Nem tudom meddig voltam eszm�letlen, de mikor fel�bredtem, m�r nem az orvosi �gyon fek�dtem, hanem a saj�t szob�mban, a saj�t �gyamban. Pontosabban a Cullen h�zi szob�mban. A nap �les sugarai arra k�sztett�k szemeim, hogy �jra meg �jra visszacsukjam �ket, pedig �ltal�ban nem voltam a f�nyre �rz�keny. Nos... �gy l�tszik, egyre t�bb v�ltoz�s megy v�gbe a testemben. V�rjunk csak... v�ltoz�s. Olyan hirtelen jutott eszembe minden, hogy felugrottam az �gyamb�l. Ahogy Carlisle kijelenti, hogy terhes vagyok, ahogy Jake �s apa egym�snak ugranak, ahogy Rose lefogja a karomat, m�g Carlisle morfiumot fecskendez bel�m, k�zben anya d�bbent tekintettel b�mul r�m. Minden tudatosult bennem. Terhes vagyok. Anya leszek. �letet fogok adni egy gyermeknek. Jake gyerek�nek. Annyira hihetetlen volt, hogy alig voltam k�pes felfogni. Teherbe estem. Gondolat menetem az ajt�n val� kopogtat�s zavarta meg. R�gt�n boldogabb lettem, tudv�n, hogy Jake az, de amint kiny�lt az ajt�, �s Rose bel�pett rajta, szomor�an hajtottam le a fejem.
- M�sra sz�m�tott�l? - k�rdezte Rose mosolyogva, amint k�zelebb s�t�lt az �gyamhoz.
Kez�vel egy t�lc�t egyens�lyozott, melyen vagy h�rom nagy m�ret� poh�r d�szelgett.
- Jake hol van? - k�rdeztem, nem t�r�dve azzal, hogy le�l mell�m az �gyra, �s bar�ts�gosan simogatni kezdi a karomat.
Rose megvonta a v�ll�t, a t�lc�t pedig letette az �lembe. Megfigyeltem a benne g�z�lg� v�r�s folyad�kot, �s azonnal r�j�ttem, mi van benne. V�r.
- Az eny�m? - k�rdeztem k�v�ncsian, a v�r �desk�s �z�re a ny�l �sszefutott a sz�mban.
Rose b�lintott, mire �n r� vetettem magam az egyik poh�rra, kiittam, majd ezt tettem a m�sik kett�vel is. Nagyon j�l esett. Amikor v�geztem, jutott csak eszembe, hogy tulajdonk�ppen Jake fel�l �rdekl�dtem.
- Besz�lnem kell vele! - jelentettem ki, �s fel�lltam, hogy elhagyjam a szob�mat, de meginogtam a saj�t l�baimon.
Rose id�ben termett mellettem, elkapott, �s vissza �ltetett az �gyra.
- Ez m�g a morfium hat�sa. Igen er�s szer. Sajn�lom, hogy beadattam neked, de nem szerettem volna, ha k�rt teszel magadban. Vagy benne... - pillantott hirtelen a hasamra.
�n is k�vettem a pillant�s�t, �s d�bbenten tapasztaltam, hogy az eddig teljesen lapos hasam most enyh�n kidudorodik.
- Mi�ta aludtam? - k�rdeztem r�m�lten pillantgatva a hasamra.
Rose elgondolkodva cs�cs�r�tette �ssze a sz�j�t, �s csak azt�n v�laszolt.
- Egy hete. Nagyon gyorsan fejl�dik. M�g csak k�t hetes, de a hasad m�r m�ris ekkora. Furcsa, de ugyanakkor elk�peszt�. Utolj�ra Bell�n�l l�ttunk ilyet, amikor veled volt terhes, de m�g te is lassabban fejl�dt�l n�la - magyar�zta lelkesen.
