– 1843-ban sz�lettem a texasi Houstonban. Az �n neveltet�sem mer�en k�l�nb�zik a t�bbiek�t�l. Eg�szen m�smilyen. �n m�r eg�sz fiatal korom �ta katon�nak k�sz�ltem, ahogyan az ap�m is az volt. B�szke voltam r�, de m�g b�szk�bb voltam a sikereire, amiket katonai p�lyafut�sa alatt �rt el. J�magam m�g nem t�lt�ttem be a tizenhetet, amikor 1861-ben csatlakoztam a Konf�der�ci� sereg�hez. Ez viszont csak �gy volt lehets�ges, hogy a toborz� tisztekkel elhitettem, hogy elm�ltam h�sz �ves. Viszonylag k�nnyen siker�lt �tvernem �ket, l�v�n, hogy nagyra n�ttem a kor�n elkezdett katonai gyakorlatokt�l r�szben. Ap�m szerint mindig is j� karizm�m volt, �m most m�r tudom, mi�rt. Akkoriban persze nagyon �r�ltem ennek a k�pess�gemnek, hiszen h�la ennek az emberek kedveltek, meghallgatt�k a mondand�imat, �gy gyorsan haladtam felfel� a rangl�tr�n. A n�lam id�sebb, tapasztaltabb katon�kat is magam m�g� gy�rtem.

Jasper egy pillanatra maga el� meredt.

– Tiszt�n eml�kszem a galvestoni csata minden egyes pillanat�ra. Az �n feladatom volt megszervezni a v�ros ki�r�t�s�t, kimenek�teni a n�ket, gyermekeket. A polg�ri lakoss�g els� csoportj�t elk�s�rtem Houstonig, ahova s�t�ted�s ut�n �t�nk csak el. Miut�n meggy�z�dtem a civilek megfelel� biztons�gba helyez�s�r�l, �j l�val visszaindultam Galvestonba. Alig egy m�rf�ldnyire h�rom n� gyalogolt az �ton. R�gt�n az jutott az eszembe, hogy lemaradhattak a t�bbiekt�l, �gy meg�lltam a l�val, lesz�lltam, hogy k�zelebb l�pve hozz�juk seg�ts�get ny�jtsak nekik. Tal�n nem kellett volna… – v�gott egy fintort Jasper.

Bella k�v�ncsis�ga Jasper minden egyes szava ut�n folyton csak n�vekedett. �gy mikor az �jb�l meg�llt egy hosszabb l�legzetv�telnyi sz�netre, t�relmetlen�l csettintett egyet nyelv�vel, mire Edward v�gigsim�tott h�t�n nyugtat�lag.

– �rzem, mennyire fesz�lten v�rod a v�g�t, Bella, azonban a r�mmese m�g csak most veszi kezdet�t.

– R�mmese? – k�rdezte megd�bbenve.

Jasper b�lintott, azt�n ism�t mes�lni kezdett.

– Az �n t�rt�netem nem eg�szen �gy alakult, ahogyan a t�bbiek�. Teljess�ggel m�s, mint ahogy m�r elmondtam. �s b�r az el�bb m�g azt mondtam, hogy lehet, nem kellett volna seg�tenem annak a h�rom n�nek, m�r most visszasz�vom azokat a szavakat. Hiszen ez a tal�lkoz�s sorsd�nt� volt sz�momra… de sz�mukra is.

– Mi�rt, mi t�rt�nt? – k�rdezte k�v�ncsian Bella, m�g miel�tt �tgondolhatta volna.

Kiss� el�red�lt, szemeit kit�g�totta izgalm�ban.

