Violet szemsz�ge

-Ink�bb ez az elk�peszt�! Engem m�g sokminden �rdekelt volna te dinka! – hallottam meg Rose hangj�t, majd egy puffan�st. Val�sz�n�leg ler�zta Emmettet. A k�vetkez� pillanatban Rosalie ism�t vel�nk volt a nappaliban. Meghallottam, hogy emett elindult emberi temp�ban lefel�.

Itt az �n id�m.

-Rose. Elfogytak a ruh�im, amiket magammal hoztam. Elj�nn�l velem v�s�rolni? – k�rdeztem, �s ny�jtottam a kezemet, hogy fogja meg. Rose, b�r k�telkedve de megfogta felaj�nlott kezemet.

„Mi lenne ha meghecceln�nk Emmettet? – k�ldtem a gondolatot. Rose b�lintott, ez�rt folytattam a k�ld�st. – Ha j�l tudom megvannak m�g a r�gi ruh�itok? – �jabb b�lint�s. – Mi lenne, ha �gy b�k�lhetne meg veled csak, ha a r�gi ruh�iban elj�n vel�nk v�s�rolni, a pl�z�ba? – �jabb b�lint�s.”

Ekkor elengedtem Rose kez�t. Mire Edward, �s Alice is kuncogott egy sort, persze, hiszen �k m�r tudt�k mi lesz.

-Akkor j�nn�l velem? –  k�rdeztem n�v�remt�l, mintha misem t�rt�nt volna.

-Igen. – eggyezett bele Rose.

-Mir�l maradtam le? –  k�rdezte Em k�v�ncsian.

-Violettel v�s�rolni megy�nk, mert elfogytak a ruh�i. – mondta v�letlen�l sem f�rj�re pillantva, hogy j�tssza a s�rt�d�ttet, vagy tal�n az is volt.

-Mehetek veletek? – k�rdezte a kiszemelt. Gondolom �ltal�ban ezzel enyh�tett.

-Ha most csak enyh�teni akarsz, ezt egyf�lek�ppen teheted. – mondta n�v�rem v�gre r�n�zve, majd visszafordult hozz�m, egy cinkos kacsint�sra.

-�s mi volna ez a dolog? – k�rdezte Em �vatosan, val�sz�n�leg meg�rezhette, hogy valami k�sz�l ellene.

-Alice! – mondta Rose.

-M�ris. – t�nt el Alice egy pillanatra, majd a ruh�val a kez�ben t�rt vissza. Em ijedt k�pet v�gott, mire Alice felnevetett, �s is csak alig b�rtam visszafogni magamat.

-Mire k�sz�lt�k, a koromb�li ruh�immal? – erre csak gonosz mosolyokat kapott v�laszul.

-Sz�val, akkor vel�nk j�ssz v�s�rolni, igaz? – k�rdeztem izgatottan.

-Igen. – mondta. L�tszott rajta, hogy m�g nem esett le neki.

�sszeh�zott szemekkel n�zett meg minket egyenk�nt, majd a ruh�t is megm�regette szem�vel. �s itt j�tt amire v�rtunk. A megvil�gosod�s�nak pillanata.

Az arca hirtelen meglepetts�get mutatott, najd r�gt�n ezut�n �sszer�ncolta a homlok�t, �s l�tsz�dott, hogy tiltakozni k�sz�l.

-Neeeeeeeeeem. Nem, nem, nem, nem, nem. – ny�jtotta meg, majd ism�telte meg mag�t Em, hogy nyomat�kos�tsa a dolgot. – Ha azt k�pzelitek, hogy felveszem ezeket, �s ut�na elmegyek veletek ebben v�s�rolni, akkor nagyon t�vedtek. – majd megl�tjuk. Gondoltam magamban gonoszul.

-Te tudod. – r�ntotta meg v�ll�t Rose. – Akkor gyere Vie, m�g sok dolgunk lesz. – �s elindultunk az ajt� fele. – Sziasztok! – k�sz�nt n�v�rem.

-Sziasztok! – k�sz�ntem el �n is.

Emberi temp�ban ment�nk kifele, gondolkod�si id�t hagyva Emmettnek.

Edward r�h�g�s�re mindenki felkapta a fej�t, de szinte azonnal el is hallgatott. – Ott a pont. – mondta ki tudja Emmett melyik gondolat�ra.

Tov�bbindultunk.

-V�rjatok! – hallottuk meg Em belet�r�d�tt hangj�t. Ezek szerint gy�zt�nk. Na ez is egy vicces este lesz. – Alice, add azt a ruh�t. Veletek megyek.

