6. fejezet

  (Edward szemsz�ge) 

"Azt �ll�tja, hogy � a p�rod." Csak ez az 1 mondat foglalkoztatott eg�sz v�gig. Miut�n kimondta ezt a bizonyos mondatot Carlisle leraktam a telefont �s bevetettem magam a kocsimba. A k�rh�z fel� v�gig ezen gondolkoztam."Azt �ll�tja, hogy � a p�rod." Ez lehetetlen. Hogy lehetne � a p�rom? � ember. �n v�mp�r. Nem is ismerem. �s... Nem. Mikor meg�rkeztem a k�rh�zba Carlisle irod�ja fel� rohantam. Kopogtat�s n�lk�l rontottam be a szob�ba.

-Hanyas k�rterembe van? Felkelt m�r?-k�rdeztem udvariatlanul. E z nem r�m vall. De eme helyzetben ki tudna dzsentleman maradni?

-A 322-esben. Nemr�g kelt fel. Nem engedtem be hozz� senkit se. Jobb f�lni, mint megijedni.-mondta mosolyogva Carlisle.

Hogy tud m�g ilyenkor is mosolyogni? Irigyeltem ez�rt. �n mindig is t�l komoly voltam. Sose tudtam �nfeledten sz�rakozni. Elrohantam a 322-es k�rterem fel�. �vatosan bekopogtam, majd benyitottam.

�s akkor megpillantottam �t. Ezt a gy�ny�r�s�ges t�nd�rt. Kis�rt szemei ellen�re, pomp�zatosan festett. Mintha megdobogtatta volna halott sz�vem. Valami hihetetlen �rz�s ter�tette be az eg�sz �nem. Sz�val ilyen lenne a szerelem? M�g k�pr�zatosabb, �s csod�latosabb, mint amilyennek k�pzeltem. De mikre gondolsz Edward? Szedd �ssze magad. Hisz te v�mp�r vagy, m�g � 1 ember.1 t�r�keny kis ember. De m�gis vonzott benne valami. Nem tudom meghat�rozni, hogy mi, de m�gis valami megmagyar�zhatatlan dologb�l kifoly�lag �gy �reztem, hogy mi �sszetartozunk. �ssze�llt bennem a k�p, m�gis szanasz�t vagyok...Edward fejezd be! Ne felejtsd el az�rt vagy itt, hogy megtudd biztons�gban van e a csal�dod. Gondolj r�juk! Tartozol nekik ennyivel.

- Szia. �n Edward Cullen vagyok. Carlisle Cullen fia.-alapvet�nek tartottam, hogy bemutatkozzam, ha m�r �gy r�t�r�k.

- Tudom, hogy ki vagy Edward. H�t te se eml�kszel r�m? Nem eml�kszel az egy�tt t�lt�tt perceinkre?

A k�rd�sei a lelkem legm�ly�ig hatoltak. Azt mondta a k�z�s perceinkre. Voltak k�z�s perceink? 1 ilyen angyalt biztos nem felejten�k el. M�r csak a v�mp�r mem�ri�m se engedn�.

- Nem �rtem mir�l besz�lsz...�m...-m�g a nev�t se tudom. Szerencs�re a seg�ts�gemre sietett.

- Bella.

Milyen gy�ny�r� n�v. A hangja beter�tette az eg�sz elm�met. Valami le�rhatatlan, bizserg�  �rz�s futott v�gig rajtam. Mi lehet ez?

-T�nyleg nem ismersz meg?-alig hallhat�an k�rdezte. Ha nem lenn�k v�mp�r, lehet meg se hallottam volna. Az arc�n leg�rd�l� k�nnycseppek, f�jdalommal t�lt�ttek el. Musz�j volt meg�rintenem, �t�lelnem. A reakci�mt�l kiss� meglep�d�tt, de 1 k�sz�n�mmel jutalmazta. Az illata elvar�zsolt. Az �lel�se a mennyorsz�gba rep�tett. Hogy hihettem, hogy eddig �ltem? Ehhez az �rz�shez viszony�tva eddig csak teng�dtem. Most �gy �reztem a szerelem kapuj�t �tl�pve a boldogs�g vil�g�ba cs�ppentem.