Alice szemsz�ge 

-Nessie… - suttogta Bella szerelmem karjaiban, majd lesunyta szem�t. Pihenni akart, vagy csak nem akart gondolkodni.

Nem tudom. De nem is vagyok r� k�v�ncsi.

Nagyon ritk�n van, hogy valamit nem tudok, �s az m�g ink�bb ritk�bban, hogy nem is vagyok r� k�v�ncsi.

De most nem voltam az, egy picit sem.

Nem akartam tudni, hogy milyen lehet Bell�nak. Hogy milyen lehet elvesz�teni a szerelmedet.

Jajj… Edward.

Elk�st�nk. Hogy lehett�nk ennyire b�n�k? Hogyan?

Ha csak egy kicsit el�bb tal�ltunk volna Tamar�ra, �s hoztuk volna ide. Csak egy kicsit az isten�rt!

Edward, Carlisle, Esme, Emmett, Rosalie… Annyira sajn�lom.

De erre nincs ments�g.

M�g csak el sem b�cs�zhattam rendesen!

Mi�rt? Mi���rt?

R�n�ztem a szerelmemre. �  legal�bb m�g itt van nekem. De amint tanulm�nyoztam arcvon�sait, �tkoztam a k�pess�g�t.

Neki t�bbsz�r�se a szenved�se mindegyik�nkn�l, elv�gre mindenki szenved�se egyszerre gy�lemlik fel benne.

� altatta el Bell�t is val�sz�n�leg. Biztosan nagyon nehezen b�rja most.

Letargikus hangolat volt. Mindenki sokkosan b�mult maga el�.

Benjamin volt az egyetlen, akinek az arc�n n�minem� koncentr�ci� mutatkozott.

Kezdett megl�tszani er�lk�d�se, mert a t�z, amib�l lila f�st sz�llt, jelezve, hogy nem tudunk senkit visszahozni, egyre ink�bb visszaszorulni l�tszott.

A t�zet l�tva mindenki kezdett kil�balni sokkos �llapot�b�l, �s torzabbn�l torzabb arckifejez�sek jelentek meg az arcokon.

F�j.

Nagyon f�j.

Mi�rt?

Olyan boldogok voltunk!

�s most mindennek egy csap�sra v�ge!

Az eszem m�g kitart�an pr�b�lja elhitetni velem, hogy csak egy l�tom�st �lek �t t�l r�szletesen, de felesleges dolog pr�b�lnia oly nagyon, a val�s�g m�r el�rte a sz�vemet, �s az eszem is kezdi elhinni, hogy a dolgok ellen m�r nem tehetek semmit.

Mi�rt ilyen suta a k�pess�gem?

Mi�rt nem tudtam semmit se tenni, mikor minden tiszt�n kivehet� volt? Mikor megvolt a lehet�s�ge a b�k�ben tov�bb�l�snek is?

Vagy csak Irin�t kellett volna el�re l�tnom, hogy meg tudjuk neki magyar�zni Nessie helyzet�t.

Nessie! A hirtelen gondolat vill�mcsap�sk�nt has�tott a fejembe! Nessie! Kicsi Renesmee!

Vajon mi van vele?

J�l van?

�s Jacob?

Sz�gyelltem m�soknak bevallani, de nagyonis megkedveltem ezt a Jacob fi�t.

Hiszen olyan odaad�an szereti Renesmeet!

Mi�rt nem tudom a farkasok, �s a f�lv�rek j�v�j�t l�tni? Ez olyan ideges�t�!

Jasper a hirtelen �rzelmeimre felkapta a szem�t. Gondolom el�g felt�n� lehetett a sok f�jdalmas �rz�s k�z�tt egy hasonl�, mint ami az el�bb j�tsz�dott le bennem.

-Keress�k meg. – suttogtam a v�laszt Belli ki nem mondott k�rd�s�re, amit ki tudja h�ny perce m�r, hogy elkezdett.

-Rendben. – egyezett bele valaki. Nem igen �rdekelt, hogy beleegyeznek-e vagy sem. �gyis-�gyis megkeresn�m, vel�k, vagy n�lk�l�k.

Elindultam abba az ir�nyba, amerre m�g lehetett �rezni halv�nyan Nessie illat�t.

Illetve Nessie, Jacob, m�g 1-2 farkas, �s n�h�ny v�mp�r szag�t.

Rem�lem nem esett baja senkinek.

�gy ment�nk, mint a b�buk, akiket madzaggal mozgatnak.

V�mp�r l�temre �lomneh�zs�g�nek �reztem a l�bam.

Egyre melegebb volt, majd t�z ropog�s�t hallottam. M�t l�ttam a t�zet is, amib�l lila f�st sz�llt.

Megijedtem.

Ugye csak v�mp�rok? Ugye csak a Volturi tagjai �gnek ott?

Egyre k�zelebb �rt�nk a t�zh�z.

Senki sem ment v�mp�rsebess�ggel.

Mindenki v�nszorgott.

A t�z mellett fek�dt egy nagy sz�rcsom�.

Jacob!

De… ez lehetetlen!

V�resen, megt�pve, t�bb m�ly sebbel, megcsonk�tva, t�bb helyen t�r�tt csontal, �s rendellenesen kifordulva, k�r�l�tte egy nagy t�csa v�r.

