Annyira boldogok voltunk. Kider�lt, hogy testv�rem �s �n, hihetetlen �nuralommal rendelkez�nk, �gy k�t h�nap m�lva m�r mehett�nk emberek k�z�. Viszont a suli az egy m�s k�rd�s. Azt�n a vad�szat sem r�m�tett meg minket. Szerett�k az �llatokat, de sz�leink elmondt�k, hogy csak a v�r tart �letben minket, �gy musz�j volt �llatokat �ln�nk. Mondjuk jobb, mintha embereket �lt�nk volna. Armand �s Poppy elmes�lt mindent, ami a v�mp�rr� v�l�ssal kapcsolatos. Remek �rz�kszervek, ahogy azt Armand fogalmazta. A gyorsas�g �s a sz�ps�g is vel�nk j�tszik. H�feh�r b�r, ami kem�ny �s hideg, �s a naps�t�sben gy�ny�r�en csillog. Egyetlen ellens�g�nk van a t�z! Mivel a sz�tt�pnek darabokra minket �s beledobnak a t�zbe, �r�kre meghalunk. Sz�val sz�leink arra tan�tottak, hogy a t�zt�l �vakodjunk. Nem f�zunk �s meleg�nk sem lesz, �gy nem fogunk soha megbetegedni. A szem�nk aranybarna, most m�r szerencs�re. �jsz�l�tt korunkban ijeszt� v�r�s szem�nk volt, mint annak a f�rfinak, aki kis h�j�n meg�lt minket. Azt�n egyre szebb lett, mivel csak �llatok v�r�vel t�pl�lkozunk. Viszont, ha feld�h�tenek minket vagy, szomjasak vagyunk �jfekete lesz a szem�nk. Ha kezd s�t�tedni az aranybarna sz�n, azt jelenti, hogy vad�sznunk kell. �s a legjobb benne, hogy Sarah �s �n nem vagyunk h�tk�znapiak. Mivel ikrek vagyunk, k�l�n is �s egybe is kaptunk egy-egy k�pess�get. Tudom bonyolult, gyorsan el is magyar�zom. Az �n k�pess�gem a gondolatolvas�s, m�g testv�remnek a j�v�be l�t�s. Engem nagyon is aggaszt, hogy folyton minden embernek, vagy v�mp�rnak hallom a gondolatait, de kezdek hozz� szokni, s�t n�ha j�l is j�n. Sarahnak m�r m�s a helyzete, hisz a j�v� mindig v�ltozik. �gy csak addig l�tja valakinek a bizonyos j�v�j�t, ameddig az a valaki m�s „�tra” nem l�p (meg nem v�ltoztatja a d�nt�seit!)- ekkor v�ltozik a j�v� is. �gy mond szubjekt�v a j�v�. Az �gy mond „egybe” k�pess�g�nket m�g a sz�leink sem �rtik, hogy m�rt pont ezt kaptuk. Ez a k�pess�g pedig a ment�lis pajzs. Ha Sarahval megfogjuk egym�s kez�t, egyik v�mp�r k�pess�ge sem fog rajtunk, �s telepatikus �ton tudunk egym�ssal besz�lgetni. Armand is nagyon sokat seg�t nek�nk gyakorolni, m�g Poppy ink�bb a vad�szatban vesz r�szt vel�nk. Egyik nap a nappaliban �lt�nk �s besz�lgett�nk.

• L�nyok, azt hiszem, hogy el kell k�lt�zn�nk. – mondta Poppy.
• Mi�rt? – k�rdezte testv�rem.
• Musz�j lesz �j �letet kezden�nk. Mi m�r �t �ve itt �l�nk �s, mint tudj�tok mi nem, �regsz�nk. – mondta any�nk. Ja, igen azt elfelejtettem, hogy nem �regsz�nk. �r�kk� 17 �vesek maradunk Sarahval. Ez nem zavart, szerettem 17 �ves lenni.
• �rtem. – mondtam hat�rozottan. – Engem nem fog zavarni. – �s hova k�lt�z�nk? – k�rdeztem, most m�r izgatottan. Fogadott sz�leim boldogok voltak, hogy �r�l�k a k�lt�z�snek.
