A nevem Mary Even. 17 �ves �rva l�ny vagyok, akinek a sz�lei egy aut�balesetben haltak meg, �gy nekem 16 �ves koromig �rvah�zban kellett �lnem. Van egy ikertestv�rem Sarah, aki egyben a legjobb bar�tn�m is, �gy elv�laszthatatlanok vagyunk. Nekem h�tk�z�pig �r� barna hajam, �s �tcsokol�d� sz�n� szemem, testv�remnek viszont gy�ny�r� der�kig �r�, sz�ke haja volt, viszont a szeme tengerk�k. A hajam �s a szeme sz�ne volt az egyetlen, ami k�l�nb�zik a testv�remt�l. K�ls�leg �s bels�leg is teljesen egyform�k vagyunk. A testv�remnek �s nekem m�rciusban van a sz�let�snapunk, �gy m�r f�l �ve bet�lt�tt�k a 17 �ves kort. Ekkor r�nk tal�lt egy h�zasp�r, akiknek nem lehetett gyerek�k. A t�bbi ember mindig n�lunk j�val fiatalabbakat vittek el, �s most mivel teljesen ford�tva volt, minket vitt el az �jonnan �rkezett h�zasp�r. Olyan boldogok voltunk Sarahval, hogy els�rtuk magunkat. Armand Wood �s a feles�ge Poppy Wood, olyan m�sok voltak, mint a t�bbi ember. Aranybarna szem, s�padt b�r �s szemk�pr�ztat� gy�ny�r�s�g. Armand r�vid fekete haj�, magas �s kiss� izmos alkat volt. Poppynak pedig hossz� m�z sz�ke v�llig �r� haja volt, olyan magas, mint Sarah. �n k�t centivel vagyok magasabb ikremn�l. Mikor „haza” vittek minket, l�legezni is alig b�rtunk. A h�zuk, ami most m�r a mi�nk is bel�l m�g szebb �s nagyobb volt, mint k�v�lr�l gondoltuk volna. Az �j sz�leink nagyon boldognak l�tszottak, �s b�szk�n mutatattak be az embereknek. M�r egy hete csak ismerkedt�nk �s boldogan �lt�nk, mikor Armand �s Poppy egy-egy �j kocsit vettek nek�nk. Nekem egy fekete Porsche 911 Turbo modellt vettek, m�g testv�remnek egy ugyanolyat pirosban, persze, hogy csak egy kicsit k�l�nb�zz�n a kett� egym�st�l. Fantasztikusan �lt�nk. Gazdagok voltunk, akiket mindenki szeretett. B�r �szrevett�k, hogy sz�leink sosem mennek a napf�nyre. Igaz itt Miamiban, nem sokat s�t a nap, de vannak olyan napok, mikor im�dtunk lemenni a tengerpartra Sarahval, de sajn�ltuk, hogy Poppy �s Armand sose j�nnek vel�nk. Mikor pedig h�vtuk �ket is, hogy tartsanak vel�nk, mindig kital�ltak valami kifog�st.

- Holnap suli! – mondtam �s led�ltem az �gyamra. Term�szetesen Sarahval k�z�s szob�nk volt, amihez egy hatalmas f�rd�szoba �s terasz is kapcsol�dott.

• Igen! �n m�r alig v�rom! K�v�ncsi vagyok, hogy fogadnak majd! – lelkendezett mellettem ikrem.

M�snap reggel a szokottn�l is kor�bban kelt�nk. Mindig egyszerre �bredt�nk fel, ak�rh�ny �ra is lehetett, ez valami ikres dolog. Elk�sz�lt�nk Sarahval �s valami elfogadhat�t kerest�nk. Nem felt�n�t, de az�rt m�gis csak az els� napunk. Gondoltuk. �n egy k�k spagetti p�ntos toppot �s egy s�t�tebb farmert vettem fel, m�g testv�rem, ahogy szokta egy feh�r szokny�t �s egy ugyanolyan sz�n� toppot viselt. Megengedt�nk magunknak egy kisebb sminket is, majd t�sk�val a kez�nkben elindultunk a nappaliba. A sz�leink mosolyogva v�rtak minket. Kiv�telesen Armand is itthon maradt erre a napra, hogy b�ztasson minket „nem lesz semmi baj”. Mivel � orvos, sokszor nincs itthon. Viszont Poppy, aki nagyszer� anya volt, mindig itthon volt �s boldogan f�z�tt nek�nk. B�r �k nem ettek annyit, mint Sarah �s �n, ami mindig is aggasztott minket. Ma viszont ezzel nem t�r�dt�nk.

