(Bella szemsz�ge) 

• Azt hiszem, besz�ln�nk kell valamir�l – n�zett r�m csillog� szemekkel, �s �n tudtam is, hogy mit szeretne. Megtudni, hogy hogyan l�thatta a gondolataimat.
• Igen, sejtettem, hogy ezt fogod mondani – s�hajtottam fel. Ezt j�l megcsin�ltad, Bella. Egyszer m�g titkol�zni akarok, mert m�g korainak �rzem, hogy �jra bens�s�ges legyen a kapcsolatunk, azt�n meg lebuktatom saj�t magam, egy vicc kedv��rt. M�r azt sem tudom, hogy mi akarok val�j�ban.
• Tal�n menj�nk a szob�mba – aj�nlotta a lehet�s�get gyeng�den. – H�, nem harapok – k�ld�tt fel�m egy b�tor�t� mosolyt.
• Rendben – b�lintottam r�. – Menj�nk – tettem m�g hozz� �s elindultam a szob�ja fel�.

Most vagy az lesz, hogy f�llentek valamit, �s azt mondom, hogy csak v�letlen volt, hogy hallotta a gondolataimat, vagy bevallom, hogyha akarom, akkor k�pes vagyok beengedni a fejembe. Tal�n az �jra�p�l� kapcsolatunk egyik fordul�pontj�hoz �rt�nk. Azt hiszem, hogy sokkal jobban j�rn�nk mindketten, hogyha ink�bb �szinte lenn�k hozz�.

Ahogy a szob�j�hoz �rt�nk Edward sz�leste t�rta el�ttem az ajt�t, �n pedig k�szs�gesen bes�t�ltam rajta. Emberi temp�ban els�t�ltam az �gyig, majd le�ltem r�, �s megveregettem magam mellett, hogy � is tegyen �gy. Azonnal eleget tett a k�r�semnek, �s v�rakozva n�zett r�m.