• Alaszk�ba gondoltuk, ha nektek is megfelel. A nap is nagyon ritk�n s�t, �s ink�bb felh�s, mint es�s. Sz�val, ha nektek megfelel… - habozott Armand. Megfogtam testv�rem kez�t, hogy telepatikus �ton tudjunk besz�lgetni a pajzsunk alatt.
• Nekem nagyon tetszik az �tlet! Egy �j �let kezd�dik. Mary, szerintem ez fantasztikus �tlet. – ujjongott ikrem.
• Bevallom, nekem is nagyon tetszik. Tal�n jobb is lesz, Armand �s Poppy mellett, tal�n… sokkal boldogabbak lesz�nk. – mondtam boldogan. Ekkor megsz�ntett�k a besz�lget�st, �s sz�leink nyak�ba borultunk.
• T�k�letes. Mikor indulunk? – k�rdeztem.
• Pakoljatok �ssze, mi is ezt tessz�k, �s azonnal h�vom a k�t�ztet�ket. – mosolygott Poppy.
• Hagyjad anyu… iz�… hopp�. – mondtam lehajtott fejjel. L�tszott Poppyn, hogy meglep�d�tt, mert anyunak h�vtam. – Bocs�nat, nem akartalak elszomor�tani. – mondtam m�g mindig lehajtott fejjel. Fogadott any�m, meg�lelt �s megpuszilta a homlokom.
• Istenem! Mary! Hogy haragudn�k meg ez�rt? Nagyon j�l esett, hogy �gy h�vt�l. – mosolygott, �s a szemeit t�r�lgette, ugyanis a v�mp�rok nem tudnak s�rni. Vissza�leltem, �s felnevettem.
• Rendben. Akkor anyu, hagyjad, menjetek �sszepakolni, mi majd elint�zz�k. A kocsikat is vissz�k? – k�rdeztem.
• Csak a k�t Porschet. A BMW-vel megy�nk a rept�rre. Azt itt hagyjuk, majd lesz egy m�sik. – mosolygott Armand.
• Rendben. – mondtam. Majd gyorsan t�rcs�ztam a k�lt�ztet�k sz�m�t. Este m�r a kocsijaink �s a b�torok �ton voltak Alaszka fel�. Persze, nem az �sszes b�tor, csak a kedvenceink. P�ld�ul Poppy kedvenc asztala, vagy Armand szekr�nye, amiben t�k�letesen eltudta, rakni az orvosi iz�-iz�ket. �n m�r csak �gy h�vom. Term�szetesen a h�zunkat Poppy int�zte, hogy a legszebb legyen a k�rny�ken, m�gis kicsivel t�volabb az emberekt�l. Igaz�b�l az erd�ben van. Nem zavart, s�t. Nagyon is szerettem az erd�t, �gy nem kell messze menn�nk vad�szni sem. Sarahval eg�sz este pakoltunk. M�g sz�leinknek csak 15 kisebb-nagyobb doboz volt megrakva, addig nek�nk 20 nagyobb. Ezen elnevettem magam, majd testv�rem is, miut�n elmondtam neki. A szob�nkb�l egyetlenegy b�tort sem visz�nk magunkkal, mert Poppy azt mondta semmi sz�ks�g r�, hisz az �j szob�nk sokkal m�sabb lesz, mint ez, pedig ez a szob�nk se semmi. De mindegy. M�g elment�nk egy k�z�s csal�di vad�szatra hajnalban, majd be�lt�nk a kocsiba, �s elindultunk a rept�r fel�. Mire �szbe kaptam m�r a rep�l�n �lt�nk �s a felsz�ll�sra v�rtunk.
• �gy l�tom, nagyon elgondolkozt�l valamin. – kuncogott Sarah.
• Aha, Igen. – motyogtam.
• Mi bajod? Rosszul vagy? – k�rdezte agg�dva.
• Nem, dehogyis. T�nyleg csak elgondolkoztam. – mondtam.
