(Edward szemsz�ge) 

H�rom h�nap. Ennyi ideje vagyok �jra Amerik�ban, �s ennyi ideje nem �ltem meg egyetlen embert sem, b�r a visszaszok�s sokkal nehezebb volt, mint hittem. Am�g nem k�stoltam emberi v�rt sokkal kisebb volt a k�s�rt�s r�, hogy megtegyem, de most, hogy tudom a k�l�nbs�get az �llatok �s az emberek v�re k�z�tt m�r eg�szen m�s a helyzet. Viszont most m�r tudom, hogy mi a helyes, �s ez er�t ad nekem abban, hogy �jra veget�ri�nus �letm�dot folytassak, �s hazamehessek. Haza, olyan r�gen nem volt m�r otthonom. Carlisle �s Esme rem�lem, hogy visszafogad, ak�r az �r�kk�val�s�gom h�tralev� r�sz�ben el sem hagyom a h�zat, ha ezt mondj�k, csup�n akkor, ha vad�sznom kell, de nem akarom elvesz�teni �ket t�bb�. Nem val� nekem a nom�d �let.

Ma reggel elhat�roztam magam. M�g elmegyek vad�szni, �s le�l�k egy szarvas csord�t, azut�n pedig hazamegyek. M�r nem vagyok messze a helyt�l, ahol egy�tt �lt�nk. Rem�lem, hogy m�g ott laknak, �s nem kell �ket sok�ig keresnem majd. B�r Carlisle nem szokott addig elk�lt�zni, ameddig nem musz�j, �gyhogy nagyon is j�k az es�lyeim. Vagy tal�n �rdemes lenne a k�rh�z k�zel�be menni, �s meglesni, hogy m�g itt dolgozik-e fogadott ap�m? Igen, ez j� lesz. Azonnal a szarvasok ut�n vetettem magam, �s mindegyiket elejtettem. A k�zeli patakban pedig azonnal megn�ztem magamat. Mocskos voltam, �s a ruh�im is elszakadtak m�r itt-ott, b�r annyira nem volt v�szes, de szemeim �jra aranysz�nben pomp�ztak, �s most ez volt a legfontosabb. Gondolkod�s n�lk�l a foly�ba vetettem magam, �s alaposan megmosakodtam, ezzel a ruh�imat is megtisztogatva. Mikor kim�sztam a v�zb�l, m�r legal�bb nagyj�b�l elfogadhat� volt a kin�zetem. Nem voltam egy makul�tlan �riember, de a c�lnak megfeleltem. N�h�ny �r�t m�g nyugton maradtam, hogy sz�radjak, azt�n a k�rh�z fel� vettem az ir�nyt. A mem�ri�mnak k�sz�nhet�en t�k�letesen eml�keztem r�, hogy az erd� mely fel�r�l k�zel�tsem meg a dolgoz�szob�j�t. Volt egy fa, amir�l n�ha meglestem m�g r�gebben, ha k�v�ncsi voltam a munk�j�ra. Egy hat�rozott ugr�ssal felkapaszkodtam a megfelel� �gra, de a szoba �res volt. T�relmesen v�rtam, �s k�mleltem a szob�t, arra v�rva, hogy valaki bel�pjen rajta, �s m�r kezdtem is feladni, de n�h�ny �r�val k�s�bb Carlisle nyitott be a legnagyobb �r�m�mre. Teh�t m�g itt vannak. Fogadott ap�m arca meglehet�sen megviselt volt, �s sejtettem, hogy ez miattam lehet. Sose bocs�tom meg magamnak, hogy ekkora f�jdalmat okoztam neki, aki saj�t fiak�nt szeret, �s Esm�nek, aki m�r az els� pillanatt�l kezdve a gyermekek�nt nevelt. Tal�n egy kicsit beleleshetn�k a gondolataiba. Koncentr�ltam r� a szob�ra.

