(Jasper szemsz�ge) 

B�rmennyire is fantasztikus volt ez a k�t h�t n�sz�t, sajnos ennek is el�rkezik a v�ge. L�tez�sem legcsod�latosabb f�l h�napja volt, amit itt t�lt�tt�nk kettesben, Alice-szel. Most viszont elj�tt a csomagol�s ideje. Holnap reggel indulunk haza, de nemsok�ra elmegy�nk egy m�sodik n�sz�tra is valahov�. Ebben biztos vagyok.

Alice term�szetesen m�r teljesen bep�rg�tt. Mindenkinek vett�nk valami aj�nd�kot, �s szerelmem be is csomagolta, �gy most azon gondolkozik, hogy hogyan helyezze el a meglepet�seket a csomagokban. Mert nem ker�lhet p�ld�ul Rosalie aj�nd�ka, Carlisle mell�, mert Rose, Emmett p�rja, �gy azoknak egym�shoz k�zel kell lenni�k. �n ezt m�r egy kicsit t�lz�snak �reztem, de nem akartam elrontani az �r�m�t. B�r, amikor m�r negyedszer csomagolta �t a k�t hatalmas koffert, akkor elkezdtem nyugalomhull�mokat k�ldeni fel�, mert azt hittem, hogy mindj�rt sz�trobban.

• �desem, higgadj le egy kicsit. Mindketten tudjuk, hogy akkor is �r�lni fognak az aj�nd�koknak, hogy a csomagol�s egy picit meggy�r�dik, vagy megs�r�l. Hogyha meg nekem nem hiszel, akkor pillants a j�v�be �s megl�tod, hogy minden csod�s lesz, amikor haza�r�nk – pr�b�ltam egy kicsit lenyugtatni.
• Tudom, csak nekem fontos, hogy minden t�k�letes legyen – pillantott r�m, majd �jra p�r�gni kezdett a szob�ban.
• Ezzel tiszt�ban vagyok, de minden, amihez hozz��rsz teljesen j�l siker�l, �gyhogy higgadj le – vetettem r� magam, �gy mindketten az �gyra zuhantunk.
• Jasper, mit csin�lsz? – n�zett r�m k�rd�n, de a szemei pajkosan csillogtak.
• Lenyugtatlak egy kicsit. Mivel a k�pess�gem kudarcot vallott n�lad, ez�rt �gy gondoltam, hogy m�s m�dszerekhez folyamodom – suttogtam a kulcscsontj�nak, majd cs�kolgatni kezdtem a nyak�t.
• Ett�l m�g ink�bb be fogok p�r�gni – ny�gte.
• Ha ebben az �rtelemben p�r�gsz be, azt egy�ltal�n nem b�nom – kuncogtam fel. - Viszont arra gondoltam, hogy m�g ma el kellene menn�nk vad�szni is kedvesem, mert m�r nem nagyon b�rom az emberek k�zels�g�t – folytattam komolyan. – T�l sok �s t�l cs�b�t� illat fog k�r�lvenni minket a haza�ton. �gyhogy biztosabb lenne, hogyha ma �jjel megl�togatn�nk a k�zeli erd�t.
• Igen, ebben egyet�rtek. M�r az �n torkom is meglehet�sen �g – mondta nagyot nyelve.
• Rendben, akkor fejezz�k be a csomagol�st, �s ut�na ir�ny az erd� – mondtam komolyan. – Seg�tek, rendben?
• Nem kell neked is csomagolnod – legyintett Alice. – Megoldom egyed�l is.
• Tudom, hogy megoldod, de ett�l m�g seg�thetek neked. Hidd el, hogy remek�l tudok pakolni – mondtam komolyan.
• H�t j�, akkor ti�d az a b�r�nd, amiben Rose �s Emmett, meg Edward aj�nd�ka lesz. Edward lemezei t�r�kenyek, �gyhogy azokat k�l�n�s tekintettel �vatosan kell becsomagolni. Emmett focis cuccai, �s Rose ruh�i pedig egyszer�en betehet�k – adta ki az utas�t�st Alice.
• Rendben, �rtem. Ne agg�dj, minden rendben lesz – mondtam komolyan. Majd j�t�kosan szalut�ltam egyet �s pakolni kezdtem. Mire szerelmem hangosan felkacagott, majd folytatta a csomagol�st.

Nagyj�b�l t�z perc alatt becsomagoltam, de Alice term�szetesen m�g sehol nem tartott, mert azon gondolkozott, hogy Carlisle vadonat�j modern orvosi t�sk�j�ba beletegye-e a k�nyveket, amiket m�g kapott fogadott ap�nk, vagy ink�bb k�l�n adjuk oda �ket neki. Esm�nek pedig egyes�vel kellett a gy�ny�r� ez�st kanalakat becsomagolni pap�rba, �s leragasztani, nehogy egyetlen apr� kis karcol�s is essen rajtuk.

