(Edward szemsz�ge) 

Egy �v. Ennyi id� telt el az�ta, hogy visszat�rtem, �s �jra a csal�dommal vagyok, de valahogy m�r semmi nem a r�gi, �s ezt csakis magamnak k�sz�nhetem. Hiszen nekem kellett elmenni puszta k�v�ncsis�gb�l. Maradtam volna ott, ahol voltam. Nem �rtem el vele semmit sem. Az emberek k�zels�ge m�g ennyi id� t�vlat�b�l is zavar�, pedig miel�tt elmentem szinte m�r fel sem t�nt, hogy �g a torkom. Esme folyton azon agg�dik, hogy nehogy meggondoljam magam �s elmenjek, r�ad�sul f�l, hogy mag�nyos vagyok, m�g akkor is, ha �k mellettem vannak. �jabban a fej�be vette, hogy sz�ks�gem lenne szerelemre, bar�tokra, vagy legal�bb testv�rre, hiszen vel�k nem tudok megbesz�lni mindent. Carlisle egy �ve mindig ben�z hozz�m, amikor haza�r a munk�b�l, hogy itt vagyok-e m�g. Tudom, hogy szeretnek, �s csak j�t akarnak nekem, �s azt is tudom, hogy minden miattam van, de ez akkor sem mehet �gy tov�bb. Minden nap hallom az agg�d� gondolatokat. Az idegesked�st, ami miattam van. Carlisle �nk�ntelen�l is sokszor gondol arra, hogy mit tettem vel�k. M�g Esme sem tudta meg�llni, hogy ne eml�kezzen vissza n�h�ny sz�rny� napra. Amikor Carlisle miattam megt�rve puszt�totta az erd�t, vagy amikor Esme a kanap�mon fek�dt az egyik pulcsimat �lelve �s hangtalanul, k�nnyek n�lk�l zokogott. Ezt mind �n tettem vel�k, igaz, hogy nem ez volt a sz�nd�kom. B�r tudhattam volna, hogy �ket is m�lyen megb�ntom azzal, hogy elmegyek, de engem csak a saj�t v�gyaim �rdekeltek. M�rhetetlen�l �nz� voltam, �s vagyok. Helyre kell hoznom valahogy, amit elrontottam. Vissza kell szereznem fogadott ap�m bizalm�t, �s fogadott any�mat is meg kell nyugtatnom, hogy j� nekem egyed�l. Egy�bk�nt is, mi�rt lenne sz�ks�gem b�rkire is? Egy sz�rnyetegnek nem j�r felh�tlen boldogs�g. J�l vagyok �gy, ahogy vagyok. Egyed�l az id�k v�gezet�ig. Ki akarna ilyen t�rsat? Persze Tany�n k�v�l, de � csak a k�ls�met im�dja, a belbecs sz�m�ra nem t�l jelent�s szempont, ha az lenne, akkor b�lcsen r�m sem n�zne. S�t, hossz� m�rf�ldekre elker�lne. Mindenki jobban j�rna. Senki nem �rdemel egy ilyen lelketlen fenevadat, mint �n.