– K�s� �jjelre j�rt, �gy csup�n a hold halv�ny f�ny�ben tudtam kivenni az arcukat, �m az is el�g volt. Soha �letemben nem l�ttam h�rom annyira gy�ny�r� teremt�st, mint �k. �m bel�l valami m�gis megtorpan�sra k�sztetett. Egyetlen pillant�sb�l is t�bb dolgot tudtam lesz�rni: el�sz�r azt, hogy teljes m�rt�kben kiz�rhat�, hogy �k h�rman a csoporthoz tartoztak volna, hiszen felejthetetlen�l sz�pek voltak. M�sodj�ra pedig valahol bel�l egyfajta v�szcseng� sz�lalt meg bennem, ami egyre csak hangosabban zengte, hogy menek�ljek, ahogyan k�zel�tettek hozz�m. De nem tudtam. Megbabon�zott a l�tv�nyuk, nem b�rtam levenni r�luk a szemem.

Bella lesunyta fej�t. Hi�ba pr�b�lt csak �s kiz�r�lag Jasper mondand�j�ra koncentr�lni, akarva-akaratlanul is felbukkantak el�tte a saj�t eml�kei arr�l az es�s napr�l, mikor � maga tal�lkozott el�sz�r a Cullenekkel. � sem tudta levenni r�luk a szemeit. Akkor m�g a legk�l�nb�z�bb �tletek keringtek fej�ben emberfeletti sz�ps�g�k �s kisug�rz�suk, megjelen�s�k miatt, �gy teljes m�rt�kben bele tudta k�pzelni mag�t Jasper szemsz�g�be.

– Mi t�rt�nt ezut�n? – k�rdezte halkan Bella, �rz�kelve a t�rt�net tet�pontj�t.

– Egyik�k, Lucy, j�t mulatott azon, ahogy elakadt a szavam a puszta l�tv�nyukt�l. A m�sik l�ny, akinek egy�bk�nt term�szetellenesen sz�ke sz�n� haja volt �s Nettie-nek h�vt�k, fel�m hajolva m�lyen besz�vta az illatomat. Erre a h�rom k�z�l a legkisebb n�, Maria, aki fekete haj�, mexik�i sz�rmaz�s� volt, r�sz�lt, hogy koncentr�ljon. Az akkori tud�sommal k�nnyed�n ki tudtam venni, hogy � a vezet� k�zt�k. Ahogyan f�lig v�dekez� �ll�sba lend�lt, illetve amilyen m�don r�sz�lt… apr� jelek utaltak r�. Maria szint�n fel�m szagolt, mint el�tte Nettie. Ezut�n sz�momra �rthetetlen mondatokat v�ltott a m�sik kett�vel, amiknek m�ra m�r megannyi �rtelme van. Azt mondta, hogy �rzi, hatni tudok m�sokra, �gy sok hasznomat vehetn�. Megbesz�lt�k, hogy Maria csin�lja, majd a m�sik kett� elszaladt. De olyan gyorsan, hogy pislogni se tudtam, m�ris olyan messze ker�ltek t�lem, hogy nyomuk sem volt. A f�lelem�rzetem ekkor m�r a tet�fok�ra h�gott, hiszen term�szetellenesen gyorsan mozogtak. R�ad�sul k�l�n�sen viselkedtek, fura besz�lget�seket folytattak egym�ssal, amik semmi j�t nem �g�rtek r�m n�zve. Egyre er�teljesebben �reztem, hogy menek�ln�m k�ne… mik�zben tudtam, m�r k�s�. Hogy kis id�n bel�l m�r nem leszek az �l�k sor�ban.

Jasper ism�t sz�netet tartott. Lehajtotta fej�t, �m Bella m�g �gy is tiszt�n l�thatta az arc�n mutatkoz� �rzelmeket: f�jdalom, szenved�s, k�n, �s… f�lelem. A l�ny akkor d�bbent r�, hogy soha azel�tt egy pillanatra sem l�tta Jasperen a f�lelem legkisebb jel�t sem. Most viszont mindez megd�lni l�tszott, ahogy az egyszer� f�lelmet p�ni f�lelem vette �t.

�nk�ntelen�l ny�lt Jasper fel�. Kez�t r�tette annak v�ll�ra, f�l�nken megszor�tva. Erre a fi� r�kapta tekintet�t, mely a v�rt arany sz�n helyett majdhogynem feket�ben t�nd�k�lt. A k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt rajta, ahogy a l�ny arc�ba n�zett, aki csak d�bbenten figyelte.