• Seg�tsek? – k�rdeztem meg �gy f�l �r�val k�s�bb.
• Nem tudom, hogy hogyan legyen becsomagolva – n�zte az aj�nd�kokat m�g mindig k�ts�gbeesve. – Mindig m�st l�tok – tette hozz� morcosan.
• Tal�n az�rt �desem, mert ezt neked kellene eld�ntened, de ez m�g nem igaz�n siker�lt, ahogy l�tom. �gy pedig soha nem fogod tudni eld�nteni – magyar�ztam.
• Tudom, hogy igazad van, de nem tudom, hogy hogyan lenne jobb – hajtotta le a fej�t. – Nagyon fontos, hogy t�k�letesen j�l siker�lj�n minden.
• �gy lesz, csak nyugodj meg v�gre. Szerintem nyugodtan tedd bele a k�nyveket a t�sk�ba, mert Carlisle els� dolga az lesz, hogy kinyitja, �s akkor nagyon �r�lni fog a meglepet�snek, amit benne tal�l – javasoltam.
• Ez remek �tlet – mondta szerelmem lelkesen, majd v�gre eltette a k�nyveket a t�sk�ba, majd be a b�r�ndbe is.

N�mi seg�ts�ggel siker�lt el�rnem, hogy Alice is v�gezzen a saj�t b�r�ndj�vel, �gy egy �ra alatt. �gy maradt m�g id�nk, hogy elmenj�nk s�t�lni a v�rosban m�g utolj�ra azt�n pedig vad�szni az erd�be.

K�zen fogva s�t�ltunk v�gig m�g egyszer a Soh�ban, az Oxford Streeten, ell�togattunk a Towerhez, �s a palot�hoz, a v�g�re hagyva a Big Bent. A v�ros m�g mindig fantasztikus volt. Annyi l�tnival� volt Londonban, hogy egyszer�en nem tudtunk betelni vele, �s persze egym�ssal sem. A s�t�nk v�g�n, m�g lekuporodtunk egy padra a Temze partj�n, �s n�zt�k a vizet, mik�zben apr� cs�kokat loptunk id�nk�nt. Alice a v�llamra hajtotta a fej�t, �s eg�sz test�vel hozz�m simult, �n pedig boldogan szor�tottam m�g jobban magamhoz.

• Menn�nk k�ne – s�hajtott fel, amikor m�r s�t�tedett.
• Igen, lassan itt az ideje – b�lintottam r�. – Hi�nyozni fog London, de ideje hazamenni, viszont meg�g�rem, hogy m�g visszat�r�nk egyszer – pusziltam meg a feje b�bj�t. Kedvesem pedig megmerevedett a karomban.

(Alice szemsz�ge) 

Ahogy Jasper kimondta, hogy egyszer m�g vissza fogunk j�nni ide, azonnal l�tom�som t�madt. Itt �lt�nk, ugyan�gy, ahogy most is, csak kicsit m�shogyan festett�nk. A ruh�m sokkal kev�sb� volt szolid, mint most. Egy combk�z�pig �r� fekete miniszoknya, �s egy nyakba k�t�s fels� volt rajtam, valamint egy b�rdzseki, �s hossz� sz�r� csizma. Nagyon j� �sszhat�st keltett ez a kombin�ci�, de az biztos, hogy ilyet m�g nem l�ttam ezel�tt. Jasper pedig egy fekete farmernadr�got, �s egy s�t�tv�r�s inget viselt, fekete farmerkab�ttal.

• Mit l�tsz, kicsim? – k�rdezte szerelmem agg�dva. – Minden rendben?
• Igen, csak azt hiszem, hogy most d�nt�tt�k el v�gleg, hogy egyszer m�g visszat�r�nk ide – mondtam mosolyogva. – Sok id� fog eltelni val�sz�n�leg, de egyszer �jra itt lesz�nk.
• Ez nagyon j�l hangzik – mosolygott r�m szerelmem, majd eltorzult az arca, amikor els�t�lt mellett�nk egy boldog p�rocska.
• Gyere – �lltam fel az �l�b�l. – Itt az ideje, hogy n�zz�nk valami ennival�t, mert �gy m�r nem fogod sok�ig b�rni, b�r elk�peszt�en j�l viseled m�r az emberek k�zels�g�t – mondtam komolyan.
• Nos, ebben nagy r�sze van annak is, hogy eltereled a figyelmem minden m�sr�l, de azt hiszem, hogy n�h�ny �r�t �sszez�rva vel�k m�r nem b�rn�k ki, �gyhogy t�nyleg musz�j vad�sznunk – mondta kedvesem lehajtott fejjel.
• Jasper, nagyszer�en t�rt�zteted magad. M�r nekem is �ppen itt az ideje, hogy elmenj�nk – b�jtam hozz�. M�g mindig nem el�gedett mag�val, pedig egyre jobban megy neki az �nmegtart�ztat�s. – Na, �s most indul�s – h�z�dtam el t�le, majd megfogtam a kez�t �s m�r indultunk is vad�szni.