• Edward? – hallottam meg Esme gondolatait.
• Gyere csak be – sz�ltam ki imm�r hangosan.
• Mi a baj? – k�rdezte, amikor bel�pett. – Napok �ta alig mozdulsz ki a szob�db�l, �s m�g csak vad�szni sem akarsz elmenni. Mi�rt marcangolod magad? Megint el akarsz hagyni minket? – t�rtek fel bel�le a k�rd�sek. – Nem vagyok j� �desany�nak, hi�ba igyekszem – hajtotta le a fej�t. – Egy j� anya tudn�, hogy hogyan kezelje a kamasz fi�t.
• Esme, k�rlek, ne mondj ilyeneket. Te vagy a legjobb anya, akit csak k�v�nni lehet – mondtam neki �szint�n.
• M�gsem tudlak boldogg� tenni – mondta szomor�an.
• �n boldog vagyok – mondtam hat�rozottan. B�r nem kifejezetten mondtam igazat, de az �n lelki �llapotomr�l nem Carlisle �s Esme tehet. �n vagyok idi�ta, ez�rt nem lehet �ket hib�ztatni.
• Igen, l�tszik rajtad – cs�v�lta meg a fej�t Esme. – Mit szerett�l, amikor m�g ember volt�l? Eml�kszel m�g? Csak van valami, amivel sz�vesen elfoglaln�d magadat.
• R�gen is f�leg olvastam, �s k�nyvem most is van b�ven – gondolkoztam el.
• Nem j�ssz le egy kicsit a nappaliba? Carlisle nemsok�ra haza�r. Tarthatn�nk csal�di est�t – mosolygott r�m kedvesen. Nem akartam zavarni �ket, hiszen nagyon j�l el szoktak lenni n�lk�lem is, de mivel fogadott any�mr�l s�t�tt, hogy mennyire ig�nyt tartana a t�rsas�gomra, �gy feladtam az ellenkez�st, �s fel�lltam.
• Egy kicsit lemehetek – l�ptem mell�.
• Ez nagyszer� – �lelt meg Esme boldogan.

Egy apr�  kis gesztussal is boldogg� lehetett tenni �t. Annyira melegsz�v�, �s kedves. Ha nem tudn�m, hogy �gy van, akkor senkinek sem hinn�m el, hogy � igaz�b�l v�mp�r. Egy picit sem hasonl�t a fajt�nkra a term�szete. Nincs benne birtokl�si v�gy, nem akar mindent mag��nak tudni. Csak csendben a h�tt�rb�l pr�b�l terelgetni a helyes �t fel�. Carlisle ritka kincset tal�lt. B�r t�ny, hogy �k meg�rdemlik egym�st, hiszen olyan melegsz�v�ek. Azt viszont k�tlem, hogy ilyen gyereket �rdemeltek, mint �n.

• Edward – simogatta meg az arcomat Esme. – Hagyd a m�ltat. �n meg�rtem, hogy tudnod kellett, hogy milyen a nom�d �let, de most m�r itt vagy. Pr�b�ld meg elfogadni a sorsod. Minden okkal t�rt�nik. Egy�bk�nt is m�r eltelt egy �v, eleget ostoroztad magad, �gyhogy pr�b�lj meg tov�bb l�pni.
• Tov�bb l�pni? Gyilkos vagyok. Azt sem tudom, hogy h�ny �ldozatom volt, puszt�n az�rt, mert nekem l�zadnom kellett – morogtam az orrom al�. Esm�nek m�g csak esz�be sem jutott, hogy gyilkoljon. R�ad�sul, amikor egyszer v�letlen�l megtette m�g akkor sem ment tov�bb, hogy �lj�n, hanem ott helyben megb�nta a b�neit, m�g �n zavartalanul gyilkoltam �vekig. Itt a k�l�nbs�g k�zte �s k�ztem.
• Na, el�g legyen ebb�l, ink�bb menj�nk le – mondta komolyan. - Terveztem egy �j helyis�get. A k�vetkez� h�zunkban m�r lehetne egy kis „m�v�szszoba”, ahol kedvemre tervezhetek, �s festhetek. Mit gondolsz? – k�rdezte k�v�ncsian. �gyes t�mav�lt�s. Na j�, belemegyek, �s hagyom, hogy elterelje a figyelmem. Nem akarom, hogy elszomorodjon miattam megint.
• Szerintem remek �tlet. Tehets�ges vagy, �s ezt mindenki tudja – mondtam �szint�n. Fantasztikus �rz�ke van hozz�, hogy hogyan rendezzen be egy h�zat. Minden szolid, diszk�rt, m�gis valahogy kih�v�, �s figyelemfelkelt�. Nagyszer�en kombin�lja st�lusokat �s a sz�neket.
• Sziasztok! Megj�ttem – sz�lalt meg Carlisle a bej�ratb�l. Esme pedig karon ragadott, �s lesz�guldott velem fogadott ap�m el�.
• Szia, dr�g�m – nyomott cs�kot Carlisle sz�j�ra. – K�pzeld el, hogy Edward vel�nk t�lti az �jszak�t. M�rmint, egy�tt lehet�nk h�rmasban, �s besz�lgethet�nk, j�l �rezhetj�k magunkat. Vagy vad�szhatunk, m�r nem voltunk majdnem k�t hete – lelkesedett be Esme.
• A vad�szat nekem is j�l esne – b�lintottam r�. M�r r�g nem voltam �n sem, �s m�r nagyon ideges�t a kapar�s. �rdekes m�don amikor emberi v�rt ittam, az sokkal jobban csillap�totta az �g�st, �s egy id�re teljesen meg is sz�ntette.
• Akkor menj�nk vad�szni – egyezett bele Carlisle is. – �gyis el kellett volna m�r mennem, mert a k�rh�zban lassan gyan�t fogn�nak, hogy egyre s�t�tebbek az �riszeim.
• Akkor mire v�runk m�g? – k�rdezte Esme mosolyogva. – Menj�nk fel a hegyekbe. Kezdenek elszaporodni a hegyi oroszl�nok – kacsintott r�m fogadott any�m.
• Rendben, akkor ma d�zs�l�nk. Arra a szarvas is t�bb – egyezett bele Carlisle. Nagyon aranyosak voltak, �s t�k�letesen tiszt�ban voltam vele, hogy csak miattam akartak messzebbre menni. Hiszen szarvas volt b�s�ggel a k�rny�ken is.

