Mikor haza�rt�nk a sz�leink igen fesz�ltek voltak, amit mi nem nagyon �rtett�nk. Nem v�laszoltak a k�rd�seinkre, �gy m�g jobban agg�dni kezdt�nk. Azt mondt�k, hogy menj�nk fel a szob�nkba �s csin�ljuk, meg a leck�nket. Nem kaptunk h�zit, de �gy gondoltam, hogy jobban j�runk, ha nem lesz�nk most l�b alatt, �gy felment�nk.

• Vajon mi t�rt�nhetett? – k�rdezte Sarah. – L�ttad Poppy arc�t, azt hittem els�rja mag�t. Nem �rtem. – tette m�g hozz�.
• Armand is m�s volt. – mondtam. – Lehet, hogy ink�bb el kellene men�nk v�s�rolni, az, minket is lenyugtatna, �s tal�n a sz�leink is �r�ln�nek nekik. – gondolkodtam hangosan.
• J� �tlet! - lelkesedett ikrem. Lement�nk a nappaliba, ahol m�g mindig k�nos csend volt.
• Elmehet�nk v�s�rolni? – k�rdeztem halkan.
• Persze! Menjetek csak. Van n�latok p�nz? – k�rdezte Poppy.
• Igen! Majd j�v�nk, sziasztok. – mondtuk testv�remmel, majd kiment�nk a kocsikhoz. �gy d�nt�tt�nk, hogy most csak az �n kocsimmal megy�nk. Elindultunk �s egy hatalmas bev�s�rl�k�zpontn�l �lltunk meg. Sok�ig n�zel�dt�nk �s persze mindenhol vett�nk valami kis apr�s�got. Im�dtunk v�s�rolni. �s ez se Armandot, se Poppyt nem ideges�tette, s�t. Ink�bb �r�ltek neki! Este nyolc k�r�l v�gezt�nk, mikor az �ton haladtunk tov�bb. A zene halkan sz�lt mik�zben a sz�l a hajamat lengette. Ekkor valami k�l�n�s suhant �t el�tt�nk �s nekem gyorsan kellett f�keznem �s bevertem a fejem a korm�nyba, ami persze egyb�l v�rezni kezdett. R�n�ztem Sarahra, de rajta egy karcol�s sem volt, szerencs�re.
• �risten Mary, j�l vagy? – k�rdezte agg�dva testv�rem.
• Nincs semmi baj! �r�l�k, hogy neked nincs semmi bajod! Ink�bb n�zz�k meg mi volt, amit l�ttunk. �gy l�ttam az erd� fel� ment. – k�z�ltem.
• �n j�l vagyok. – mondta. – De ne maradjunk sok�ig. Siess�nk! – mondta. Kisz�lltunk a kocsib�l �s az erd�be s�t�ltunk. Ut�ltam a v�r szag�t, nem tudom mi�rt, de olyan �rdesnek �reztem, hogy mindig azt hittem el�julok t�le. Sarah v�gig ott ment mellettem, hogyha kell, elkapjon. Ekkor valami megfogta testv�rem csukl�j�t �s az egyik f�hoz, haj�totta. Az eszm�let�n k�v�l volt m�r.
• Sarah! – sik�tottam k�ts�gbe esve.
• Ne agg�dj! Nem t�rt�nt semmi baja! – hallottam egy ismeretlen hangj�t a h�tam m�g�l. Megfordultam saj�t tengelyem k�r�l �s egy idegen f�rfi v�r�s szemeivel tal�ltam szembe magam. Nagyon megijedtem, hogy vajon mit akarhat t�l�nk. Testv�rem mell� rohantam �s v�delmez�en �t�leltem. Ny�sz�rg�tt egy kicsit mire eszembe jutott, lehet, hogy valamij�t elt�rt, s�t biztos vagyok benne. Ekkor a f�rfi felkapott �s engem egy m�sik f�hoz haj�tott. Felsik�tottam, de nem hallott meg senki. M�r �n is az �jul�s sz�l�n j�rtam mikor megl�ttam, hogy Armand �s Poppy egyszerre t�madnak a f�rfira, mire az �sszeesett a hirtelen t�mad�st�l. M�g Armand lefogta �t, addig Poppy t�zet rakott. Majd nem l�ttam t�bb� semmit, �s csak zuhantam a s�t�ts�g fel�. Mikor volt annyi er�m, hogy kinyissam a szemem, Poppy agg�d� arc�t pillantottam meg, majd mosolygott, hogy l�tja fel�bredtem.
• Sa-Sarah? – ny�sz�r�gtem.
