(Edward szemsz�ge) 

Nem tellett sok id�be, hogy el�rjem Eur�p�t, �s k�v�ncsian vetettem magam az �shaza l�tv�nyoss�gaiba. El�sz�r Angli�t, Sk�ci�t �s  �rorsz�got vettem szem�gyre. Im�dtam mindegyik helyet. B�r volt n�h�ny hely, ahol kifejezetten nem kedveltek engem. A babon�sabb kis v�rosokban, mint p�ld�ul az �ll�t�lagos sz�rny lakhely��l szolg�l� Loch Ness k�rny�k�n mindenkin l�tszott, hogy �k igenis tudj�k, de legal�bbis hiszik, hogy v�mp�r vagyok. Sk�ci�ban valami el�tkozott f�rfinak gondoltak, akit az �si szellemek b�ntettek meg h�tlens�g��rt. J�kat mosolyogtam ezeken az elm�leteken. Hiszen igaz�b�l senki sem tudta r�m bizony�tani, hogy b�rmi k�z�m is lenne b�rmilyen emberfeletti l�nyhez. Franciaorsz�gban hosszan elid�ztem, igen vend�gszeret� n�pek, ha az ember, illetve v�mp�r besz�li a nyelv�ket. A boh�m �let fellegv�ra volt. Egyszer�en leny�g�z�tt a sok m�v�sz l�lek, akik komolyan vett�k a fest�szetet, k�lt�szetet, zen�t, szexualit�st, szerelmet. Tele voltak szenved�llyel �s t�zzel. Minden �jjel vad orgi�k, t�ncosn�k, �s rengeteg alkohol volt a b�rok reperto�rj�ban. Elk�peszt� hely volt. B�r �n nem �lveztem ki a haland�k sz�rakoz�si szok�sait, az�rt k�v�ncsian k�mleltem, �s figyeltem a l�trej�v� kalandokat, �s szerelmeket. Magyarorsz�gon a helyi szok�sok fogtak meg igaz�n. A csal�di otthon melege, �s a kellemes l�gk�r teljesen mag�val ragadott. A falvakban el�re k�sz�ntek egym�snak az emberek, �s mindenki nagyon k�zvetlen volt. Mosolyogva figyeltem a k�zr�l-k�zre j�r� unok�kat, any�kat �s le�nyokat, ahogy a kertben gyoml�lgatva, majd a konyh�ban eb�det f�zve v�rt�k haza f�rjeiket. Ha m�g ember lenn�k, akkor sz�vesen letelepedn�k a k�rny�ken a kedvesemmel. A gy�ny�r� k�zm�ves munk�k, h�mz�sek, porcel�nok, egyszer�en nem lehetett betelni vel�k. Tal�ltam n�h�ny elk�peszt�en sz�p horgolt, �s h�mzett ter�t�t, �s nem b�rtam meg�llni, hogy ne vegyek n�h�nyat Esm�nek aj�nd�kba. Eg�szen biztos, hogy majd egyszer m�g tal�lkozni fogunk, valahol, addig pedig majd elteszem neki.  Megj�rtam Erd�lyt is, ahol igencsak nagy volt a fajt�nkban h�v�k sz�ma, viszont a falvakban �l�k pr�b�lkoz�sain elk�peszt�en j�l sz�rakoztam. Egyszer egy n�ni m�g szentelt v�zzel is le�nt�tt, ami term�szetesen nem �getett meg engem, ez�rt a keresztj�t is meglengette el�ttem, majd hozz�m v�gott egy fokhagym�t. Szeg�nyk�m nagyon f�lt t�lem, de �n csak mosolyogni tudtam a heves pr�b�lkoz�sain. Annyira aranyos