(Emmett szemsz�ge) 

„… �s mikor Royce-�k otthagytak Carlisle tal�lt r�m, �s v�ltoztatott �t. R� p�r �vre, r�d tal�ltam �s bel�d szerettem.”

Fel se b�rtam fogni, hogy mi t�rt�nik? Mit hallok? Ez m�r nekem sok. Senki nem b�nthatja az �n Rosie-mat! SENKI!! D�h�mben felugrottam �s sz�tt�rtem a hidat, a foly�n. (A hidat nem szoktuk haszn�lni, de m�gis k�r volt ezt tenni.) Rose is persze felugrott �s pr�b�lt lenyugtatni, t�bb, kevesebb sikerrel.

• Emmett sz�vem nyugodj meg. A m�lt nem sz�m�t. – mondta Rose, egy nyugtalan pillant�s mellett.
• De h�t nem tudom felfogni, hogy b�nthattak t�ged?! – l�ttam szerelmem szomor� arc�n, hogy egy nagyon rossz eml�ket bolygattam fel.

Rose k�nnyek n�lk�li zokog�sba kezdett. Odamentem hozz� �s meg�leltem. Azok miatt a sz�rnyetegek miatt boldogtalan az �n Rosie-m! Ha nem lenn�nek, halottam �n magam �ln�m meg �ket! M�g, hogy szerette! H�t biztos, hogy nem az�rt akarta feles�g�l venni! M�r �pp kezdtem volna mondani mindezt Rose-nak, de � el�bb megsz�lalt:

• Tudom, hogy mire gondolsz, nem kell hozz�, hogy Edward legyek. Most azt gondolod, hogy meg�ln�d �ket �rtem. De ennek m�r v�ge. Tudom, hogy f�ltesz, de ez m�r a m�lt! Megb�nh�dtek a b�neik�rt! Meghaltak, meg�ltem �ket! De ne is besz�lj�nk err�l, el akarom felejteni �ket.
• De sz�vem miattuk vagy boldogtalan, miattuk nem lehet gyermeked. �s ne tagadd le, mert tudom, hogy egy gyermekr�l �lmodozol. – mondtam szomor�an.
• Tudom, hogy tudod. Mert �rzem rajtad, hogy magadat hib�ztatod, hogy nem tudod megadni nekem. De itt vagy nekem TE �s SZERETLEK, nem cser�ln�m el senkivel ezt az �rz�st.
• �n is SZERETLEK.

�s egy szenved�lyes szeret teljes cs�kban forrtunk �ssze.