(Carlisle szemsz�ge) 

�letem legszebb id�szaka ez a mostani. Itt vagyunk a gy�ny�r�en feld�sz�tett barlangban, �s �sszeb�jva feksz�nk a puha p�rn�k �s takar�k �lel�s�ben. Enn�l t�k�letesebb �jszak�t el sem tudtam volna k�pzelni. R�ad�sul Esm�nek m�g sokkal jobban tetszett, mint rem�lni mertem. Annyira j� volt, hogy hasonl� szeml�leteket vallottunk a meglepet�sekr�l. Hiszen, �n is az egyszer� �s romantikus k�nyeztet�s h�ve voltam, ahogy a jelek szerint Esme is. Soha nem tudtam, hogy hogyan, vagy mi�rt vegyek nagy aj�nd�kokat. Na j�, a sziget az egyetlen kiv�tel, de valami elk�pr�ztat�t szerettem volna adni a hitvesemnek. Hiszen a n�sz�t nagyon fontos egy h�zasp�r �let�ben. Tal�n az els� csakis kettesben t�lt�tt id�szak egy p�r �let�ben.

Esme tegnap �jjel �ta fekszik a karomban, t�bbnyire mozdulatlanul, �n pedig simogatom a h�t�t. Im�dom megismerni a test�t. Vannak rajta apr� kis pontok, amiket, hogyha meg�rintek, akkor j�les�en fels�hajt, vagy elakad a l�legzete, �s olyan esetek is megesnek, amikor a fajunkra jellemz� l�gy dorombol�s szakad fel a mellkas�b�l. Mindegyik reakci� egy apr� jel, hogy �rz�keny pontot �rintettem a test�n.

• Szeretlek – sz�lalt meg hirtelen, amikor a madarak is elkezdtek csicseregni. Majd v�gigsim�tott a mellkasomon.
• �n is szeretlek – pusziltam meg a feje b�bj�t.

B�rcsak lehets�ges lenne, hogy l�ssam egyszer g�mb�ly�d� pocakkal. Azt hittem, hogy m�r teljesen lemondtam a gyermekekr�l, de Esm�vel minden m�s. �n lenn�k a vil�gon a legboldogabb, hogyha k�pesek lenn�nk r�, hogy kisbab�nk sz�lethessen, de ez a csoda nek�nk m�r soha nem adatik meg. M�rhetetlen�l boldog voltam, hogy szerelmem egyre ink�bb elfogadta a helyzetet, hogy medd� lett, �s ez�rt nem is fogom ezt az �rz�semet soha elmondani neki. Majd kiverem a fejemb�l a gondolatot. K�l�nben is, ott van nek�nk Edward. T�k�letes gyermek. Kedves, udvarias, �s hihetetlen�l sok �rzelem van benne f�rfi l�t�re.

• Min gondolkozol? – k�rdezte hirtelen. Mintha csak meg�rezte volna, hogy valami olyasmire gondoltam, amit megpr�b�lok elhallgatni el�le.
• Semmi k�l�n�s�n – v�gtam r� azonnal. – Legink�bb azon, hogy mit csin�ljunk ma – n�ztem r� k�rd�n. H�tha egyr�szt elterelem a gondolatait, m�sr�szt pedig tal�n kider�tem, hogy mihez van kedve. – Van �tleted?
• Nem is tudom – r�ncolta �ssze a homlok�t. Im�dtam, amikor ezek a pici r�ncok megjelennek a b�r�n, amikor gondolkozik.
• Este lenne kedved bemenni Ri�ba a haj�val? Lesz egy kis t�ncmulats�g, ahol esetleg j�l sz�rakozhatn�nk – aj�nlottam a lehet�s�get.
• Ez remek�l hangzik – lelkesedett fel szerelmem. Minden jel arra mutatott, hogy egyetlen hitvesem im�d t�ncolni.
• J�, akkor az esti programot m�r ki is tal�ltuk. M�r csak nappalra kell valami tervet k�sz�ten�nk – mondtam mosolyogva.
• Mit nem l�ttam m�g itt? – k�rdezte k�v�ncsian. �n pedig hevesen gondolkozni kezdtem. Meg is van. Az erd� m�ly�n van egy r�t, ahol k�l�nleges vir�gok n�nek. Mind nagyon ritka �s �rt�kes n�v�ny. Esme biztosan �rt�keln� �ket.
• Van egy �tletem – h�z�dott mosolyra a sz�m. – Az erd� m�ly�n van egy gy�ny�r� hely – folytattam, mikor k�rd�n n�zett r�m.
• Rendben, b�zom benned – b�lintott r� a tervemre szerelmem. �n pedig fel akartam kelni, de Esme erre csak m�g jobban hozz�m b�jt, �s szinte cs�ng�tt rajtam.
• Baj van, kedves? – k�rdeztem d�bbenten.
• Tudod, dr�g�m – kezdett bele szemles�tve. – A n�szutasok n�ha szoktak csak �gy hever�szni is egy-egy sz�p �lm�ny ut�n, amit k�z�sen �ltek �t. Mint p�ld�ul egy fergeteges �jszaka, amit most mi is itt t�lt�tt�nk.
• Teh�t m�g szeretn�l itt hever�szni – kuncogtam fel. �des volt ez a megfogalmaz�s.
• �gy is ki lehet fejezni a dolgot, de egyr�szt szerintem az �n verzi�m egy kicsit jobban hangzott, m�sr�szt pedig pont a l�nyeget nem hallottad ki a mondanival�mb�l - mondta Esme mosolyogva.