• Bella… - kezdett bele, de f�lbeszak�tottam.
• Nem k�pzel�dt�l, �s nem vagy bolond – kezdtem bele. – T�nyleg hallottad a gondolataimat, de csak az�rt, mert �n akartam, hogy hallj engem. A pajzsom el�g bonyolult, de a l�nyeg az, hogy megv�d az elm�met ostroml� behat�sokt�l, de hogyha akarom, akkor bevonhatok al� b�rkit, �gy annak a v�mp�rnak lehet�s�ge van m�gis alkalmazni rajtam a tud�s�t. Ez t�rt�nt akkor, amikor hallott�l engem. Beengedtelek a pajzsom al�, �s �gy az elm�mbe is.
• �rtem – mondta komolyan. – K�rdezhetek valamit? – n�zett r�m idegesen.
• Persze – v�laszoltam azonnal.
• Mi�rt avatt�l be most a titkodba? – k�rdezte k�v�ncsian. – Nem hiszem, hogy Emmett megviccel�se volt r�d ilyen hat�ssal. M�rmint nem sokkal ezel�tt azt mondtad, hogy m�g nem vagy k�sz a bizalmadba fogadni, de r� nem is sok id�re beavatsz a tal�n legf�ltettebb titkodba. Mi v�ltozott meg? Ne �rtsd f�lre, nagyon �r�l�k neki, csak nem �rtelek.
• �n sem �rtem magam – s�hajtottam fel. – �n sem tudom, hogy mit akarok. Tudod, m�g mindig bennem van a r�gi Bella is, akit ismert�l, �s az �j is, aki lettem. Nem vagyok skizofr�n vagy ilyesmi, csak tudod, n�ha �sszezavarodom, hogyha r�lunk van sz� – magyar�zkodtam. T�nyleg nem tudtam, hogy mit mi�rt teszek, amikor a k�zelemben volt.
• �rtem – mondta komolyan. A tekintet�n pedig l�tszott, hogy t�nyleg �rti, hogy mir�l besz�lek. – Tudom, hogy bagoly mondja ver�bnek, de Esme mindig azt mondja, hogy hallgass a sz�vedre. Mondjuk az is igaz, hogy ezt a b�lcs tan�cs�t ritk�n halljuk meg. Akkor is ezt mondta, amikor ostob�n cselekedtem, de az agyam nem hagyta, hogy a sz�vem fel�l�rja a h�lyes�get. Te viszont okosabb vagy n�lam – mondta l�gyan.
• Gondolod? – k�rdeztem fejcs�v�lva.
• Nem, tudom – v�gta r� azonnal. – Lehet m�g egy k�rd�sem? – n�zett r�m k�ny�rg�n.
• Term�szetesen – n�ztem r� komolyan.
• Megb�ntad, hogy megmutattad nekem, amit tudsz? – k�rdezte agg�dva.
• Az agyam szerint nem kellett volna, de a sz�vem �r�l, hogy megtettem – mosolyogtam r� halv�nyan. – Mennyire tetszik ez a v�lasz?
• Mivel a sz�ved �r�l, ez�rt azt hiszem, hogy nagyon is tetszik ez a v�lasz – mondta boldogan.
• Akkor j� – mosolyodtam el �n is.
• M�skor is be fogsz engedni a gondolataidba? – k�rdezte halkan. Mintha nem is akarta volna igaz�n, hogy meghalljam a k�rd�st.
• Mi�rt k�rdezett? – n�ztem r� gyanakv�an.
• Tudod, a k�pess�geddel m�domban �llna megismerni a m�ltat – n�zett m�lyen a szemembe. – L�thatn�m Anthonyt kicsinek, hogy milyen volt. Hogyan �ltetek. Sok mindent megtudhatn�k r�latok. S�t, ak�r mindent, �s ez nagyon j� lenne. Persze csak majd akkor, hogyha k�szen leszel r�, �s te is akarod. Ne haragudj, nem akarok k�vetel�z� lenni, vagy ezzel megb�ntani, csak k�v�ncsi vagyok a gyermek�nkre. Biztosan k�l�nleges volt m�r kicsinek is.
• Meg�rtelek – fogtam meg a kez�t. – Azt hiszem, hogy jogos a k�r�sed. Viszont figyelmeztetlek, hogy nem tudom napokig kitartani a pajzsomat, egy id� ut�n f�raszt� ez a tev�kenys�g. �gyhogy egyszerre csak n�h�ny eml�kk�pet tudok megmutatni neked a m�ltunkr�l.
• M�r az is sokkal t�bb lenne, mint amit valaha is elv�rhatn�k – n�zett r�m v�gyakozva.
• Rendben, akkor gondolkodj el rajta, hogy mit szeretn�l tudni, mikorr�l mutassak eml�keket, �s �n megmutatom.
• Mondjuk akkorr�l, amikor el�sz�r fel�llt �s besz�lt? – k�rdeztem lelkesen. – �gy hallottam, hogy ezek nagyon fontos pillanatok egy gyermek �let�ben.
• Val�ban azok voltak – mosolyogtam r�. – Akkor felk�sz�lt�l? – k�rdeztem halkan.
• Igen, m�r alig v�rom – mondta boldogan.

(Edward szemsz�ge) 

Bella megk�rdezte, hogy k�szen �llok-e, �n pedig azonnal boldogan igent mondtam, �s v�rtam, hogy mikor kezd�dnek el az eml�kek. M�r alig v�rtam, hogy l�ssam a fi�nkat, amint el�sz�r s�t�lni kezd, vagy amikor el�sz�r mondja ki, hogy mama. N�h�ny pillanattal k�s�bb, pedig m�r el is kezd�dtek Bella eml�kei.  