– Jasper… – suttogta v�g�l nehezen kiny�gve.

Edward finoman megszor�totta Bella m�sik kez�t.

– Nem musz�j megosztanod velem, Jasper. Meg�rtem, ha t�l f�jd…

– Annyira hirtelen t�rt�nt az eg�sz, �s annyira f�jdalmasan! – t�rtek fel Jasperb�l a szavak – Maria a nevemet k�rdezte, mire �n k�szs�gesen v�laszoltam neki. Ezut�n azt felelte, rem�li, hogy �lve meg�szom ezt, mert j� el��rzetei vannak velem kapcsolatban. Id�m se volt r�, hogy felfogjam azt, amit mondott, m�ris a nyakamn�l �reztem, hogy valami hegyes felhas�tja a b�r�met, mire engem hatalmas f�jdalom �raszt el. Azt is �rz�keltem, ahogy egy csepp v�rem lassan lefolyt a nyakam ment�n, a mellkasom fel�. Amint felfogtam, hogy mindezt az a n� csin�lja, aki olyannyira sz�p, �s annyira vonz�nak t�nt, elborzadtam t�le. Megpr�b�ltam eltolni magamt�l, mik�zben �gy kiab�ltam, mint egy �r�lt. Borzaszt�an f�jt, �getett, m�r akkor. Egy pillanatra Maria r�m n�zett, mire tiszt�n l�thattam a szemeit: f�lig �jfeket�k voltak, �m f�lig v�rv�r�sek is, �s csak �gy �gtek a szomj�s�gt�l, az �r�lt vads�gt�l. �jb�l fel�v�lt�ttem, mire Maria elmosolyodott, �s megnyalta als� ajk�t, mire nyelve v�g�r�l az �n v�rem folyt le az �ll�ra. H�tr�lni akartam, azonban � �jb�l megharapott, a nyakam m�sik oldal�n. Annyira f�jt, hogy t�rdre estem a k�nokt�l. A l�t�som is hom�lyosult, azt�n m�r csak arra eml�kszem, hogy ismer�s hangok k�zeledtek fel�nk. H�rom napra r� pedig fel�bredtem, mint �jsz�l�tt v�mp�r, aki mit sem tudott err�l a l�tr�l vagy arr�l, hogy v�mp�rok igenis vannak.

Jasper mindezt egy szuszra hadarta el, melynek k�vetkezt�ben Bella szemei t�gra ny�ltak a r�m�lett�l. Kez�t tov�bbra is Jasper v�ll�n tartotta, �m csak most tudatosult benne, hogy remeg. Eg�sz test�ben. Tomp�n �rz�kelte, amint m�g�tte Edward mocorogni kezd, �m ez�ttal nem ford�tott k�l�n�sebb figyelmet neki; szinte lebilincselte Jasper t�rt�nete - m�g ha az eff�le borzalmakkal is j�rt.

– Amikor magamhoz t�rtem, Maria ott volt mellettem. Elmes�lte, hogy puszt�n az�rt vagyok m�g �letben, mert azok a hangok, amiket m�g azel�tt hallhattam, miel�tt az �tv�ltoz�som v�g�rv�nyesen is elkezd�dhetett volna, azokt�l az emberekt�l sz�rmaztak, akik ut�nam j�ttek megn�zni, minden rendben van-e. Ha nem j�ttek volna, meghaltam volna ott helyben. K�rdeznem sem kellett, b�szk�n mes�lte nekem, hogy mindkettej�ket meg�lte. Egyr�szt az�rt, mert lebukott el�tt�k, felfedte val�di �nj�t. M�sr�szt pedig elmond�sa szerint t�ls�gosan cs�b�t� volt neki a v�rem, �gy musz�j volt levad�sznia �ket, hiszen engem mag�nak akart. Ezek ut�n pedig elmes�lte, miv� v�ltoztatott, illetve azt is, hogy mi�rt.