A l�nyeget nem hallottam ki a mondand�j�b�l? Te j� �g! Vajon mi felett siklottam el? Mit is mondott pontosan? Hogy a n�szutasok n�ha szoktak csak hever�szni, mint p�ld�ul egy fergeteges �jszaka ut�n. Oh, a kis hamis. M�g mindig sz�gyenl�sen fogalmazza meg a h�zas�let�nkre vonatkoz� el�gedetts�g�t. Annyira aranyos, amikor zavarba j�n.

• Azt hiszem, hogy r�j�ttem, mi volt a l�nyeg – sim�tottam v�gig selymes b�r�n eg�szen a cs�p�j�ig.
• Igen, �n is azt hiszem – hagyta el a sz�j�t egy j�les� s�haj.

Egy gyeng�d mozdulattal a h�t�ra g�rd�tettem, majd f�l� hajoltam �s szenved�lyesen megcs�koltam. Szerelmem belemosolygott a cs�kba, mire elh�z�dtam �s k�rd�n n�ztem r�.

• Ezt akartam el�rni – mondta pironkodva, majd �jra a nyakam k�r� fonta v�kony karjait, �s visszah�zott mag�hoz.

Most nem ment�nk el a v�gs�kig, csak hosszasan cs�kol�ztunk, �s simogattuk a m�sikat. Esme, mint mindig, most is pr�b�ra tette a t�relmemet �s nem tehettem r�la, amikor elhagyta a sz�mat egy hangosabb morg�s. Kedvesem elv�llt az ajkaimt�l, majd m�lyen a szemembe n�zett.

• Szeress – mondta v�gyt�l f�tyolos hangon, majd l�bait a derekam k�r� kulcsolta.

Nem volt sz�ks�gem t�bb biztat�sra, finoman bel�hatoltam, �s l�gyan mozgatni kezdtem a cs�p�met. Szerelmem pedig �szt�n�sen hozz�m igaz�totta a ritmus�t. Annyira belefeledkezt�nk egym�sba, hogy amikor legk�zelebb feleszm�ltem m�moros �llapotomb�l, m�r majdnem s�t�tedett.  �sszess�g�ben azt kell, hogy mondjam, kifejezetten �nyemre volt az eg�sz napos semmit tev�s, ahogy kedvesem fogalmazott. B�r ut�na ink�bb �tfogalmaztuk a „felh�tlen h�zas�let, kellemes elt�lt�se” n�vre.