volt, ahogy hal�lt megvet� b�tors�ggal akarta megmenteni t�lem a falut. Spanyolorsz�g is gy�ny�r� volt, b�r az ottani t�j sz�ps�geit csak �jszaka volt lehet�s�gem l�tni, de ett�l f�ggetlen�l nagyon �lveztem a l�tv�nyt. Lesz�m�tva a bikaviadalt, amit �rtelmetlennek �s durv�nak tartottam. Mi�rt kock�ztatn� valaki a haland� �let�t, amikor annyi minden �ll m�g el�tte. Ha m�g egyszer ember lehetn�k, �gy vigy�zn�k az �letemre, mint a vil�g legdr�g�bb kincs�re. Olaszorsz�gba is bemer�szkedtem, de a biztons�g kedv��rt Volterra k�rny�k�t messze elker�ltem, mert nem szerettem volna, ha Aro vagy valamelyik m�sik Volturi szemet vetne r�m. Carlisle mes�lte, hogy minden v�gyuk minden k�l�nleges v�mp�rt a csal�djuk tagj�nak tudni, �n pedig megfeleln�k az elv�r�saiknak. M�rpedig �n nem fogok f�ggni senkit�l. Miut�n kiakn�ztam az Eur�pa adta lehet�s�geket, �gy hat�roztam, hogy ideje megn�znem �zsi�t is, �s be kellett vallanom magamnak, hogy az ottani kult�ra teljesen elvar�zsolt. A harcm�v�szet�k, a medit�ci�, �s az �letszeml�let, a csal�dok �sszetart�sa. A munka lelkiismeretes elv�gz�se. A m�kincsek, �s a l�tv�nyoss�gok. Az eg�sz kontinens hangulata felejthetetlen�l iv�dott bel�m. Az emberek seg�t�k�szek, �s kedvesek voltak, nem �gy, mint a legt�bb helyen, ahol eddig j�rtam. A legjobban K�na fogott meg az �zsiai helyek k�z�l, b�r a mongoloknak is volt valami k�l�nleges b�juk, amit sosem felejtek el. Nappal, ha s�t�tt a nap, a t�volb�l, �szrev�tlen�l figyeltem az embereket, de �jszaka mindenhol szabadon mozoghattam, �s n�ha f�lelmetes dolgokkal szembes�ltem. A vil�g fokozatosan egyre kegyetlenebb lett. Az emberek v�ltoztak, ahogy az erk�lcsi norm�k is. Ha �gy folytatja a vil�g, akkor n�h�ny �vtized alatt t�nkreteszik a vil�got. Sehol nem rendeztem akkor v�rengz�st, mint K�n�ban, ahol �rtatlan embereket raboltak el, �s akartak eladni rabszolg�nak. Term�szetesen nem k�naiak voltak a b�n�s�k, �k csup�n az �ldozatok voltak. Miut�n elengedtem az embereket, akik r�m�lten, �s egyben h�l�san is n�ztek r�m, v�gign�ztem a puszt�t�somon. Az es� eleredt, �s �n n�h�ny perccel k�s�bb megl�ttam magam egy pocsoly�ban. Az els� emberi �ldozatom �ta nem n�ztem t�k�rbe, �s az�ta nem n�ztem bele senki szem�be sem. Akit a pocsoly�ban l�ttam nem �n voltam. A von�sai eltorzultak a d�ht�l, a kezei �k�lbe voltak szorulva. Az arckifejez�se olyan volt, mint egy rideg gyilkos�, a szemei v�rv�r�sek voltak, �s gonoszan csillantak.

