Sz�tn�ztem a h�zban, ahol nem j�rt senki. �gy gondoltam, hallgatok a meg�rz�semre �s megv�rom, m�g valaki j�n. A l�pcs�  alatt b�jtam el. Az eg�sz d�lut�nt azzal t�lt�ttem, hogy v�rtam �s t�n�dtem k�l�nf�le dolgokon. P�ld�ul, hogy nem lenne-e c�lszer�bb, ha tov�bbmenn�k. De l�nyem �lland�an azt hajtogatta, hogy „maradj!”. Hosszas v�rakoz�s ut�n, alkonyatkor n�gy aut�t hallottam befordulni az utc�ba. K�t perc m�lva m�r l�ttam is �ket. Volt egy fekete Mercedes, egy ez�st Volvo, egy piros BMW, �s a legkih�v�bb, egy s�rga Porsche. Minden kocsi befordult az �ri�si gar�zsba, �s �n vettem a b�tors�got, hogy kimer�szkedjek rejtekhelyemr�l. �vatosan az ajt�hoz lopakodtam �s ben�ztem. Minden aut�b�l falfeh�r b�r�, szoborsz�ps�g�, aranyszem� l�nyek l�ptek ki. Mind a kilencen – ha j�l sejtem – a nappali fel� indultak. Hihetetlen milyen k�nnyed�n �s kecsesen mozogtak. Tov�bb lopakodtam. �gy t�nt, egyik�k sem hitt az angyalokban, k�l�nben m�r megl�ttak volna. Elk�sztam a kanap� m�g� �s hallgattam a besz�lget�s�ket.

-Na, hogy tetszik a meccs? – k�rdezte a nagydarab, izmos f�rfi.

-Igaz�n tetszik, Emmett. Nagyon �rdekfesz�t� n�zni, ahogy egy ember leter�ti a m�sikat �s birk�zik vele. – mondta g�nyosan egy kicsit kisebb termet�, barna haj� l�ny.

-Kipr�b�ln�d �l�ben is, Isabella? – k�rdezte Emmett megnyomva az utols� nevet. Isabella? Lehet, hogy � az, akit keresek? De meg kell gy�z�dn�m r�la, ez�rt tov�bb lapultam.

-Emmett! M�r ezerszer megmondtam neked, hogy csak Bella! Provok�lni akarsz? – m�rgel�d�tt Bella.

-Nyugodj le, dr�g�m! Emmett nem provok�l.  – nyugtatta Bell�t egy bronz haj�, isteni sz�ps�g� sr�c.

-Dehogynem, Edward. Igenis provok�lom!  – mondta Emmett.

-Akkor gyere! J�tsszuk le odakinn! – mondta Bella. – Jut eszembe, ti nem �rzitek, hogy valaki figyel minket? – k�rdezte misztikusan. Jaj, ne. �rzik, hogy itt vagyok.

-Igen. �n is �rzem, anyu. – mondta egy j�val kisebb, szeretnival� l�nyka.

-Nessie, kincsem, ne ijedj meg! – szor�totta mag�hoz Bella. – Nincs itt senki. Ugye, Jasper? –Bella h�tra n�zett a sz�ke, f�jdalmas arc� fi�ra.

-Nincs, bizony. –mosolygott Nessie-re. Ennyi nekem b�ven el�g volt. M�r 99%-ig biztos vagyok benne, hogy � az. Fogtam magam �s kiosontam a szob�b�l – b�r nem tudom, hogy mi�rt osontam, mikor nem l�tott senki – egyenesen az emeletre.

Sok szobaajt�val tal�ltam szembe magam. Bementem az egyikbe. Egy csinos, kisl�nyos h�l�ban tal�ltam magam. L�ttam ott egy �r�asztalt. Elindultam fel�, le�ltem a sz�kre �s elkezdtem �rni. Levelet hagyok neki. Az alapj�n megtal�l majd. Mikor k�szen lettem, ott hagytam a levelet az asztalon. Ezt �rtam bele.

„Kedves Bella!

�n egy rokonod vagyok, �s az�rt �rok most neked, mert szeretn�k veled tal�lkozni. Ak�r hiszed, ak�r nem, �n m�r l�ttalak, de csak akkor fogsz te is l�tni engem, ha hiszel az angyalokban. �n sem �rtem, hogy van ez. Csak tedd ezt meg nekem. K�rlek. Ha m�r k�szen �llsz, gyere a h�z el�. A l�pcs� alatt megtal�lsz.

Addig is �dv�z�l: Sophie Swan”

Ezut�n kiugrottam az ablakon �s lebegtem a leveg�ben addig, am�g fel nem j�n valaki. Kb. 2 �r�t v�rhattam, amikor a kis szeretnival�, v�r�s haj� l�nyka felj�tt �s megtal�lta a levelet.

-Anyu! –ki�ltott a c�mzettnek. –Valaki levelet k�ld�tt neked.

Odaadta Bell�nak a „post�t” majd kiment. Bella meglepetten olvasta a sorokat, melyeket neki �rtam. �gy d�nt�ttem, ideje lemennem a l�pcs� al�. Lesuhantam �s beb�jtam. Ott v�rtam egy ideig. Amikor m�r �pp elvesztettem a rem�nyt, �pp akkor j�tt ki valaki. 

-Hah�!  Van itt valaki? –suttogta Bella. Ekkor kib�jtam a csigah�zamb�l �s h�tulr�l meg�rintettem. �sszerezzenve fordult fel�m. Ezek szerint �rezte. Teh�t l�t is. A rem�ny apr� szikr�ja ott termett a fejemben.

