Felix, nem t�r�dve ellenkez�semmel, er�szakkal elhurcolt mag�val Olaszorsz�gba, mintha valami zs�km�ny lettem volna. M�g az sem sz�m�tott neki, hogy ak�rmelyik pillanatban megsz�lhetem a gyermekem. A fontos csak az volt neki, hogy elvigyen Arohoz, aki ki tudja mit fog velem csin�lni. Az eg�sz rep�l��t k�n szenved�s volt sz�momra. Mag�n g�ppel ment�nk, mert kiss� felt�n�ek lett�nk volna egy utas sz�ll�t�n.
- Fogd m�r be! Egyszer�bb lenne a dolgunk, ha nem ny�sz�ten�l folyamatosan! - kiab�lt r�m vagy sokadszorra.
Az, hogy mennyire szenvedek, egy�ltal�n nem sz�m�tott neki. Nem sok id�be tellett, mire Volterr�ba �rt�nk. Alig n�gy �ra volt az eg�sz �t, s mire bel�pt�nk a d�szes kast�lyba, m�r jav�ban benne voltam a sz�l�sben. �reztem, hogy egyre k�zelebb van a gyerek megsz�let�se, �s bevallottam magamnak, hogy nagyon f�ltem. F�ltem, hogy Jeremy-nek baja esik. F�ltem, hogy Felix vagy b�rmelyik m�sik Volturi elveszi majd t�lem, ahogy vil�gra j�n. Ezt nem akartam. � nem tartozhat k�z�j�k, sohasem. Nem lehet az �v�k.
- Hozz�tok a szob�ba! - hallottam egy hat�rozott parancsot, mire �reztem, ahogy valaki felemel, de csak halv�nyan �rz�keltem valamit a k�r�l�ttem foly� dolgokb�l.
Nem sok�ra valami kem�ny, v�zszintes dolog kezdte el nyomni a h�tamat, az eg�sz helyzet, ahogy fek�dtem, nagyon k�nyelmetlen volt.
- Gianna, hozz t�r�lk�z�ket, annyit amennyit csak elb�rsz! Felix, te pedig k�sz�tsd el� a morfiumot! Alec, �llj k�szen! - hallottam a folyamatos utas�t�sokat, �s oldalra ford�tottam a fejem.
K�r�l�ttem rengeteg fekete csukj�s v�mp�r �lldog�lt, mind valamilyen t�rgyat szorongatott a kez�ben, vagy akik nem, azok k�v�ncsian figyeltek. Mintha ki�ll�t�si t�rgy lettem volna.
- Eresszetek el... - ny�sz�r�gtem, �s �reztem, hogy megint s�rni kezdek.
Fogalmam sem volt, hogy mit akarnak tenni velem, de tudtam, hogy ebb�l csak rossz dolog sz�rmazhat. Hangosan felsikoltottam, ahogy �les f�jdalom hatolt a hasamba.
- Css... a besz�d csak m�g jobban legyeng�t, Renesmee... - suttogta egy m�ly hang, �s �n felismertem Arot.
Lassan kisim�totta az arcomba log� tincseket, �s �n belen�zhettem v�rv�r�s szemeibe.
- Engedjetek el... hagyjatok! - k�rleltem, �s teljes er�mb�l megszor�tottam annak a valaminek a sz�l�t, amin fek�dtem, hogy ezzel is tomp�tsam a f�jdalmaim.
Aro lassan megr�zta a fej�t, lassan, nagyon lassan elmosolyodott.
- Sajn�lom. Hidd el, semmi szem�lyes nincs abban, amit tesz�nk. Csak tudod... nem igaz�n tetszik nek�nk, hogy te, �s a csal�dot folyton keresztbe tesztek nek�nk. Nem sz�p dolog t�letek. F�leg... mi�ta te megsz�lett�l. M�r azel�tt is �gy gondoltam, hogy Cullen�k a vil�g egyik leg�rdekesebb v�mp�r csal�dja. M�g hogy egy ember �s egy v�mp�r szerelmesek legyenek egym�sba? Szam�rs�g! Azt�n j�tt�l te... �s most... ugyanott tartasz, mint egykor az any�d... - suttogta, �s apr� cs�kot lehelt a homlokomra.
Undorodva h�z�dtam arr�bb, de nem igaz�n b�rtam, mert valami megg�tolt a mozg�sban. Mikor oldalra n�ztem, akkor l�ttam meg, hogy a kezeim �s l�baim odavannak sz�jazva ehhez az asztal f�les�ghez.
- Nem tettem semmit sem, amivel �rtottam volna nektek! - ki�ltottam, de hangom eleny�szett, ahogy hangos sikolt�s szakadt ki a torkomb�l.
