(Carlisle szemsz�ge) 

Ez az utols�  napunk �s �jjel�nk a szigeten. Igazs�g szerint az egyik r�szem nagyon szeretne maradni, m�g a m�sik m�r hazamenne, hogy �jra egy�tt legyen a kis csal�dunk. M�r hi�nyzik a fiam. Tudom, hogy nem a saj�t v�rem, az agyam tiszt�ban van vele, de a sz�vem a saj�tj�nak �rzi, �s azt hiszem, hogy ez �gy is van rendj�n. A mai nap m�g csak kett�nkk�, de holnapt�l �jra figyeln�nk kell a fiunkra is. Tudom, hogy m�r feln�tt f�rfi, de az�rt m�g sz�ks�ge van r�nk. Legal�bbis nagyon rem�lem.

• Min gondolkozol ennyire – s�t�lt Esme is a kanap�hoz, majd az �lembe kucorodott, �s hozz�m b�jt.
• Csak elgondolkodtam, hogy vajon mit csin�lhat Edward – v�laszoltam �szint�n. – Ami�ta �tv�ltoztattam m�g nem v�ltunk el egym�st�l ilyen hossz� id�re.
• Hidd el, hogy remek�l elvolt ebben a k�t h�tben. Intelligens �s megfontolt fi�t nevelt�l bel�le – mosolygott r�m szerelmem. – Nekem is hi�nyzik, de most m�g egy kicsit maradjunk kettesben. Hiszen ez az utols� napunk ezen a csod�latos helyen, egyel�re. Holnapt�l pedig �jra tisztes sz�lei lehet�nk Edwardnak. Otthon megint mi lesz�nk a sz�l�k, �s m�rs�keln�nk kell magunkat – mondta komolyan. Sajn�latos m�don nekem pedig egyet kellett �rtenem vele. Nem szerelmeskedhet�nk naphosszat Edwarddal egy h�zban.
• T�k�letesen igaza van, szerelmem – nyomtam l�gy cs�kot az ajkaira. – Mit szeretn�l csin�lni? Ma az lesz, amit csak szeretn�l – mondtam boldogan.
• Nem, ma az lesz, amit te szeretn�l, mert eddig mindig az volt, amit �n szerettem volna. �gyhogy a mai program csak rajtad �ll – mondta szerelmem komolyan.
• Nekem megfelel az, amit te szeretn�l. Az a fontos, hogy boldog legy�l – vetettem ellent.
• Ez ford�tva is igaz, sz�val ki vele, mire v�gysz? – k�rdezte meg �jra.

Mh… mire v�gyom? Ez egy igencsak cs�b�t� k�rd�s. B�rmi, amit szeretn�k. Igaz�b�l a legsz�vesebb az utols� napunkat �s �jjel�nket a gy�ny�r� barlangunkban t�lten�m, ahol olyan csod�latos perceink voltak. Ott �reztem magam a legjobban, de vajon a feles�gem melyik r�sz�t szerette legjobban a szigetnek?

• Sz�vesen t�lten�m el az utols� napunkat a barlangunkban. A pokr�cok �s a p�rn�k m�g mindig ott vannak. A h�zban pedig akad n�h�ny illatgyertya, hogy megteremts�k a hangulatot – mondtam a szem�be n�zve.
• Rem�ltem, hogy valami hasonl� aj�nlattal fogsz el��llani – b�jt hozz�m m�g szorosabban. – Azt hiszem, hogy nekem is a barlang lett a kedvenc helyem az itt t�lt�tt id� alatt. B�r er�s versenyben �ll ezzel a gy�ny�r� h�zzal.
• Ennek sz�vb�l �r�l�k – mosolyodtam el. – Akkor te csak pihenj egy kicsit, �n pedig el�k�sz�tem a barlangot, �s visszaj�v�k �rted – cs�koltam meg szenved�lyesen.

Percekig k�stolgattuk egym�s ajkait, eg�szen addig, am�g nem kezdt�nk el hangosan zih�lni. Amint elv�ltunk egym�st�l Esme szemeibe n�ztem, amik most szinte koromfeket�n izzottak a v�gyt�l. Im�dtam, amikor el�b�jtak feles�gem szenved�llyel telt pillant�sai. Ilyenkor olyan hihetetlen�l szexi volt. Csak egy hajsz�l v�lasztott el t�le, hogy r� ne vessem magam, �s ne is menj�nk sehov�, amikor hirtelen felpattant az �lemb�l.

• Adj nekem egy f�l �r�t, �s ut�na gyere ut�nam – b�gta a f�lembe, majd elt�nt a szob�nkban. N�h�ny perccel k�s�bb pedig m�r el is t�nt.