„Ny�r volt, �s Anthony �ppen egy konyha padl�j�n m�szott n�gyk�zl�b. Gondolom, hogy a Black h�z padl�ja lehetett. Bella pedig �ppen a t�zhely mellett �llt, �s kevergetett valamit. Anthony elsz�ntan m�szott az �desanyja fel�, majd belecsimpaszkodott a l�b�ba, �s felh�zta mag�t �ll� helyzetbe.

• Szia, kicsim – n�zett le r� Bella. – Mit szeretn�l? Meg�rezted a pudingot? Szeretn�d megk�stolni? – k�rdezte mosolyogva, �s megf�jta a fakan�lon l�v� barna valamit. Majd Anthony sz�ja el� tartotta. Fiunk pedig azonnal r�harapott a finoms�gra. Nagyon �des volt, ahogy egy kis pudinggal szinte teljesen �ssze tudta maszatolni az eg�sz arcocsk�j�t. – Finom? – kuncogott fel Bella, amikor a kicsi ny�jt�zni kezdett az egyik kez�vel a faz�k fel�. – Nemsok�ra k�sz lesz, �s kapsz bel�le t�bbet is, de csak a vacsora ut�n – intette j�t�kosan.
• H�, Bells – l�pett be az ajt�n Jake. Bella pedig azonnal fel� fordult. – M�r megint �dess�get lopkod ez a rosszcsont? – mosolygott r� Anthonyra. Mire a kicsi hevesen g�gy�gni kezdett neki. Majd elengedte a kis kezeivel Bella mindk�t l�b�t, �s totyogni kezdett az �rkez� fel�. Kicsit bizonytalanok voltak a l�ptei, de sz�pen s�t�lt.
• Anthony – sikkantott fel Bella d�bbenten. – Te j�rsz – f�zte m�g hozz�.
• �gyes vagy, kis�reg. Gyere ide apuhoz – guggolt le Jacob, �s kit�rta a karjait. A baba pedig azonnal megindult fel�, mik�zben kacar�szni kezdett.
• Ez�rt ma dupla pudinggal �nnepel�nk – nevetett fel Bella is.

Majd lassan elindult Anthony h�ta m�g�tt arra az esetre, hogyha a pici el tal�lna esni. Fiunk azonban nem botlott meg. Hib�tlanul els�t�lt eg�szen Jacob karjaiba, aki nevetve kapta fel a f�ldr�l, �s boldogan megp�rgette a leveg�ben.

• Na, ki az �gyes nagyfi�? – k�rdezte boldogan Jake, mire Anthony mag�ra mutatott a pici kez�vel. – Bizony, te vagy az. Ha �gy folytatod, akkor nemsok�ra vad�szni is elmehet�nk.
• Azt m�g nem k�ne szerintem – ijedt meg Bella.
• Ne agg�dj, m�g nem is akartam elvinni azonnal, de hogyha �gy folytatja, akkor nemsok�ra arra is meg kell tan�tani – �lelte mag�hoz Jake Bell�t is.”

Az eml�k megszakadt �n pedig d�bbenten n�ztem Bell�ra. Amikor azt mondta, hogy csak n�h�ny eml�k erej�ig k�pes tartani a pajzs�t, azt hittem, hogy m�sodpercekr�l �s nem percekr�l besz�l�nk. Anthony csod�latos volt kicsinek is. A haja m�r akkor is �sszevissza �llt, ahogy most is, a szemei �rtelmet �s szeretet sug�roztak. A teste apr� volt, de ar�nyos. Az �gyetlens�gnek pedig a leghalv�nyabb jel�t sem mutatta. Leny�g�z� baba volt.