Tudod, Bella, szerencs�snek mondhatjuk magunkat mi itt, �szakon, hogy nem tartozunk a d�liekhez. Mert ami ott megy, azt nem is lehet szavakkal jellemezni. Borzalmas… �ld�kl�sek �s folyamatos harcok egym�ssal �s egym�s ellen. Mindezt az�rt, hogy el�rj�k, hogy csup�n egyetlen v�mp�r uralkodj�k d�len. Ott, ahol a legt�bb az ember, akire �gy tekintenek, mint a t�pl�l�kra. Nem tartj�k �t se t�bbnek, se kevesebbnek. N�mely emberek azonban v�lem�ny�k szerint rendelkezhetnek azzal a kiv�lts�ggal, hogy �k is v�mp�rokk� v�ljanak - felt�ve, ha megvan hozz� a kell� k�pess�g�k. Hozz�juk k�pest itt roppant civiliz�ltak vagyunk. Ugyan t�bbs�g�nk itt is nom�d �letet �l, m�gis engedj�k, hogy az emberek gyan� n�lk�l �rintkezhessenek vel�nk, mert mindannyiunknak fontos, hogy senki se sejtse, kik vagyunk mi igaz�b�l. D�len azonban teljesen m�s a helyzet. Ott a v�mp�rok csakis �jszaka j�nnek el�. A napvil�got elb�jva t�ltik, mialatt tervezgetnek, vagy �ppen az ellens�g taktik�j�t pr�b�lj�k kisakkozni. D�len h�bor� d�l, �vsz�zadok �ta, megszak�t�s, t�zsz�net n�lk�l, aminek �n pontosan a k�zep�be cs�ppentem bele akkoriban.

Maria, Nettie �s Lucy csak nemr�g voltak egy�tt, mind a h�rman az akkor lezajlott csata t�l�l�i voltak, �gy egym�snak t�maszt ny�jtottak. Csup�n �rdekb�l tartottak �ssze, semmi fajta �rzelem nem volt k�zt�k. Maria gy�jt�tte maga k�r� a jobbn�l jobb harcosokat, hiszen bossz�ra szomjazott, vissza akarta szerezni a ter�leteit. Az �rdek mindh�rmukban azonos volt: min�l nagyobb f�ldre f�jt a foguk. Mivel Mari�t�l f�ltek, m�r els� pillant�st�l, �gy mell� csap�dtak. � k�l�nb hadsereget akart, j�val er�sebbet, mint b�rkinek valaha volt. Olyan embereket vont maga k�r�, akikben megfogta valami megmagyar�zhatatlan er�. T�bb figyelmet ford�tott r�nk, megtan�tott harcolni illetve, hogy hogyan tudunk l�thatatlanok maradni az emberek k�z�tt. Nagyon alapos kik�pz�sben r�szes�tette a csapatt�rsait. �s ha j�l teljes�tett�nk, megjutalmazott minket… azonban, ha nem, akkor annak cs�nya v�ge lett…

