor oda�rt, illat alapj�n megkereste Bella ablak�t, �s kopogni kezdett rajta. Bella f�rg�n ablakot nyitott, �m amint megpillantott a l�nyt h�tr�lt egy l�p�st.

- Szia, Bells – mosolygott f�l�nken Candy. – Bej�hetek?

- Szia! – lelkesedett be Bella, �s azonnal sz�lesre t�rta az ablakot. – Gyere nyugodtan! Uramisten! Te itthon vagy? De h�t mi volt veled? Milyen volt? Mes�lj el mindent! – telepedett le az �gy�ra Bella.

- R��r�nk m�g. Ink�bb te mes�lj, hogy vagy? – k�rdezte, jelent�s�gteljes pillant�st vetve a gipszes l�bra.

- H�t megvagyok, k�sz�n�m. Ez jobban f�j – mutatta fel a k�zfej�t Bella.

- Te szent �g! – kapta a kez�be a l�ny. – Darabokra t�pem azt az �llatot.

- M�r Emmett�k megtett�k – mosolygott Bella. – Mes�lj!

Azzal Candy mondani kezdte az oda utat, Shirley-t, Laurent eset�t, a benzinkutat, a Cullen-aut�k riaszt�j�t, �s a kid�lt f�t. Bella �pp Shirleyr�l, �s az ottani v�mp�rokr�l akart k�rdezni, mikor Edward beugrott az ablakon.

- Tudtam, hogy nem csal a szimatom – morogta.

- Szia, Edward! – k�sz�ntek a l�nyok.

- Sziasztok! – k�sz�nt vissza, majd gondoltban k�rlelni kezdte Candyt, hogy l�pjen le.

„Nyugi Edward! M�r megyek is.”Halotta Candy gondolatait.

- Bella, majd holnap besz�l�nk. – Azzal arcon cs�kolta �j bar�tn�j�t. Maga sem tudta, hogy lettek ilyen j�ban. Tal�n az�rt j�tt, mert b�n�snek �rzi mag�t, �s engesztelni szeretn� a l�nyt, aki azonban, �gy l�tszik, nem neheztel r�? V�llat vont, �s visszarohant a saj�t h�zukhoz, ahol Alice m�r v�rta, egy igen �rdekes h�rrel.

- J�ssz vel�nk az iskolab�lba, rendben? – k�rdezte mosolyogva.

- Ok�, de mikor is? –  �rdekl�d�tt szint�n mosolyogva.

- P�ntek.

- Istenem, ezek a p�ntekek – forgatta meg a szem�t a l�ny, mire felnevettek.

- Bella is j�n! – csevegett Alice.

- Na, az t�k j�. De nincs mit felvennem – hajtotta le a fej�t Candy.

- Bella m�g nem tudja, hova r�ngatja el Edward, �s mi pedig v�s�rolni megy�nk. Megfelel? – Alice �gy mosolygott, hogy az �sszes foga kil�tszott, Candy pedig hasonl�k�pp viszonozta.

A cs�t�rt�ki bev�s�rl�s remek�l siker�lt. Nem csak Candy b�li ruh�j�t vett�k meg, hanem vettek cip�ket, kieg�sz�t�ket, �s m�g p�r ruh�t. Pontosabban ism�t l�trehozt�k az Emmett-kar�csonyf�t, �s megalkott�k a Jasper-feny�t is. Jasper-feny�, nev�hez h�ven nap v�g�re el�g sz�r�s hangulatba ker�lt.

- L�nyok! – morogta. – Indul�s!

- J�l van, j�l van – mondt�k egyszerre, majd hazafel� aut�ztak.

P�nteken Bella m�r d�lut�n egy �rakor megjelent a Cullen lak�sban, �s mire �szbe kapott, Alice �s Candy m�r a haj�t babr�lt�k, r�ad�sul d�lut�n n�gy �ra fel� j�rt az id�. F�l h�tre v�geztek, �s megcsod�lt�k m�v�ket.

- Ide kell m�g egy kis p�der – jegyezte meg Alice, mire Candy m�r csin�lta is.

„Ink�bb a m�sik f�lbeval�t!, Maradjon a k�k d�sz!, Szerintem a feh�r jobb!” Mire h�t �rakor les�t�lt a l�pcs�n, �gy �rezte f�radtabb, mint valaha. Edward a t�k�rh�z vezette, �s megmutatta, mit alkottak a l�nyok. Bells f�lelmei, miszerint �gy n�z ki, mint egy boh�c, alaptalannak bizonyultak. El�sz�r el sem hitte, hogy a t�k�rk�p�t l�tja.