„Szeg�ny Esme, hogy hanyagolhattam el �gy? Nem lett volna szabad ilyet tennem vele, m�g akkor sem, hogyha a fiam ennyire hi�nyzik, hiszen neki is �ppolyan sz�rny� a mostani helyzet, mint nekem. M�gis annyira biztos benne, hogy vissza fog j�nni. Vajon egyszer t�nyleg bekopogtat, vagy beront az ajt�n, �s vel�nk marad? B�rcsak itt lenne vel�nk, �s minden rendbe j�nne. �jra egy csal�d lehetn�nk, mint r�gen. ”

• Itt vagyok – motyogtam magam el�.

Majd leugrottam a f�r�l, �s elhat�roztam, hogy kihallgatom, hogy meddig tart Carlisle m�szakja, �s akkor megyek haza, hogyha m�r mindketten otthon lesznek. Legsz�vesebb most azonnal berohantam volna a k�rh�zba Carlisle-hoz, de ki tudja, hogy milyen t�rt�netet tal�ltak ki egykor, amikor elt�ntem az �let�kb�l. Ha �gy tudj�k az emberek, hogy a fia meghalt, akkor el�g �rdekesen festene, ha egyszer csak betoppann�k �pen �s eg�szs�gesen. Miut�n megtudtam, amit akartam bevetettem magam az erd�be, �s t�relmesen v�rtam a kedvenc r�temen, hogy el�rkezzen az id�. Este kilenc �ra fel� j�rhatott m�r, amikor elindultam. Elvileg Carlisle nyolckor v�gzett, de ahogy ismerem kilenc el�tt nem jutott el az ajt�ig, �s m�g legal�bb t�z perc kell, am�g haza�r. Ez�rt is nem siettem t�ls�gosan, pedig m�r nagyon ideges voltam amiatt, hogy mit fognak reag�lni, ha betoppanok, de azt akartam, hogy mindketten ott legyenek.

V�gre elj�tt az �n id�m. M�r n�h�ny m�rf�ldre a h�zt�l is t�k�letes hallottam Esme �s Carlisle gondolatait. Ezek szerint m�r itthon vannak mindketten, �s a nappaliban besz�lgetnek. Az ajt�hoz rohantam, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam, de nem rohantam be, hanem meg�lltam �s kopogtattam. Esme n�h�ny pillanattal k�s�bb m�r ki is t�rta az ajt�t, majd mindk�t kez�vel a sz�j�hoz kapott.

• Te j� �g, Edward – mondta zokogva. Majd a nyakamba vetette mag�t, �n pedig boldogan �leltem �t. Fejemet a haj�ba temettem, �s szorosan magamhoz h�ztam. Ha tudn�, hogy mennyire hi�nyzott m�r ez a szeretet, ami csak �gy sug�rzik a gondolataib�l, �s minden egyes mozdulat�b�l. – Annyira hi�nyozt�l, ne hagyj itt minket t�bb� – korholt le l�gyan. B�r az anyai f�lt�st jobban ki�reztem bel�le, mint a dorg�l�st.
• Nem megyek el soha t�bb� – �g�rtem, mikor elengedtem.

Fogadott any�m ell�pett el�lem, �s hagyta, hogy Carlisle is el�m �lljon. Fogadott ap�m els� pillant�sa a szememre t�vedt, �s amikor megl�tta, hogy arany sz�nben t�nd�k�l az arc�n boldogs�g �s megnyugv�s suhant �t.

• Edward – biccentett kim�rten. Tal�n m�gsem lesz k�pes megbocs�jtani azt, amit tettem? Lehet, hogy �r�kk� megvet majd az�rt, mert �veken �t gyilkoltam? B�r k�ts�gk�v�l igaza lenne, ha ezt tenn�.
• Apa – hajtottam le a fejem, mint egy rossz kisgyerek.

�szint�n elsz�gyelltem magam, ha csak visszagondoltam arra a napra, amikor elhagytam �ket. Durva voltam, �s cs�k�ny�s. A k�vetkez� pillanatban azonban v�ratlan dolog t�rt�nt. Carlisle is mag�hoz h�zott, �s szorosan �t�lelt. M�g soha nem tett ilyesmit ezel�tt, de elk�peszt�en j�l esett.