�n pedig megpr�b�ltam t�relmesen v�rni, de ez nem volt valami egyszer�, hiszen Esme sz�ps�g�nek, �s csod�latos tulajdons�gainak nem lehetett ellen�llni. V�g�l is kiv�rtam a f�l �r�t, amit kedvesem k�rt t�lem, de az utols� percek m�r szinte k�nz�snak min�s�ltek. Ahogy letelt az id�, m�r fel is pattantam, �s rohantam a barlang ir�ny�ba. Nem telt bele csup�n n�h�ny percbe, �s m�r ott is voltam. Azonnal felugrottam, �s m�g a l�legzetem is el�llt az el�m t�rul� l�tv�nyt�l. Feles�gem egy sz�l elk�peszt�en gy�ny�r� s�t�tlila feh�rnem� szettben �llt el�ttem. A l�bain pedig egy t�sark� cip� volt, ami t�k�letesen illet a rajta lev� csod�latos darabokhoz.

• Gy�ny�r� vagy, kedves – ny�gtem elf�l�an.

Egyszer�en nem tudtam semmi m�st kiny�gni. A l�tv�ny letagl�zott. Ig�z�  szemei, t�zv�r�s ajkai, t�k�letes, telt keblei, karcs� dereka, form�s h�ts�ja, �s m�g hosszasan sorolhatn�m. Egyszer�en olyan volt, mint egy f�ldre sz�llt angyal, aki az�rt l�tezik, hogy engem boldogg� tegyen. Lassan emberi temp�ban k�zelebb s�t�ltam hozz�, mik�zben magamban megjegyeztem minden egyes csod�latos von�s�t, majd, amikor el� �rtem azonnal szorosan a karjaimba z�rtam.

• K�sz�n�m – mondta les�t�tt szemekkel. Hihetetlen, hogy m�g most is k�pes sz�gyenl�sk�dni, pedig m�r azt hittem, hogy el�gszer meggy�ztem r�la, hogy erre semmi oka. Hiszen annyira t�k�letes.
• Csak az igazat mondom – motyogtam az ajkainak, majd szenved�lyesen megcs�koltam.

Egyszer�en nem tudtam elszakadni �des ajkait�l. Annyira puh�k �s l�gyak voltak. Gyeng�den kezdtem el puhatol�zni, �s amikor Esme ajkai r�snyire elny�ltak, azonnal elm�ly�tettem a cs�kunkat. Feles�gemnek sem volt ellen�re a finom el�j�t�k, mert karjait a nyakam k�r� fonta �s l�gyan cir�gatta a tark�mat, amit�l csak m�g jobban elvesz�tettem a kontrollt a cselekedeteim felett. Egy finom, de hat�rozott mozdulattal az �lembe kaptam szerelmemet, majd n�h�ny l�p�ssel a puha p�rn�k, �s pokr�cok el�tt termettem, �s gyeng�den lefektettem �t a nek�nk kialak�tott kis vackunkra, de k�zben egy pillanatra sem szak�tottam meg a cs�kunkat. Soha nem akartam elv�lni Esme ajkait�l, legal�bbis az elk�vetkezend� huszonn�gy �r�ban semmik�ppen sem.

A kezeim m�gnesk�nt vonzott�k selymes combjait, has�nak finom vonal�t, �s azt az apr� kis k�ld�k�t. Elhat�roz�som ellen�re megszak�tottam a cs�kunkat, de csak az�rt, hogy legyen alkalmam felt�rk�pezni szerelmem finom tapint�s� b�r�t is. Gyeng�d kis cs�kokkal hintettem be, kedvesem nyak�t, mire m�ly, j�les� s�haj hagyta el a sz�j�t. El�gedetten elmosolyodtam, ami�rt tov�bbra is ilyen nagy hat�ssal vagyok r�, majd ajkaimmal tov�bb indultam lefel�. L�gyan puszilgattam a kulcscsontj�t, majd a k�t keble k�z�tt haladtam a hasa fel�. Egy l�gy mozdulattal k�rbesim�tottam a k�ld�k�t, ezut�n pedig r�f�jtam a nedves vonalra, amit a nyelvemmel hagytam, mire kedvesem felkuncogott. Eddig m�g nem t�rt�nt ilyen. Nem is tudtam, hogy csikland�s. Tetszett a kuncog�sa, �gyhogy m�g egyszer megism�teltem a m�veletet, �s ez�ttal hangosabban kacagott fel, mire �n is felnevettem.