- Wow. – Egyel�re ennyi telt t�le. Candy �s Alice egym�sba karolva, b�szk�n siklottak le a l�pcs�n.

- V�lem�nyt… - kezdte Alice.

- Kritik�t! – ki�ltotta el mag�t Candy.

- �llati! – vigyorgott Emmett.

- Nagyon j� lett! –  lelkesedett Jasper. Carlisle csak a l�nyokhoz s�t�lt, �s �t�lelte �ket.

- Isteni – s�gta a f�l�kbe, mire a l�nyok m�g jobban kih�zt�k magukat.

Mikor Edward�k elmentek, mindenki k�sz�l�dni kezdett, �s Candyre is felker�lt a vadonat�j, vil�gosk�k, p�ntn�lk�li ruha. Feszesen r�simult t�k�letes alakj�ra, kiemelve ezzel mindazt, amit ki kellett emelni, de a cs�p� vonal�n�l teljesen ellazult, �s szinte rakott szoknya lett. Combk�z�p f�l� �rt egy kicsivel, �gy Candy l�bai is remek�l l�tszottak. Haj�t Alice loknikba s�t�tte, �s egy h�feh�r liliom mint�j� csatot t�z�tt bele. A ruh�hoz egy v�konyp�ntos, feh�r, k�r�lbel�l h�t centim�teres sark� szand�lt v�lasztottak. Candy a nyak�ba egy feh�r, hossz� gy�ngysort k�t�tt, �s k�tszer r�hurkolta, majd lelibegett a l�pcs�n.

- Te szent �g! T�nyleg nagyon csinos vagy – �lelte �t Esme.

- K�sz�n�m. – Candy biztos volt benne, hogy elpirult volna, ha lenne minek az arc�ba t�dulnia.

Miut�n Alice �s Rosalie is v�gighallgatt�k Esme dics�r� szavait, meg�rkeztek a fi�k is.

- Nem kih�v� ez egy kicsit? – d�rm�gte Emmett.

- Nem – jelentette ki h�ga, majd feltartotta mutat� ujj�t. – Ne rontsd el a kamaszkorom, b�tyus!

- �des istenem! Most n�zhetem az �r�kk�val�s�gban, hogy k�ptelen vagy feln�ni? – emelte �gnek a tekintet�t Emmett.

- Igen! - b�lintott a l�ny, majd arcon cs�kolta „anyj�t” �s kilibbent az ajt�n. Alice megfogta Jasper kez�t, Rose pedig Emmettbe karolt, majd mindannyian elindultak a piros BMW-vel a b�lba, hogy kit�rj�n a teljes k�osz.

Hogy mi�rt t�rt ki? Az�rt mert mikor meg�rkeztek, �s sz�pen sorj�ban kisz�lltak az aut�b�l, Jacob Black m�r Bell�t kereste, �s megakadt a szeme a Cullen csal�don. Tudta j�l, kik a tagok, �m mikor Candy is kisz�llt, szinte hanyatt esett. Nem tudta levenni a szem�t a l�nyr�l, aki mikor meg�rezte, hogy figyelik, keresni kezdte a szem�vel. Mikor megtal�lta a fi�t, tekinteteik szinte �sszeolvadtak.

A l�ny megtorpant, a fi� pedig elfelejtette, hogyan kell l�legezni. Meredten b�mult�k a m�sikat, azt�n elmosolyodtak. B�r k�zelebb nem mert menni, Jacob �gy �rezte, ez a mosoly jelenthet valamit, �s nagyon rem�lte, hogy j�t jelent.

Candy k�zben �szrevette, hogy „testv�rei” elt�volodtak, ez�rt gyors, kecses l�ptekkel ut�nuk eredt, Jacob pedig ism�t Bell�t kereste.

Az este remek�l telt. Bella eleinte duzzogott, ami�rt nem mondt�k el, hogy hova mennek, de id�vel megb�k�lt. M�r �jf�l fel� k�zeledett, �s Candy �ppen az asztal mellet „pihent” egy kiad�s t�nc ut�n Emmettel.

- Szia – sz�l�totta meg egy f�l�nk hang. Candy a r�zb�r� fi�ra emelte tekintet�t, �s meglepetten elmosolyodott.

- Szia!

- J�l b�rod a t�ncot – jegyezte meg f�lig pirulva a fi�, �s hossz�, fekete haj�t h�tradobta v�ll�r�l. Candy orr�t megcsapta a fi� nyak�nak elb�v�l� illata. �m �rezte, hogy sosem b�rn� b�ntani, �s ez megnyugtatta.

