Edward szemsz�ge

Egy h�ttel Renesmee sz�let�snapja ut�n a Forks-i gimiben minden ember az �j di�kon j�rtatta az agy�t.

Sz�val � lenne az. N�ztem egy fi� szemein kereszt�l aki �pp vele t�rsalgott. ”De gy�ny�r�.” gondolta mag�ban. „Meg kell szereznem.” Tipikus tin�dzser szindr�ma, egybegy�jtve n�mi bek�pzelts�ggel.

T�k�letesen olyan volt, mint Alice l�tom�s�ban. Ugyanolyan v�r�ses haja, mint nekem �s nagy z�ld szemei vannak. Amennyire eml�kszem �desany�mnak voltak m�g ilyen szemei.

Nem �rtem vajon mit akarhat t�l�nk.

Violet Scarlet volt a neve, mint azt napk�zben kider�tettem.

Az �r�kon gyorsan t�l voltunk, majd j�tt az eb�dsz�net. Mindenki pr�b�lt nyugodtnak l�tszani az asztalunkn�l �lve, kisebb-nagyobb sikerrel.

�s akkor bel�pett az eb�dl� ajtaj�n. Elment vett mag�nak egy alm�t, egy szendvicset �s egy �veg vizet, majd k�rben�zett keresve valamit.

Az asztaln�l mindenki fesz�lten figyelte �t amint keresg�l a szem�vel, s v�g�l hozz�nk �rt a tekintete. Ekkor elmosolyodott �s megindult fel�nk. „Te ez t�nyleg idej�n” gondolta Emmett.

-Na mit mondtam - vigyorgott Alice.

Ek�zben a l�ny ide�rt.

-Sziasztok – mosolygott m�g sz�lesebben, majd �pp �gy v�gigm�rt minket, ahogy Alice l�tom�s�ban. Egy valami nem stimmelt. A szeme meg�llt rajtam. – Olyan boldog vagyok, hogy v�gre megtal�ltalak titeket. – mondta, majd k�rdez�s n�lk�l le�lt az asztalhoz.

„Hogy mer�szeli?” gondolta Rose. – Mit k�pzelsz, hogy csak �gy le�lsz ide? – adott hangot gondolatainak.

-Ne haragudjatok. Egy kicsit elszoktam az illemt�l. Had mutatkozzam be: Violet Scarlet vagyok. Le�lhetn�k mell�tek? – k�rdezte kedvesen mosolyogva.

-Nem. – mondta Rose m�g mindig fagyosan – K�l�nben is honnan ismersz minket, mi�rt kerest�l, �s mit akarsz? – z�d�tott r� k�rd�seket n�v�rem.

-Szivesen v�laszoln�k, de nem szeretek �llva besz�lgetni. – mondta sz�gyentelen�l vigyorogva n�v�remre, mire mindenki kuncogni kezdett. Valami azt s�gja cs�pni fogom ezt a l�nyt.

-Akkor k�rlek �lj le. –  mondta szerelmem kedvesen.

„Tudod m�r a v�laszait?” k�rdezte gondolatban Rose sz�r�san. Csak most t�nt fel, hogy nem hallom a l�ny gondolatait.

Megr�ztam a fejem, majd ism�t pr�b�lkoztam k�pess�gemmel… eredm�nytelen�l.

-Mi a gond? – k�rdezte kedvesem furcs�llva meglepett arckifejez�sem.

-Na mi az, csak nem zavar, hogy nem l�tsz a fejembe �… - itt elakadt a j�kedve. Vajon mi akar lenni az az �…? – iz�… Edward.

-Ami azt illeti, de igen t�nyleg ez zavar, de honnan tudsz a k�pess�gemr�l? – k�rdeztem ism�t meglepve.

-Nem volt neh�z kital�lni azok ut�n, hogy… �hm… mindegy. – j�tt ism�t zavarba.

-Hogy? – k�rdeztem k�v�ncsian.

-Nem fontos, majd d�lut�n  �gyis elmondom.