• Hogy tetszett az eml�k? – k�rdezte Bella pironkodva.
• Csod�latos volt – mondtam mosolyogva. – Mi a baj? – n�ztem r� d�bbenten, amikor megfigyeltem, hogy ijedtek a von�sai.
• Azt hittem, hogy megint ki fogsz borulni Jacob miatt. B�r �szint�n sz�lva, nem igaz�n tudn�k olyan eml�ket mutatni, ahol Jake nem volt jelen. Nagyon sokat t�r�d�tt velem �s Anthonyval. Pr�b�lta megadni a fiunknak azt, amit egy igazi apa is megadna – magyar�zkodott.
• Bella, elfogadtam, hogy Jake csak a bar�tod volt. El�gszer, �s el�g hat�rozottan a tudtomra adt�tok. Azt pedig Anthony legut�bbi eml�kes akci�ja ut�n egy �letre megtanultam, hogy Jacobr�l, vagy j�t, vagy semmit. B�r az az igazs�g, hogy amikor l�tom t�letek ezeket az eml�keket, �gy gondolom, hogy egy �r�kk�val�s�gra az ad�sa lettem Jacob Blacknek. Nincs jogom hozz�, hogy egyetlen egy rossz sz�t is mondjak r�, vagy ak�r csak gondoljak valami ilyesmit. J� ember volt, csak r�gen a f�lt�kenys�gem t�ls�gosan elvak�tott – magyar�zkodtam. Ez�ttal t�nyleg �gy is gondoltam. B�r lenne alkalmam megk�sz�nni Jacobnak, amit tett. Megmentette a k�t legfontosabb szem�lyt az �letemben, t�bbsz�r is.
• �r�l�k, hogy ezt mondod – mosolygott r�m Bella l�gyan.
• Annak meg pl�ne �r�l�nk, hogy �gy is gondolod – l�pett be Anthony is a szob�ba. Bella pedig azonnal felpattant �s a nyak�ba vetette mag�t. – Hogy vagy, anya? – k�rdezte agg�dva, �s gyeng�den megsimogatta mindk�t karj�t, majd cs�kot lehelt r�juk.
• M�r minden rendben. Meggy�gyultak a kezeim – nyomott egy hatalmas puszit Bella a fiunk arc�ra.
• Ennek �r�l�k – mondta Anthony boldogan, majd megint mag�hoz h�zta az �desanyj�t.
• Mi a helyzet otthon? – k�rdezte Bella, �n pedig elkomorodtam egy kicsit. Otthon. Neki m�r nem a Cullen h�zat jelenti ez a kifejez�s, hanem La Pusht �s a Black h�zat. A hat�r vajon �r�kk� el fog v�lasztani benn�nket?
• Minden rendben – kezdett bele Anthony. – Gabriella bek�lt�z�tt hozz�nk, �s lelkesen tanulm�nyozza a szok�sainkat, r�ad�sul tehets�ges s�tem�nyk�sz�t�, mint kider�lt, �gyhogy egyfolyt�ban n�lunk vend�geskedik a falka – nevetett fel Anthony. – Tal�n m�g Dawn sem s�t�tt ennyit. Nathalie pedig m�r teljesen rendben van. Az ereje m�g nem teljesen a r�gi, de azt is vissza fogja nyerni hamarosan. Billy m�g n�h�ny h�tig megtiltotta neki az �tv�ltoz�st, hogy biztosan minden rendben legyen.
• Remek – mosolyodott el Bella. – Sam? – k�rdezte agg�dva.
• Ha hiszed, ha nem, Sam megb�k�lt a helyzettel, �gyhogy a jelek szerint minden rendben lesz. Megbesz�ltem vele, hogy nem fogunk elsietni semmit a l�ny�val. Egy�bk�nt sem t�madn�m le Nathalie-t soha, ann�l sokkal fontosabb nekem. Viszont besz�lnem k�ne nagyap�val is, hogyha nem b�nj�tok. N�h�ny dolgot szeretn�k t�le k�rdezni, �s k�rni is – mondta fiunk komolyan.
• Keresd a dolgoz�szob�j�ban. �ltal�ban ott lehet r�tal�lni – mondtam hat�rozottan.
• Rendben – mondtam Anthony, majd puszit nyomott Bella arc�ra. Nekem pedig biccentett, majd k�sz�lt elhagyni a szob�t.
• Anthony – sz�ltam ut�na.
• Tess�k – fordult vissza k�rd� tekintettel.
• Besz�lhetn�nk, hogyha v�gezt�l Carlisle-n�l? – k�rdeztem rem�nykedve.
• Igen, term�szetesen – b�lintott r� Anthony, miut�n komolyan Bell�ra n�zett. – Ha mindent megbesz�ltem nagyap�val, akkor majd visszaj�v�k.
• K�sz�n�m – mondtam h�l�san.
• Nincs mit – biccentett, majd kiviharzott a szob�b�l.
• Mit szeretn�l a fiunkt�l? – k�rdezte Bella k�v�ncsian. – Ne �rtsd f�lre. �r�l�k, hogy k�zeledsz fel�, de a m�ltr�l csak finoman. Rendben? N�h�ny dolog �rz�kenyen �rinti – magyar�zta Bella.
• Nem fogom megb�ntani az �rz�seit – �g�rtem meg.
• K�sz�n�m – mosolygott r�m. – Ma m�g v�laszthatsz egy eml�ket, annyi m�g kib�rok – aj�nlotta a lehet�s�get.
• Akkor, ha lehet, akkor maradn�k az els� szav�n�l.
• Rendben – v�laszolta a vil�g legszebb asszonya. Majd vissza�lt az �gyra �s megpaskolta maga mellett.