-Sophie, te vagy az? –k�rdezte, mik�zben hevesen vette a leveg�t.

-Igen. –v�laszoltam. –L�tsz? Teh�t hiszel bennem. �gy �r�l�k. –�leltem �t szorosan, de a boldogs�g k�nnyei nem b�rt�k tov�bb odabenn �s kicsordultak.

-Ne s�rj, Sophie! Nincs semmi baj! –d�rzs�lgette h�tamat.

-Nem. Csak olyan boldog vagyok, hogy v�gre nem vagyok egyed�l ebben az �ri�si vil�gban. Ez hihetetlen.

-Bizony az. Te t�nyleg egy angyal vagy? –k�rdezte �rtetlen�l.

-Igen.

-De m�gis hogyan lehet ez?

-Nem tudom. –mondtam elszontyolodva.

-De hisz bel�lem sem angyal lett, mikor meghaltam. –mondta Bella.

-Mi? –k�rdeztem meglepetten.

-H�t. �n sem vagyok igaz�n h�tk�znapi. �n… -vallotta be b�ntudatt�l  telten. –V�mp�r vagyok.

Nem jutottam sz�hoz. Csak �lltam Bella el�tt, ahogy � is el�ttem. Arca l�tsz�lag tele volt k�nnyel. Nagyon elszomorodott, hogy nem �gy fogadtam, ahogy kellett volna.

-Mi t�rt�nt? –k�rdeztem. –Hogy lett�l az?

-Az el�g hossz�  t�rt�net. Elmes�lem, ha megismerkedt�l a t�bbiekkel. –mosolygott r�m.

-Rendben. –egyeztem bele. –�k is? –k�rdeztem. �gy l�tszott, r�gt�n r�j�tt, mit k�rdeztem.

-Igen. Mindannyian.

Kiss�  megh�kkentem ezen. 9 v�mp�r egy�tt nem h�tk�znapi.

-Gyere, menj�nk. –intett nekem Bella, hogy k�vessem. Elindultam �s rep�ltem ut�na. Az ajt�t –feleslegesen ugyan –de nyitva hagyta nekem �s bek�s�rt a nappaliba. Meg�lltam m�g�tte �s v�rtam, hogy kezdem�nyezzen.

-Kij�nne velem mindenki az eb�dl�be? –k�rdezte a v�mp�rokt�l.

Nem sz�lt senki semmit, csak elt�ntek, mint a friss s�ti a konyhaasztalr�l.

Bella k�zen fogott �s mag�val h�zott. A nagy eb�dl�asztal mellett kilencen �ltek. Volt egy, aki kit�nt a falfeh�r arcok k�z�l. � egy rendk�v�l izmos, k�zel k�t m�ter magas, r�zb�r�, fekete haj� f�rfi volt. Nem viselt, csak egy szakadt t�rdnadr�got �s egy sportcip�t. Az �l�ben �lt az az im�dnival� kisl�ny, Nessie.

Bella szem�vel intett, hogy �ljek le mell�. V�g�lis t�k mindegy. �gy sem l�t senki, csak �.

-Az�rt h�vtalak titeket ide, -kezdte a sz�nokl�st. –mert tal�lkoztam ma egy rokonommal. Szeretn�m nektek bemutatni Sophie-t. –mutatott r�m.

-Bella, dr�g�m. Nincs a melletted lev� sz�ken senki. –mondta Edward.

-Edward! Engedd, hogy befejezzem. Csak akkor l�tjuk, ha hisz�nk az angyalokban.

-�n hiszek benn�k. –sz�lalt meg Nessie.

-Akkor bizony�ra l�tod �t.

-Igen, anyu. L�tom. Szia, Sophie! –fordult fel�m.

A t�bbiekre v�rni kellett egy-k�t percet, de v�g�l siker�lt megismerkedni vel�k. Rosalie kis �nmegtart�ztat�ssal ugyan, de befogadott. Alice ujjongott, hogy v�gre van egy kis v�ltozatoss�g a csal�dban. �gy m�r van 6 csaj a Cullen h�zban. J� kis v�s�rl�s csapatot fogunk alkotni. Jacob m�r m�s t�szta volt. � sokkal jobban ellenzi, hogy itt vagyok. Ezek szerint a v�rfarkasok sokkal ingerl�kenyebbek �s nehezebben veszik a v�ltoz�sokat. Ezeket ki is mutatta. Mivel engem nem l�tott, ez�rt Bell�val veszekedett. Mikor kettesben maradhattam Bells-szel, kivertem a balh�t.

-Bella, �n ezt nem akarom. Jacob nem k�pes elfogadni.

-Ne agg�dj! Egy nap meg�rti majd.

-De nem akarok h�bor�t sz�tani k�ztetek. –mondtam.

-Nem fogsz. –jelentette ki hat�rozottan. Nem akartam tov�bb vit�zni vele. Ink�bb a r�gi id�kr�l k�rdeztem.

-K�pzeld, r�gen olyan volt a kapcsolatom Jacobbal, mint most neked. Amikor nagyon, de nagyon ut�ltam. Az�rt, mert � sokkal t�bbet �rzett ir�ntam. Szerelmes volt bel�m.

-Azt j�  lehetett v�gign�zni. –nevettem.

-Nekem nem tetszett. –nevetg�lt � is. –De ne agg�dj! Egyszer �gyis megbar�tkozik a gondolattal. Mert te mindenk�ppen maradsz, Sophie Cullen. –mondta kihangs�lyozva az �j nevem, aminek nagyon �r�ltem.