Azonnal fut�snak eredt�nk, de nem akartam lehagyni a sz�leimet. �gyhogy hagytam Esm�t el�l futni, ahogy Carlisle is, mert � k�z�l�nk a leglassabb, m�r ha egy v�mp�rt lehet egy�ltal�n lass� jelz�vel illetni. Igaz, hogy most messzire j�tt�nk, de �gy meg�rkezt�nk egy �ra alatt a hegyekbe. Ahol m�r meg is �reztem egy hegyi oroszl�n illat�t. Nagyon r�gen volt m�r alkalmam a kedvencemre vad�szni, �s most, hogy megtehettem nem akartam elvesztegetni az id�t, de ett�l f�ggetlen�l meg�lltam a csal�dom mellett.

• Rendben, akkor mindenki fogjon, amit szeretne – mondta Carlisle. – �n szarvasra megyek – f�zte m�g hozz�. – Gondolom, hogy te Edward oroszl�nt szeretn�l – �llap�totta meg. �n pedig hevesen b�logattam. Ha m�r elj�tt�nk id�ig, akkor legal�bb k�t nagymacsk�t elkapok, az biztos. – Esme, te mit szeretn�l? – fordult szerelme fel�.
• Nekem is j� lesz a szarvas – sz�kkent Carlisle mell� mosolyogva.
• Akkor n�gy �ra m�lva otthon. J� lesz �gy, Edward? – n�zett r�m k�rd�n.
• Rendben – biccentettem bizonytalanul.

Mindig azon a helyen szoktunk tal�lkozni, ahonnan elindultunk vad�szni. Hogyhogy most otthon akarnak? Belelesek a fej�kbe. „Szarvas, szarvas, szarvas…” K�nt�lt�k mindketten gondolatban. Na m�r most vagy ennyire szomjasak, vagy titkolnak el�lem valamit. Vajon mit? Ennyire nem hiszem, hogy szomjasak lenn�nek. �sszeh�zott szemekkel n�ztem �ket n�h�ny pillanatig, de �llt�k a pillant�somat, �gyhogy megr�ntottam a v�llam. Majd a f�k k�z� vetettem magam, �s k�vetni kezdtem a zs�km�nyom illat�t. Nem is kellett sok�ig keresg�lnem, mert az oroszl�n egy fa egyik �g�n heny�lt, �s csak akkor kapta fel a fej�t, amikor m�r t�l k�zel voltam hozz�. K�t �r�val k�s�bb j�llakottan, �s el�gedetten indultam el vissza a h�zunkhoz. A lehet� leggyorsabban futottam, mert nagyon k�v�ncsi voltam, hogy mit titkolnak el�lem. M�g sosem volt r� p�lda, hogy rejtegetni pr�b�lt�k volna el�lem a gondolataikat. M�rpedig a hegyen ezt tett�k, ebben teljesen biztos vagyok. K�v�ncsian l�ptem be a h�zba. A nappaliban r�gt�n Esme boldogon mosolyg� arc�val tal�ltam szembe magam, de Carlisle-t tov�bbra sem l�ttam.