• Azt hiszem, hogy lassan ak�r indulhatunk is Ri�ba – mosolyogtam r� Esm�re.
• Tess�k? – n�zett r�m d�bbenten. – Nem mondod, hogy az eg�sz napot itt t�lt�tt�k? – k�rdezte szemles�tve. Im�dtam, hogy mindig zavarba j�n, pedig nincs r� k�l�n�sebb oka, hiszen h�zasok vagyunk, �s az ilyen alkalmak teljesen term�szetesek egy p�rn�l. Na j�, lehet, hogy nem ilyen m�rt�kig, mint majdnem egy nap, de akkor is term�szetes �rzelem a v�gy.
• De, igen – emeltem fel az �ll�t, hogy a szemembe n�zzen. - Gy�ny�r� nap volt – f�ztem m�g hozz�, mire k�pr�ztat� mosollyal v�laszolt.
• Igen, szerintem is. Na �s, mit vegyek fel est�re? M�rmint, nem tudom, hogy ide milyen ruha illene? – k�rdezte bizonytalanul.
• Nekem b�rmiben megfelelsz – mondtam l�gyan. – Csak t�ncolni megy�nk, �s sz�rakozni egy kicsit. Abban gyere, amiben j�l �rzed magad – f�ztem m�g hozz�.
• J�, de az�rt kiteszek majd magam�rt. M�gsem jelenhetsz meg velem ak�rhogy. M�g a v�g�n lecsap valaki a kezemr�l – mondta Esme komolyan.
• Ne besz�lj, butas�gokat, �desem. T�bb sz�z �ve r�d v�rok – mondtam �n is komolyan. – Azt hiszem, hogy nagyon fel k�ne k�tni a szokny�j�t annak, aki „le akar csapni a kezedr�l”, ahogy te fogalmazt�l.
• Helyes, ezt akartam hallani – villantotta fel�m gy�ny�r� mosoly�t. – Akkor indulhatunk – adott m�g egy gyors cs�kot az ajkaimra, majd az egyik takar�t mag�val h�zva fel�llt. – Hol vannak a ruh�im? – n�zett k�rbe zavartan.
• H�t, amennyire �n eml�kszem – kezdtem bele. – Akad egy-k�t darab a foly� k�rny�k�n, �s gondolom m�g n�h�ny helyen elsz�rva, ahogy siker�lt.
• Akkor meg k�ne keresnem �ket – s�hajtott fel szerelmem, majd elindult a barlang m�lye fel�.
• Honnan tudod, hogy merre hoztalak? – k�rdeztem gyanakodva.
• �rzed az illatot? – n�zett r�m rosszall�an. – Tudod a friss v�z illata mindig is cs�b�t� volt a sz�momra, �s mivel onnan ilyen illat j�n, ez�rt felt�telezem, hogy arra kell mennem a c�lom fel�. Nem lestem, hogyha erre akart�l kilyukadni – h�zta fel az orr�t. Ajaj, ezt j�l megcsin�ltad, Carlisle.
• Nem felt�teleztem r�lad, hogy lest�l – tiltakoztam gyorsan.
• H�t persze, hogy nem – n�zett r�m morcosan. Mire azonnal felpattantam, �s magamhoz �leltem.
• Bocs�ss meg – sim�tottam v�gig a gerinc�n, mire megborzongott.
• Igaz�b�l nem is haragudtam, csak k�v�ncsi voltam, hogy megy-e nek�nk a veszeked�s – kuncogott fel.
• �s mi az �t�let? – k�rdeztem mosolyogva.
• Nem igaz�n – gondolkodott el. – Nem b�rtunk f�l percig sem csipkel�dni egym�ssal. Egy�bk�nt ugye nem gondoltad te se komolyan, hogy lestem volna? – nevetett fel vid�man.
• Term�szetesen nem. Igaz�b�l csak incselkedni pr�b�ltam – mondtam �szint�n. – Egy�bk�nt az, hogy nem tudunk f�l percig sem veszekedni j�, vagy rossz? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• Azt hiszem, hogy j� – v�gta r� azonnal. – Sosem voltam veszeked�s t�pus. B�r �gy l�tom, hogy r�d se jellemz� – f�zte m�g hozz�.
• Nem igaz�n – helyeseltem. – Csak, hogyha t�nyleg komoly okom van r�. Eddigi l�tez�sem sor�n, �gy k�tszer vesztem �ssze kolleg�kkal, egy-egy kezel�s �gy�ben.
• Felt�telezem, hogy neked volt igazad – jelentette ki.
• Ez �gy van – mondtam b�szk�n. Az orvosl�s volt a m�sik legfontosabb dolog az �letemben.

Miut�n ezt megbesz�lt�k elindultunk, �s t�nyleg �sszeszedt�k a ruh�inkat, majd visszament�nk a h�zunkhoz. Esme egy pillanat alatt elt�nt a szekr�ny�ben, �s el� sem ker�lt j� h�sz percig. M�r gondolkodtam rajta, hogy esetleg menjek �s kimentsem-e a ruh�i k�z�l. V�g�l �gy hat�roztam, hogy t�relmesen megv�rom. Amit nagyon is j�l tettem. Mivel, amikor szerelmem kil�pett a m�sik szob�b�l, ahol fel�lt�z�tt a l�legzetem is el�llt. Egy gy�ny�r� s�t�tlila ruha volt rajta. �zl�ses, de m�gis vad�t� dekolt�zzsal. A l�b�n pedig egy hozz� t�k�letesen ill� magas sar� szand�l, egy apr� retik�l, a v�ll�n pedig egy v�llkend�, ami a lila minden �rnyalat�ban pomp�zott.