• Mi lett bel�lem? – tettem fel magamnak a k�rd�st.

Egy lelketlen sz�rny vagyok, ez biztos, de ami�ta elhagytam a csal�domat m�g rosszabb� v�ltam, mint amilyen alapvet�en vagyok. �n t�vedtem. Nem vagyok gyilkos. Ak�rmennyire is a term�szetemben van a gyilkol�si v�gy, akkor sem kell ilyennek lennem. M�g akkor is, hogyha b�n�z�ket �ltem meg, akkor sem volt hozz� jogom. Minden egyes �ldozatom utols� gondolatait hallottam, �s mindegyik bocs�nat�rt foh�szkodott. Az �rd�g megtestes�t�j�nek hittek engem, �s nem is t�vedtek nagyot.

Carlisle �s Esme nem t�vedett, �n t�vedtem. Vajon m�g hazamehetek? Haza merjek-e egy�ltal�n menni? Hiszen a fogadott sz�leim biztosan nagyot csal�dtak bennem. F�leg Carlisle, aki minden egyes szav�t �szint�n int�zte hozz�m, de �n m�g csak meg sem hallgattam, amikor szeretett volna besz�lni velem a k�telyeimr�l. M�gsem tartottak vissza, mert tiszteletben tartott�k a szabad akaratomat. Mellett�k a helyem, hogyha hajland�ak engem visszafogadni a csal�dba. Hazamegyek, igen, ez lesz a legjobb. Ezt akarom. Nem akarok m�r Edward Anthony Masen lenni a nom�d, �n m�r Cullen vagyok. Egy k�l�nc a fajt�nkban, pontosan �gy, mint Carlisle �s Esme. A veget�ri�nus �letm�d a helyes, �s most m�r soha nem fogok k�telkedni ebben.

Amint elhat�roztam, hogy visszamegyek a csal�domhoz a l�baim m�r el is indultak a c�lom fel�. M�r �t�sztam Amerik�ba, amikor hirtelen �jra megtorpantam. Nem mehetek haza v�r�s szemekkel. Tudom, hogy tudj�k, hogy nom�dk�nt �ltem az eltelt n�h�ny �vben, de tudni, �s mindezzel szembes�lni is m�s. Nem akarom, hogy belev�s�dj�n az eml�kezet�kbe a v�r�s szemem, �s a mostani zil�lt k�ls�m. Az els� erd�be bevetettem magam, �s egy�ltal�n nem �rdekelt, hogy mit kapok el, a l�nyeg az volt, hogy �llat legyen. Egy szarvascsorda, �s k�t grizzly ut�n m�r kezdtem magam jobban �rezni. B�r ennyi kihagy�s ut�n b�d�snek, �s �zetlennek �reztem �ket, m�gis boldogs�ggal t�lt�tt el a tudat, hogy �gy d�nt�ttem. Az erd�ben volt egy apr� patak is, �s �n azonnal a v�zhez siettem, hogy megn�zzem magam. A von�saim kezdtek visszav�ltozni az eredeti mivoltukba, �s a szemem is �tmenetet k�pzett a v�r�s �s a borosty�n k�z�tt, de m�g nincs itt az ideje, hogy hazamenjek. Addig nem, am�g nem lesznek a szemeim megint aranysz�n�ek, mint a csal�dom t�bbi tagj�nak. N�h�ny h�nap, �s alkalmas leszek r�, hogy hazamenjek. Csak n�h�ny h�nap, �s �jra a csal�dommal lehetek.  

(Carlisle szemsz�ge) 

M�r olyan r�g�ta elment. Sokkal r�gebben, mint amennyit �p �sszel m�g el tudn�k viselni. Nem akarom l�tni, ahogy Esme zombik�nt s�t�l be minden nap a szob�j�ba, hogy friss vir�got vigyen, �s kitakar�tson, h�tha ez lesz az a nap, amikor a fiunk visszat�r. Szeg�ny szerelmem nem tudja, hogy l�tom, hogy mit csin�l, de nem is akartam ezzel zavarba hozni. �gy is pr�b�l er�snek l�tszani miattam. Sosem bocs�jtom meg magamnak, hogy l�tta az �rzelmi kit�r�sem, amikor t�bb f�t, �s egy szikl�t is a f�lddel tettem egyenl�v� miut�n Edward elment. Az�ta azt hiszi, hogy nem mutathatja ki az �rzelmeit a jelenl�temben, mert akkor m�g a v�g�n �jra felt�r bel�lem a puszt�t�si v�gy. Nem tehettem r�la, egyszer�en kik�v�nkozott bel�lem a felgy�lemlett fesz�lts�g, �s val�sz�n�leg t�l hangos is voltam. M�r egy f�l �r�ja puszt�tottam a t�jat magam k�r�l, amikor egyszer csak egy apr� k�z fogta meg a v�llamat, majd k�t kicsi kar fon�dott a nyakam k�r�. Esme mindig is tudta, hogy egyszer ki fog t�rni bel�lem a k�ts�gbees�s, de arra nem sz�m�tott, hogy t�nylegesen is puszt�tani fogok. Apr� teste megr�zk�dott a karjaimban, �s �n azonnal megnyugodtam. Tudtam, hogy vigaszt tudunk mer�teni egym�sb�l, �s a szerelm�nkb�l.

