Mikor fel�bredtem feh�rs�g vett k�r�l. �reztem, hogy a kezem elg�mberedet, megpr�b�ltam kiny�jtani, de nem siker�lt. Mikor len�ztem, vettem csak �szre, hogy a karom a mellkasomon keresztbe van fonva, �s ak�rhogyan is pr�b�lom, nem b�rom megmozd�tani.

      K�nyszerzubbony?! M�r megint?! Ekkor hirtelen iszonyatosan g�rcs�lni kezdett a fejem. Lehunytam a szemem, h�tha az seg�t, de csak rosszabb lett. Az elm�m ism�t el�rasztott�k a k�pek.

      Egy f�rfi, nem, egy fi� arc�t l�tom. Bronzbarna haja van, �s val�sz�n�tlen�l feh�r b�re. A szeme pedig... furcsa aranybarna �rnyalat� volt az �risze, valamire eml�keztetett, de nem tudtam, hogy pontosan mire. �s a k�pek, amiket l�tok. A fi� megcs�kol, k�r�l�tt�nk minden�tt f�nyek, mintha valamilyen b�lban lenn�nk. Azt�n egy s�t�tebb szob�ban: a fi� ism�t megcs�kol, majd r�dob az �gyra. �s egy �jabb k�p: a fi� megcs�kol egy parkol�ban, tal�n valami iskola mellet. V�g�l az utols� k�p: a fi� arca szomor� (furcsa, de ez nem tetszik). „Nem akarlak t�ged”. A k�pek elt�ntek a g�rcs megsz�nt.

-Mi a fene t�rt�nt?! Mi a franc folyik itt?! Ne hagyj el!- Dob�lni kezdtem magam, s�rtam �s torkom szakadt�b�l ord�tottam.- Mi�rt, mi�rt, mi�rt hagyt�l el?!

      Nem tudtam mi�rt �rzem ezt a lelkem m�ly�ig hatol�, sz�vszaggat� f�jdalamat, azt sem tudtam, hogy ki volt az a fi�! Csak egy valamit tudtam. Ez �gy nem j�! Nem lett volna szabad kimondania azokat a szavakat, nem lett volna szabad elmennie, nem lett volna szabad elhagynia engem! De akkor mi�rt, mi�rt, mi�rt tette?!

      Egyszer csak �les sz�r�st �reztem a v�llamban. Lassan minden tompulni, hom�lyosodni kezdett, v�g�l elnyelt a b�k�s s�t�ts�g. Nincsenek gondolatok, nincsenek k�nz� k�pek, csak a feketes�g �s a csend.

      Ism�t magamhoz t�rtem, de m�r nem �reztem a k�nyszerubbony szor�t�s�t. Nem tartottam val�sz�n�nek, hogy a tegnapi, (vagy mai?) jelenet ut�n levett�k r�lam. Biztos megint halucin�lok. De az�rt megpr�b�ltam kiny�jt�ztatni elg�mberedett karom. Siker�lt. Hm... Akkor biztos �lmodom. M�r az idej�re sem eml�kszem, mikor mozoghattam szabadon a b�kly�im n�lk�l. De ha ez csak egy �lom, akkor kihaszn�lom a tudatalattimt�l kapott szabads�got. Fel�lltam �s kiny�jt�ztattam a v�gtagjaimat.

-Rem�lem jobban �rzed magad!-Nagyon ismer�s, kedves, l�gy hang volt. Odafordultam hozz�. A kedvenc n�v�rk�m volt. Mi is a neve? Ja, tudom m�r!

- J� reggelt, Amy!- Mosoly suhant �t az arc�n.

-A nevem Amber.- Ekkor ugrott csak be. Amber... A fi� szemei borosty�n sz�n�ek voltak! (Amber=borosty�n)

-I...igen. Sokkal jobban �rzem magam.- Ekkor mint egy k�nz� c�folat, j�tt a fejg�rcs �s a v�zi�k.

      A fi�, megint a fi�.

-Ez itt a csal�dom.- Hat emberre mutatott. H�rom f�rfi �s h�rom n�. Mindnek borosty�n sz�n� szeme volt, �s mindegyik�k rendk�v�l gy�ny�r� volt.

      Majd egy �jjabb k�p: Egy s�t�t b�r� fi�val s�t�lok a tengerparton.

-Sz�val te egy v�rfarkas vagy?

-Igen �gy t�nik.

      Azt�n a g�rcs megsz�nt, a k�pek elt�ntek. Amber agg�dva t�rdelt mell�m. Csak ekkor vettem �szre, hogy a f�ld�n fekszem magzatpoz�ci�ban.

-Minden rendben? Mi t�rt�nt? F�j valamid?- Megr�ztam a fejem. T�nyleg nem f�jt semmim.

-Egy pillanatra elfogott valami fejg�rcs, de m�r elm�lt.

-Szeretn�d, ha ideh�vn�m a doktort?- R�m�lten pattantam fel.

-Jaj ne! Csak �t ne!- Amber elmosolyodott.

- Nem Dr. Stevensre gondoltam. � m�r ne dolgozik itt, kapott egy jobb �ll�st,valahol az orsz�g m�sik fel�ben.- Majdnem �r�mt�ncba keztem. V�gre elment!

      T�l sokat mondtam neki. Pedig a v�zi�im r�gen nem is v�rtak ennyire konkr�tak. Csak f�nyek �s hangok sokas�ga. De ez el�g volt ahhoz, hogy begy�gyszerezzenek �s k�nyszerzubbonyt adjanak r�m. Err�l az ut�ls� kett�r�l m�g senki sem tud. Azt hiszem, jobb ha ez �gy is marad, m�g r� nem j�v�k, hogy mi a f�szkes fene folyik itt.

-Ki az �j orvos?- Amber egvonta a v�ll�t.

-Fogalmam sincs, m�g nem tudom a nev�t, csak egyszer l�ttam a foly�son.- Ekkor enyhe p�r jelent meg az arc�n, amit nem igaz�n tudtam mire v�lni, de m�g miel�tt b�rmit is k�rdezhettem volna, megfogta a kezemet �s az ajt� fel� h�zott.- V�r az irod�j�ban.- B�lintottam �s k�vettem �t.

      V�gig ment�nk a folyos�n �s meg�lltunk Dr. Stevens irod�lya el�tt. A n�vt�bla a falr�l elt�nt, de m�g ne tettek a hely�re semmit.

      Amber bekopogott. Ekkor egy furcs�n ismer�s, b�rsonyos hang sz�lt ki.

-Szabad!- Mikor bel�pt�nk a kis irod�ba (kisebb, mint a t�bbi), f�ldbe gy�kerezett a l�bam. A f�rfi aki az asztaln�l �lt, val�sz�n�tlen�l j�k�p� volt �s hihetetlen�l ismer�s. Hirtelen bel�mhas�tott. A sz�ke haj, a borosty�n szemek, a t�k�letess�g, ami �rad minden porcik�j�b�l! � volt a fi� apja az �lmomb�l! Ez lehetetlen! Ez nem... Amber ekkor oldalba b�k�tt, figyelmeztetve, hogy mozduljak m�r. Nos, legal�bb meg�rtettem, hogy mit�l pirlt el. De azt hiszem �n ink�bb els�padtam.

      K�zelebb ment�nk az asztalhoz. A g�r�g isten ekkor fel�llt �s a kez�t ny�jtotta fel�m.

-J� reggelt! �n bizony�ra Samantha!

-Csak Sam.- Jav�tottam ki. Nem tudom mi�rt, mindig szerettem, ha �gy sz�l�tottak. A f�rfi elmosolyodott.

- A nevem Dr. Cullen.