• Ja, ok�. Rendben. – mondta, majd elkezdett valamit nyomkodni a telefonj�n. �n �gy d�nt�ttem, hogy ezt a k�t napos utat a zen�vel, �s a gondolataimmal t�lt�m. Testv�rem is valahogy �gy gondolta, mert eg�sz v�gig b�mb�ltette a zen�t, �s halkan �nekelt is hozz�. A sz�leink az els� oszt�lyra vettek nek�nk jegyet, ahogy maguknak is. A legrosszabb az eg�szben, hogy mindenkinek hallom a gondolatait k�r�l�ttem. �s, ha ez nem lenne m�g el�g, akkor mindig j�tt egy n�, hogy megk�rdezze, nem vagyunk-e �hesek, szomjasak, f�radtak. Legsz�vesebben felnevettem volna, ha tudn�, hogy mik vagyunk biztosan nem ezeket a k�rd�seket, tenn� fel. �gy mindig kedvesen vissza kellett utas�tani. Egyszer m�r nagyon ideges lettem, �s pr�b�ltam magam lenyugtatni, de nem nagyon siker�lt. Ink�bb megfogtam testv�rem kez�t, �s telepatikus �ton kezdtem vele besz�lgetni.
• Ha erre j�n a l�gi utas k�s�r�, akkor tegy�l �gy, mintha aludn�l, kezd m�r az agyamra menni. – mondtam szem forgatva.
• Ok�. De sz�l�k, hogy nagyon is l�tszott rajtad, hogy ideges vagy. M�r azt fontolgattam, hogy mikor kell lefognom t�ged. – kuncogott ikrem.
• Nem vicces. Az a legrosszabb benne, hogy a gondolatai olyan, nem is tudom fur�k, mintha tudn�, mik vagyunk, m�gsem hagy b�k�n minket. Id�zem miket szokott gondolni:” Mi�rt nem esznek? Olyan fur�k. �s nem aludtak. K�l�n�s. �s olyan csinosak. Ha r�juk n�zek, f�j a sz�vem is. – mes�ltem. H�la a v�mp�r mem�ri�nak, sosem felejt�nk el semmit.
• Akkor tegy�k meg neki azt, hogy „alszunk” egy kicsit. – nevetett fel testv�rem �s kis id�z�jelecsk�ket mutatott a leveg�be. Vele nevettem, majd elengedtem a kezem �s �gy tettem, mintha aludn�k. Hallottam m�g a n� gondolatait, miszerint �r�l, hogy v�gre alszunk egy kicsit, viszont az any�m m�r m�s helyzet volt, mintha neki soha nem kellett volna sz�nlelnie.
• Alszanak? Az meg, hogy lehet? Mi nem tudunk aludni. – gondolkodott el Poppy. Elmosolyodtam, �gy a gondolatai is m�sak lettek.
• A kis ravaszok. J�l van, igazuk van, hogy sz�nlelni kellene, de nem szeretek �n is „aludni”. Am�gy Mary, kicsim, ha meg k�rlek, sz�llj ki a fejemb�l. Megk�sz�nn�m. – mondta fogadott any�m. Nem volt a k�rny�ken senki, aki �szrevenne, �gy kinyitottam a szemem, �s kiskutya, n�z�ssel figyeltem Poppyt. Elmosolyodott, majd hang n�lk�l elmondta, hogy nem haragszik r�m. Miut�n ez is megvolt bemondt�k, hogy 5 �ra m�lva f�ldet �r�nk. Kicsit izgultam, hogy milyen lesz az �j �let�nk. A suli, a h�zunk, lesznek-e bar�taink vagy legal�bb olyanok, akik nem egyb�l a k�ls�nket n�zik meg? Rem�lem a kocsimnak se lesz semmi baja. Most m�r sz�guldozhatunk majd kedv�nkre. Az a legjobb, hogy im�dok v�mp�r lenni. Nem csak az�rt, mert sz�p vagyok, �s sokan megfordulnak ut�nam. Nem engem ez nem is �rdekel. A legjobb, hogy er�s vagyok, �s tudunk m�r vigy�zni magunkra, ugyanis a sz�leink megtan�tottak minket harcolni. Ja, igen! Armand �s Poppy azt mondt�k, hogy kapunk egy aj�nd�kot t�l�k, amit rem�lik, hogy tetszeni fog nek�nk. �gyesen taktik�znak, mert egy gondolatuk se �rulja el, hogy mi az a valami. Azt hittem, hogy az, az 5 �ra sosem fog befejez�dni, de v�gre meghallottam azt a hangot, amit m�r 3 napja v�rok.