�s… a sz�ve!... Le�llt.

Hogy t�rt�nt ez?

Nessie!

A t�zre n�ztem.

Hirtelen d�hbe gurultam.

Hogy mer�szelt meghalni? Hiszen meg�g�rte, hogy vigy�zni fog r�!

Tudtam, hogy d�h�m igazs�gtalan, de nem b�rtam tov�bb, kiborultam.

Nem hiszem el, milyen sz�nalmas vagyok!

Egy holtat hib�ztatok, aki val�sz�n�leg utols� l�legzet�ig k�zd�tt �rte.

De akkor is!

A v�r�s k�d ellepte az agyamat, �s azt a fesz�lts�g-levezet�si m�dszert haszn�ltam, amit Edward szokott.

Amikor ez eszembe jutott le�lltam.

Edward szok�sa. Ez is r�  eml�kezet!

Minden r�juk eml�keztet!

Minden, t�nyleg minden.

K�nnyek n�lk�l dozogva borultam t�rdre.

Ez�rt kell elmenn�nk…

Annyira bizonytalan most minden.

Egyik pillanatban azt l�tom, hogy Bella nom�dokat k�r meg saj�t sz�tt�p�s�re, �s meg�l�s�re, a m�sikban pedig azt, hogy mosolyog. Nem tudom, hogy hogyan, vagy mikor, csak azt tudom, hogy hol,… �s ez a hely bizonyosan Volterra.

Nem akarom felvenni a Volturi nevet, nem is fogom.

Bella �gyis megteszi.

Er�s.

Bella mindig is az volt.

Mindannyiinkn�l er�sebb lelkileg. �s b�trabb is.

M�g mindig a f�ld�n t�rdeltem.

Nem volt er�m felkelni, �s elindulni… tal�n nem is akartam.

M�g mindig. Ha nem lenne ez a f�jdalom itt a mellkasomban, akkor el sem hinn�m a t�rt�nteket. Hiszen mit tett�nk mi, hogy �gy elb�nt vel�nk a sors? Addig rendben van, hogy v�mp�rok vagyunk, de ez m�ris hiba? Vagy az, hogy voltak akik embereket �ltek?

Hiszen Carlisle semmi rosszat nem tett. S�t, sokkal t�bbet tett az emberek�rt, mint b�rki m�s. �s Bella… nem �rdemelt ennyi szenved�st.

Akkor mi�rt?

Felesleges gondolatmenetemb�l egy a v�llamra t�ved� hideg k�z szak�tott ki.

Nem tudom, hogy ki volt az, de h�l�s vagyok neki.

K�v�ncsis�gom ez�ttal nem csillapodott.

H�trafordultam, �s…

-Jobban vagy? – k�rdezte meg�rt� szemekkel n�zve r�m… Jane?

Pislogtam n�h�nyat.

Jane?

Bella t�l nagyot �t�tt amikor r�vetette mag�t?

Megint pislogtam egyet,…  de m�g mindig ott volt?

-�hm… egy ici-picit. – mondtam, hogy ne n�zzen teljesen idi�t�nak, ha m�r egyszer kedves volt.

A szemem el�tt egy k�p jelent meg.

Mi? Hogy?

M�g fel sem fogtam, m�r meg is t�rt�nt amit l�ttam.

Jane… meg�lelt?

F�l�nken vissza�leltem, �s ekkor k�pek sokas�ga t�rult szemem el�.

�n �s Jane �ppen v�s�rolunk, �s nevet�nk valami viccen.

Majd �n �s Jane Bella s�rja el�tt.

�n, Jane, �s Bella egy szob�ban, amint besz�lget�nk valakir�l.

Egy k�p, amin Bell�t  �ppen m�gly�ra vetik.

Jasper v�r�s szemekkel egy Volturi k�penyben.

Majd… ez… ez…  �n, Jane �s Bella a Volturi tr�nteremben, amint a tr�nokon �l�nk, �s �ppen valakit hal�lra �t�l�nk.

Teljesen lesokkoltam.

A sok egym�ssal ellent�tes k�p,… a sok lehet�s�g, a sok r�ms�g, �s a kellemes �lm�nyek. Ezekre nincs is sz�.

A szemeim kezdtek visszaf�kusz�lni a jelenbe.

Jane �rtetlen arc�val tal�ltam szembe magam.

-Minden rendben? – k�rdezte zavartan.

-I-igen. – ejtettem ki nehezen a szavakat.

-Mit l�tt�l? – k�rdezte szerelmem, nem messze t�lem Bell�val a kez�ben.

-Sok, sok ellent�tes furcsas�got. – motyogtam magamnak, de biztos voltam benne, hogy mindenki hallotta. – Majd elmondom. – Jazz csak k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t, de nem k�rdezett vissza.

-Bella… mikor �bered fel, hogy… - kezdte Kate – hogy elmondjuk neki,…  - itt megakadt - …ezt? – mutatott a t�zre.

-Fogalmam sincs. – mondtam, mire mindenki kikerekedett szemekkel n�zett r�m. – Mi�rt n�z  �gy mindenki? A j�v�… most olyan… bizonytalan. – tal�ltam meg a megfelel� sz�t.

�s �gy is volt.

Jelen pillanatban csak abban vagyok biztos, hogy innen el kell menn�nk.