Lassan s�t�ltunk, emberi temp�ban, eg�szen addig, am�g el nem jutottunk az erd�ig, �s el nem t�nt�nk a f�k k�z�tt. Amint biztons�gba ker�lt�nk az esetleges k�v�ncsi szemek el�l, felvett�k a saj�t temp�nkat, �s m�r sz�guldottunk is egy szarvascsorda fel�. N�h�ny pillanattal k�s�bb pedig m�r r� is vethett�k magunkat a gyan�tlan �llatokra. Olyan �des volt a v�re, mintha m�r �vek �ta nem ihattam volna. Eddig fel sem t�nt, de egy kicsit engem is megviselt az emberek �lland� k�zels�ge. Hiszen k�t h�ten �t �lland�an voltak a k�zelben m�sok is hozz�nk.

Miut�n elfogyasztottunk fejenk�nt h�rom szarvast j�llakottan d�lt�nk el a f�v�n, �s  �n boldogan figyeltem szerelmem kisimult arc�t, �s aranyk�nt csillog�  szem�t. Im�dtam �t n�zni ilyenkor. Emberibbnek hatott, mint valaha. B�k�s volt, �s ellazult, amit ritk�n lehetett felfedezni a von�sain.

• Mit sz�ln�l, hogyha visszamenn�nk a sz�ll�sra, �s m�g utolj�ra kihaszn�ln�nk a lakoszt�lyunk adta lehet�s�geket? – k�rdeztem mik�zben kih�v�an v�gigsim�tottam a mellkas�n. K�t h�t alatt teljesen fesztelen lettem ezen a t�ren. Pedig, hogyha belegondolok, hogy nem is olyan r�gen, m�g egy sz�gyenl�s kisl�nny� v�ltoztam, amikor egy�ltal�n csak besz�lt�nk a szeretkez�sr�l.
• Nagyon cs�b�t� az aj�nlat – kapta el a kezemet, �s l�gyan megcs�kolta.

N�h�ny percig m�g �lvezt�k az erd�t, azut�n fel�lltunk, �s visszasiett�nk a R�ka �s Lib�ba, hogy ma �jjel m�g csak mi ketten legy�nk. A n�szutunk utols� �jjel�nek is t�k�letesnek kell lennie, mint ahogy az �sszes t�bbi is az volt.

Ahogy becsuktuk magunk ut�n a szobaajt�t, Jasper azonnal szenved�lyesen kapott az ajkaim ut�n. �n pedig boldogan viszonoztam a heves rohamot. A ruh�im n�h�ny pillanattal k�s�bb elt�ntek r�lam, �gy, hogy szinte �szre sem vettem. Kedvesem felkapott, ahogy a testemet m�r nem fedte semmi, �s gyeng�den az �gyra fektetett, majd n�h�ny hat�rozott mozdulattal megszabad�totta mag�t is a felesleges ruhadarabokt�l, �s mell�m fek�dt. K�rd�n n�ztem r�, mire csak szel�den elmosolyodott.

• Nem akarlak lerohanni. Ennek az �jnek minden egyes pillanat�t ki akarom �lvezni, veled – b�gta a f�lembe, majd keze a mellemre siklott.

Lassan �s gyeng�den szerett�k egym�st eg�sz �jjel. �n pedig, mint mindig t�k�letesen boldog voltam kedvesem karjaiban. A reggel azonban hamar utol�rt benn�nket. Hamarabb, mint v�rtam. Nagyot s�hajtva keltem fel Jasperrel egy�tt �s felkapkodtuk a m�r el�k�sz�tett ruh�inkat. Furcsa volt, hogy egy r�szem m�r alig v�rta az indul�st, a m�sik r�szem pedig az �gy�rt k�ny�rg�tt, �s hogy �r�kk� maradjak itt Jasperrel.

• Minden rendben, �des? – l�pett mell�m kedvesem, �s v�gigsim�tott a h�tamon. Mire az elektromos szikr�k �jra pattogni kezdtek k�r�l�tt�nk.
• Persze, csak hi�nyozni fog ez a hely – s�hajtottam.
• L�tjuk m�g, Alice – mosolygott r�m b�tor�t�an. – Most pedig gondolj arra, hogy a csal�dunk m�r alig v�r r�nk otthon.
• Igazad van – mosolyodtam el �n is. Olyan j�l esett hallani azt Jasper sz�j�b�l, hogy csal�dunk. M�r t�nyleg �gy �rezte, hogy � is Carlisle �s Esme gyermeke. Nekem pedig ez nagyon fontos volt. Hiszen nem akartam, hogy csak az�rt �lj�nk a Cullenk�nt, hogy engem boldogg� tegyen.