Nem egy t�rsunkat �gy vesztett�k el, hogy Maria saj�t maga t�pte darabokra a szem�nk l�tt�ra �s  �gette el m�gly�n. Borzalmas l�tv�ny volt mindannyiunknak, de f�leg azoknak, akik valamelyest ragaszkodtak vagy jobban k�t�dtek ahhoz, akire �ppen haragudott Maria. Mindenkinek, aki az ember�nek mondhatta mag�t, kiv�tel n�lk�l meg kellett jelennie ezeken a „b�ntet�seken”, �s v�gig kellett n�znie mindazt, amikt�l m�g a mai napig is h�nyni tudn�k, v�mp�r l�temre is. Mikor tehetetlen�l �lsz ott a f�ld�n, mik�zben melletted vagy sikoltoznak a l�tottakt�l, vagy �pp kacar�sznak szerencs�tlen �ldozaton, akinek m�g v�dekeznie se marad ideje, m�ris let�pik egy-egy tagj�t… nem tudom k�r�l�rni, mennyire k�nszenves. Mikor nem tudod eld�nteni, hogy seg�ten�l rajta, vagy �pp �r�lsz neki, hogy nem te vagy a soron… De azt hiszem, mindenfajta felv�g�s vagy egy�b megk�l�nb�ztet�s n�lk�l mondhatom azt, hogy tal�n �n j�rtam a legrosszabbul mindannyiunk k�z�l. �n nem csak szem- �s f�ltan�ja voltam ezeknek az esem�nyeknek, hanem �reztem is mindenki �rzelmeit. Senkinek sem k�v�nom ezt… m�g a puszta ellens�gemnek sem. R�ad�sul azt kell, hogy mondjam, sajn�latomra Maria egyik legjobb katon�j�v� v�ltam. �gyesebb voltam a t�bbiekn�l, a katonai m�ltam miatt, illetve k�pess�gemb�l kifoly�lag. Mikor el�sz�r tal�lkoztam az embereivel, hatan voltunk �sszesen, t�bbs�g�ben f�rfiak. Nagyon r�vid id�n bel�l �jabb v�mp�rokkal b�v�lt a csapatunk, �gy els� csat�imat is bajt�rsaimmal v�vtam meg. Igaz, Mari�t kiss� bosszantotta a dolog, hogy mindig �j t�rsakat kellett keresnie vagy �pp teremtenie mag�nak, m�gis roppant b�szke volt r�m, �s ami a legjobban megd�bbentett, kedvence lettem. Gyakran megjutalmazott, amit�l csak m�g er�sebb lettem. Sz�pen lassan a t�bbiek Maria ut�n t�lem is f�lni kezdtek, ahogy egyre ink�bb elterjedt a h�rem. Maria pedig hi�ba b�ntette napr�l-napra embereit, akiknek l�tsz�ma �gy folyamatosan ingadozott, s�rgette �t az id�.

Tiszt�ban volt vele, hogy az �jsz�l�ttek hatalmas ereje egyetlen �v ut�n v�szesen gyeng�lni kezd, f�leg akkor, ha nem haszn�lja ki azt nap, mint nap. �m  � m�g azel�tt le akart csapni az ellens�geire, miel�tt mindez bek�vetkezhetett volna. J� emberismer� l�v�n engem nevezett ki egy kisebb csapat �l�re, melynek k�vetkezt�ben hihetetlen b�szkes�g t�lt�tt el engem. Meg akartam felelni neki, �gy tan�tgattam �ket �n is, mire egyre kevesebb �sszet�z�s t�rt�nt k�zt�k, �s a l�tsz�munk is ink�bb csak gyarapodott. Akkoriban majdnem mi voltunk a legnagyobb csapat azon a vid�ken, �gy nagyon �vatosnak kellett lenn�nk, hogy ne kelts�nk felt�n�st. Maria elmes�lt egy t�rt�netet, melyben a Volturi kegyetlen�l elb�nt a l�zad�kkal, �gy nem akartam �n is �gy v�gezni, mint �k. Akkoriban nagyon hasznosnak bizonyult, hogy k�pes vagyok befoly�solni mindenki �rzelm�t, hangulat�t. R�vid id� alatt az eg�sz t�borban nagyon j� egy�ttm�k�d�s alakult ki k�zt�nk, olyan, amilyen soha sem volt a d�li h�bor�k ideje alatt. Maria senkinek sem �rulta el a k�pess�gem, �gy ez kett�nk k�zt maradt. Hat�rozottan megkedvelt, �n pedig �gy ugrottam minden szav�ra, ak�r egy pincsi kutya… mai megfogalmaz�sban. Maria k�rt, hogy sz�ljak neki, ha �gy l�tom, k�szen �llunk a harcra. Minden zsigerem �gett a bizony�t�si v�gyt�l, �gy a lehet� legjobb kik�pz�st tartottam annak a huszonh�rom f�s seregnek, akikkel Maria vezet�s�vel Monterrey-ben csaptunk le. Az ottaniak csup�n kilencen voltak, k�t id�sebb v�mp�rral, mi pedig olyan gy�zelmet arattunk felett�k, amit m�g Maria sem rem�lt: mind�ssze n�gyen vesztek el k�z�l�nk, mialatt � r� tehette a kez�t egykori lak�hely�re. Ezut�n persze v�rszemet kapott, �gy m�g abban az �vben siker�lt kiterjesztenie uralm�t Texas nagy r�sz�re, valamint �szak-Mexik�ra. �m a t�bbieknek itt telt be a poh�r; irigykedtek Mari�ra, �gy elindultak d�lr�l, hogy megk�zdjenek vel�nk.