• Hi�nyozt�l nek�nk, fiam – mondta komolyan.
• Ti is nekem – v�laszoltam miut�n elengedett. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r megint Esme volt a nyakamban.
• Gyere be, �lj�nk le �s besz�lgess�nk. Mindent tudni akarok, ami t�rt�nt veled. Olyan j�, hogy �jra itthon vagy – mondta boldogan. Majd k�zen fogott �s a kanap� fel� kezdett h�zni, �n pedig engedtem a gyeng�d er�szaknak, �s k�vettem �t.

Le�ltem a kanap�ra, �s csendben v�rtam, hogy r�m z�d�ts�k a n�h�ny �v alatt felgy�lemlett haragjukat, de nem t�rt�nt semmi. Carlisle helyet foglalt velem szemben a fotelban, Esme pedig az �l�be kucorodott, �s mindketten k�v�ncsian n�ztek r�m.

• Mit szeretn�tek tudni? – s�hajtottam fel megad�an.
• Merre j�rt�l ez alatt a n�h�ny �v alatt, �s mit csin�lt�l? – k�rdezte Esme �szinte k�v�ncsis�ggal a hangj�ban.
• Sok helyen j�rtam, bej�rtam Amerik�t, Eur�p�t, �s �zsi�t is. Voltam gy�ny�r� helyeken, amelyek bar�ts�gosak, �s kedvesek voltak, de voltak babon�s, �s k�m�letlen n�pek is. Nem mintha k�rt tudtak volna tenni bennem, de kik�z�s�teni ki tudtak – kezdtem bele, b�r tudtam, hogy nem ez �rdekli �ket a legink�bb. – �n, nom�d �letm�dot folytattam – hajtottam le a fejem. Mire Esme kisz�llt Carlisle �l�b�l �s mell�m kuporodott, majd mag�hoz �lelt.
• Most viszont m�r tudod, hogy milyen a nom�d l�t, de visszaj�tt�l. Teh�t megtal�ltad az utadat, amit folytatni akarsz – simogatta meg a hajamat. Hihetetlen, hogy azok ut�n is az �n nem l�tez� lelkemet ist�polja, hogy gyilkoltam.
• V�glegesen eld�nt�tted az utadat? – k�rdezte Carlisle komolyan. Esme pedig tal�n l�tez�se sor�n el�sz�r sz�r�san n�zett szerelm�re. „Edward, szeretlek, hiszen a fiam vagy, �s akkor is szeretni foglak, ha meggondolod magad �jra, �s m�gis nom�d leszel, de nem akarom, hogy m�g egyszer akkora f�jdalmat okozz Esm�nek, mint amikor elment�l, �s nekem is. �gyhogy k�rlek, ha vel�nk maradsz, akkor azt alaposan gondolt �t. Nem b�rn� ki m�g egyszer a hi�nyodat.” �zente gondolatban Carlisle. Teljesen igaza volt, hiszen l�tni lehetett rajtuk, hogy mennyi f�jdalmat okoztam a t�voll�temmel. Teremt�m is nyilv�n csal�dott bennem. Esme pedig csak az�rt nem, mert mindig is elfogult volt velem szemben. Hiszen mindig is �gy gondolta, hogy �n vagyok az a gyermek, akit a saj�tja helyet maga az �g aj�nd�kozott neki, a szerelemmel egy�tt.
• Igen, v�glegesen d�nt�ttem. A csal�dommal akarok �lni, �gy ahogyan r�gen – n�ztem fogadott ap�mra komolyan. – Term�szetesen csak akkor, hogyha visszafogadtok azok ut�n is, amit tettem �veken �t – f�ztem hozz� komolyan.
• H�t persze, hogy visszaj�hetsz – mondta Esme boldogan. Majd jelent�s�gteljesen Carlisle-ra n�zett.
• Rendben – mosolyodott el teremt�m is. – Isten hozott itthon, fiam – mosolygott r�m l�gyan.

Hatalmas boldogs�g s�p�rt v�gig halott sz�vemen. M�g azok ut�n is k�pesek t�rt karokkal fogadni, �s a fiuknak tekinteni, hogy cserbenhagytam �ket, r�ad�sul pedig embereket is �ltem, ami a mi elveink szerint hatalmas b�n.

• K�sz�n�m – n�ztem r�juk h�l�san.