Hihetetlen, hogy a k�rh�zban minden nap arra b�ztatom az embereket, hogy besz�ljenek a probl�m�ikr�l, de �n m�gsem vagyok k�pes elmondani a feles�gemnek, hogy mit �rzek. Hogy mennyire f�j, hogy elvesztettem az els� csal�dtagomat, a t�rsamat, aki kir�ngatott t�bb sz�z �v mag�ny�b�l. Aki�rt �jra �rdemes volt �lnem. Esme mindig kiadja mag�b�l a f�jdalm�t, ha att�l jobban �rzi mag�t, ak�r eg�sz �jszaka is besz�l Edwardr�l, �s hogy mennyire hiszi, hogy haza fog t�rni. Igen, szerelmem m�g mindig szent�l hisz ebben, de �n m�r egyre kev�sb�. Hogyha Edwardnak �veken �t megfelelt a gyilkol�s, akkor m�r nem nagy a val�sz�n�s�ge, hogy visszat�r. Minden egyes �jabb �ldozattal elvesz�t egy r�szt mag�b�l, a lelk�b�l, �s a v�mp�r �nje egyre jobban el fog uralkodni rajta. El fogja vesz�teni �nmag�t, �s egy m�sik szem�lyis�g lesz bel�le. Egy igazi v�mp�r. M�g n�ha elgondolkozom rajta, hogy ink�bb ut�na megyek, hiszen felel�ss�ggel tartozom az ir�ny�ba, de meg�g�rtem a gy�ny�r� feles�gemnek, hogy nem teszem. Tudom, hogy igaza van abban, hogy �gy csak meger�s�ten�m benne a l�zad�s ir�nti v�gy�t, hiszen, ha valamit tiltanak, akkor az sokkal cs�b�t�bb, de �gy sokkal rosszabb, mert fogalmam sincs, hogy hol van, vagy, hogy mi van vele. Mi van, hogyha Olaszorsz�gba vet�d�tt, �s Aro mag�hoz �desgette, akkor soha nem fogom tudni kihozni abb�l a m�kusker�kb�l. Vagy, hogyha vad nom�dok megsebes�tett�k �s tehetetlen, ne adj Isten, meg is �lt�k. Azt Esme nem b�rn� ki, �s �n sem. Tal�lnunk kell valami megold�st, mert �n ezt nem tudom m�r sok�ig elviselni, ak�rmennyire is szeretn�k er�s maradni a szerelmem kedv��rt, egyszer�en nem vagyok k�pes higgadtan gondolkodni, hogyha Edwardr�l van sz�. �n vagyok a teremt�je, m�gis tehetetlen vagyok. Kap m�g egy �vet, �s ha nem t�r haza, akkor visszahozom, ha akarja, ha nem. D�nt�ttem. Ez nem mehet �gy tov�bb.