�jabb harcok kezd�dtek, de ezek er�sebbek voltak az el�z�ekn�l, hevesebbek. Sokan tartottunk att�l, hogy a Volturi visszat�r, azonban f�lelm�nk alaptalannak bizonyult. Hol gy�zt�nk, hol vesz�tett�nk, �s tizennyolc h�nappal k�s�bb a mi csapatunkb�l m�r csup�n �n voltam �letben. Lucy �s Nettie is Maria ellen fordult, akiket k�nnyed�n legy�zt�nk. Mari�val j� p�rosnak bizonyultunk, amit az is al�t�masztott, hogy egyed�l minket nem tudtak kiszor�tani Monterrey-b�l. A ter�letszerz�s hamar �tcsapott bossz�hadj�ratokba. Nagyon sokan vesztett�k �let�ket. Mi ketten pedig �jabb bevet�sre k�szen tartottunk egy csapat �jsz�l�ttet, akik egy�ltal�n nem jelentettek nek�nk t�bbet k�nnyen p�tolhat� katon�kn�l. M�ltak az �vek, nekem pedig minden perccel egyre jobban elegem lett a folyamatos �ld�kl�sb�l, v�rengz�sb�l. M�r nem akartam annyira harcolni, mint azel�tt. Szerencs�re Maria mindezt nem vette �szre, annyira lefoglalt�k �t a harcok. �n viszont tudtam, hogy ki�gtem, �s ha gyorsan valami v�ltoz�s nem k�vetkezik be, val�sz�n�leg v�gem lesz. Majd akkor, mintha csak valaki pont nekem k�ldte volna, megjelent Peter, �vtizedekkel k�s�bb. �jsz�l�tt volt, aki h�rom �v ut�n is meg�llta a hely�t a csat�kban, igaz, gy�l�lte azokat. Megkedveltem �t, m�snak bizonyult a t�bbiekn�l. J�val t�bbet tudott, civiliz�ltabb viselked�st tan�s�tott mindenben. Maria megb�zta �t, hogy egy csapat �jsz�l�tt felett „dad�skodjon”, ami teljes odafigyel�st ig�nyelt. Azt�n elj�tt az �jabb tisztogat�s…

Ez a feladat annyib�l  �llt, hogy mivel az �jak m�r nem voltak annyira er�sek, le kellett cser�ln�nk �ket. Leford�tva ez annyit tesz, hogy aki Maria szerint m�r nem haszn�lhat�, egyes�vel el kellett h�vni �t, majd meg�lni. Nem szerettem ezt a feladatot, m�r csak a k�pess�gemb�l ad�d�an sem. �gy �reztem, sose lesz v�ge egy-egy ilyen �jszak�nak.

