M�g mindig az ablak el�tt �lltam, csod�ltam, ahogy a f�k leveli �rz�ki t�ncot lejtenek a l�gy szell�vel. Lassan fordultam vissza az ablakt�l, miut�n a farkasok elt�ntek a szemem el�l. Valami furcsa izgalom lett �rr� az eg�sz testemen, amit nem tudtam szab�lyozni. Valami furcsa villan�s a sz�vemig hatolt.

Hangos kopogtat�s hallottam. Izgatott lettem, de nem �gy, mint mikor f�lek az els�  tal�lkoz�st�l. Nem ez teljesen m�s volt.

Renesmee boldogan v�rta a karomban, a szob�ba l�p�ket. El�sz�r Jacob l�pett be, majd m�g�tte a vil�g legkedvesebb szemeinek tulajdonos�val.

Letettem Nessie-t, aki kecsesen Jacobhoz t�ncolt. A m�sik f�rfi r�m se n�zett, nem �gy t�nt, hogy tud a l�tez�semr�l.

�reztem, ahogy az �vegkalitka, amiben eddig �ltem most megreped, �s szil�nkokra t�rik. Ott �lltam meztelen�l, kiv�dhetetlen�l eltel�tve egy idegen, soha nem tapasztalt �rz�ssel, amely egyszerre akart darabokra szaggatni, v�ltoztatta meg az eg�sz vil�gom �s tett teljes eg�ssz�.

Csillog�  fekete haja, ak�r Jacob�, az �gnek meredt. S�t�t b�re kiemelte csodasz�p s�t�tbarna szemeit. Eg�sz l�ny�b�l �radt valami megmagyar�zhatatlan �rz�s, amely nem eresztett. Minden bolyg� k�r�l�tte forgott, minden napsug�r csak �t akarta el�rni, minden f�sz�l �rte n�tt.

Ha a vil�gnak egyszer v�ge szakad vele, akarok lenni, amikor az utols� hajnal hasad, vele akarok lenni, amikor lesz�ll az utols� alkonyat �s nem b�nok majd semmit. Teljesen elfeledkeztem magamr�l. Gondolataim ezerfel� utat j�rtak v�gig, �s mindbe � szerepelt.

Mi ez az �rz�s?

Jacob a mellkas�ra emelte Renesme�t majd a bar�tj�hoz fordult.

R�la besz�ltem - fej�vel hanyagul fel�m intett, mik�zben tekintete m�g mindig a kis Renesme�n f�gg�tt.

Az idegen v�gre r�m n�zett.

Egy �r�kk�val�s�gnak t�n� m�sodpercig r�m meredt. Eg�szen k�zel l�pett �s meg�rintette a kezem.

- A nevem Seth Clearwater - remeg� hangja k�l�n�sen csengett.

- Dawn Daniells - apr� suttog�som izgalommal volt teli.

Hogyan lehets�ges, hogy valaki ennyire emberi, de mindek�zben ennyire csod�latos legyen?

- Dawn Cullen – t�ncolt le Jasperrel az oldal�n Alice, a lassan zs�foltt� v�l� nappaliban.

- Cullen? – k�rdeztem meglepetten.

- Mivel v�r�s hajad van, mint Edwardnak – mondta nevetve.

- Dawn Cullen - �zlelgettem a nevem - Sz�pen elhagytad a csal�dnevem – feleltem mosolyogva – De nem �rdekes, hisz, �gysem vel�k n�ttem fel – mondtam szomor�s�ggal a hangomban, majd zavaromban lehajtottam a fejem.

Mindenki meglepve n�zett r�m, kiv�ve Seth-et �s Renesme�t, akik valami k�l�n�s szeretettel figyelt�k mozdulataim. Kelletlen�l magyar�zni kezdtem.

- Sz�val, nem az igazi sz�leim neveltek fel, hanem m�s – megr�ztam fejemet, ezzel pr�b�lva elhessegetni gondolataimat – De musz�j �pp most a csal�di �gyeimr�l besz�lni – k�rdeztem zaklatottan.

- Nem, term�szetesen nem – v�laszolta Alice, majd mosolyogva megpr�b�lt belekezdeni egy �jabb mondatba, azonban Edward f�lbeszak�totta.

- Dawn! Csak m�g egy k�rd�s – n�zett r�m, majd s�hajtott egyet.

- Igen? B�r nem hiszem, hogy ezt �pp most kellene elkezden�nk – mondtam Edward fel� fordulva.

- Ha nem a sz�leid neveltek fel, hanem az, akire gondolok – itt r�m n�zett. Teh�t tud mindent. Mi�rt nem tudom visszafogni a gondolataimat? – akkor �k emberek voltak? – fejezete bek�rd�s�t.

- H�t  – kezdtem bele, s k�zben egy hatalmasat s�hajtottam –  az anyuk�m volt csak az – mondtam ism�t ki pr�selve t�d�mb�l egy hatalmas adag leveg�t.

