Cynthia szemsz�ge

50 �vvel ezel�tt 

„Kedves Alice

Sajn�lom, hogy az elm�lt hetekben nem �rtam. Nagyon szeretlek, �s ezt ne felejtsd el. Rem�lem �l b�nnak veled ott a s�rga h�zban. K�pzeld, eml�kszel, hogy azt �rtad az egyik lev�lben �gy 1-2 �ve, hogy egy k�bor kuty�t befogadunk? �gy lett ahogy �rtad, hogy meg�lmodtad. Nagyon aranyos. Mary-nek neveztem el ut�nad. Teljesen fekete, b�r biztos tudod, hiszen l�ttad. Nem tudom anyu�k mi�rt k�ldtek el a l�tom�said miatt. Hiszen te nem vagy boszork�ny. �n tudom. �s �r�lt sem vagy. Ha az lenn�l, akkor nem lenn�l olyan amilyen vagy. Ez furcs�n j�tt, de ez �gy van. Rem�lem, hogy hamar hazaengednek.

Puszillak: h�god, Cynthia.” 

Lenyaltam a bor�t�k sz�l�t, majd odaadtam �desany�mnak, aki �ppen post�ra indult.

-Ez a v�gleges v�ltozat? Adhatom postakocsira? – k�rdezte �desany�m.

-Igen �gy lesz j�.  – v�laszoltam. Nem igaz�n foglalkoztam a helyes�r�ssal, vagy k�lalakkal, a l�nyeg, hogy Alice tudja, hogy szeretem.

-Mary biztos nagyon boldog lesz. – mondta any�m. Rajtam k�v�l mindenki Mary-nek sz�l�totta. De azt mondta, hogy mivel �n k�l�nleges vagyok, ez�rt h�vhatom Alicenek.

-Rem�lem. – mondtam, �s magamban im�dkoztam, hogy a n�v�remnek legyenek boldogs�ggal teli mindennapjai.

-Akkor indulok. J�  legy�l �s ne nyiss senkinek ajt�t.

-M�r 16 �ves vagyok anya! – mondtam. Nem szerettem, ha m�g mindig kisgyerekk�nt kezel.

�m ekkor megsz�lalt a cseng�.

Any�m nyitott ajt�t, de ami ut�na k�vetkezett, arr�l fogalmam sincs, hogy mit jelentett.

Az ajt�ban egy gy�ny�r�  – pedig nem szoktam ilyen mondani f�rfira – hossz�  sz�ke haj� ember �llt, akinek h�feh�r b�re volt, �s fekete szeme.

A f�rfi r�vetette mag�t any�mra, a f�ldre ker�ltek. A f�rfi sz�ja any�m nyak�hoz k�zel�tett. Mi t�rt�nik itt?

Any�m f�jdalmasan felsik�tott, amikor a f�rfi sz�ja el�rte a nyak�t, �s �n meg�reztem valami f�mes, s�s szagot, �s any�m nyak�ra n�zve meg�rtettem mit �rzek: v�r.

N�h�ny perc ut�n a f�rfi fel�llt any�m mell�l.

Egy lass� mozdulattal let�r�lte sz�j�t, ami m�g v�res volt.

Ekkor beugrott: v�mp�r.

Az nem lehet.

V�mp�rok nem l�teznek.

De sajnos ez a t�ny most megd�lni l�tszik.

-Most te j�ssz kicsil�ny…  - mosolygott ny�jasan, mik�zben v�r�s szemei megcsillantak. V�r�sek? B�r ha v�mp�rok l�teznek, ezen m�r meg sem lep�d�m.

A f�lelemt�l f�ldbe gy�keredzett a l�bam.

B�r felt�telezem, hogy a fut�ssal sem mentem volna sokra.

-Na mi az, annyira f�lsz, hogy meg se tudsz nyikkani? – k�rdezte g�nyol�dva.

-Mi�rt s�rsz? Anyuci hal�la b�nt? – szavai k�sk�nt f�r�dtak a sz�vembe. Anya.

Let�r�ltem �szre nem vett k�nnyeimet egy mozdulattal, �s v�rtam, hogy mikor �l m�r meg.

-Veled nem leszek olyan kegyes, mint anyuk�ddal, mert a te v�red illata hasonl�t legjobban a n�v�red�re, �s nincs itt az a v�nember, aki t�ged meg tud v�deni.

-Alice? – k�rdeztem halkan, de �gy is elcsuklott a hangom.

-Nem Mary-nek h�vt�k? Nos mindegy. De igen r�la van sz�. Az a kis senki megl�gott el�lem, �s v�mp�r lett bel�le, miel�tt meg�zlelhettem volna a v�r�t.

Sz�val Alice j�l van. Fels�hajtottam.

-De ne nyugodj meg. Csak az�rt tettem kit�r�t, hogy a te v�red t�lts�n fel energi�val, hogy azt�n meg tudjam �lni a kis mitugr�szt.

Ism�t r�m�let fogott el.

Az �n v�rem seg�ts�g�vel akarja meg�lni?