Tudtam, hogy mi t�rt�nt egykor Rose-al, �s azt is tudtam, hogy mennyire �r�l most. �jabb baba, akit majd d�delgethet, �jabb baba, akin any�skodhat. Nem tehetek r�la, de elfogott a f�lt�kenys�g. � az �n bab�m, �s nem Rose-�. Tudtam r�la, hogy sok�ig � vigy�zott r�m, �s nem akart any�hoz engedte a legelej�n. Nem teheti ezt velem �s a bab�mmal.
- Besz�lnem kell Jake-el. H�vd ide k�rlek! - n�ztem r� k�rlel�n, de � megr�zta a fej�t.
- Fogalmam sincs hol van. �ltal�ban itt szokott lenni, de ma m�g nem l�ttam. Biztosan jobb dolga is akadt, mint hogy t�ged megl�togasson... - meredt a t�volba.
Megr�ztam a fejem, �s d�h�sen fel�lltam az �gyr�l.
- Te nem ismered Jake-et, Rosalie! Nem tudod, hogy mennyire szeret engem! Biztosan itt lesz valahol! - er�sk�dtem, �s meg sem v�rva v�lasz�t, kirohantam a szob�b�l.
Lefutottam a f�ldszintre, nem t�r�dve a t�bbiek meglepett pillant�s�val az udvarra indultam. Ahogy sejtettem, Jake odakint volt. Az erd� sz�l�n�l �lt egy kid�lt fat�rzs�n, �s a f�ldet b�multa.
- Jake! - ki�ltottam fel�je, mire felkapta a fej�t, �s szinte azonnal rohanni kezdett, ahogy megl�tott.
Felkapott a karjaiba, �s megp�rgetett a leveg�ben. �n fejemet a v�ll�ba f�rtam, bel�legeztem friss, kellemes illat�t.
- J�l vagy, �desem? Nem f�j semmid? Hogy �rzed magad? - k�rdezgetett, de k�zben nem engedett el.
Folyamatosan cs�kokkal bor�totta el arcomat, sz�mat, nyakamat, homlokomat. L�tszott rajta a megk�nnyebb�l�s.
- Nyugi, j�l vagyok. Minden rendben van - nyugtattam meg, kezemet a kez�be cs�sztattam.
Jake fej�t a v�llamra hajtotta, m�lyeket l�legzett, mik�zben besz�lt.
- Annyira agg�dtam �rted. Az a boszork�ny hatalmas adagot adatott be neked, azt hittem soha nem �bredsz fel! - ny�gte k�ts�gbe esetten.
Kedvesen megsim�tottam arc�t, mire lehunyta a szem�t, �s �gy �lvezte simogat�som.
- Carlisle volt, aki beadta nekem. � tudta mit csin�l - gy�zk�dtem.
Jake nem v�laszolt, biztosan nem akart most vitatkozni, �s ezzel �n is �gy voltam. Most az a l�nyeg, hogy itt van velem.
- Mi�rt volt�l olyan? - k�rdeztem �vatosan.
Nem szerettem volna felideges�teni, vagy megint vit�zni vele. Egyszer�en csak tudni szerettem volna az igazat.
- Milyen? - k�rdezett vissza �rtetlen�l.
- Olyan ne is n�zzenek r�m az emberek t�pus�. Alig sz�lt�l hozz�m, hozz�m sem �rt�l. Mi volt a bajod? - tudakoltam meg k�v�ncsian.
Jake nagyot s�hajtott, majd kiss� arr�bb l�pett mell�lem, �gy v�laszolt.
- Edward miatt. Igaza volt �s mindig mindig igaza van... -suttogta szinte csak mag�nak.
- M�gis miben? - vontam fel mindk�t szem�ld�k�m.
- Abban, hogy... Nessie, az �n hib�m. �n ejtettelek teherbe, �s most n�zd meg! Szenvedsz! Miattam vannak f�jdalmaid! - ny�sz�r�gte k�ts�gbe esetten, pillant�sa a hasamra t�vedt.