Egyik este Peterrel voltam beosztva. Pr�b�lt meggy�zni r�la, hogy egyes v�mp�rokban van m�g rem�ny, nem kell mindenkit elpuszt�tani csak az�rt, mert Maria azt mondta. Megmondtam neki, hogy sz�momra a parancs az parancs. M�r t�bb, mint a fel�vel v�gezt�nk, �s tudtam, �reztem, mennyire megviseli mindez Petert. Egy n�t sz�l�tottam, Charlotte-t, aki alig m�lt egy �ves. �reztem, ahogy Peter mellettem hirtelen �ktelen haragra gerjed, mire felk�sz�ltem a legrosszabbra is… � m�gsem t�madott r�m. Mikor pedig megjelent Charlotte, odakiab�lt neki, hogy menek�lj�n, azt�n egy pillanattal k�s�bb m�r csak annyit l�ttam, hogy mindketten menek�lnek… el�lem, Maria el�l, ez el�l az eg�sz el�l. Akkor, ott meg�rtettem, hogy szeretik egym�st. Tiszt�n �reztem a bel�l�k �rad� szeretetet. Nagyon furcsa volt sz�momra. Tudtam, hogy ut�nuk menve meg kellene �ln�m �ket, m�gsem tettem. T�tov�n n�ztem, ahogy elnyeli �ket az �jszaka. Nem �reztem m�st, mint �ress�get. Persze mikor Maria megtudta, sz�rnyen d�h�s lett, m�gsem csin�lt semmit sem. Szinte m�r betegesen v�gytam arra, hogy engem is meg�lj�n. Peter �s Charlotte t�voz�sa ut�n �resnek, kisz�radtnak �reztem magamat. M�g Peter itt volt, sz�rakoztatott a jelenl�te. �gy �reztem, mintha val�ban egy t�rsam lenne, aki t�r�dik velem, nem csak a harc, az �rdek miatt van mellettem. Sorra halmoztam fel hib�kat, abban a rem�nyben, hogy megb�ntetnek. �s hab�r Maria mindig d�h�s volt, nem �lt meg engem… ann�l f�jdalmasabb dolgot tett: �letben hagyott. R�ad�sul nem ak�rhogy: a testem k�l�nb�z� pontjain a mai napig magammal hordozom harap�sainak nyom�t, ak�rcsak te, Bella, a bal csukl�don James�t.

Bella jobb keze r�kulcsol�dott bal csukl�j�ra. Ahogy Jasper kiejtette a sz�j�n az utols� mondatot, �nk�ntelen is esz�be jutott az a phoenixi �jjel, mikor James megharapta �t. Ahogy a m�reg lassan beiv�dott v�r�be, amit azt�n Edward kisz�vott, csak az�rt, hogy ne v�ljon eggy� k�z�l�k.

A l�nynak elk�pzel�se sem volt, milyen �rz�s az, mikor m�r �gy �ri ez a harap�s, hogy v�mp�r. Vajon ugyanolyan f�jdalmas? Vagy m�g jobban az? Esetleg egy�ltal�n nem is �rzi? Ut�bbi k�rd�s�t r�gt�n el is hessegette, hiszen ahogy Mari�t megismerte az eddig elmondottak alapj�n, tudta, hogy a n� nem harapta volna meg Jaspert, ha nem okozna vele f�jdalmat neki.

– Azt�n, mint der�lt �gb�l a vill�mcsap�s, Peter visszat�rt. A lehet� legjobban id�z�tett, ugyanis Mari�n�l kezdtem �szrevenni l�zad�sra utal� jeleket szem�lyem ellen, amiket kor�bban akkor �reztem, mikor Lucy �s Nettie fell�zadt. Peter elmes�lte az �j �let�t Charlotte-tal, hogy l�tezik m�s lehet�s�g, nem kell folyamatosan harcolni �s �lni. Ami pedig a legjobban megd�bbentett az az volt, mikor arr�l besz�lt, miszerint sok v�mp�rral tal�lkozott itt, �szakon, akikkel nem kellett harcolnia, akik csendesen, nyugodtan �ltek egym�s mellett, b�kess�gben. Ez a besz�lget�s el�g volt arra, hogy d�ntsek. M�g aznap este elhagytam az addigi �letemet, Mari�t, az �jsz�l�tteket; egysz�val mindent �s mindenkit. Nem k�sz�ntem el senkit�l, csak �gy elj�ttem. Hatalmas megk�nnyebb�l�s �s szabads�g-�rzet t�rt r�m, amint kiker�ltem a harcok hat�k�r�b�l.