• Ne gonoszkodj, mert m�g a v�g�n bossz�t �llok – villantotta r�m fekete szemeit.
• Ez �g�ret, vagy fenyeget�s? – k�rdeztem �szinte �rdekl�d�ssel. Mire Esme egy hirtelen mozdulattal felr�ntott mag�hoz �s a h�tamra g�rd�tett. Ahogy a h�tamon fek�dtem egyik l�b�t �tvetette a cs�p�m�n, �s lovagl� �l�sben r�m helyezkedett.
• Szerinted �g�ret, vagy fenyeget�s volt? – mosolygott r�m kih�v�an. Majd megmozd�totta cs�p�j�t a f�rfiass�gomon, minek hat�s�ra j�les� morg�s hagyta el a sz�mat.
• Azt hiszem, hogy �g�ret – motyogtam v�gyt�l f�t�tt hangon.
• Helyes v�lasz – b�lintott r� Esme, majd lehajolt, hogy megcs�kolhasson.

Im�dtam, amikor feles�gemb�l el�b�jt a vadmacska, �gyhogy teljesen �tadtam neki az ir�ny�t�st. Feles�gem elm�ly�tette a cs�kunkat, �s gyakorlott mozdulatokkal kezdett el megszabad�tani a feleslegess� v�lt ruh�imt�l. �n pedig �vatosan kibontottam a melltart�ja h�tulj�t, majd k�nz� lass�s�ggal cs�sztattam le a v�llair�l a cs�ppnyi anyagot. Egyszer�en nem tudtam tov�bb uralkodni magamon, �s megint megd�ntve az elhat�roz�somat egy hat�rozott mozdulattal feles�gem magam al� gy�rtem �s szorosan hozz�simultam.

• Kis t�relmetlen – s�gta a f�lembe, �s a hangj�n hallottam, hogy mosolyog.
• Meg�rj�tesz – mormoltam a f�l�be, majd szenved�lyesen megcs�koltam. Szinte teljesen eszemet vesztettem, �s egy hat�rozott r�nt�ssal megszabad�tottam magunkat az utols� akad�lyokt�l, ami test�nk �tj�ban �llt.

Egy pillanattal sem voltam k�pes tov�bb v�rni, azonnal gyeng�den magam�v� tettem kedvesemet, mire mindketten j�les�en felny�gt�nk. A temp�nk egy�ltal�n nem volt gyors, vagy vad, de ann�l szenved�lyesebb. Lassan mozdultam, apr�kat, hogy min�l jobban elh�zhassam a pillanat var�zs�t, amit legnagyobb �r�m�mre kedvesem sem b�nt. Teljesen elvesztem szerelmem minden �rint�s�ben, �s hossz� percekkel, de az is lehet, hogy �r�kkal k�s�bb �letem legintenz�vebb beteljes�l�s�t �ltem �t, ahogy Esme is. F�radtan hanyatlottam kedvesemre, �s le is akartam g�rd�lni r�la, nehogy neh�z legyek neki, de karjait �s l�bait szorosan a derekamra kulcsolta �s nem engedett el.

• Maradj m�g �gy egy kicsit, k�rlek – suttogta a f�lembe, majd puszit nyomott az arcomra. Boldogan teljes�tettem feles�gem k�v�ns�g�t, �s nem t�volodtam el t�le. Ink�bb finoman sz�vogatni kezdtem a l�gy b�rt szerelmem nyak�n. 
• Szeretlek – n�ztem fel a szem�be n�h�ny perccel k�s�bb.
• �n is szeretlek – v�laszolta boldogan, majd mag�hoz vont �s megcs�kolt. – N�zz�k egy�tt a csillagokat? – k�rdezte boldogan.
• H�t persze, amint beesteledett – v�laszoltam l�gyan.
• M�r beesteledett, Carlisle – kuncogott fel szerelmem. – �gy l�tom, hogy remek�l el tudom terelni a figyelmedet az id� m�l�s�r�l – tette hozz� b�szk�n.
• Ez k�ts�gk�v�l �gy van – b�lintottam r�. Majd feles�gem mell� fek�dtem, �s szorosan magamhoz h�ztam.

Egy hat�rozott mozdulattal r�nk ter�tettem az egyik pokr�cot, �s �gy n�zt�k  �sszeb�jva a csillagokat a t�k�letesen felh�tlen �gbolton eg�sz �jszaka. T�l hamar virradt r�nk a hajnal. �let�nk egy szakasza, a reggel k�zeledt�vel lassan elm�lt, de egy �j �s tal�n m�g boldogabb j�v�t h�vatott k�sz�nteni. Ma hazamegy�nk. Haza. Milyen apr�cska sz�, �s m�gis mekkora jelent�s�ggel b�r. T�bb, mint k�t �vsz�zadig nem tudtam haza menni, mert nem volt kihez, nem volt mi�rt, most pedig otthonom �s csal�dom van. Im�dott feles�g, �s szeret� gyermek. �rdemes volt v�rni ezek�rt a pillanatok�rt. Gondolataimb�l Esme halk s�haja szak�tott ki.

