K�t �ve mentem el.  S most az�rt tartok egyenesen egy kanadai egyetem fel�, hogy visszak�ny�r�gjem magam. Belef�radtam m�r az eg�szbe.  Abba, hogy nincs mellettem, �n pedig nem �lek. Mert nem tudok. Nincs leveg�m. Nincs f�ld, ahol j�rni tudn�k. Nincs v�z, amit inni tudn�k. Nincs lelkem, hogy s�rni tudn�k. S m�r a bennem �l� t�z is kialudt. Nem �lek, mert nincs mellettem.

***************

     - K�rlek, k�ny�rg�m hallgass meg!-k�ts�gbeesetten rohantam ut�na, de � nem sz�lt egy sz�t sem. Csup�n csak s�rt. A k�nnyei patakokban folytak le csodasz�p arc�r�l.

     -Bella, k�rlek v�rj!-ez a mondat pedig m�r elgy�t�rten hagyta el a sz�mat. Meg�llt. Majd olyan lassan,-ahogyan csak tudott- szembefordult velem.

     -Mi�rt?-csak ez az egy sz�. De a folyos� ett�l az egy sz�t�l visszhangzott. S a sz�vemben �ress�g t�madt. Eddig sem volt benne semmi -�szint�n- de, ahogy kimondta, m�r a rem�ny -hogy valaha is legyen benne valami- is elveszett. Mert Bella m�r nem engem siratott. Hanem mag�t sajn�lta. Hogy r�mpazarolta �rt�kes perceit az �let�b�l.  -�s most visszaj�ttem, �s felt�ptem alig gy�gyult sebeit-.S igaza is volt. Teh�t lemondott r�lam.

    �ppen sz�l�sra nyitottam a sz�mat, mikor a sarkon egy fi� jelent meg. Magas volt �s er�s, s�t�tv�r�s haja k�cos, igaz�n j�k�p�. Szemeit Bella �s k�ztem v�ltogatta, azt�n meg�llapodott Bella k�nnyes arc�n. Amilyen gyorsan csak tudott a l�nyhoz ment, �s szorosan k�r�z�rta karjait.  �n pedig �jra meghaltam.

      -Menj el!-halk kis suttog�s volt, de �n �gy is hallottam, hogy fej�t a fi� mellkas�ba f�rta.

     Nem tagadhattam meg a k�v�ns�g�t.

********************

58 �vvel k�s�bb.

A s�rk�ve. T�kr�zi a benne fekv� sz�ps�get. Fekete m�rv�ny, s a belev�sett felirat:

Isabella Marie Swan Andrews

1987. szeptember 13.-2065. m�jus 2.

Szeret�  feles�g, anya.

Az angyalok a mennybe mennek,

S ez az angyal oda k�lt�z�tt.

Isten vele.

�s val�ban. Egy angyal volt.

      �n viszont maga vagyok az �rd�g. S�t, egy idi�ta �rd�g. Elszalasztottam a lehet�s�get, hogy velem legyen, mit�bb tal�n �r�kk� velem maradt volna. � viszont hozz�ment fi�hoz, akit az egyetemen ismert meg. Csal�dja lett. Megadt�k neki azt, amit �n nem tudtam, s felt�tel n�lk�l szerett�k.

    Az eg�sz �let�t v�gigk�vettem a tudta n�lk�l. S mikor megsz�letett a kisl�nya, felhagytam ezzel a tev�kenys�ggel. B�k�t akartam nekik. Victori�t m�g az egyetemre menetelem el�tt meg�ltem. Nem akartam, hogy baja essen Neki.

     Azt�n pedig megakakartam �lni magam. Megpr�b�ltam saj�t magamat el�getni, de Carlisle, Emmett �s Jasper megakad�lyoztak. Elr�ngattak a m�gly�mr�l �s bez�rtak 2 h�napig egy pinc�be.

      �s ma van a temet�se. Rengeteg ember gy�lt �ssze, mindenki fekete ruh�ban.... Val�sz�n�leg nagyon sokan szerethett�k, hab�r ki nem szerethette pont �t?!

       Hozt�k a kopors�t �s beleeresztett�k az el�re ki�sott hely�re. V�gig csak azt a fadobozt n�ztem,amiben �letem szerelme fek�dt  78 �vesen, holtan. Mikor az �reg alj�ra �rt, feln�ztem �s velem szemben Bell�t l�ttam.

        Vagyis nem teljesen � volt. Csokol�d�sz�n szemei v�r�sre s�rtak voltak, s meg is voltak dagadva,haja gesztenyebarna egy kis bord� �rnyalattal. Viszont ami ord�tott r�la, hogy nem Bella az az volt, amit az arc�n l�ttam.

         A m�rhetetlen f�jdalmat, k�ts�gbees�st, s m�g a gy�l�letet is. Meg akartam tudni mi�rt, de az � fej�ben sem tudtam olvasni. Hogy l�tezhet(ett) k�t ennyire hasonl� n�, akiknek a fej�ben nem tudok olvasni?

        A l�ny mellett egy m�sik n� �llt, akinek szint�n ki voltak s�rva a szemei, s neki is csokol�d�barn�k voltak. A haja ink�bb s�t�tv�r�s volt, mint barna. Felismertem. Bella l�nya volt. A k�t n� pedig egym�s kez�t fogva siratt�k Bellst. Egyik�knek az �desanyja volt, m�sikuknak a nagymam�ja, akiket rettenetesen megviselt az elveszt�se.