- �s ap�d v�mp�r – fejezte be mondatomat Edward, majd meglepve �s �rtetlen�l n�zett r�m. Gondolataimat ism�t nem tudtam f�ken tartani. �reztem a k�vetkez� k�rd�st, amivel bomb�zni fognak.

- Csak, hogy biztos legyek benne...bocs�ss, meg ha t�vedn�k, de az any�d Quileute indi�n volt? – mondta ki k�vetkez� k�rd�s�t.

- Mit sz�m�t ez? - morogtam.

Mi k�ze hozz�! Az any�m Quileute volt, �s?

 - De ti �pp az el�bb... �s mindketten, Jasper �rezte – mondta ki Edward hangosan gondolatait.

- Mindketten? – lep�d�tt meg Seth.

�n m�g mindig nem �rtettem mir�l is van sz� val�j�ban. Nem �rtem, hogy mi k�ze volt any�mnak Sethez.

- Micsoda? – k�rdeztem �rtetlen�l.

- �desany�d nem volt v�letlen farkas vagy alakv�lt�? – k�rdezte ism�t egy hang.

- Nem! Csak a v�rvonalat �r�k�ltem – mondtam – vagyis, hogy ez sem biztos �s nem is tudok sok mindent, hisz m�g azel�tt elvettek a sz�leimt�l, miel�tt felfogtam volna mi is vagyok val�j�ban, milyen egy sz�nalmas, l�lek n�lk�li teremtm�ny – habogtam.

Iszonyatos gy�l�let l�ngolt fel bennem. Ez nem �rdekes! Mintha valami k�s�rleti nyuszi lenn�k! Nem! Nem az�rt sz�lettem erre a vil�gra �s k�peztek ki, mert valakinek kipattant ez a fej�b�l.

Edward felkapta a fej�t �s aranysz�n� szemeinek k�ny�rg� tekintete az eny�mbe f�r�dott.

Morg�s szakadt fel torkomb�l. A kezem remegett az indulatt�l.

F�lrel�ktem az utamba �ll� zavarodott Emmettet, felt�ptem az ajt�t  �s csak futottam �s futottam hossz�, k�nz� �r�kon �t.

Bocs�ss meg Seth, de �n soha sem lehetek a t�k�letes p�r sz�modra.

- Bocs�ss meg – �sszeestem kavarg� �rzelmeim vihar�t�l, majd, mint a z�por �gy indultak meg k�nnyeim.

L�m s�rni is tudok. B�r sose j�ttem volna r�. Bocs�ss meg Seth.

Ki tudja mennyi sz�vszaggat� perc ut�n egy j�ghideg k�z, �rintette meg a v�llamat.

- Dawn, sajn�lom, hogy megb�ntottalak. Azt hittem tiszt�ban vagy a dolgokkal - Edward hangja k�ny�rg� volt �s �n nem tudtam tov�bb haragudni r�, csak magamra.

- �gy viselkedtem, mint egy neveletlen csitri. Bocs�ss meg - r�pillantottam k�nnyeim f�tyl�n �t. M�g�tte egy homoksz�n� farkas sz�k�lve szuszogott.

- Bocs�ss meg! - futottam Sethez �s �leltem meg csapzott, homoksz�n�  bund�j�t.

Alig hallottam Edward hangj�t a h�tam m�g�l.

- Nem neheztel r�d, mindenki nehezen veszi ezt, Quilt lesz�m�tva – besz�lte

- Nem tudom ki az a Quil, de �n nem vagyok farkas - suttogtam Seth sz�r�be �s magamhoz szor�tottam remeg� test�t. M�r amennyire tudtam.

 - �n f�lig v�mp�r vagyok, teh�t semmi jelent�s�ge annak, amit az el�bb besz�lt�l – feleltem, mik�zben megr�ntottam a v�llam – Azt tudom, hogy mi vagyok, de m�r mondtam, hogy nem akarok m�g r�la besz�lni, vagyis ink�bb m�g nem tudok – mondtam, majd zavaromban k�zelebb simultam Sethez.

- Tudom, tudom. Sajn�lom – besz�lte Edward, b�nb�n� szemekkel.

- Rendben, csak k�v�ncsi volt�l – k�nyveltem el magamban, amit nagyval�sz�n�s�ggel � is hallott.

- Sz�val – mondtam egy pillanatnyi leveg�v�tel ut�n – ak�r vissza is mehetn�nk. M�r kider�lt, hogy s�rni is tudok, ha nagyon akarok – elnevettem magam – �s kider�lt az is, hogy mir�l nem akarok m�g nektek besz�lni – ism�t egy s�haj hagyta el sz�tny�l� ajkaimat.

- Ok�, menj�nk – egyezett bele Edward, majd b�lintott egyet Seth-nek �s n�h�ny m�ter h�tr�nyt hagyott nek�nk.

Megpusziltam farkasom puha bund�j�t, majd egym�sra pillantva indultunk Edward ut�n.