M�lyeket l�legeztem, mellkasom folyamatosan fel-le emelkedett, hallottam m�g a saj�t sz�vver�sem is, annyira sebesen sz�guldozott a bens�mben.
- Nem. De tehett�l volna. Ki tudja, hogy ez a gyermek, aki m�g benned van, mit tehetett volna, ha hagyjuk, hogy otthon hozd vil�gra? Lehet, hogy mindenkit elt�r�lt volna a f�ld�n, mert ugyeb�r, semmi j� nem sz�rmazhat egy v�mp�r �s egy farkas rom�nc�b�l. M�g hogy k�z�s gyerek�k legyen? Ez genetikailag is k�ptelens�g! Nem hagyhatjuk, hogy veletek nevelkedjen, �s esetleg, ellen�nk ford�ts�tok �t! - magyar�zta lelkesen.
Mintha �r�m�t lelte volna abban, hogy ezt mondhatja.
- Akkor mit akartok... tenni...? - ny�sz�r�gtem, egyre s�r�bben j�ttek a g�rcs�k.
Aro sz�lesen elvigyorodott, kez�t a hasamra tette.
- Majd mi, felnevelj�k. Olyan er�s harcost faragunk bel�le, amilyet m�g nem l�tott a vil�g. � lesz a mi kis... csoda bogarunk... - mondta, �n pedig v�laszk�nt szapor�n r�zni kezdtem a fejem.
- Nem... nem... nem....! - sik�tottam, de a f�jdalom minduntalan elnyomta kiab�l�som hangj�t.
- Alec... itt az id�! - parancsolta, �s el�ttem els�t�t�lt minden...

***

Egy s�t�t cell�ban t�rtem magamhoz. A nyirkos, csupasz f�ld�n fek�dtem, rajtam csak egy v�kony, feh�r h�l�ing l�gott szakadtan. K�b�n torn�ztam fel magam �l�helyzetbe, �s k�rben�ztem a sz�k, piszkos helyis�gben. Teljesen egyed�l voltam, �s olyan s�t�t volt, hogy szinte semmit sem l�ttam. Fogalmam sem volt, hogy mennyi id� telhetett el az�ta, hogy elhoztak ide. Azut�n hirtelen eszembe jutott minden. Az a valami, amire kik�t�ztek. A f�jdalmak, amiket �reztem. Aro g�nyosan �nel�g�lt arca, �s azut�n a s�t�ts�g, melyet Alec ereje okozott. Elvette a l�t�som, a hall�som, a szagl�som, mindenem, m�g �n a kis Jeremy-t a vil�gra hoztam. Nem voltam magamn�l, mintha csak egy b�b lettem volna, m�g sz�ltem. Vajon mit tettek vele? J�l van? Nem b�nthatt�k �t! Azt nem b�rn�m elviselni.
- J�l aludt�l? - hallottam meg a sarokb�l egy v�kony hangot.
Ahogy oldalra fordultam, azonnal megpillanthattam a kis Jane-t, amint g�nyos vigyorral az arc�n mered r�m.
- Engedj ki innen! - kiab�ltam r�, �s a r�csok fel� rohantam.
Teljes er�mb�l r�ngatni kezdtem �ket, h�tha kitudom �ket t�pni a hely�kr�l, de t�l gyenge voltam, �s visszaestem a padl�ra. Csak most d�bbentem r�, hogy mennyire nem �rzem j�l magam. Mintha nem is v�mp�r lettem volna, hanem egy ember, aki �ppen influenz�val k�zd.
- Sz�p pr�b�lkoz�s volt, de sajnos hasztalan. Innen �gysem jutsz m�r ki... legal�bbis �lve nem... - nevetett fel s�t�nin, mintha annyira vicces dolgot mondott volna.
- Hol van Jeremy? - k�rdeztem v�dl� hangon, �s d�h�dten meredtem Jane-re.
Jane oldalra ford�totta a fej�t, �s �gy v�laszolt:
- Michael. Ez a neve. Nem Jeremy. �s csak, hogy tudd, nagyon is j�l van. M�g csak nem is hi�nyzol neki. Elv�gre... mikor is l�tott utolj�ra? �... v�rjunk csak! De hisz soha nem l�tott! - piszk�l�dott, majd �jra hangosan nevetni kezdtem.
D�h�sen felmordultam, de t�l gyenge voltam ahhoz, hogy megpr�b�ljak kit�rni a cell�mb�l.
- Hagyj�tok �t b�k�n! Ne �rjetek hozz�! - kiab�ltam magamb�l kikelve.
M�g a gondolatot is neh�z volt elviselni, hogy �k ak�r egy ujjal hozz� �rjenek.