„A tengerparton voltak. Bella szipork�z�an f�nylett a naps�t�sben, Anthony pedig az �l�ben �lt, �s k�v�ncsian tanulm�nyozta a b�r�t. K�v�ncsian tapogatta Bella has�t, �s karj�t, de nem �rtette, hogy mi�rt v�ltozott meg az anyuk�ja teste a napf�nyben.

• Semmi baj, Anthony. Norm�lis, hogy anya csillog a f�nyben – simogatta meg Bella a fej�t, �s mag�hoz �lelte.
• Aja cillog? – k�rdezte �rtetlen�l.
• Mit mondt�l? – n�zett r� Bella d�bbenten. – Te besz�lt�l?
• Aja cillog?- k�rdezte m�g egyszer.
• Igen, anya csillog – kuncogott fel kedvesem. – Anya volt az els� szavad. Ha tudn�d, hogy mennyire boldogg� tett�l – mondta szipogva.
• Mi t�rt�nt? – j�tt ki Jacob a tengerb�l.
• Anthony besz�lt – mondta Bella boldogan.
• Na, �s mit mondt�l? Anya volt az els� szavad, igaz? – k�rdezte Jake k�v�ncsian.
• Aja cillog – jelentette ki komolyan Anthony �jra Bella karjaiban.
• �hm… m�g kicsit bab�s a mondanival�, de azt hiszem, hogy �rtelek – mosolyodott el Jacob. – Azt mondod, hogy „anya csillog”? – k�rdezte l�gyan.
• Aja cillog – mondta megint komolyan a fiunk.
• Ok�, azt hiszem, hogy ezt m�g hallgathatjuk egy darabig – nevetett fel Bella. – Tetszik neki ez a mondat.
• Nem baj, majd fejl�dik a sz�kincse – legyintett Jake. – �ll�t�lag �n h�rom h�tig csak azt mondtam, hogy „aja sutyi”. Ami annyit tett, hogy „anya s�ti”. B�rmit is akartam ezt mondtam. �gyhogy ne lep�dj meg, ha mostant�l mindent ezzel a k�t sz�val fog k�rni – kuncogott Jacob.
• „Aja sutyi”? – k�rdezett vissza Bella nevetve. – Ezek szerint m�r akkor is b�lpoklos volt�l – nevetett fel.
• Nem voltam b�lpoklos – mondta Jake felh�zott orral. – Egyszer�en csak szeretem a finom �teleket. �nyenc vagyok – tette m�g hozz�. – Neked viszont most annyi – csillant fel a szeme gonoszul. – Gyere Anthony. Hal�lra csiklandozzuk anyut – mondta Anthonynak. Mire a kicsi azonnal Bella has�t kezdte el cir�gatni, Jacob pedig r�vetette mag�t Bell�ra �s lefogta a csukl�it.
• H�, hagyj�tok abba – sikoltott fel Bella.
• Nem, addig fogunk k�nozni, am�g vissza nem vonod, amit az el�bb mondt�l – mondta Jacob gonoszan.
• Anthony…legal�bb…te…se…g�ts…- vis�tozott Bella, de nem tudott szabadulni.
• Aja cillog! – ki�ltott fel a kicsi, majd nevetve m�g jobban csiklandozni kezdte az anyuk�j�t.”