- K�sz�n�m – suttogta.

- Istenem! Mekkora tapl�  vagyok – szitkoz�dott a fi�. – Ne haragudj. Jacob Black vagyok.

- Nagyon �r�l�k. �n Catie Anne Gettysburry. – A l�ny r�emelte aranybarna szemeit, �s olyan mosolyt vetett Jacobra, hogy az �gy �rezte, menten elolvad.

- �n is �r�l�k, Catie. – Pr�b�lt hasonl�k�pp mosolyogni, de �gy �rezte, hogy nem sok sikerrel.

- Ink�bb Candy – jav�totta ki a l�ny.

- Bocs – pirult el Jake.

- Semmi. – Candy lehajtotta a fej�t, mire s�t�t haja arc�ba omlott.

- Nem t�ncolunk? –  k�rdezte Jacob p�r perccel k�s�bb.

- De igen – felelte Can mosolyogva. Jacob kiny�jtotta a kez�t, mire Candy gondolkod�s n�lk�l megfogta. Esz�be sem jutott, milyen hideg is �. A fi� els� meglepet�se hamar elsz�llt. �ppen t�ncolni kezdtek volna, mikor egy lass� sz�m k�vetkezett.

- Remek. – ny�gte Jacob. Candy viszont nem csin�lt gondot bel�le. K�zelebb l�pett a fi�hoz, �s a karjait a nyak�ba fonta. Jacob kezdeti f�lelme, miszerint a l�ny elutas�tja majd, alaptalannak bizonyult, ez�rt hamar kapcsolt, �s �tfogta a l�ny derek�t. Ringat�zni kezdtek, majd egyre k�zelebb ker�ltek egym�shoz. A sz�m v�g�re elvesztek a m�sik szem�ben, �s teljesen �sszesimultak. Candy annyira elbambult, hogy �szre se vette a hat szemp�rt, ami csod�lkozva p�szt�zta �ket.

A sz�m v�ge ut�n m�g egy darabig �lltak. Egym�st �lelve, m�lyen egym�s szem�be n�zve.

- K�sz�n�m a t�ncot – eszm�lt fel Candy.

- Nincs mit – s�gta Jacob. �gy �rezte, hogy a sz�ve majd kiugrik, de siker�lt fel�lkerekednie azon �szt�n�n, amely azt parancsolta, hogy cs�kolja meg a l�nyt. Gyorsan elengedte a derek�t, mire a l�ny h�tr�lt egy l�p�st. Candy kedvesen mosolygott. Igaz�n �lvezte a t�ncot, �s �rezte, hogy a fi� elind�tott egy lavin�t.

- Indul�s! – jelent meg Alice.

- Rendben. H�t akkor… szia, Jacob – k�sz�nt el.

- Szia – ny�gte ki a fi�. Hosszasan a l�ny ut�n n�zett. „N�zz vissza! N�zz vissza!” – rim�nkodott. De a l�ny nem tette. Jake �gy �rezte, valami elindult, �s m�r nem lehet meg�ll�tani.

Candy sz�vesen visszan�zett volna, de Alice azonnal r�sz�lt olyankor.

- Ne! �gy is lesz mit magyar�zz – sziszegte. Candy lehajtotta a fej�t. Nem tudta, mit rontott el, de �gy gondolta, m�r �gyis mindegy. Majdcsak elmondj�k. Hazafele m�g nem j�tt a v�rt fejmos�s, �gy a l�ny szabadon agyalhatott.

„J�zusom! Hozz� �rtem!” – sik�tott fel benne egy hang. „De nem sz�lt, hogy hidegebb vagyok a kellet�n�l. �s �n t�nyleg nagyon �lveztem azt a t�ncot. �des j� istenem! Annyira helyes! Mi�rt tetszik ennyire?” – d�h�ng�tt. �szlelte, hogy nemsok�ra haza�rnek, ez�rt l�lekben k�sz�lni kezdett arra, amit kaphat.

A v�rt fejmos�s nem is maradt el. Amint a bej�rati ajt� becsuk�dott m�g�tte, elszabadult a pokol. Mindenki egyszerre kiab�lt vele.

Rosalie azt v�gta a fej�hez, hogy bolond, Jasper szint�n megk�rd�jelezte �pelm�j�s�g�t, m�g Edward is kikelve �nmag�b�l mindent ordib�lt, ami esz�be jutott. Emmett azt mondta, l�tszik, hogy ki volt az anyja. Alice cs�ndben, lehajtott fejjel v�rta, hogy Carlisle v�get vessen a hangzavarnak. Erre hamarosan sor is ker�lt.