- Nem fogjuk b�ntani. � m�r hozz�nk tartozik. Tiszteletbeli Volturi tag lett bel�le m�r abban a pillanatban, ahogy megsz�letett. �s tudod ki tartotta �t el�sz�r a karjaiban? �n voltam... �n... �s nem te... - sziszegte gonoszul.
Elfogott a gy�l�let, �s legsz�vesebben let�ptem volna a fej�t a hely�r�l. Gy�l�ltem ezt a gonosz kis persz�n�t, �s megfogadtam magamban, hogy ha kijutok innen, els� dolgom az lesz, hogy elevenen megny�zom.
- Megfoglak �lni... - jelentettem ki teljesen higgadtan, m�g engem is meglepett, mennyire egyszer�en mondom ezt ki.
- Csak rajta! Sok sikert hozz�! De csak, hogy tudd... m�r gy�zt�nk. Elvett�nk t�led mindenkit, akit szerett�l. El�sz�r a kis Jeremy... majd ott van Jacob is... - magyar�zta.
�reztem, amint a sz�vembe belemar a f�jdalom. A szemeim sz�rni kezdt�k a k�nnyek, ahogy eszembe jutott minden. Felix �s Jacob harca. Ahogy szerelmem nem felel a h�v�somra.
- Bossz�t fogok �llni rajtatok! Nem fogom hagyni, hogy ezt meg�ssz�tok! Ti aljas f�rgek! - morogtam, �s minden er�met bevetve a r�csoknak rohantam.
Minden er�mmel p�f�lni kezdtem �ket, kiakartam jutni innen, meg akartam �lni mindenkit, aki valaha is kezet emelt a csal�domra, meg akartam �lni Felixet, Jane-t, mindenkit, aki b�ntotta �ket. Nem �rdekelt, mennyire leszek gyilkos, nem �rdekelt, hogy olyann� v�lok, mint �k, csak a bossz� volt fontos. A szeretteim�rt. De nem tartott sok� a pr�b�lkoz�som, hogy kijussak. Hirtelen eszeveszett f�jdalom lett �rr� a testemen, �s �n a f�ldre estem. Szenvedtem, hisz a f�jdalom elviselhetetlen volt. Sok�ig fetrengtem a hideg k�v�n, majd egyszer csak �jra visszanyertem az er�met, de m�g mindig reszket� testtel �ltem fel. Jane szemben vigyorgott r�m.
- Azt hiszed, vagy olyan er�s, hogy legy�zz minket? Nem! Gyenge vagy, Renesmee, �s gyilkos is! Mindenki, akit szeretsz vagy szerett�l, miattad fog meghalni. Jacob is ez�rt halt meg. Mert t�ged v�dett, mikor meg sem �rdemelted! Most jobb �gy? Teljesen egyed�l vagy. Nincs m�r senkid. A keres�sed m�r feladt�k a megmaradt csal�d tagjaid is. H�rom hete m�r, hogy itt vagy, �desem. H�rom hete vagy a fogjunk m�r. H�rom hete mit sem tudnak r�lad! H�rom hete, hogy a kis gyermeked vel�nk �l. H�rom h�t rengeteg id�... - magyar�zta, �s �reztem, ahogy s�rni kezdek.
Minden odaveszett. Elvesztem �n is. Jake halott, ki tudja mi van a csal�dom t�bbi tagj�val, Jeremy ezeknek a mocskoknak a fogja, �n pedig itt vagyok bez�rva ebbe a s�t�t lyukba.
- Nyugodj meg. Nem kell m�r sok�ig szenvedned. Hamarosan v�ge lesz. Neked lesz v�ged... - suttogta, majd sarkon fordult, �s magamra hagyott engem.
�n leborultam a f�ldre, �s hangosan zokogni kezdtem. Mi�rt mindig velem t�rt�nik minden rossz? Mi�rt kell szenvednem? Mi�rt nem lehet egyszer�en v�ge? Mi�rt? K�pek sokas�ga jelent meg el�ttem. Arra gondoltam, ami r�gen volt. Amikor m�g boldogok voltunk.
,,Tudod, egyszer azt mondtad, akkor ha Mrs.Black leszel. Teljes�ts�k be ezt, rendben van?,, ,,Te most... megk�rted a kezemet?,,
Milyen j� �s kellemes volt m�g minden akkor. Mi�rt nem hagyj�k, hogy boldogok legy�nk? De egy biztos. �n nem hagyom annyiban. Megmentem Jeremy-t, ha m�r Jake-et, nem b�rtam. Meg kell mentenem �s majd egy�tt �j �letet kezd�nk. Nem hagyhatom cserben a fiamat. �t nem.