Az �jszaka s�t�tje ellepett mindent. Jasper-el n�m�n s�t�ltunk az erd�  reccsen� avar�n. A k�r alak� hold f�nye, m�g a f�k k�z� is beragyogott, annak ellen�re, hogy k�r�l�tte mindent vas-tagon �s monotonon b�skomor felh�k bor�tottak. A sz�l finoman t�ncolt kusza tincseimmel. Jasper n�h�ny m�terrel el�ttem j�rt. Egyetlen sz�zadm�sodpercnyi id� alatt fordult fel�m, megtorpanva.

- �llj! – sziszegte, majd szikla kem�ny, kezeivel meg�ll�tott. N�h�ny perc m�lva meg�rtettem tetteinek mi�rtj�t. A f�lledt forksi leveg�, most egy k�zeled� farkas szag�nak b�z�vel t�lt�tte meg t�d�m. Minek vettem leveg�t? H�lye ber�gz�d�sek!

Egy hatalmas v�rfarkas futott fel�nk. Sz�rke sz�r�n m�r b�gyadt holdf�ny csillogott. Hatalmas fej�vel Jasper fel� biccentett, amit � egy f�loldalas mosollyal viszonzott.

Izmaim pattan�sig fesz�ltek, de �rr� lettem hirtelen j�tt reflexemen. Nem v�rt nyugalom vett rajtam er�t.

- K�szi –  suttogtam Jasper fel� hangtalanul, de biztos voltam benne �rti minden szavam. Oh Jasper. Dr�ga, �des, gondos Jasper. Rem�lem a h�l�t is k�pes vagy meg�rezni.

A farkas elfutott az egyik hatalmas fa ir�ny�ba.

Megrezzent n�h�ny lev�l, valami halkan motozott a s�t�tsz�rke �g takar�ja alatt, de Jasper nem mozdult. Olyan volt, ak�r egy renesz�nsz szobor, pomp�s, h�feh�r, rend�thetetlen �s gy�ny�r�.

Egy perc se telt el �s egy fiatal f�rfi k�zeledett fel�nk. L�tszott rajta, hogy Jacobhoz tartozik, majdnem ugyanolyan magas volt, mint �, haja r�vidre ny�rva az �gnek �ll, tekintete is ugyan-azt az �rz�st kelti bennem. Szinte mag�hoz l�ncolt egyetlen pillant�ssal.

- Embry vagy Seth? - k�rdeztem Jaspert miut�n, felid�ztem Jacob szavait.

- Az els�  – felelte, majd tekintet�t elvette r�lam �s a fi� fel� fordult.

- A t�bbiek m�r �ton vannak hazafel� - jelentette - A nevem Embry - ny�jtotta �ri�si kezeit fel�m.

Csak egy koszos farmert viselt. Hatalmas mellkasa dagadt az izmokt�l, forr� lehelete f�jdalmasan sz�rta az orromat amint el�g k�zel �rt hozz�m.

- Dawn - fogtam meg fel�m ny�jtott kez�t. K�zfejem elt�nt tenyer�ben, a b�re szinte �getett az �rint�st�l.

- Sz�val te lenn�l az-az �j arc – mondta mosolyogva.

V�laszul szem�rmesen elmosolyodtam.

- T�nyleg siker�lt legy�zn�d a nagydarabot? - k�rdezte hitetlenkedve mik�zben t�r�keny

alakomat vizsg�lta.

Komolyan mondom a f�rfiakat, csak a harc, meg az er�fitogtat�s �rdekli, semmi m�s!

- Sim�n - kacsintottam r�.

- Szuper –  ejtette ki, mik�zben a sz� v�g�t er�teljesen megnyomta.

Hangja olyan elismer�st mutatott, amilyet egy Nobel-d�j el�r�s�vel sem kaphattam volna. Valami�rt r�gt�n szimpatikus lett. Olyan sr�cnak t�nt, akib�l remek, lazul�s bar�t v�lhat. K�nnyed lehet vele az �let.

Soha nem szerettem volna m�g ilyen elb�v�l�en mosolyogni �s soha nem ment m�g ennyire k�nnyed�n, term�szetesen. �reztem, ahogy a hatalmas sz�v gyorsabban kezd el verni, egyre szapor�bb �temben j�tszva dallam�t. L�ttam, ahogy a halott t�j el�ter�ben Embry szeme el-veszti f�kusz�t.

Lehet, hogy egy kicsit most t�ll�ttem a c�lon? Zavaromban ism�t lehajtottam fejem �s a csukl�mon l�v� kark�t�t kezdtem bizerg�lni. �jra feln�ztem a sr�cra. R�g halott sz�vem majdnem megdobbant, amikor elpirult.

Nyugodj sz�v, nyugodj!

K�v�ntam, hogy a farkasok is kedveljenek. Ha bar�tok lesz�nk, tal�n a bel�m nevelt reflexeket is levethetem. Mert le akarom vetni. Ha ezt valaki mondta volna nekem tegnap! Micsoda �r�lt vil�g, minden a feje tetej�re �ll.