� is �szrevehette a kidudorod�st.
- Jake... annyira kis buta vagy. Nem a te hib�d. �n is ugyanannyira v�tkes vagyok ebben, mint te! Nekem sem jutott eszembe, hogy tal�n v�dekezn�nk kellene. Ne magadat okold, Jake, vagy ha m�r ezt teszed, akkor engem is okolhatsz! - v�laszoltam hat�rozottan.
Jake bossz�san megr�zta a fej�t, �s �jra fel�m fordult.
- Nem �n szenvedek a f�jdalmak miatt, hanem te! - l�tszott rajta, hogy mennyire r�m�lt.
Csak engem f�lt, �s ez j�l esett, de az nagyon zavart, hogy m�r megint mag�t hib�ztatja.
- M�r nem szenvedek. L�tod? Nincsen semmi bajom! - bizonygattam.
�s val�ban, most nagyon kellemesen �reztem magam. Nem f�jt semmim, a f�jdalmaim megsz�ntek. Nem tudom mennyi id�re, de legal�bb egy kicsit megsz�ntek.
- Nessie... �n tudok valamit, amit te nem... - suttogta, �s elfordult.
Oda �lltam el�, hogy a szem�be tudjak n�zni, de � ker�lte a tekintetem. Kezdtem megijedni.
- Mit?
Jake habozott, nagyon v�v�dott, hogy elmondja e nekem, vagy sem. V�g�l nagy s�haj k�s�ret�ben kimondta:
- Carlisle szerint ha megsz�l�d a bab�t... Nessie, ha megsz�l�d, akkor... akkor nem �led t�l a sz�l�st... - hangja az utols� szavakn�l elhalkult, majd halk zokog�ss� fulladt.
Megnyugtat�an �leltem magamhoz, gyeng�den simogatni kezdtem sz�les h�t�t.
- Nyugalom! Csss! Semmi baj! Minden rendben lesz! Carlisle... t�vedhet... - nyugtatgattam, de magam sem voltam ebben biztos.
Carlisle tapasztalt orvos, �vsz�zadok �ta gy�gy�t, biztosan tiszt�ban van mindennel. M�gis, nehezen tudtam elhinni, hogy egy gyermek, aki Jake �s az �n gyerekem a vesztemet okozhatja. Ha van benne egy kis v�r Jake-t�l, akkor kell, hogy olyan j� legyen, mint az apja. Nem �ln� meg a saj�t apj�t.
- Nessie, Carlisle m�r rengeteg megold�st pr�b�lt tal�lni, de semmire sem ment! Biztos benne, hogy ez a gyerek a veszteted fogja okozni! - emelte fel hirtelen a hangj�t, k�nnyes szemeit most r�m emelte.
Az �n k�nnyeim is gy�lni kezdtek. Most is �reztem a f�jdalmat, de ezent�l az a sz�vemet t�madta meg. Az �n gyerekem nem lehet ilyen. Nem �lhet, m�g v�letlen�l sem. Szeretnie kell, ha m�r �letet adok neki.
- Nem fogok meghalni! - minden egyes sz�t k�l�n kihangs�lyoztam, d�h�sen n�ztem Jake szemeibe.
Jake felhorkantott, majd megragadott a karomn�l fogva, �s �gy sziszegte a f�lembe.
- Meg kell t�le v�lnod, Nessie. K�rlek, tedd meg! Az �letedbe ker�lhet ennek a gyereknek a megsz�let�se... - bizonygatta.
D�bbenten pislogtam r�, a k�nnyeim most m�r lefolytak az arcomon.
- Arra k�rsz, hogy... arra, hogy... vetessem el? - a hangom megremegett az utols� sz�n�l.
M�g r�gondolni is borzalmas volt, hogy megv�ljak egy apr� kis l�nyt�l, hogy ne adjak es�lyt neki az �letre. Nem! Nem b�ntom �t.