- El�g m�r! – Nem kiab�lt. Csak egy picit emelte meg a hangj�t, de ez el�g volt ahhoz, hogy mindenki csendben maradjon.

- K�sz�n�m – mosolygott. – Mi a baj? – komolyodott el. Rose, Jasper, �s Emmett egyszerre kezdt�k, de a doktor leintette �ket.

- Alice? – Azzal Alice elmondta, mi t�rt�nt.

- �rtem – mondta a v�g�n Carlisle. – Mit mondott ez a Jacob? – fordult Candyhez.

- Semmit – suttogta lehajtott fejjel.

Mivel hosszas csend t�madt, Can felemelte a fej�t. Carlisle �rtetlen�l meredt r�.

- Semmit sem sz�lt a testh�m�rs�kleted miatt? Sem az�rt, mert ilyen m�rv�ny kem�ny vagy? – csod�lkozott. Candy nem v�laszolt, csak b�lintott.

- Akkor meg mi�rt kiab�ltok? – fordult a t�bbiekhez.

- Micsoda? – h�borodott fel Edward. – Engem mindenki kioktatott, hogy mennyire nem lesz j� v�ge, ha Bell�val vagyok – itt a Bella fel� intett a fej�vel, aki erre elpirult. – Neki meg nem mondasz semmit?

- Edward! Nyugodj meg. Te beleszerett�l Bell�ba, Candy viszont csak t�ncolt Jacobbal. �s ha nem eml�kezn�l, mind belenyugodtunk – sz�lt k�zbe Esme is.

- Ti nem l�tt�tok, hogy n�ztek egym�sra – d�h�ng�tt Emmett.

- Hogyan? – �rdekl�d�tt Carlisle. Candy f�lt b�tyja v�lasz�t�l, ez�rt igyekezett olyan picire zsugorodni, amekkor�ra csak lehetett.

- Megk�v�nt�k egym�st…  – mondta Rosalie.

- Igaz ez Candy? – fordult Esme a l�nyhoz.

- Igaz�b�l nem tudom – suttogta a l�ny.

- Alice, l�tt�l valamit? – k�rdezte Carlisle, mikor Candy f�r�dni ment.

- Igen – s�hajtotta Alice f�radtan.

- Mit l�tt�l? – kapott a sz�n a doktor. Mindenki r�gt�n megjelent a konyhaasztal k�r�l. A fesz�lt csendet Edward t�rte meg.

- Tess�k – Azzal pap�rt s ceruz�t ny�jtott „h�g�nak”. Alice h�l�san elmosolyodott, majd lehunyta szem�t. P�r perc m�lva rajzolni kezdett.

Jacobot �s Candyt rajzolta, amint az erd�ben �llnak, �s cs�kol�znak. Mikor befejezte, az asztal k�zep�re l�kte a rajzot. Emmett d�h�sen felhorkant, �s a falba vert.

- Hogy az a… - suttogta.

- Nyugodj meg! – k�rte Carlisle.

- T�vedtem m�r – helyeselt Alice is, �s a t�bbiek is jobbnak l�tt�l megnyugtatni medve m�ret� t�rsukat, miel�tt komoly k�rt tesz a h�zban.

- Nyugodj meg, kedvesem – �lelte �t Rosalie.

- Nem el�g, hogy itt van nek�nk Bella, m�g hoztok nekem egy pasit is r�ad�sul a h�gom mell�. – �gy l�tszott Emmett d�he f�kezhetetlen, �m ekkor megjelent Candy.

- Sajn�lom – suttogta. – Ha ez t�nyleg ennyire zavar� �s vesz�lyes, akkor, b�r nem besz�lt�nk meg tal�lkoz�t, de a k�zel�be sem megyek – �g�rte lehajtott fejjel.

- Mi a teljes neve? – kapott �szbe Carlisle.

- Jacob Black – felelte Candy meglepetten. – Mi�rt? Fontos ez?

Carlisle �sszen�zett a csal�d t�bbi tagj�val.

- Az apja Billy Black, a t�rzse el�lj�r�i k�z� tartozik. Ismered a szerz�d�st? Ez nagyon fontos! – k�rdezte Carlisle.