• Carlisle? – l�pett be kedvesem az ajt�n. �szre sem vettem, hogy haza�rt. – Mi t�rt�nt? Azt hittem, hogy �jszaka is bent leszel ma – k�rdezte meglepetten.
• �n csak, veled akartam lenni v�gre egy kicsit. �gy �rzem, hogy elhanyagollak mostan�ban – vallottam be. T�nyleg elv�llaltam minden m�szakot az ut�bbi p�r h�napban, �s a feles�gem alig l�tott. Mag�ra hagytam, pedig nem �rdemelte ezt.
• Ugyan, dr�g�m. Nem kell szabadkoznod. Tudom, hogy mit �rzel. A munk�dba temetkezt�l, mert �n nem tudtalak kiz�kkenteni a gondolataidb�l. Meg�rtelek, �n is hasonl�an �rzek, mint te, de haza fog j�nni – �lt le az �lembe.

Szerettem, amikor szorosan hozz�m b�jt, mert ilyenkor mindig megnyugodtam. Az illata, a teste, a selymes haja, ami az arcomat cir�gatta. Az apr�  kezei, ahogy a h�tam simogatj�k. Amikor ilyen volt, akkor mindig ki tudtam kapcsolni legal�bb egy kis id�re.

• Nagyon szeretlek – bukott ki bel�lem. – Tudom, hogy r�gen mondtam m�r, de k�rlek, ne k�telkedj ebben soha.
• �desem, ne but�skodj. Tegnap �jjel is mondtad, amikor felh�vt�l telefonon – mosolyodott el kedvesem. – Egy�bk�nt, �n is nagyon szeretlek – mondta csendesen, majd v�gigsim�tott a mellkasomon. – Eml�kszel m�g a f�rji k�teless�geidre? – k�rdezte halv�nyan mosolyogva.
• Hogy �rted? – k�rdeztem kikerekedett szemekkel.
• Tudod, hogy mi�ta nem j�rtunk a h�l�szob�nkban? – k�rdezte kicsit csal�dottan. Te j� �g, m�r vagy egy h�napja csak a nappaliban �l�nk, �s nekem m�g csak eszembe se jutott, hogy mi… J�zusom, pocs�k apa vagyok, r�ad�sul m�g f�rjnek sem vagyok t�l j�. Hogy lehettem ilyen az �letem �rtelm�vel? – Most elkezdett kattogni az a b�ntudatos agyad, ide hallom – mosolyodott el halv�nyan Esme. – Tudod, n�ha igaz�n �gy �rzem, hogy sokkal jobban hasonl�totok Edwarddal, mint hiszitek. Nem az�rt hoztam fel a t�m�t, mert neheztelek r�d b�rmi�rt is, de m�r hi�nyzol. Nem kell csin�lnunk semmit sem, csak menj�nk fel a szob�nkba, �s b�jjunk �ssze. Sz�nlelj velem egy kis szuny�k�l�s, vagy olvass fel nekem, mint r�gen. B�rmit, csak v�gre l�pj�nk t�l a nappalin, �s a depresszi�n. Egy�bk�nt tal�n te is jobban �rezn�d magad egy kicsit, ha n�ha bemenn�l a szob�j�ba.
• M�g nem akarok bemenni oda – hajtottam le a fejem.
• Rendben, ha nem, h�t nem. Nem er�ltetem, de legal�bb a mi h�l�nkba menj�nk fel – k�rlelt kedvesen.
• J�l van, m�r megy�nk is – mosolyogtam r� kedvesemre. Majd �vatosan fel�lltam vele, �s azonnal a szob�nk fel� vett�k az ir�nyt. A szob�ban pedig hatalmas meglepet�s fogadott. Mindenhol illatos gyerty�k �gtek, �s az �gyunk felett egy hatalmas „Boldog Sz�let�snapot” felirat d�szelgett. �risten, ma van a sz�linapom. Amit nem �nnepeltem meg, ami�ta �tv�ltoztam. Honnan tudhatta ezt Esme? – Ez gy�ny�r�, kicsim, de honnan tudtad? – k�rdeztem el�mulva.
• Nos, volt id�m keresg�lni a k�nyvt�rban, �s megtal�ltam a csal�df�dat, ahol fel volt t�ntetve a d�tum, amikor sz�lett�l. Gondoltam, hogy meg�nnepelhetn�nk. Lehet, hogy m�r nagyon sok sz�linapod volt, de velem ez az els� – magyar�zta boldogan.
• K�sz�n�m – cs�koltam meg l�gyan. T�nyleg fantasztikus volt a l�tv�ny, �s m�r mag�t�l a gesztust�l is teljesen meghat�dtam.
• Tegy�l le egy kicsit – mosolygott r�m, miut�n elv�ltunk.
• Musz�j? – k�rdeztem kicsit csal�dottan.
• Igen, most musz�j, mert aj�nd�kot is kapsz – mosolygott r�m boldogan.
• Rendben – mondtam halv�nyan elmosolyodva. Majd a l�b�ra �ll�tottam. � pedig azonnal egy fi�khoz szaladt, �s kih�zott bel�le k�t nagyobb csomagot.
• Boldog Sz�let�snapot – nyomott cs�kot az ajkaimra. Majd kezembe cs�sztatta a csomagokat. – Bontsd ki – k�rt izgatottan.