- Nincs m�s megold�s... - suttogta maga el� Jake.
- De van! Kell lennie! Nem k�rhetsz arra, hogy szabaduljak meg t�le, Jacob! � a te gyereked is! - kiab�ltam r� sz�rny�lk�dve, karomat kit�ptem szor�t�s�b�l.
- Nessie, �rtsd meg v�gre, nincs r� m�d, hogy mindkett�t�ket megments�nk! Vagy te, vagy �! �s b�rmennyire is szeretn�m ezt a gyereket, ha v�laszt�sra ker�l a sor, �n t�ged v�lasztalak! - kiab�lt vissza indulatosan.
Egy ideig farkas szemet n�zt�nk egym�ssal. A k�nnyeim lass� �temben folytak v�gig arcomon. F�jt, amire Jake k�rt. H�t ennyire nem szeretne gyereket? Ennyire meg akarna v�lni t�le? �n nem vagyok r� k�pes. �n nem.
- Ez a gyerek bennem fejl�d�k. �n vagyok az, akinek d�nt�st kell hoznia. A d�nt�sem egyszer� �s v�gleges. Megsz�l�m ezt a gyereket, Jake. Megsz�l�m, ker�lj�n b�rmibe, �s nem �rdekel, hogy te mellettem �llsz e vagy sem. Szeretlek, de m�g a kedved�rt sem vagyok k�pes v�gezni egy �rtatlan �lettel! - feleltem, �s vissza indultam a h�zba.
Hallottam magam m�g�tt Jake l�pteit, s mikor �pp l�ptem volna befel�, megragadta a karomat.
- Hogy lehet ekkora �ngyilkos hajlamod? - k�rdezte elkeseredetten.
Megvontam a v�llam.
- Mondjuk �gy, hogy egy Swan az any�m. De ez mell�kes. Tudod a d�nt�sem, �s nem fogom megv�ltoztatni. Jobban �r�ln�k, ha mellettem lenn�l, Jake. Nem akarok veszekedni veled... - suttogta, �s magamhoz h�ztam.
Jake odaszor�tott a mellkas�hoz, �reztem, mennyire hevesen ver a sz�ve.
- Nem akarlak elvesz�teni... - suttogta, k�nnyei lefolytak a v�llamra.
- Nem fogsz. K�zdeni fogok. Veled egy�tt. Majd egy�tt megbirk�zunk vele, �s b�k�ben fogunk �lni, mint egy nagy csal�d. Egy v�mp�r nem halhat csak �gy meg. Er�sebb vagyok, mint hinn�d... - bizonygattam, apr� cs�kot nyomtam a sz�j�ra.
Jake k�t keze k�z� fogta arcomat, �s er�teljesebben kezdett el cs�kolni. Kezemet a nyaka k�r� fontam, �s �n is egyre szenved�lyesebben cs�koltam �t. �gy �reztem, ennek a cs�knak nagy jelent�s�ge van. Mert tal�n ez lesz az utols� cs�kunk. A b�cs� cs�k. Mert lehet, hogy valamikor, ha elj�n az id�, �n meghalok. Tudtam, hogy Jake k�vetni fog engem, szinte biztos voltam benne, hisz l�ttam rajta, an�lk�l, hogy kimondta volna, ha �n elmegyek, � nem marad egyed�l ezen a vil�gon. Ez megnyugtatott. Ha m�r meg kell halnom, legal�bb �gy halok majd meg, hogy itt hagyok magunkb�l egy darabot a f�ld�n. Mert � a mi v�r�nk.
- Nem vesz�thetlek el... m�g nem - suttogta Jake a cs�k v�g�n.
- Szeretlek! - v�laszoltam.
Jake elmosolyodott, v�gig sim�tott arcomon.
- �n is szeretlek. �s meg�g�rem, hogy veled maradok, b�rmi is t�rt�njen. Mert nek�nk egy�tt kell lenn�nk. B�rmerre is visz az �t...