Rosalie pillanatok alatt Emmett karjaiba rep�lt, majd szenved�lyesen cs�kol�zni kezdtek. Egy id� ut�n mindenkire k�h�g�roham t�rt, persze „v�letlen�l”.

Ekkor Emmett elv�lt Rose-t�l, elvette Alice-t�l a ruh�it, majd felment �t�lt�zni.

P�r m�sodperc m�lva kelletlen�l vonszolta mag�t lefele a l�pcs�n, majd mindh�rman be�lt�nk Rosalie Bmw-j�be, ami megjegyzem szuper kocsi, �s mosolyogva figyelt�k, ahogy Emmett f�st�l�g mag�ban.

Rose nagyon gyorsan hajtott, de m�g �gy is f�l �r�ba ker�lt el�rni Seatlet.

M�r alig v�rtam az emberek reakci�j�t erre az 50s �vek beli ruh�zatra.

Leparkoltunk a pl�za m�lygar�zs�ban, majd Emmett miatt, m�g az emberi temp�hoz k�pest is lassabban elindultunk f�lfele, hogy v�gre nagyot sz�lhasson a kis cs�ny�nk.

Legel�sz�r be�lltunk a fagyishoz sorba, hogy Emmett ruh�ja el�g felt�n� lehessen.

Meg is �rkezett a v�rva-v�rt reakci�.

P�r percig, csak cs�ndes kuncog�sok, �s s�gdol�z�sok hallatszottak Emmet ruh�j�nak t�m�j�ban. (Ha tudn�k, hogy a suttog�s nem seg�ti elrejteni, a besz�det a mitikus l�nyek el�l.) Ezen a gondolaton j�t mulattam.

�s ekkor m�g viccesebb dolog t�rt�nt.

Egy �reg n�ni odament Em-hez �s id�zem:

„-� ha tudn�, hogy mennyire hasonl�t a f�rjemre ebben a ruh�ban, amikor m�g fiatalok voltunk.”

Na ekkor m�r nem b�rtam meg�llni nevet�s n�lk�l, ahogy Rose �s sok ember k�r�l�tt�nk szint�n nem b�rta.

Biztos vagyok benne, ha Em ember lenne, m�r �gy n�zne ki mint egy f�tt r�k zavar�ban. Nagyon vicces l�tv�nyt mutatott, ahogy f�l�t fark�t beh�zva v�rta, hogy v�gre megszabaduljon innen.

Kiv�rtam a sort, vettem egy csokol�d�sfagyit, ugyanis hihetetlen�l �dessz�j� vagyok. Majd a boltok fel� vett�k volna az ir�nyt, ha Alice fel nem bukkan el�tt�nk.

-Te hogyhogy itt? –  k�rdeztem meglepve.

-Nem hagyhattam ki. L�tnom kellett. �s amikor a n�ni odament hozz�… - nevetett fel az eml�ket felid�zve. – Nade arra gondoltam, hogy ink�bb gyertek �s menj�nk szab�szhoz, hogy k�l�nlegesek legyenek az �j ruh�id. Itt Seatleben van egy nagyon j� szab�sz p�r utc�nyira innen.

-�m legyen. – mondtam, elv�gre p�nzem van, �s n�hanapj�n k�ltekezni nem is lehet olyan sz�rny� dolog.

Elindultunk a s�t�t utc�kon kereszt�l a szab�sz fel�, hozz�teszem Emmett legnagyobb �r�m�re, ugyanis �gy nincs olyan sok ember, �s ha m�gis lenne, nem l�tn�k  �t rendesen a s�t�tben. M�r egy ideje s�t�ltunk, amikor Alice hirtelen megtorpant, l�tom�sa lehetett.

Rose mell�l�pett. –  Mit l�tsz?

Alice remegett. –  Volturit. De nem l�tom az ok�t, �s nem l�tom a c�lpontjukat. –  ez volt az �n v�gszavam. Engem keresnek. El kell t�nn�m. K�rd�s az, hogy hogyan.

Ekkor j�tt az �n ment��vem. �tn�ztem az utca t�loldal�ra, �s mit ad isten, kit tuszkol n�gy r�szeg pasas egy sik�tor fel�?

-Sr�cok?

-Igen? – k�rdezt�k k�v�ncsian.

-Az ott nem… ? –  mutattam az �ll�t�lagos ment��vem fel�, mire mindenki kikerekedett szemekkel n�zett a mutatott ir�nyba.