• Gy�ny�r� vagy – mondtam elk�pr�ztatva.
• K�sz�n�m – s�t�tte le a szemeit. – Csakis neked – tette m�g hozz�.
• Tal�n m�gsem k�ne elmenn�nk ma este – nyeltem egy nagyot. Nem tehettem r�la, de a l�tv�nyt�l megint fel�ledt bennem v�gy. B�r mindig, de most k�l�n�sen elb�v�l�en festett.
• Na, de szerelmem – h�zta mosolyra a sz�j�t. – Eg�sz nap „semmit tett�nk”, �s azt �g�rted, hogy alaposan megt�ncoltatsz – mondta komolyan. – Ha vissza�rt�nk meglesz a jutalma – kacsintott r�m hamisk�san.
• Nagyon meggy�z� tudsz lenni – mosolyogtam r�.
• Rem�ltem is, hogy ebben a ruh�ban az leszek – mondta boldogan, majd k�rbefordult, hogy minden oldal�r�l l�thassam.
• Hidd el, hogy az vagy – mondtam komolyan. – Sz�val? Indulhatunk, Mrs. Cullen? – aj�nlottam fel a karomat. Mrs. Cullen. Annyira j� �rz�s tudni, �rezni, �s kimondani, hogy ez a gy�ny�r� n� csak az eny�m. Azt hiszem, hogy engem is utol�rt a v�mp�rf�rfiak egy tipikus k�rja. Nem tudom elviselni m�g csak a gondolat�t sem annak, hogy valaki m�s Esm�hez �rhet, vagy tiszteletlen�l gondol r�. �szt�n�s birtokl�si v�gy.
• Igen, Mr. Culen. Mehet�nk – karolt bel�m.

Nyugodtan s�t�ltunk v�gig a homokos kis �sv�nyen eg�szen a haj�ig. A st�g v�g�re �rve azonnal felkaptam szerelmemet a karjaimba, �s beugrottam vele a haj�ba. Majd �vatosan a l�baira �ll�tottam, �s gyorsan kik�t�ttem a haj�t fogva tart� k�teleket. Ezut�n pedig a korm�nyhoz l�ptem, �s m�r indultunk is Ri� f�nyei fel�.

Esme le�lt a korm�nyt�l nem messze kialak�tott k�nyelmes padra, �s �lvezte a l�tv�nyt, �s a szelet, ami meglobogtatta gy�ny�r� haj�t. Hihetetlen l�tv�nyt ny�jtott, ahogy a sz�l az arc�ba f�jt, a v�llkend�je szabadon engedett r�sze pedig a szell� ritmus�ra simogatta a ruha �ltal szabadon hagyott v�llait.

• Megtan�tasz korm�nyozni? – fordult fel�m hirtelen.
• Hogyha szeretn�d, akkor nagyon sz�vesen – mosolyogtam r�.

Szerelmem azonnal fel�llt �s m�r mellettem is termett, majd k�rd� tekintettel n�zett r�m. Finoman a derek�ra kulcsoltam egyik kezemet, �s magam el� h�ztam. Megfogtam a kezeit, �s a korm�nyra helyeztem, ahogyan tartani kellett, de a kezeimet az �v�in hagytam.

• Hogyha egyenes szeretn�l menni, akkor �gy kell tartanod a korm�nyt – magyar�ztam.
• �rtem – n�zett fel r�m.
• Hogyha pedig fordulni szeretn�l, akkor finoman, �s lassan tekerni kell – ir�ny�tottam a haj�t egy kicsit balra. – Ha az ir�nyt szeretn�d figyelni, arra pedig itt van az ir�nyt�, amit a korm�nyker�k f�l�tt l�thatsz. �n magam szereltem be ide – mutattam a kis szerkezetre. – Most a c�lunk fel�, egy kicsit jobbra kell menni. Addig fordulj, am�g az ir�nyt� mutat�ja, ide nem �r – mutattam meg a pontot. Esme pedig lassan �s prec�zen elford�totta a korm�nyt. – Nagyon �gyes vagy, dr�g�m. Most tartsd egyenesben – adtam ki a k�vetkez� utas�t�st, amit feles�gem azonnal v�grehajtott.

Eg�szen Ri�ig elvezette kedvesem a haj�t, �n pedig b�szk�n figyeltem a t�nyked�s�t, �s nem tudtam a mosolyt levakarni az arcomr�l, a feles�gem kedves, okos, sz�p, �s rendk�v�l nyitott az �j tapasztalatok ir�ny�ba.