Az este h�tral�v�  r�sz�ben �n csak mes�ltem, �s mes�ltem, hogy milyen helyeken j�rtam, �s hogy mit lenne �rdemes nekik is megn�zni majd a j�v�ben. B�r Carlisle sz�m�ra nem okoztam t�l sok meglepet�st, hiszen � m�r val�sz�n�leg mindent l�tott a f�ld�n, viszont Esme t�tott sz�jjal hallgatta a t�rt�neteimet, �s m�r el is kezdett tervezni egy vil�gk�r�li utaz�st a sz�munkra. A v�rengz�seimr�l sz�l� r�szeket alaposan megcenz�r�ztam, vagy ink�bb teljesen kihagytam, �s sz�leim sem k�rdeztek fel�le. B�r sejtettem, hogy Carlisle �s �n m�g egy nagy, �s komoly besz�lget�s el�tt �llunk, de nyilv�n nem Esme el�tt akart ilyesmir�l besz�lgetni, ahogy �n sem. Az eg�sz �jszak�t �tbesz�lgett�k, majd reggel, amikor Carlisle-nak itt volt az ideje, hogy munk�ba menjen elb�cs�ztunk t�le, �s Esm�vel ketten maradtunk csak a h�zban. Carlisle azonban megk�rt miel�tt elment, hogy d�lut�n menjek be hozz� az irod�j�ba. �n pedig term�szetesen igent mondtam. Tudtam, hogy el�bb-ut�bb t�l kell esn�nk azon a besz�lget�sen, amit ma �jjel m�g sikeresen elker�ltem.

• Sietek haza, kicsim – cs�kolta sz�jon Esm�t. Aki erre boldogan elmosolyodott, majd Carlisle fel�m fordult. – Akkor d�lut�n tal�lkozunk.
• Igen, ott leszek – biccentettem. A k�vetkez� pillanatban pedig fogadott ap�m legnagyobb meglepet�semre megint mag�hoz r�ntott. – �r�l�k, hogy itthon vagy, Edward – mondta miut�n elengedett.
• �n is – v�laszoltam boldogan. T�nyleg boldog voltam.

D�lut�nig Esm�vel voltam, �s kihaszn�ltam az alkalmat, hogy mindent megtudhassak, hogy mi t�rt�nt a t�voll�temben. Boldogan hallgattam, amikor ecsetelte az �rvah�zi tetteiket, �s, hogy milyen boldogg� tett�k a gyerekeket. Majd szomor�an, hogy mennyire megviselte �ket ez az id�szak n�lk�lem. Carlisle-t igazs�g szerint soha sem tudtam volna elk�pzelni tombolni, eg�szen addig, am�g Esme gondolataiban meg nem l�ttam. Elk�peszt� f�jdalom, k�ts�gbees�s, �s csal�dotts�g volt az arc�n, amikor Esme meg�ll�totta az erd� kiirt�s�ban. Fogadott any�m sok mindent el akart titkolni el�lem, hogy megk�m�ljen, de a k�pess�gemnek h�la nem siker�lt neki. Ennek most kifejezetten �r�ltem, hiszen mindent tudni akartam, ami t�rt�nt.