Azonnal engedelmeskedtem, �s k�v�ncsian nyitottam ki az els� csomagot. Egy f�nyk�p volt benne, amin az �rvah�z volt, amibe j�runk Esm�vel, ahol meggy�gy�tottuk a gyerekeket. Az �rvah�z el�tt pedig ott �lltak a gyerekek, �s a n�v�rek, egy hatalmas leped�t tartva, amire r�festett�k, hogy „Boldog Sz�let�snapot, Carlisle!” Ezen k�v�l a szabad helyeken csupa rajz volt az eg�sz leped�, biztosan a gyerekek dekor�lt�k ki az eg�szet.

• L�tod, hogy mennyi gyermeked van? �k mind im�dnak t�ged, �s feln�znek r�d. Ut�lagos engedelmeddel egy hatalmas sz�linapi tort�t is vittem nekik a nevedben – karolta �t a derekamat Esme.
• J�l tetted – mosolyogtam r�. – Nagy becsben fogom tartani ezt a k�pet, k�sz�n�m.
• Nincs mit. Most pedig bontsd ki a m�sikat is – biztatott. �n pedig engedelmesen felt�ptem a pap�rt, �s egy �jabb k�p t�rult el�m. Ez�ttal mi voltunk rajta. Esme, Edward �s �n az esk�v�nk�n. Mindh�rman boldogan mosolyogtunk, �s Esm�t k�zrefogva p�zoltunk Carmennek, aki meg akarta �r�k�teni a boldog pillanatot. – Ezt az�rt kapod, hogy mindig eml�kezz r�, hogy � hozz�nk tartozik. N�zz csak r�, vel�nk volt boldog – mondta Esme hat�rozottan.
• Nem is tudom, hogy mit kezden�k n�lk�led – h�ztam magamhoz szorosan.
• Val�sz�n�leg k�ts�gbeesve kutatn�l ut�na, �s akarata ellen�re is visszahozn�d, ami nem lenne helyes – n�zett r�m feles�gem kiss� morcosan.
• T�l j�l ismersz – s�hajtottam fel.
• A feles�ged vagyok, mindent tudok r�lad – kacsintott r�m. Letettem a k�t csod�latos fot�t az �jjeliszekr�nyre, majd karjaimba kaptam kedvesem, �s lefek�dtem vele az �gyunkra. Esme azonnal szorosan hozz�m b�jt, �n pedig boldogan �leltem magamhoz reggelig, mik�zben l�gyan cir�gattam a h�t�t. Fogalmam sincs, hogy mivel �rdemeltem ki ezt a n�t, de ki fogom engesztelni az elm�lt h�napok�rt, ez eg�szen biztos.