        Ha �n vele maradok, tal�n �k nem l�tezn�nek. Tal�n nem is lett volna igaz�n boldog. Soha nem lehetett volna gyermeke.  Nem lett volna csal�d, a csal�d.

         �lete utols� napj�n, m�g l�ttam �t. L�ttam a szem�ben az �letet ragyogni. Mert m�g �lni akart. Utolj�ra odamentem m�g hozz�. S hatalmas szemei –melyet m�r r�ncok kereteztek- ha lehet, m�g nagyobbra ny�ltak. V�gigsim�tottam arc�n, amit kicsit megviselt az id�, de m�g most is felfedezni v�ltem benne azt a l�nyt, akit megismertem. Azt a l�ny, akit mag�baroskadva elhagytam 60 �ve. Megfogta a kezemet, amely az arc�n pihent, �s mik�zben levette r�la, ezt mondta:

       -Sajn�lom.-szem�ben pedig k�nnyek csillogtak. Alig tudtam elengedni.

       -Ugyan mit?-k�rdeztem mosolyogva.-Az �n hib�m. �N sajn�lom. �g veled Bella.

        Mikor elmentem, l�ttam a szomor�s�got az arc�n. Mint mikor el�sz�r hagytam el. S ut�nam a f�rje j�tt, aki n�h�ny �ve elhunyt. S azt�n ism�t �n.

        Megk�rdeztem n�h�ny embert, hogy mit tudnak hal�la ok�r�l, �s mindenki azt v�laszolta, hogy sz�vroham v�gzett vele.

        A sz�ve. Mindig is hevesebben vert mikor megl�tott, ami �r�mmel t�lt�tt el. Mikor a k�rh�zban megcs�koltam, -�s a sz�ve r�  volt k�tve a g�pre- a g�p hangos s�pol�sba kezdett jelezve, hogy az meg�llt.

       Istenem. Mi �rtelme az �letnek ha elveszed? Mi�rt t�rj�k magunkat ha egyszer mindenki ugyanott v�gzi? A f�ldben. Nem �rtem, mi�rt k�nzol minket ezzel a szenved�ssel, gy�l�lettel, harccal, hal�llal �s azzal az �tkozott szerelemmel, s mi�rt veszed el? A szerelemt�l nem csak szeretsz valakit. Ut�lhatsz �s gy�l�lhetsz is. Mindenkit a pokolra k�v�nhatsz. Az att�l m�g ott van. Megesk�dn�l, hogy soha nem hagyod el, �s ha nem tudod betartani a szavad? Ha valami m�gis elv�laszt? Betegs�g, hal�l, vagy maga a vil�g, mit tehetsz? Azt, hogy hagyod magad sodr�dni az �rral? Nagy hiba. Ha az ellenkez�j�t teszed? M�g nagyobb. Mi�rt nem lehet minden egyszer�? Mi�rt nem lehetsz azzal, akit szeretsz? Nem �rtem...

 
        A temet�s hamar eltelt, vagy �n nem figyeltem, m�r nem emlk�szem. Csup�n csak annyira, hogy az �g is feket�be borult, tal�n minden csak �t gy�szolta. A s�rja el�tt �lltam. Azt�n pedig elfogyott az �sszes er�m �s t�rdre zuhantam. Zokogtam. �gy �reztem, nem l�tez� k�nnyeim patakk�nt folynak le az arcomon, a f�ld�n pedig tengert alkotn�nak. De nem �gy volt. Erre k�ptelen voltam.

        Pedig ak�r �ce�nt is s�rtam volna ha visszap�rgethettem volna az id�t. Nem tudtam.

        -Te ki vagy?-k�rdezte egy s�r�s hang a h�tam m�g�l. Megdermedtem. Eddig senkit nem �rdekelt a jelenl�tem.-L�ttalak a temet�sen is. Ismerted....?-nem tudta folytatni. A k�nnyei csak z�d�ltak a szemeib�l. �n pedig megfordultam �s szembetal�ltam magam Bella unok�j�val. Nem tudtam parancsolni magamnak. Egyszer�en csak odamentem hozz� �s �t�leltem. Az illata olyan volt, mint neki. Mindene olyan volt, mint neki. Csak a haj�ban volt egy lehelletnyi elt�r�s. Emberi szemnek �szrevehetetlen. Az unok�ja. Bella is valaki unok�ja volt. Erre nem is gondoltam. Kiszak�tottam emberi �let�b�l �s rokonaira nem is gondoltam. Felmen�i k�z�tt h�nyan lehettek m�g ilyenek?

       A l�ny a karomban csendesen s�rt. M�r nem zavarta a k�zels�gem. �sszeszedtem minden er�m �s megsz�laltam, v�laszolni akartam a befejezetlen k�rd�sre.

         -Igen.

         -De honnan?-tette fel a k�rd�st, amit m�r szinte magam sem tudtam.

         -M�r.... nagyon r�gr�l. Mennem kell. Sajn�lom, �s......r�szv�tem.

         -V�rj!-r�pillantottam. Nem l�tez� sz�vem ism�t szil�nkraira hullt, ahogy figyeltem. Ugyanazzal a kifejez�ssel az arc�n, amellyel kedvesem n�zett r�m utols� napj�n.

         -M�r nem tudok.-�s azzal m�r meg is fordultam, �s elindultam, hogy v�get vessek ennek az �tkozott �letnek. Mind�r�kk�.