• Baj van, szerelmem? – k�rdeztem agg�dva.
• Nem, csak tudod eszembe jutott, hogy a lassan menn�nk k�ne – mondta komolyan. – Az egyik szemem s�r, hogy magunk m�g�tt kell hagynunk a t�k�letess�get, amit k�t h�ten kereszt�l �lvezhett�nk ezen a helyen. A m�sik r�szem pedig nevet, hiszen egy napon bel�l magamhoz szor�thatom a fiunkat – n�zett fel r�m csillog� szemekkel. Esm�t az �g is any�nak teremtette.
• Hihetetlen vagy, kedvesem. Edwarddal mi vagyunk a vil�g legnagyobb m�zlist�i, hogy vel�nk vagy – cs�koltam meg l�gyan.
• �n ezt �ppen ford�tva gondolom. Eny�m a szerencse, ami�rt r�m tal�lt�l, �s v�mp�rr� tett�l – v�laszolta egy cs�k k�s�ret�ben.

M�g n�h�ny percig l�gyan cir�gattuk egym�s ajkait, majd ha nehezen is, de elszakadtunk egym�st�l.

Cs�kunk v�gezt�vel lassan fel�lltam �s �sszeszedtem a ruh�inkat, majd v�mp�r sebess�ggel fel�lt�zt�nk, �s a h�zunk fel� vett�k az ir�nyt. Nem telt bele csup�n egy percbe �s m�r be is �rt�nk a h�zba. A csomagjaink m�r �ssze voltak k�sz�tve, �gy csak be kellett pakolnunk a haj�ba. Miut�n a csomagjaink m�r a haj�ban voltak, m�g visszas�t�ltunk �s ill�k�ppen elb�cs�ztunk a h�zunkt�l, �s a szigett�l is. Hi�nyozni fog ez a hely, de v�gasztalt a gondolat, hogy nem utolj�ra j�rtunk itt. Hiszen ez a sziget a mi�nk, �gyhogy a maga �rintetlen val�j�ban fog r�nk v�rni b�rmikor, amikor csak kedv�nk szottyan idej�nni.

• Mehet�nk, szerelmem? – k�rdeztem meg l�gyan Esm�t�l.
• Igen, menj�nk – mosolygott r�m, de a szemei egy kis f�jdalomr�l �rulkodtak.
• Visszaj�v�nk m�g – mondtam b�ztat�an.
• Tudom, �s tal�n legk�zelebb m�r n�gyen j�het�nk ide – mondta bizakod�an. – Egyszer Edward is megtal�lja majd a p�rj�t – magyar�zta �rtetlen arcom l�tt�n.
• Ez eg�szen biztos – mondtam boldogan. Nekem is az volt m�r csak a v�gyam, hogy a fiunk is megtal�lja a szerelmet, �s ha rajtam m�lik, akkor meg is fogja. Hat�roztam el magam.

M�g egyszer boldogan a h�zunkra pillantottam, majd a karomat ny�jtottam kedvesemnek, aki azonnal boldogan elfogadta. Amint ki�rt�nk a st�gre, finoman az �lembe kaptam Esm�t, �s felseg�tettem a haj�ra, ami n�h�ny perccel k�s�bb m�r messze j�rt Esme Island csod�latos partjait�l.

Az �t hazafel�  sokkal r�vidben t�nt, mint idefele. Tal�n ez az�rt lehetett, mert amikor j�tt�nk majd sz�tvetett az izgalom a v�rakoz�s miatt, hogy mit fog sz�lni kedvesem az aj�nd�k�hoz. Alig egy nappal az indul�sunk ut�n, pedig meg�rkezt�nk. �ppen a v�r�b�l s�t�ltunk kifel�, amikor nagy meglepet�s �rt. Fiunk s�t�lt fel�nk, sz�lesen mosolyogva.

• Hi�nyoztatok – �lelt meg mindkett�nket.
• Te is nek�nk, �desem – v�laszolta Esme azonnal.
• Honnan tudtad, hogy most �rkez�nk? – k�rdeztem k�v�ncsian miut�n elv�ltunk.
• Egy kismad�r csiripelte – mosolygott Esm�re.
• Te titokban besz�lt�l Edwarddal? – n�ztem r� Esm�re tetettet felh�borod�ssal.
• Sajn�lom, de te sem gondoltad komolyan, hogy k�t h�tig ki fogom b�rni a fiam n�lk�l – r�ncolta �ssze az orr�t tetetett morcoss�ggal.
• Eszembe se jutott – cs�v�ltam meg a fejem mosolyogva. Majd �t�leltem Esm�t �s �gy s�t�ltam a jobb oldal�n kifel� a v�r�b�l, m�g Edward anyja bal oldal�n�l helyezkedett el. Esme pedig majd ki csattant a boldogs�gt�l k�z�tt�nk.