-Nem �gy volt, hogy v�laszolsz? – f�rmedt r� n�v�rem. – �s k�l�nben is, hogy �rted, hogy d�lut�n?

-�t fog j�nni. –  felelte Alice Violet helyett.

-Ki h�vja? – k�rdezte m�g mindig dacosan Rose.

-�tj�ssz? – k�rdezte Alice n�mi k�r�rvend�ssel a hangj�ban, mire Em hangosan felnevetett. A jutalma ez�rt egy hatalmas tasli volt.

-Mi? �s mi lesz, ha… - nem folytatta Rosalie, de mindenki sejtette, hogy mire gondol.

-Rosalie Hale, ha mind�ssze annyi bajod van velem, hogy ember vagyok, akkor nem kell agg�dnod, mert nagyot t�vedsz. Ezt majd kifejtem k�s�bb, ez�rt kellene, hogy �tmenjek.– mondta imm�r Violet is idegesen.

Rose ekkor megfagyott d�bbenet�ben. Majd les�t�tte szem�t �s v�g�l siker�lt kipr�selnie a sz�j�n egy „rendben” sz�csk�t, amir�l azt hittem olyan halk, hogy a l�ny meg se hallotta, de azt�n hangosan is v�laszolt, tudtomra hozva ezzel, hogy valami t�nyleg nincs rendben vele.

-K�sz�n�m. Most megyek �r�ra. Alice, akkor majd elviszel?

-Persze.

Azzal fel�llt az asztalt�l  �s elviharzott a terem ir�ny�ba. 

Carlisle szemsz�ge

Hazafele igyekeztem a munk�b�l, mik�zben v�gig az j�rt a fejemben, hogy gyermekeim mit tudtak meg arr�l a bizonyos �j di�kr�l.

Violet Scarlet…hmm…Violet. Milyen ismer�s n�v. Ebben a pillanatban �rt a felvil�gosod�s. Violet,…  mint Violet Seatel.

Mit is mondott Alice? V�r�s haj, z�ld szem, te j� �g ez t�nyleg �.

Vagyis Edward v�rszerinti n�v�re. Te j� �g. Ekkor m�r k�zel�tettem a h�z fel�.

De vajon, hogy ker�lt ide? Mindegy a l�nyeg, hogy ne gondolj r�. Magamban az orosz himnuszt sz�nokolva indultam be a h�zba. �reztem egy �j illatot a h�zb�l. Val�sz�n�leg Violet van itt. Ha meg akar �lni a tetteim�rt teljes m�rt�kben meg�rtem.

De hogy ker�l ide? �s hogy lehet, hogy m�g mindig hallom, ahogy dobog a sz�ve.

„Violet Seatel” ism�tl�d�tt meg �jra a neve a fejemben, mire meghallottam fiam �rtetlen k�rd�s�t.

-Mi?

Bel�ptem az ajt�n. Mindenki a nappaliban volt -kiv�ve Nessiet aki Jacobbal volt a vid�mparkban- �s s�ri csendben v�rtak valamire. Vagy ink�bb valakire.

-Na v�gre, hogy itt vagy, ez a n� azt mondja nem hajland� besz�lni am�g nem vagy itt. – mutatott Rose v�dl�n Violetre, aki lehajtott fejjel gondolkodott valamin.

-A val�di nevem Violet Seatel. – mondta, mintha ezzel mindent megmagyar�zna. – Boszork�ny vagyok. – �gy m�r vil�gos volt, hogy mi�rt van m�g  �letben. – �s 122 �ves, ha ez mond valamit.

-�s ezzel minden meg van magyar�zva? – csattant fel Rose.

-Rose, b�nj kicsit kedvesebben a vend�g�nkkel. – mondta Esme szidalmaz�an, b�r r�la is s�t�tt a zavarodotts�g.

-El�ruln� valaki v�gre, hogy mi folyik itt? - k�rdezte Bella.

-Tudj�tok… - kezdett bele Edward – am�g ember voltam Edward Seatel volt a nevem.

Ekkor m�g az el�z�n�l is nagyobb cs�nd telepedett a szob�ra…