• Miben s�ntik�ltok? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• Semmiben – n�zett r�m �rtatlanul. „Meglepet�s, meglepet�s…” K�nt�lta egyfolyt�ban. Mire �n elfintorodtam. Nem szerettem, ha titkol�znak k�r�l�ttem, �s egy�bk�nt sem lenne szabad kij�tszaniuk a k�pess�gemet.
• K�sz van – ki�ltott le Carlisle az emeletr�l.
• Mi van k�sz? – fordultam vissza Esm�hez k�v�ncsian.
• Gyere �s n�zd meg magad – mosolygott r�m. Majd k�zen fogott �s a szob�m fel� kezdett h�zni. �n pedig hagytam magam. Amint bel�ptem az ajt�n azonnal megl�ttam a v�ltoz�st a szob�ban. Egy hatalmas valami volt letakarva feh�r lepellel az egyik sarokban. – Meglepet�s – ugrott a nyakamba Esme. �n pedig azonnal vissza�leltem.
• Mi ez? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• N�zd meg – mondta Carlisle boldogan.

�n pedig azonnal odal�ptem, �s ler�ntottam a leplet az a meglepet�sr�l. Amikor megl�ttam a sz�m is t�tva maradt. Az emberi eml�keim egyre gyorsabban halv�nyultak, de erre m�g eml�kszem. �desany�m zongor�ja. Az oldal�n ott is van a monogram, amit m�g ap�m tetetett r� a zongor�ra. Mennyire szerette ezt a hangszert anya. Amikor kicsi voltam engem is tan�tgatott egy kicsit, de akkor m�g nem bizonyultam t�relmes tan�tv�nynak. Lassan odal�ptem a hangszer el�, �s �vatosan nyitottam fel a fedel�t, mintha b�rmelyik mozdulatommal k�rt tehetn�k az �rt�kes zongor�ban. Miut�n felszabad�tottam a billenty�ket, k�v�ncsian nyomtam le rajta az A hangot. �gy csend�lt fel a hangja, mintha egy pillanatig sem hagyt�k volna abba rajta a j�t�kot. Pedig m�r r�g�ta nem j�tszott rajta senki.