• Nyugodj meg! J�l van � is! De sajnos mondanunk kell valamit… - hallgatott el fogadott any�m. – Nem lehet titeket m�r megmenteni… orvosilag. – tette m�g hozz�. Ezt, hogy �rti? Nem �rtem ezt az eg�szet. Mi t�rt�nt vel�nk? Hol vagyok? �s a testv�rem? Annyi k�rd�s, amire nincs v�lasz! �s mit jelent az, hogy nem lehet m�r minket megmenteni? Orvosilag. Van m�s lehet�s�g is?
• Ezt, hogy �rted? – k�rdeztem suttogva.
• A testv�red �s te s�lyosan megs�r�ltetek. Armand m�r hozza is Saraht, hogy megbesz�lj�k, de nincs sok id�nk. – mondta. Majd hallottam egy halk kopog�st, majd azt, hogy Armand behozza Saraht �s mell�m, fekteti az �gyba.
• J�l vagy? – k�rdeztem.
• Nem nagyon. �s te? – k�rdezte. Hallottam a hangj�b�l a f�lt�st �s a f�jdalmat.
• �n sem kimondottan. – v�laszoltam.
• L�nyok, figyeljetek r�m, k�rlek! Tal�n amit mondani fogunk az megr�miszt titeket, s�t ink�bb nem fogtok nek�nk hinni. Mi nem emberek vagyunk. Ha �gy vessz�k m�r r�g�ta nem is �l�nk. De m�gis itt vagyunk. Az�rt mert mi…… v�mp�rok vagyunk. – mondta Armand, majd lehajtotta a fej�t.
• Tudj�tok eddig tudtuk titkolni, m�g el�ttetek is, de most v�lasztanotok kell. B�ztok m�g benn�nk? K�rlek, tudnunk kell a v�laszt. Seg�teni szeretn�nk nektek. De higgy�tek ezt titokban kellett tartanunk, ugyan is ember nem tudhat a kil�t�nkr�l. Most, viszont musz�j volt elmondanunk nektek, mert szeret�nk, �s seg�teni akarunk nektek. – mondta Poppy. El�sz�r nem akartam hinni nekik. V�mp�rok? �k? �risten. �s azt akarj�k, hogy mi is azok legy�nk, mert csak �gy seg�thetnek nek�nk. Nem d�nt�k a testv�rem n�lk�l. R�n�ztem �s pont akkor � is r�m. A szem�ben d�bbenet �s szeretet volt, de nem f�lt, nem undorodott, s�t nem is ut�lt senkit. Elmosolyodott, mire nekem is felfel� g�rb�l a sz�m.
• Nem haragszunk r�tok, arra k�r�nk titeket, hogy seg�tsetek nek�nk! – mondta Sarah, mire �n apr�t b�lintottam. Poppy, ha lehetett volna, most biztosan els�rja mag�t, de csak halv�nyan elmosolyodott.
• Ez nem lesz egy fantasztikus dolog, l�nyok! Nem tenn�m meg, ha nem lenne, musz�j. Szeret�nk titeket, �s nem akarunk elveszteni. Viszont az �tv�ltoz�s, iszony�an f�jni fog. A m�rgem sz�tterjed a testetekben, �s… mindegy a t�bbit majd k�s�bb, ha m�r j�l lesztek. Nincs sok id�m. Akartok v�mp�rok lenni, �s az �r�k id�kig vel�nk �lni? – k�rdezte Armand.
• Igen! – mondtuk egyszerre Sarahval.
• Sarah, most csukd be a szemed szorosan, �s ne nyisd ki, b�rmit hallasz is! Meg�rtetted? – k�rdezte Poppy. Testv�rem b�lintott, megsimogatta a karomat, majd becsukta a szem�t. 