• Jaj, annyira hi�nyozni fogtok, hogy nem lesztek itthon eg�sz nap. – mosolygott r�nk Poppy, majd mindkett�nket alaposan meg�lelt. Armand, term�szetesen egy visszafogottabb �lel�sben r�szes�tett minket, de az�rt ez is kimutatta a szeretet�t.
• Sok szerencs�t l�nyok! �rezz�tek magatokat j�l! – mosolyogtak �s integettek ut�nunk, mikor m�r a kocsiban �lt�nk.
• K�sz�nj�k! Sziasztok. – ki�ltottam, majd kihajtottam a gar�zsb�l �s elindultam a suli fel�. Az iskol�nk persze a legjobb, eg�sz Amerik�ban. A neve: USA State High School. Sarah �s �n, mindig is kit�n� tanul�k voltunk, de a sz�leink hal�la �s az �rvah�z is kicsit rontott az iskolai jegyeinken. A h�zunkt�l nem messze van a suli, �gy hamar oda�rt�nk. Persze m�r nagyon sokan ott voltak, �s el�gg� meg is n�ztek maguknak… sajnos. Sarahnak, m�r nem annyira tetszett ez a dolog, mikor kisz�lltunk a kocsikb�l.
• Mary! – suttogta Sarah. – Olyan sokan n�znek. Biztos j� �tlet volt, hogy egyb�l �gy j�tt�nk? – k�rdezte m�g mindig suttogva.
• Na, mi van? Azt hittem, te b�tor vagy! – incselkedtem vele.
• H�… Ne m�r! – nevetett fel. Ekkor egy fekete haj�, cserk�sznek kin�z� fi� l�pett oda mell�nk.
• Sziasztok! �n Peter vagyok! Gondolom ti, vagytok az �j di�kok, akikr�l m�r mindenki besz�l. – mosolygott r�nk. – Nyugi, az�rt nem olyan v�szes a helyzet. – kuncogott halkan, mikor megl�tta a k�ts�gbeesett arcunkat.
• �! Szia! �n Mary vagyok, � pedig a testv�rem Sarah. – mutattam be testv�remet is.
• Hali. – mosolygott ikrem.
• J�l veszem �szre, hogy azt sem tudj�tok, mit kell tenni? – k�rdezte g�nyosan.
• H�t… igen! Nem nagyon tudunk m�g kiigazodni. – h�ztam el a sz�mat. Ekkor hangosan felnevetett.
• Ne agg�djatok! Seg�tek nektek! Milyen �r�tok lesz �s hol? – k�rdezte Peter.
• A 35-�s teremben, spanyol. – v�laszoltam.
• Akkor gyer�nk, nem sok�ra becs�ngetnek. – mondta, majd elindult az �p�let fel�. Ut�na ment�nk, �s el�g sok fi� megn�zett minket mag�nak. Mikor meg�rkezt�nk a terembe, megk�sz�nt�k a seg�ts�get Peternek, �s m�r az egyik asztaln�l �lt�nk ikremmel, mikor bel�pet a tan�r. Szerencs�re nem �ll�tott ki az oszt�ly el�, csak ap�t biccentett �dv�zl�s k�pen. Az anyag sz�munkra nagyon unalmas volt, mivel az el�z� sulinkban m�r az eg�sz k�nyvet �tvett�k, �s a tan�r is csod�lkozott, hogy Sarahnak �s nekem fels�-fok�nk van spanyolb�l.
• �! – csod�lkozott. – H�t akkor, tal�n adok valami k�l�n feladatot, �s akkor kicsit gyakorolhattok. – mondta, m�g mindig k�bultan.
• Rendben, tan�r �r! – kuncogtam. Ez a nap gyorsan eltelt, de sajnos voltak olyanok, akik nem nagyon kedveltek minket. Sarahval nem nagyon t�r�dt�nk vele, �gy csak besz�lltunk a kocsikba �s hazafel� sz�guldottunk. Ekkor m�g nem sejtett�k, hogy ez az �jszaka lesz, az, mikor az eg�sz �let�nk megv�ltozik.