�gy sz�vtam magamba a farkas k�p�t, ezt az emberi farkask�pet, mint utols� l�legzet�t a hal�lra�t�lt.

Jasper arc�t komoran ford�totta fel�m. Mit tettem? M�r megint mit k�vettem el? Megint ez az arc! Csak el ne felejtsem figyelmeztetni, hogy nem vagyok gyerek, �s ne n�zzen r�m mindig �gy, mert megijedek. Erre ism�t elnevettem magam. Ez el�g furcs�n fog kij�nni. De nem baj, jobb lesz ez �gy, mintha folyton r�m kellene sz�lnia vagy cs�ny�n n�znie r�m, ha valami rosszat teszek.

- Ne j�tssz vele! - suttogta mereven.

Nem �rtettem mire gondol. Hiszen csak meg akartam kedveltetni magam. V�gre bar�tokat szerezhetek, mi a hib�m? Ezt is meg kell k�rdeznem. Most egy kicsit azt k�v�ntam, hogy azonnal elmenjen Embry, hogy min�l el�bb megtudhassam, most mit v�tettem.

- Nem �rtelek – v�laszoltam, majdnem olyan hangtalanul, mint az el�bb �.

Sz�r�s tekintete szinte sz�vemig hatolt. Vajon mi�rt haragszik?

Embry, mint aki valamif�le �lomb�l �bred, megr�zta mag�t. Olyan volt ak�r egy kiskutya. L�ttam s�t�t haj�n megcsillanni n�h�ny �ttetsz�  es�cseppet. Halkan kopogni kezdett fels�test�n a friss�t� z�por. V�gre esik. A v�z �de �s friss�t� illata, elnyomta az el�gg� kellemetlen farkas szagot. �gy m�r egy kicsit jobb volt.

Egybemos�dott a vil�g, a sz�nek egybefolytak, a mozdulatlan t�j �letre kelt, a leveg� felfriss�lt.

Embry mellkas�r�l egym�s ut�n t�ncoltak le az apr� gy�ngycseppek, hogy koszos nadr�gja sz�l�n �r�kre elt�njenek.

- M�g meg fogsz f�zni – mondta a fi� fel� fordulva, csilingel�  �s zavarodott hangon.

K�ny�r�gve n�ztem a mellettem n�m�n �ll�, �rthetetlen v�mp�rt.

B�r �n lenn�k a gondolatolvas� vagy Jasper. B�r tudn� mennyire nem �rtem. Mi a fen�t tettem?

- �hm –  kezdett bele - jobb, ha �n most megyek" motyogta Embry kiss�  morcosan, sz�gyenl�sen fogva m�g korg� has�t.

- Farkas�hes – gondoltam magamban. A neveletlen k�ly�k kuncogott bennem. B�rcsak hallan� Jasper, legal�bb elmosolyodna. M�r azzal is megel�gszem, ha ad egy jelet, hogy tudat�ban van a l�tez�semnek. De Jasper csak �llt, n�m�n, mozdulatlanul. Szemeiben szinte s�t�tt harag, ahogy n�ha-n�ha r�m pillantott.

Oh, Jasper! Vegy�l m�r �szre! Hadd tudjam meg mi a bajod!?

- Rem�lem, hamarosan tal�lkozunk! - duruzsoltam mosolyogva, b�jos hangon.

Mekkora karriert futhattam volna be sz�n�szn�k�nt! Menj m�r Embry! Menj m�r! Tudnom kell mire gondolt Jasper. Fut�s!

- Ebben biztos lehetsz. Jacob folyton itt van, �gy, m�g ha akarn�k, se lehetn�k  �r�kre t�vol – mondta.

B�cs�z�ul m�g integetett. Ez is k�nnyebben ment, mint v�rtam. Szoknom kell a gondolatot, hogy a v�rfarkasok a bar�taim. Ez az �rz�s egyszer�en idegen.

Ha a valaki �gy n� fel, hogy eg�sz �let�ben valakik ellen „idom�tott�k”, h�t �gy el�g neh�z megbar�tkozni a gondolattal, hogy most azok a valakik, pozit�v �rzelmeket adnak neki.

Mikor Embry m�r el�g messze j�rt, �s Jasperrel lassan k�zeledt�nk a h�z fel�, nem b�rtam tov�bb.

- Jasper? K�rdezhetek valamit? – fordultam fel� zavarodottan.

- Gyakorlatilag ez m�r egy k�rd�s, de igen, persze – felelte, majd kezeit lassan, emberi m�don �sszekulcsolta mellkas�n. Po�nkodik. Most akkor nem haragszik? Ha valaki �rti a f�rfiakat, az legyen sz�ves sz�lni, mert nekem van ezzel egy kis probl�m�m. Megint felnevettem gondolatban.