  Ekkor valami borzalmas f�jdalmat �reztem, el�sz�r a nyakamn�l, majd a csukl�imn�l, v�g�l a bok�mn�l. �gy �reztem, most fogok meghalni. Felsik�tottam, mire eszembe jutott, hogy itt fekszik mellettem Sarah is. Azt�n meghallottam az � sikoly�t is, �s megijedtem. Ez volt az a borzalom, amit Armand mondott. Ha a m�rge ellepi a test�nk minden pontj�t, iszony� f�jdalmaink lesznek. Nem b�rtam magamban tartani a f�jdalmamat, �s felsik�tottam �jra. Nem tudtam, hogy abba marad-e vagy �r�kk� ennyire f�jdalmas lesz. F�ltem. Nem a hal�lt�l, att�l sosem f�ltem. Att�l f�ltem, hogy Sarahval valami t�rt�nik, �s �n nem tehetek ellene semmit. Hi�ba voltunk ikrek, mindig �gy �reztem, hogy �n kicsivel komolyabb vagyok, mint �. Kett�nk k�z�l �n vagyok, az �gy mond „felel�ss�g teljesebb” ha szabad �gy mondanom. Azt�n hirtelen, lepergett el�ttem az eg�sz �letem. L�ttam, amikor megsz�lettem �s legel�sz�r megpillantottam testv�remet, mintha t�k�rbe n�ztem volna. Majd mikor �rvah�zba ker�lt�nk. Ott �lt�nk 16 �vig ketten, �s senki nem figyelt r�nk. Mindent l�ttam. M�g a f�rfi t�mad�s�t az erd�ben, mikor nem tudtam megv�deni Saraht. Istenem! Mindig b�ntudatom lesz emiatt. Azt�n hirtelen a k�pek megsz�ntek, �s �reztem, hogy a f�jdalmam kezd enyh�lni. Nagyon lassan, de legal�bb kezd. �n m�r nem sik�tottam, de ikremnek m�g mindig f�jdalmai voltak. Ha magamn�l lenn�k, biztosan s�rn�k. Azt�n hirtelen meghallottam Armand �s Poppy hangj�t.
• Rem�lem hamar, felkelnek. Istenem! Ugyan nem fognak gy�l�lni minket? Azt nem �ln�m t�l. – mondta fogadott any�m.
• Dr�g�m! Nyugalom! A l�nyok er�sek, �s a k�pess�g�k sem lesz h�tk�znapi. – pr�b�lta nyugtatni Armand, feles�g�t. – K�l�nben is, n�z meg Maryt! Az � f�jdalmait pr�b�lja maga enyh�teni. B�tor l�ny. Az igaz, hogy Sarahnak m�g nem m�ltak el, de hamarosan � sem fog m�r sik�tozni. M�r csak k�t nap, �s �jra egy�tt lehet�nk. – mondta, �s hallottam a hangj�n, hogy egy kicsit elmosolyodik.     

M�g k�t nap? �risten, akkor mi�ta lehet�nk itt? �n m�r 2 �vnek �rzem, ezt a f�jdalmat. Pr�b�lom er�sen magamban tartani a sik�t�somat, hogy �gy se okozzak f�jdalmat fogadott sz�leimnek. De mir�l besz�lt Armand? Mif�le k�pess�gr�l? Nem �rtem. Viszont �gy hallom, hogy testv�rem sem sik�tozik m�r. Ennek �r�l�k. Csak fek�dtem �s fek�dtem. Nem �reztem semmit, de azt�n meghallottam sz�leim hangj�t.

• Istenem! Mindj�rt felkelnek. M�r alig v�rom. – ujjongott Poppy, b�r a hangj�b�l egy kis f�lelmet is hallottam.
• Igen! A sebeik teljesen elt�ntek, �s kezdenek sokkal szebbek lenni, mint eddig voltak. – mondta boldogan Armand. Ekkor elt�nt az �sszes f�jdalmam, �s hirtelen ugrottam fel az �gyamb�l, majd kiegyenesedek �s megl�tom testv�remet az �gyon fek�dve.
• Mary? Hogy �rzed magad? – k�rdezte Armand �s a kez�t v�dekez�en maga el�tt, tartja.
• �n j�l vagyok. De mi van Sarahval? – k�rdeztem agg�dva.
• Ne agg�dj! Hamarosan � is fel fog kelni. – nyugtatott Poppy.
• �s akkor �n most… v�mp�r vagyok? Ugyan�gy ahogy ti? �s Sarah is az lesz? – �ml�ttek bel�lem a k�rd�sek.
• Igen! – mondta Armand �s lehajtotta a fej�t. Lassan �s kecsesen fel� s�t�ltam, majd megfogtam a kez�t, mire r�m emelte szemeit.
• Nem haragszunk r�tok! Megmondtuk. – mosolyogtam kedvesen.
• K�sz�n�m. – mosolyodott el.
• Mary! – hallottam meg testv�rem suttog�s�t. Oda ugrottam mell�, amilyen gyorsan csak tudtam, �s megfogtam a kez�t.
• Itt vagyok! Ne agg�dj, most m�r minden rendben lesz. – mosolyogtam r�. Ekkor testv�remnek is nagyra ny�ltak a szemei, �s felugrott szinte ugyan�gy, mint �n.
• Armand? Poppy? – k�rdezte ikrem.
• Itt vagyunk mi is, dr�g�m! Nincs semmi baj! – mosolyogtak r�nk. Sarah is elmosolyodott, majd fogadott sz�leink el� „rep�lt” �s meg�lelte mindkett�j�ket. �n is odamentem �s �t�leltem mindh�rmukat. �gy �lltunk sok�ig.