Finoman visszahajtogattam a levelet az eredeti form�j�ra, majd egy hatalmas leveg� adagot kipr�selve a t�d�mb�l – suttogva – sz�l�tottam Alice-t. Rem�ltem, hogy meghallja, hisz most sz�ks�gem volt r�. N�h�ny pillanat m�lva jelent csak meg a szob�mban.

- Mi t�rt�nt? – a hangja – agg�d�sa ellen�re is – �gy csengett, mintha �nekelne.

- Tal�lkozni akar velem! – feleltem, majd ism�t s�hajtottam. Teljesen tan�cstalan vagyok. Hogyan is �llhatn�k a szeme el�? Ez annyira abszurd. Tiszt�ra, mint valami filmben vagy egy b�na szerelmes reg�nyben.

- �s ezzel mi a probl�ma? – lep�d�tt meg reakci�mon. Felkaptam a levelet �s a kez�be nyomtam. Sz�thajtogatta, majd olvasni kezdett. A lev�l tartalma mind�ssze egyetlen sorb�l �llt.

„V�rlak alkonyatkor a parton! Szeretlek”

Alice egy rosszall�  pillant�ssal vetette �jra r�m szemeit.

- Dawn! Te elolvastad ezt? – k�rdezte szemreh�ny�an.

- Igen, de…  - kezdtem bele.

- Nincs de! M�rt nem hiszed el, hogy szeret? Mi�rt k�telkedsz benne? –  besz�lt, majd emberi lass�s�ggal mell�m �lt az �gyra.

- Nem tudom – suttogtam. Ism�t elsz�gyelltem magam. �n �s a h�lye gondolataim. Mindig mindent f�lre�rtek.

Les�t�ttem szemeimet �s megint a kark�t�mmel kezdtem matatni. Alice egyik kez�t az eny�mre helyezte, majd halkan folytatta mondanival�j�t.

- N�zd, nem hinn�m, hogy b�rmif�le baj sz�rmazhat abb�l, ha elm�sz �s tal�lkozol vele. S�t biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog – felelte, egy apr� mosolyt engedve az arc�ra.

- L�ttad, hogy mi fog t�rt�nni? – k�rdeztem.

- Nem �rtem mir�l besz�lsz! – v�laszolta, majd ez�ttal v�mp�r gyorsas�ggal kelt fel mell�lem. Meg�llt az ajt�ban �s v�g�l fel�m fordult.

- Menj el! Nem lesz semmi baj – felelte egyet r�m kacsintva, majd kisietett a szob�b�l.

- Rendben! Elmegyek, �s besz�lek vele – jelentettem ki – ink�bb saj�t magam meggy�z�s�re – hangosan. Gondolataimba mer�lve s�t�ltam az ablakhoz. M�r bes�t�tedett. N�h�ny perc leforg�sa alatt agyamon ezerf�le gondolat cik�zott v�gig. Ma este bocs�natot k�rek t�le �s elmondom neki, hogy sokat jelent nekem. De ha szak�tani fog velem? Az nem lehet, hisz az �zenetben azt �rta, hogy szeret. De ha csak nem akarta, hogy a t�bbiek megtudj�k? Nem! Nem! Ezt abba kell hagynom! Biztos, hogy szeret. K�l�nben nem is �rta volna meg a levelet. V�rlak alkonyatkor a parton. Teh�t v�r, ami azt jelenti, hogy szeretne velem tal�lkozni, m�g-hozz� alkonyatkor, ami m�r elm�lt. Te j� �g! Hogy lehetek ilyen idi�ta? Elk�stem! A francba!

Vill�mgyorsan rohantam le a nappali fel�. R�n�ztem a t�bbiekre, akik d�bbenten figyelt�k cselekedeteimet. Alice egy gyors pillant�st vetett Jake-re, majd szinte egyszerre mosolyodtak el.

- Elmentem! Majd j�v�k! – besz�ltem �s elindultam.

- Dawn! –  sz�lt ut�nam Jacob - Sok szerencs�t!

- K�sz�n�m! – ki�ltottam vissza fut�lag.

V�mp�rk�nt rohantam v�gig az erd�n kereszt�l. P�r m�sodperc alatt jutottam el a hat�rhoz, amin t�preng�s n�lk�l loholtam �t. M�r nincs messze a part. Mi lesz, ha m�r nincs ott? Minden energi�mat beleadtam a mozg�sba. Szinte kezdtem f�radni. M�r �reztem a tenger viz�nek s�s illat�t, hallottam, ahogy a hull�mok belecsap�dnak a kem�ny szikla fal�ba. Ki�rtem a homokba. J�l l�ttam a s�t�tben, de Seth nem volt itt. K�r�ln�ztem, de hi�ba. Tudtam! T�l lass� voltam. Tess�k Dawn! Siker�lt elvesztened a saj�t ostobas�god miatt. Mint eddig mindenkit.

Felm�sztam az egyik szikla tetej�re. Fejemet felh�zott t�rdeimre hajtottam. K�nnyek n�lk�l b�gtem. �tadtam magam gondolataimnak. Eml�kek hada ostromolta fejem minden egyes porcik�j�t, s k�zben figyeltem a s�t�t �gbolton felt�n�en fesz�l� hold v�szn�t. A sz�l f�jt, a k�zelben l�v� erd� f�i hangos susog�ssal jelezt�k az �rul� leveg� �raml�s�nak mozzanatait.

Figyelmem a fel�m k�zeled� szem�lyre terel�d�tt. Nem fordultam meg, de hallottam a homok �s a b�r tal�lkoz�s�nak sisterg�s�t, ahogy a l�bra nehezed� s�ly alatt bes�pped a f�venyes talaj. N�h�ny m�terre volt t�lem. �reztem �des illat�t.