• Edward, hallasz engem? – lengette meg a kezeit a szemem el�tt.
• Persze, bocs�nat, csak elgondolkoztam – n�ztem r� bocs�natk�r�en.
• Csak annyit mondtam, hogy �t kellene �lt�zn�d. Ez az ing m�r j� n�h�ny helyen elszakadt, �s a nadr�god sem �ppen patyolat tiszta – mutatott v�gig a ruh�mon. - �gy nem mehetsz be a k�rh�zba.
• Igazad van – mosolyogtam r�. – Adn�l n�h�ny ruh�t nekem Carlisle szekr�ny�b�l? – k�rdeztem k�v�ncsian, �s rem�ltem, hogy igent mond.
• Mi�rt nem veszel fel valamit a saj�t ruh�idb�l? – k�rdezte d�bbenten.
• M�g megvannak? – k�rdeztem elk�pedve. �vekig megtartott�k a ruh�imat?
• H�t persze, dr�g�m. Tudtam, hogy vissza fogsz j�nni, �gy a te szob�d is t�k�letes olyan maradt, mint amikor elment�l. Mindig kitakar�tottam ott is. Minden ugyan�gy �ll fent, ahogyan ott hagytad.
• K�sz�n�m – szor�tottam magamhoz. Majd felsiettem a szob�mba. T�nyleg t�k�letesen olyan volt, mint amikor elviharzottan. Gyorsan levettem magamr�l a szakadt ruhadarabokat, majd �j, tiszta ruh�kat vettem magamhoz, hogy �t�lt�zzek. N�h�ny perc alatt k�szen is voltam, �s azonnal lesiettem, hogy elk�sz�njek Esm�t�l.
• Akkor �n most bemegyek Carlisle irod�j�ba – mondtam egy kiss� idegesen.
• Ne agg�dj, nem harap. Csak biztosan n�gyszemk�zt szeretne megbesz�lni veled valamit – mondta Esme nyugtat�an, �s megszor�totta a kezemet. – L�gy hozz� t�relmes. Nagyon �r�l neked, de szerintem most egy kicsit zavarban van, hogy hogyan is viselkedjen. Reggel is l�tszott rajta, hogy vacill�lt miel�tt mag�hoz �lelt. Nem az�rt, mert nem akarta, hanem az�rt, mert m�g nem tudja elhinni, hogy �jra itt vagy.
• T�relmes leszek – �g�rtem meg. – De most m�r t�nyleg mennem kell – szor�tottam magamhoz. Majd nem sokkal k�s�bb m�r a k�rh�z fel� igyekeztem.

El�g ideges voltam, b�r tiszt�ban voltam vele, hogy Carlisle nem akar kidobni az otthon�b�l, �s nem gy�l�l az elm�lt �vek�rt, de m�gis f�ltem ett�l a besz�lget�st�l. Nem akartam, hogy megvessen engem az�rt, ami t�rt�nt. Amikor oda�rtem meg sem �lltam az irod�j�ig. Halkan bekopogtattam.

• Szabad – hallottam meg Carlisle hangj�t.
• Szia – l�ptem be az irod�ba.
• �, Edward, remek, most �ppen nincs betegem, sz�val foglalj helyet – mutatott az asztala el�tti sz�kekre. �n pedig engedelmesen le�ltem. - Nem akarlak let�madni, de szeretn�m tudni, hogy m�gis milyen gyakran…
• K�thetente, n�ha h�romhetente egy embert – v�laszoltam k�szs�gesen. – Tudom, hogy ez nem ments�g, de mind b�n�z� volt. Nem voltam k�pes j� embereket b�ntani – f�ztem m�g hozz�.
• �rtem – csillant fel a szeme. „H�la az �gnek. Tudtam, hogy az �n fiam sosem lenne k�pes �rtatlanokat �lni.” F�zte hozz� gondolatban megk�nnyebb�lten. – Mi k�sztetett arra, hogy vissza gyere? Ne �rtsd f�lre, �r�l�k, hogy �jra itthon vagy, de k�v�ncsi vagyok, hogy mi v�ltotta ki bel�led a d�nt�st.
• Megl�ttam a t�k�rk�pem, �s ami visszan�zett r�m, az m�r nem �n voltam – hajtottam le a fejem. – R�j�ttem, hogy helytelen�l cselekszem, m�g akkor is, ha b�n�z�k voltak, nem volt jogom, hogy �t�letet mondjak felett�k. Sajn�lom, hogy elmentem, de meg kellett tudnom a v�laszt a k�ts�geimre – mondtam hat�rozottan.
• Minden v�laszt megkapt�l, vagy vannak m�g k�ts�geid? – k�rdezte k�v�ncsian.
• Nincsenek k�ts�geim afel�l, hogy veget�ri�nus �letm�dot akarok folytatni a h�tral�v� l�temben – mondtam hat�rozottan.
• Ez esetben felejts�k el, ami t�rt�nt, �s kezdj�nk mindent �jra – aj�nlotta Carlisle. �n pedig boldogan elfogadtam az aj�nlat�t. Kaptam egy m�sodik es�lyt, hogy �jrakezdhessek mindent a csal�dommal. Soha t�bb� nem hagyom el �ket.