7. fejezet

(Bella szemsz�ge) 

H�tf� reggel van, sz�val dolgoznom kell. A k�rh�zban meg�lltam a recepci�n�l.

• J� reggelt Emma. Volt ma m�r a posta?
• Mag�nak is Dr. Black. Igen. – �s a kezembe nyomott h�rom levelet.
• K�sz�n�m. – elindultam a b�f� fel�. Megvettem a k�v�mat �s f�lmentem az irod�ba. Helena m�r bent volt.
• J� reggelt. – k�sz�ntem �s lepakoltam a cuccom az asztalomra.
• Szia Isabella.

�tn�ztem a leveleket. J�tt egy rekl�m lev�l, egy kezel�si lap. �s volt egy lev�l, amelyiken nem volt felad�. Kibontottam �s olvasni kezdtem.  

Isabella! Olvastam Edward k�z�r�s�t.

Tudom, haragszol r�m, de k�rlek, olvasd v�gig a levelemet.

Tudom, hogy ut�lsz. Nem k�rem t�led, hogy a nyakamba borulj �s, hogy megmond, hogy szeretsz. Nekem annyi is el�g, ha csak �gy tekintesz r�m, mint egy bar�tra. Igen egy szimpla bar�tra, akire mindig sz�m�thatsz. Nekem ennyi el�g.

K�rlek, gondolkozz el ezen! Ha v�laszolni szeretn�l, megtal�lod a m�dj�t.

Edward.  

Na, most ezzel mit csin�ljak? Ha v�laszolni szeretn�k, akkor megtal�lom a m�dj�t? Mire gondol? Nagyszer�. V�g�lis mi bajom lehet abb�l, ha kib�k�l�k vele. Nem borulok a karjaiba. Ez j� �tlet.

• Isabella j�l vagy? – k�rdezte Helena
• Persze. Mi bajom lenne? – �rdekl�dtem. R�n�ztem az �r�ra. H�rom negyed nyolc. F�l kilencre j�n az els� betegem. – Mindj�rt j�v�k. – mondtam �s lementem a recepci�ra.
• Dr. Black seg�thetek? – k�rdezte Emma.
• Igen. Meg tudn� mondani nekem, hogy Dr. Cullen bent-e van? – k�rdeztem t�le.
• Sajn�lom m�g nincs.
• �s mikor j�n be?
• T�z �r�t�l van beosztva.
• Ha megj�n, megmondan� neki, hogy kerestem. Ja �s hogy h�vja f�l a mell�kemet.
• Persze doktorn�.
• K�sz�n�m. – mondtam egy mosoly k�s�ret�ben.
• Ez a dolgom.

Visszamentem az irod�mba. Elmentem az els� kezel�sre. Majd a m�sodikra. H�rom negyed t�zkor cs�rg�tt a vezet�kes telefonom. �pp akkor l�ptem be az irod�ba. K�zben mobilon besz�ltem. Intettem Helena-nak, hogy vegye f�l.

• Dr. Helena Gwire. – sz�lt bele. K�zben �n letettem a mobilom. – Adom. – mondta �s a kezembe nyomta a telefont.
• Dr. Isabella Black. – mutatkoztam be.
• Szerbusz Isabella. Carlisle vagyok. A recepci�n mondt�k, hogy kerest�l. – hallottam a hangj�t.
• Igen. Tudn�nk valamikor tal�lkozni. Fontos lenne, de nem telefon t�ma.
• Persze. Mikor �rsz r�?
• Egyig r��rek. De negyed tizenkett�kor el kell mennem.
• F�l tizenegy?
• Hol? – �gy �reztem magam, mint egy maffi�z�.
• Az irod�mban. Tudod melyik az?
• Sejtem. Balsz�rny. Kilences folyos�? – �rdekl�dtem.
• Igen.
• Onnan m�r megtal�lom. Akkor majd besz�l�nk. Szia. – tettem le telefont. �sszepakoltam a cuccaimat. Mikor ezzel megvoltam, kivittem a kocsimba. Mikor r�n�ztem az �r�mra m�r negyed tizenegy volt. Elindultam Carlisle-hoz. Mikor oda�rtem kopogtam.
• Szabad. – sz�lt ki.
• Szia. – mentem be.
• Isabella. �lj le. – k�n�lt hellyel.
• Nem k�sz�n�m. Sietek. Csak arra szeretn�lek megk�rni, hogy �tadsz egy �zenetet Edward-nak? – k�rdeztem.
• Persze mi lenne az?
• F�l kilenc. Kett�. – mondtam. L�ttam kicsit meglep�d�tt. – � tudni fogja. Vagyis rem�lem. K�sz�n�m. Nekem mennem kell. Szia. – mondtam �s kimentem.