- Igen. Nem mehet�nk egym�s ter�let�re, b�r ezt a pontot nem �rtem. Az indi�nok gyakran kij�nnek, de gondolom, majd r�j�v�k. Vigy�znunk kell a term�szet egyens�ly�ra, �s nem haraphatunk meg senkit – mondta fel Candy.

- Pontosan – b�lintott Carlisle. – Val�sz�n�leg nagyon felbosszantan�d �ket azzal, ha szem�lyes kapcsolatot alak�tan�l ki Jacobbal.

- Igen. Akkor ezt a t�m�t ejthetj�k is – mosolygott Candy. – Nem megyek a k�zel�be.

Alice a l�nyhoz l�pett, �s  �t�lelte. Mind h�l�sak voltak Candynek ez�rt a d�nt�s�rt. Azonban a l�ny sz�ve majd megszakadt.

A szob�j�ba vonult, �s ott legsz�vesebben �v�lt�tt volna f�jdalm�ban, de visszafogta mag�t. Medit�lni kezdett, �m azon az est�n nem siker�lt. Felid�zte fi� illat�t �s �rint�s�t. „Tal�lkoznom kell vele!” – kiab�lta valaki a fej�ben. „Nem! Nem tehetem ezt a csal�dommal!” – zavarta el az �br�ndot.

M�snap szombat volt. Bell�t m�r kora reggel �thozta Edward. Candy a teraszon �lt �s a t�volba r�vedt. Kopogtak.

- Gyere! – sz�lt be. Bella bel�pett a szob�ba.

- J� reggelt. Nem zavarok? – k�rdezte.

- Szia! Nem – mosolygott r� Candy.

- Hallom letett�l Jake-r�l – s�hajtotta, �s a l�ny melletti sz�kre �lt.

- Igen. – Candy pr�b�lt mosolyogni, �m ink�bb f�jdalmas grimaszra sikeredett kifejez�s  �lt ki az arc�ra.

- J� ez �gy? –  �rdekl�d�tt Bella.

- Bella! Nem sz�m�t nekem j�-e. Ez �gy helyes. Senkinek nem tenne j�t, ha mi j�ban lenn�nk, �s ne haragudj, de nem besz�lhetek err�l. Tudod, ha sokat gondolok r�, Edward megint kiab�lni fog – hajtotta le a fej�t.

- Alice agg�dik �rted – suttogta Bella.

- Gondoltam – mosolyodott el a l�ny.

- L�tta, hogy ma ragyog�  naps�t�s lesz, �m az es� szakad, mintha d�zs�b�l �nten�k. Az id�j�r�ssal kapcsolatban nem szokott t�vedni. Arra gondol, hogy a kedved befoly�solhatja – ny�gte ki Bells nagy nehezen.

- Esetleg – egyezett bele Can.

- Edward mondta, hogy makacs vagy, �s nem engeded be Jaspert – mosolygott.

Candy felnevetett.

- Azt hiszem, a v�mp�r l�t n�lam mazochizmussal p�rosul – kacagott.

- Edward eset�ben is – hajtotta le a fej�t a l�ny, majd fel�llt.

- Bella! – kiab�lt Edward.

- Megyek! – sz�lt vissza a l�ny, �s az ajt� fel� bicegett. – Majd besz�l�nk.

- Ok�, szia! – mosolygott r� Candy. Amint Bella t�vozott, Candy sem maradt nyugton. Alice szob�ja fel� indult.

- Alice Cullen! – rikkantotta. – Jasper Hale! – szavalta, ahogy v�gigment a folyos�n. – Emmett Cullen, Rosalie Hale! Kifel�!

Az eml�tettek megjelentek.

- Igen? – k�rdezt�k k�rusban.

- Menj�nk moziba! Ma egy nagyon j� horrorfilmet j�tszanak! – mosolygott b�b�josan.

- Rendben – egyezett bele Alice �s Rosalie.

- N�zzetek romantikusat, mi pedig vad�szni megy�nk – javasolta Emmett.

- Legyen v�gj�t�k, �s megegyezt�nk! – vigyorgott Alice.

- �s ti fizetitek – kacsintott Rosalie, mire Emmett arcon cs�kolta.

- Rendben, akkor indul�s! – adta ki a vez�nysz�t Candy.

Ez alkalommal Alice kocsij�val mentek. Candy �pp r�besz�lte mag�t, hogy nem mutatja ki a rosszkedv�t, �s a hi�ny�rzet�t, ami Jacob miatt gy�tri, �s megesk�d�tt, hogy elfelejti a fi�t. Akkor m�g nem sejtette, mennyire teljes�thetetlen ez az esk�.