- Azt hittem m�r el sem j�ssz – felelte, majd m�g egy l�p�st tett fel�m.

- Azt hittem m�r elment�l – v�laszoltam cinikusan, persze saj�t magamra haragudva.

Lassan fordultam meg. Csak egy r�vidnadr�got viselt. A sz�l j�tszott r�vid haj�nak tincseivel, ide-oda ringatva azokat. Elmosolyodott, mikor tekintet�nk egybefon�dott. M�ly leveg�t vett.

- N�zd! –  kezdett bele – Nem akartalak megb�ntani! – besz�lte, majd mell�m telepedett a szikl�ra.

- Te nem is tett�l semmit! – mondtam – Ezt a helyzetet �n �rtettem f�lre. Azt hittem, hogy Leah a bar�tn�d – mondtam, �s mint m�r oly sokszor, sz�gyenemben a kark�t�mmel kezdtem babr�lni.

- Mi? –  �rtetlenkedett, elfojtva egy nevet�st.

- Azt hittem, hogy velem csalod Leah-t.

- De h�t nem tudtad, hogy a n�v�rem? – m�g mindig k�szk�d�tt a vihog�s ellen.

- Nem! –  feleltem.

- Tudod, mikor azt mondtam, hogy Leah fontos nekem, nem �gy gondoltam! – r�n�ztem viszszafojtott r�h�g�s�t�l deform�l�dott arc�ra, majd szinte egyszerre kezdt�nk hangos nyer�t�s-be.

- Sajn�lom! – kacagtam tov�bb. Az eddigi napok gondolatai egyetlen pillanat alatt t�ntek el a fejemb�l. Az eddig k�nosnak t�n� helyzet most r�hejesen vette ki mag�t.

- Nincs semmi baj! – v�laszolta, majd egy hirtelen mozdulattal r�ntott mag�ra. Finoman, de m�gis akaratosan cs�kolt meg. Egyik kez�t tark�mra helyezte – ezzel akad�lyozva meg, hogy elh�z�djak – m�sik karj�t, pedig derekamra kulcsolta. Ujjai finom sim�t�sokkal k�nyeztett�k egyre melegebb b�r�m. Forr�nak �reztem a testem. �gtem a t�zben.

- N�zz r�m! – utas�tott. Beh�dolva tekintettem r�.

- Megint z�ldek a szemeid – jegyezte meg.

- T�nyleg? – n�ztem r� k�rd�n. �reztem, ahogy az arcom sz�ne v�r�ss� v�lik.

- Igen! –  felelte komoly arccal.

- Ez fura, eddig m�g sosem fordult el� hasonl� – v�laszoltam elkomorodva.

- Mi? –  k�rdezte.

- H�t, hogy mag�t�l… m�rmint, hogy a testem �gy vonjon el a k�rnyezet�t�l h�t, hogy ne �n ir�ny�tsam a k�pess�gem – hadartam. Fel� hajoltam, �reztem lehelet�t az ajkaimon. Sz�mat az �v�ire tapasztottam. Lassan �s �rz�kien j�tszott nyelveimmel. Kezei l�gyan sim�tottak v�gig a h�tamon. Sz�vem hangos d�r�mb�l�sbe kezdett. Testem minden porcik�ja l�zt�l par�zslott. �reztem emberi tulajdons�gaim visszat�r�s�t.

K�r�l�tt�nk m�r minden fekete volt. Csak a tenger morajl�s�t �s az erd�  apr�bb visszhangjait lehetett hallani.

- K�s�  van! – h�z�dtam el.

- Menned kell? – k�rdezte meglep�dve.

- H�t…  - feleltem tan�cstalanul.

- Tudod mit, elk�s�rlek haza!

Elmosolyodtam, majd egy r�vid puszi ut�n – amit persze a sz�j�ra adtam – leugrottam az eddig �l�k�nek haszn�lt szikla tetej�r�l. N�h�ny l�p�st tettem az erd� ir�ny�ba.

- V�rj meg! – ki�ltotta ut�nam.

Egyetlen pillanat m�lva m�r ujjait az eny�im k�z� kulcsolta.

- Azt hittem, hogy �n b�ntottalak meg valamivel – mondta.

- Nem mertem veled besz�lni – vallottam be v�r�sl� arccal. �jra felnevetett, majd egy �rzelmes cs�kot k�ld�tt ajkaimra.

Az elk�vetkez�  negyed �r�ban lassan s�t�ltunk a Cullen h�z fel�. Az erd�n kereszt�l  – persze a hosszabb �ton – haladtunk, amit val�j�ban � v�lasztott ki. Ez az�rt aranyos volt. Mikor el�rkezt�nk a v�g�llom�snak sz�m�t� �p�lethez, m�g egyszer megcs�kolt. Tenyerei satuk�nt szor�tott�k arcom k�t oldal�t. �rz�kien �s v�ggyal teli telhetetlens�ggel k�nyeztette ajkaim.

- K�sz�n�m a sz�p est�t! – feleltem.

- Nincs mit – v�laszolta.

- J�  �jt Dawn! – besz�lte l�gy, kisfi�s hangon.

- Neked is Seth! – mondtam. Figyeltem, ahogy az erd� fel� halad. M�g egyszer h�trapillantott. Nem b�rtam ki. – Seth! – ki�ltottam ut�na.

- Igen? –  moh�n fordult vissza.

- Nincs kedved ma �jjel itt maradni?