Fejvesztve kezdtem el rohanni, ahogy csak er�mb�l tellett.

Nekicsap�dtam valami kem�nynek, de ahhelyett, hogy visszapattantam volna r�la, szorosan �sszez�rt k�r�l�ttem, �s �gy megszor�tott, hogy sikoltanom kellett a f�jdalomt�l.

Meg�rtettem. Nincs menekv�s. A hal�l karjaiban vagyok.

-Ne l�gy m�r ilyen cuncim�kus. – Az meg mi? – M�g a v�g�n kicsordul a v�red, �s el�bb v�gzed be. �s akkor hamarabb indulok a n�v�red ut�n.

�rtem. Teh�t ha elviselem a k�nt, akkor Alice-nek van es�lye megmenek�lni.

-Vagy tudod mit? –  k�rdezte m�r rekedten. – Annyira �des vagy, hogy kegyelmezek neked, �s gyorsan v�gzek veled. M�r viszket a kezem r�, hogy elkapjam a kis frusk�t.

-Alice. – ny�gtem f�jdalmasan, majd meg�reztem, ahogy a fogai felsz�ntj�k a nyakamon a b�rt, majd m�r csak arra eml�keztem, hogy �gek. M�g hallottam valami ricsajt, azt�n a f�jdalom elnyelt.

Az eg�sz testem �gett.

�s m�gis, a kezemet fogta valaki, �s mintha olyasmit suttogott volna, hogy semmi gond, v�ge lesz.

Rem�lem, hogy amit mond, igaz lehet.

Filozof�lni akartam, hogy mivel �rdemeltem ezt ki, de a f�jdalmon k�v�l nagyon kev�s dologra tudtam koncentr�lni.

Nem tudom mi�ta �gek, de a hang folyton azt mondja, hogy m�r nincs sok.

B�rcsak �gy lenne, ahogy mondja.

Egy j� ideje m�r  �ghettem, amikor meg�reztem, hogy az �g�s az ujjaimb�l elt�nik. Lassan, de fokozatosan h�z�dott vissza a t�z.

M�r �pp fell�legeztem volna, hogy nemsok�ra v�ge, amikor a t�z a sz�vemet c�lozta meg, �s a sz�vem reag�l�sa az egyre szapor�bb �tem volt.

Egyre hal�losabb sikolyok t�rtek fel bel�lem, pedig eddig sem voltam valami cs�ndes.

M�r azt hittem, hogy itt a v�g, sz�vroham, vagy tudom is �n mi, amikor a sz�vem egy utols�t dobbant, majd n�ma cs�nd…

A k�z szor�t�sa er�s�d�tt, ahogy a k�zfejemet szorongatta.

Vajon ki az?

Meg akartam tudni, �gy kinyitottam a szememet.

Az �les f�ny el�sz�r zavart, majd hirtelen minden kitisztult.

Nem csak hogy kitisztult, de sokkal apr�l�kosabban, r�szletesebben l�ttam mindent. Mintha mikroszk�ppal p�szt�ztam volna v�gig a szob�n.

Az �n szob�m. Ismertem fel.

Mi t�rt�nt?

Ekkor megrohamoztak az eml�kek.

Akkor halottnak k�ne lennem nem?

A k�z szor�t�sa ism�t er�s�d�tt, majd meghallottam egy gy�ny�r� hangot.

-J�l… j�l vagy? – k�rdezte egy f�l�nk, gy�ny�r� f�rfihang.

Oldalra ford�tottam a fejemet, de amint megl�ttam az arc�t, amit barna haj vett k�r�l elfogott a v�gy.

Nem �rtettem magam.

R�vetettem magam a fiatalemberre, aki el�sz�r ijedten n�zett fel r�m, majd ki tudja mi�rt, de elmosolyodott, �s k�zelebb h�zva fejemet mag�hoz megcs�kolt. Az els� cs�komat egy vadidegent�l kapom? Sz�pen �llunk mondhatom.

De a gondolataimmal ellent�tben egyre hevesebben kezdtem cs�kolni.

A f�rfi f�l�m g�rd�lt, �s lass�tva a temp�n szenved�lyesen kezdett cs�kolni.

Nekem ez a helyzet valami�rt nem tetszett. Nem �n ir�ny�tottam. Korl�toztak.

F�l�g�rd�ltem, majd sz�tt�ptem az ing�t.

Meglep�dtem az er�m�n, de a v�gy ezt az �rz�st is fel�lm�lta.

-Szabad? – k�rdeztem „illedelmes” kisl�ny m�dj�ra, b�r a v�lasz �gyse sokat seg�tett volna rajta, a v�gyamat �gy vagy �gy, de ki fogom el�g�teni.

�risten, mit csin�lok �n? Egy vadidegen f�rfit akarok meger�szakolni?

A v�lasza �szhez is t�r�thetett volna, de nem �gy lett.

Ink�bb csak felt�zelt.

-Neked b�rmit. Szeretlek. – mondta a fi�, majd elvesztettem az eszem, �s csak a v�gyamra tudtam gondolni, �s hogy ez kiel�g�lj�n…