Elv�gezt�k az utols� sim�t�sokat, majd h�vattunk egy taxit, �s kijelentkezt�nk a sz�llod�b�l. A taxink is meg�rkezett mire mindennel v�gezt�nk, �gyhogy azonnal besz�lltunk �s m�r indultunk is. Gyorsan oda�rt�nk, �s azonnal leadtuk a csomagjainkat, majd n�zel�dt�nk m�g egy kicsit a v�r�ban, �s a marad�k �tv�ltott p�nz�nket m�g elk�lt�tt�k �dess�gekre, amit majd Esme elvihet az �rv�knak, hogyha legk�zelebb ell�togat az �rvah�zba.

K�t �r�val k�s�bb pedig m�r hazafel� tartottunk. Az �t hossz� volt, de nem b�ntam, mert v�gig Jasper �l�ben �lhettem. Mindketten a gondolatainkba mer�lt�nk, de a csend egy�ltal�n nem volt k�nos. Szerelmem egy�bk�nt sem volt soha az a t�lzottan besz�des fajta. Nagyon j�l megvolt a gondolataival az esetek kilencven sz�zal�k�ban.

• Kedves utasaink, nemsok�ra meg�rkez�nk, ez�rt k�rem, hogy foglalj�k el helyeiket! – hallottuk meg a k�r�st. �n pedig azonnal engedelmesen vissza�ltem a helyemre.

F�l �r�val k�s�bb pedig m�r s�t�ltunk is kifele, hogy felvegy�k a csomagjainkat, �s megkeress�k Edwardot, aki meg�g�rte, hogy ki fog j�nni �rt�nk.

Amint ki�rt�nk v�gre a hossz� folyos�r�l egy vigyorg� Edwarddal tal�ltuk szembe magunkat, �n pedig azonnal a nyak�ba vetettem magam. Nem tehettem r�la, de � volt a kedvenc b�ty�m. Edward csak felnevetett a heves roham alatt, �s mag�hoz szor�tott. Jasperrel pedig diszkr�ten kezet fogott, mik�zben �n m�g mindig a nyak�ban cs�ngtem. Jobban hi�nyzott, mint hittem. B�r semmi�rt nem adn�m oda a szerelmemmel kettesben t�lt�tt k�t hetemet.

• J�, hogy �jra itthon vagytok – mondta Edward boldogan, amikor elengedtem.
• Mi is �r�l�nk, hogy �jra l�thatunk – biccentett fel� Jasper.

Edward elvette szerelmemt�l az egyik hatalmas b�r�nd�nket, majd kiment�nk a kocsihoz �s miut�n bepakoltunk hazahajtottunk. Ahogy kisz�lltunk a kocsib�l mindenki mosolyogva jelent meg a teraszon. Emmettnek term�szetesen let�r�lhetetlen volt a kaj�n vigyor a k�p�r�l. Esme �s Carlisle, pedig sz�l�i szeretettel n�ztek r�nk. Rose csak egy diszkr�t mosolyt villantott fel�nk �s intett a kez�vel, ezzel jelezve, hogy �r�l nek�nk.

Esme nem b�rt tov�bb v�rni, �gy m�g miel�tt fel�rt�nk volna a l�pcs�n el�tt�nk termett �s mindkett�nket szorosan meg�lelt.

• Hi�nyoztatok, �deseim – mondta boldogan, m�g egyszer megszorongatott.
• J�, hogy �jra itthon vagytok – mosolygott r�nk Carlisle is. – Milyen volt a n�sz�t? – k�rdezte kedvesen.
• Mozgalmas – vigyorodott el Emmett. – N�zz�tek csak meg, hogy milyen sz�pen kisimult az arcuk –f�zte m�g hozz�.

Mire Rose csak fejbe csapta, Edward elfojtott egy halv�ny mosolyt, Esme �s Carlisle pedig rosszall�an n�ztek mack�s fiukra. Jasper csak megcs�v�lta a fej�t, �s k�zen fogott, majd beh�zott a nappaliba. Mind le�lt�nk a k�nyelmes kanap�kra �s fotelekre, �s m�r �ppen bele akartam kezdeni London sz�ps�geinek kives�z�s�be, amikor hirtelen l�tom�som t�madt. Egy v�r�s szemp�r meredt r�m g�nyosan, �s v�rfagyaszt� kacajt hallatott.