• Ut�lagos engedelmeddel megk�rtem egy szakembert, hogy hangolja fel – sz�lalt meg Carlisle halkan.
• Hogy siker�lt megtal�lnod ezt? – k�rdeztem d�bbenten. Azt hittem, hogy �r�kk� elveszett. Hiszen hivatalosan a Masen csal�d minden tagja halott, �s �gy minden vagyonunk az �llamra sz�llt. Kiv�ve, amit Carlisle kimentett nekem a h�zb�l m�g r�gen, de egy zongora elt�n�se igencsak felt�n� lett volna.
• Megk�rtem egy bar�tomat, hogy figyelje az aukci�kat, amik a ti holmitokr�l sz�lnak, �s �gy �reztem, hogy ez a darab lehet sz�modra a legkedvesebb. L�ttam r�lad egy k�pet, m�g amikor �sszeszedtem a k�nyveidet, �s �desany�d �kszereit az �tv�ltoz�sod ut�n, amin te volt�l, �s mosolyogva j�tszott�l a hangszeren, az �desany�d seg�ts�g�vel. Esm�vel �gy �rezt�k, hogy elj�tt az id�, hogy visszakapd azt, ami t�ged illet. Kis darabja a m�ltadnak, de tal�n k�nnyebb lesz a j�v�be n�zned, hogyha minden nap l�tod ezt. Eszedbe jut majd r�la, hogy ki is vagy val�j�ban – tette a v�llamra a kez�t Carlisle.
• �r�lsz neki? – k�rdezte Esme f�lve. – Tudom, hogy ez most sok sebet felszak�thatott, de szerintem �gy helyes, hogyha ez a hangszer a te csal�dodban marad – mondta gyeng�den.
• Ez csod�latos. K�sz�n�m – �leltem meg mindkett�j�ket. Majd le�ltem a zongorasz�kre. Tal�n m�g soha �letemben nem voltam �gy meghat�dva, mint most. Egy olyan fontos eml�ket mentettek meg a sz�momra, ami sokat j�rt a fejemben miut�n h�tra kellett hagynom a m�ltamat. M�g ma is eml�kszem, hogy �desany�m minden nap kis koncerteket adott nekem �s ap�mnak. Volt rengeteg saj�t szerzem�nye is. Gy�ny�r�en kompon�lt. Sajnos nem eml�keztem t�l sok mindenre �desany�m ok�t�s�b�l, �gy bizonytalanul tettem az ujjaimat a billenty�kre, �s lassan kezdtem j�tszani egy ismer�s dallamot, n�ha-n�ha f�rtelmesen f�lre is �t�ttem. M�gis j� �rz�s volt elmer�lni a zen�ben. – Tudom, hogy el�g sz�rny� – n�ztem fel fogadott sz�leimre bocs�natk�r�en.
• Egy�ltal�n nem sz�rny� – r�zta a fej�t Esme hevesen. – Ha sokat gyakorolsz rajta, akkor nagyon is j�l fog menni neked a zongor�z�s, ebben biztos vagyok. Tehets�ges vagy. L�tszik az �h�tatb�l, amivel hozz��rt�l a billenty�kh�z – mosolyodott el l�gyan.
• Szerintem is k�pes vagy r� – csatlakozott hozz� Carlisle is.
• Kapsz m�g valamit – szaladt Esme a szekr�nyemhez. – Ezeket a kott�kat tegnap vettem neked a v�rosban, �s n�h�ny k�nyvet is hoztam, hogy hogyan lehet otthon megtanulni a zongor�z�st. Nem tudtam, hogy milyen szinten vagy, ez�rt hoztam kezd�t, halad�t, �s fels�fok� tank�nyvet is a zongoratanul�shoz – ny�jtott fel�m egy dobozt lelkesen.
• K�sz�n�m – mosolyogtam r�. – Azt hiszem, hogy a kezd� egyel�re b�ven el�g lesz nekem – f�ztem m�g hozz�.
• Biztos vagyok benne, hogy gyorsan v�gzel a halad� tananyaggal is – legyintett Carlisle. – Na de mi most magadra is hagyunk. Ha gondolod, akkor nyugodtan gyakorolj csak. Nem fogsz zavarni – aj�nlotta fogadott ap�m.
• Azt hiszem, hogy el�bb elolvasom a k�nyveket – gondolkodtam el. Igen, hat�rozottan jobb lesz, hogyha el�bb ink�bb megtanulom, hogy hogyan kell zongor�zni pontosan, �s csak ut�na �llok neki t�nylegesen is a gyakorl�snak.

Eg�sz �jszaka a h�rom k�nyvet tanulm�nyoztam, �s r� kellett d�bbennem, hogy �gy elolvasva nem is olyan neh�z, �s a k�nyvek olvas�sa k�zben sok dolog eszembe is jutott, amit m�g �desany�m tan�tott nekem. M�g �tveszek n�h�ny dolgot, azt�n rend�thetetlen gyakorl�sba kezdek, �n leszek a legjobb zongorista, mert �desany�m mindig is ezt szerette volna.