(Bella szemsz�ge) 

Egy s�t�t szob�ban �bredtem, csup�n a falon l�v� v�kony r�sen sz�r�d�tt be n�mi f�ny. Nem tudtam mi t�rt�nt, �s hogy hogyan ker�ltem ide. Megpr�b�ltam fel�llni, de a l�bamba hatalmas f�jdalom nyilallt. Gyeng�den v�gigsim�tottam a karom a combomon, �s megr�m�ltem. M�r az alvadt v�r illata is terjengett a szob�ban, savany�, rozsd�s illat. De amint meg�reztem az �ri�si hasad�st a l�bamon, akkor v�gk�pp megr�m�ltem. Hol vagyok? Hol van Edward?

A nyirkos padl�n fek�dtem, �s legsz�vesebben sik�tottam volna. Mindenhonnan hangok sz�r�dtek be, majd csend lett. Halk l�ptek k�zeledtek fel�m, �s az ajt� r�snyire ny�l�dott, ezt k�vet�en tengernyi f�ny �ml�tt be a szob�ba. Vak�t� volt, ez�rt szorosan lehunytam a szemem.

• Sz�nalmas vagy, egy t�r�keny undor�t� ember. –hallottam egy t�k�letes hangot.

  - Ki vagy? Mi�rt vagyok itt? –k�rdeztem rekedt hangon, mik�zben kinyitottam a szemem, de m�r az ajt� be volt csukva, ez�rt semmit nem l�ttam.

  - Ez egyenl�re nem tartozik r�d.

  - Mi?

  - Fogd be! –�v�lt�tt r�m a hang. –Ha nem teszed meg… akkor nagyon meg fogod b�nni, m�g azt is, hogy egy�ltal�n l�tezel. Isabella Marie Swan. –k�pte a nevem. –William!- h�vott valakit. A sr�c p�r percen bel�l bel�pett a szob�ba.

  - Mi az? –k�rdezte idegesen William.

  - Vigy�zz Isabell�ra! Senki nem j�het ide! Vil�gos? – f�rmedt r� a n�.

  - Persze…

  - Nekem dolgom van. Edwardnak sz�ks�ge van a vigaszomra. k�t �v hossz�  id�…

  - Edward? Hol van Edward? Hol van? –sik�tottam.

Nagy l�k�st �reztem �s a falnak v�g�dtam. A f�jdalom p�r m�sodpercen bel�l be is k�vetkezett.

   - Megmondtam! Fogd be a sz�dat! Most m�r semmi k�z�d az �n Edwardomhoz! –�v�lt�tt r�m a n�. – Will, gondoskodj r�la! –utas�totta a fi�t �s elrohant.

   - Bella. –sz�lt hozz�m William. –Megmondtam tegnap, hogy ne csin�ld ezt. N�zd meg a fejed, a nyakad, a combod, a talpad, most pedig a h�tad. Meg akarsz halni? –oktatott aggodalmasan a f�, �s felkapcsolta a villanyt. A f�ny elvak�tott, a f�jdalmam pedig m�r enyh�lt, vagy csak nem �reztem, mert t�l nagy. Nem tudom.

   - Hogy ker�ltem ide? –hunyorgattam az el�ttem �ll�… v�mp�rra.

   - Minden egyes nap elmondom, �s mindig �r�kon �t szenvedsz, majd ism�t j�n Rose �s �jra meg �jra k�rt tesz benned.

   - Mi? Rose? Mint Rosalie Hale?

William t�k�letes arca elny�lt, �s lassan, megfontoltan b�lintott.