• K�rj�k, kapcsolj�k be a biztons�gi �veket, megkezdj�k a lesz�ll�st. – mondt�k, mire �n majdnem felsik�tottam. Mikor lesz�lltunk a g�pr�l, nagyon j�l esett a friss leveg�. Ahogy Poppy mondta, most is felh�s az �g. Nem volt semmi bajom az es�vel, de az�rt nem szerettem. Egy Merc�desz �llt el�tt�nk, �s a csomagjaink m�r be voltak pakolva a csomagtart�ba, m�r csak r�nk v�rt. Gyorsan be�ltem h�tra, mell�m Sarah �s mell� pedig Poppy. Armand el�re �lt �s mutatta az utat a sof�rnek. Fogadott ap�m �gy gondolta, hogy a sof�r�nk j�val el�r�bb tegyen ki minket, mint a h�zunk, ugyanis nem akartuk, hogy b�rki is nyomozni kezdjen ut�nunk. Megfogtuk a csomagjainkat, amik nagyon is sz�ks�gesek addig, m�g nem �rkezik meg a t�bbi holmink. A h�z fel� rohantunk az erd�n kereszt�l, �s amint megl�ttuk a szavunk is elakadt. A h�z hatalmasabb volt, mint az el�z�, pedig az sem volt kicsi. K�t emeletes volt plusz a f�ldszint. Mikor bement�nk, Istenem, az m�g jobb, szebb �s nagyobb volt, mint k�v�lr�l. A f�ldszinten volt a nappali, a konyha, a gar�zs lej�r� k�t vend�gszoba, az el�t�r, �s a l�pcs�felj�r�.
• Anyu, ez gy�ny�r�! Remek munk�t v�gezt�l. – �leltem meg Poppyt.
• K�sz�n�m, dr�g�m. – mosolygott. – Menjetek, n�zz�tek meg, hogy tetszik-e a szob�tok. �s sz�vb�l rem�lem, hogy igen. – tette m�g hozz�. Nem kellett k�tszer sz�lni, m�r rohantunk is az emeletre. Mindig is gyorsak voltunk Sarahval. Amikor bel�pt�nk a szob�nkba a l�legzet�nk is el�llt. Hatalmas volt, tal�n m�g a nappalin�l is nagyobb. Szinte mindenb�l kett� volt. K�t �gy, �r�asztal, laptop, minden. A plazma tv sem hi�nyozhatott. K�t gardr�bunk volt, mert Poppy biztosan gondolt arra, hogy egy gardr�b nem lesz el�g, a sok ruh�nknak. Egyszer�en hihetetlen volt.
• Igen! Szerintem is l�legzetel�ll�t�, de gyere ki a teraszra, mert el�julsz. – nevetett Sarah. �gy tettem, ahogy k�rt, �s t�nyleg igaza volt, mert kis h�j�n el�jultam, ha nek�nk ez nehez�nkre is esik. A terasz is hatalmas volt. K�t fotel volt �s egy �vegasztal. A kil�t�s pedig egy gy�ny�r� r�t, sok vir�ggal. Visszamentem �s m�g jobban k�r�l n�ztem. Kimentem a folyos�ra, ugyanis a m�sodik emelet csak a mi�nk volt. A f�rd�szob�nk is hatalmas volt. Persze ebb�l is kett�t csin�ltak … Poppy nagyon okos, nevettem magamban. A t�bbi cuccunk n�h�ny �r�val k�s�bb �rkezett meg, �s �r�ltem, hogy a kocsimon egy karcol�s sincsen. Az �sszes holminkat f�l �ra alatt elraktuk.