Ez az eml�k is megszakadt. �n pedig mosolyogva n�ztem Bell�ra. Sz�val „Aja cillog”. Nagyon kedves volt ez az eml�k.

• Teh�t „aja cillogott” a parton – kuncogtam fel.
• Igen, ez a kifejez�s annyira tetszett neki, hogy k�t h�tig mindent �gy h�vott. �rdekes m�don a gondolatai �rtelmesek voltak, m�r az anyam�hben is, de besz�lni pontosan ugyan�gy tanult meg, mint egy ember – mondta Bella komolyan. – Egy kis ideig agg�dtam is emiatt, de azt�n �sszef�gg� mondatokban kezdett el besz�lni, �s minden szava egyre tiszt�bb lett, �gy megnyugodtam, hogy ez teljesen term�szetes folyamat volt.
• Volt valaha beteg? – k�rdeztem k�v�ncsian. Vajon mennyi emberi, �s mennyi v�mp�ri van benne?
• Nem, m�g soha nem volt semmi baja. Babakor�ban volt has f�j�s, de m�s baj soha nem volt vele. M�g csak egy apr� kis megf�z�sa sem volt soha – v�laszolta elgondolkodva. – A b�r is el�g strapab�r�, m�g soha nem v�rzett. Pedig n�h�nyszor j� nagyot koppant, itt-ott, mert sosem b�rt uralkodni mag�n. El�g t�relmetlen, ha valamit a fej�be vesz.
• Nos, ezt is volt kit�l �r�k�lnie – nevettem fel.
• Ez val�ban �gy van – kuncogott fel Bella is. A meghitt pillanatunkat halk kopog�s szak�totta f�lbe.
• Szabad – sz�ltam ki. Mire Anthony azonnal benyitott a szob�ba.
• Itt vagyok, ahogy �g�rtem – mondta komolyan. – Anya, Emmett m�r t�k�n �l, hogy veled t�lthessen n�h�ny percet, �gyhogy, ha van kedved menj le hozz�, de el�tte m�g Carlisle h�v t�ged – mondta l�gyan.
• Rendben, azonnal ben�zek hozz� – �llt fel Bella, de egy pillanatra b�tor�t�lag megszor�totta a kezem. Majd fiunkhoz suhant, �s meg�lelte, k�zben pedig gondolatban mondhatott valamit, amire Anthony v�laszolt.
• Hidd el, hogy igyekszem – mondta fiunk a kimondatlan gondolatra. Vajon �n is ilyen bosszant� vagyok Alice-szel? Eddig azt hittem, hogy a n�ma, illetve f�lig n�ma p�rbesz�d j� dolog. Bella kisurrant az ajt�n, �s �n egyed�l maradtam a fiammal. Annyi mindent akartam k�rdezni t�le, �s mondani neki, de most valahogy a torkomra fagyott a sz�. F�ltem a fiamt�l. Nem ez �gy nem helyes. Att�l f�ltem, hogy soha �letemben nem fogom tudni kib�k�teni az�rt, mert cserbenhagytam �ket. B�r m�r az is valami, hogy hajland� egy szob�ban lenni velem �s meghallgatni, �gyhogy �sszeszedtem minden b�tors�gomat �s sz�l�sra nyitottam a sz�mat.