N�h�ny �vtizedig Peterrel �s Charlotte-tal j�rtam a vil�got, c�lok n�lk�l. Szabads�gra v�gytam, megkaptam. De emell� az �rzelem mell� p�rosult egy sokkalta rosszabb is, a depresszi�. Peter j�tt r�, hogy mindig azut�n �rzem magam a legrosszabbul, miut�n vad�sztam. Ez elgondolkozatott, hiszen oly’ sok �ven �t szabadon gyilkol�sztam, amikor csak kedvem akadt r�. �s �n mindannyiszor �t�ltem, amit az �ldozatom is, mik�zben meg�ltem �ket. Ugyanazokat az �rz�seket tapasztaltam meg, amik bennem is lej�tsz�dtak, mikor Maria, Lucy �s Nettie meg�ll�sra k�sztetett. Undorodni kezdtem magamt�l, att�l, amiv� v�ltam Maria �ltal. Hi�ba �ltem legal�bb annyi ideig egy�tt vele, mint Carlisle �s Edward, m�gsem alakult ki k�zt�nk az, ami Edward�k k�zt. Eljutottam egy v�gpontra, mikor �gy �reztem, nem b�rom tov�bb. S�lyosbodott az �llapotom, lev�ltam Peter�kt�l, egyed�l k�v�lyogtam. Azonban k�nytelen voltam gyilkolni, hi�ba gy�l�ltem magam minden egyes v�rcsepp ut�n. Pr�b�ltam korl�tozni magam, ritk�bban �lni, kib�rni p�r napot an�lk�l, hogy b�rkit is meg�ln�k… mondanom sem kell, cs�fos kudarcot vallottam. Egyed�l nem voltam el�g er�s hozz�. Ha nem is ismertem be magamnak, tudtam, hogy t�rsra van sz�ks�gem.

Jasper egy pillanatra hallgat�sba mer�lt, amit Bella ki is haszn�lt.

– K�rdezhetek valamit? – a fi� b�lintott – Eml�tetted a Volturit… Mi�rt f�ltetek t�le?

Jasper egy hangosat s�hajtott.

– Bella, ebben a vil�gban, a d�liek vil�g�ban az �r�k fiatal �jsz�l�ttek �letkil�t�sait hetekben m�rik, nem �vsz�zadokban. P�r �vtizeddel azel�tt, hogy �n magam is v�mp�rr� v�ltam volna, l�tezett egy Benito nev� v�mp�r, aki viszonylag fiatal volt, m�gis roppant intelligens. Az � idej�ben kezd�dtek az �lmok a hatalmas ter�letszerz�sekr�l, miszerint, ha valaki megszerezn� mondjuk Mexico City-t, akkor minden �jszaka t�bbsz�r is vad�szhatna korl�tok n�lk�l. Tervezgetni kezdtek, hogyan tudn�nak megszabadulni egym�st�l, �m ezek a tervek mind-mind selejtesek voltak. Benito kor�bban Dallast�l �szakra �lt. Mindenki akkor tudta meg, hogy egy�ltal�n l�tezik, mikor lem�sz�rolt k�t csoportot, akik addig Houston k�rny�k�n osztoztak, k�t �jre r� pedig egy sokkal er�sebb v�mp�rsz�vets�get, ami az �szak-mexik�i Monterrey-t uralta. Mondanom sem kell, hogy mind a k�tszer gy�zelmet aratott. �j taktik�ja volt, amit akkoriban m�g senki sem ismert el�tte. Benito egy eg�sz hadsereg �j v�mp�rt teremtett, akiket nem lehetett megf�kezni; ezt pedig � alaposan ki is haszn�lta. A nagyon fiatal v�mp�rok f�rg�k, vadak �s szinte f�kezhetetlenek, �pp ez�rt nagyon vesz�lyesek, fizikumuk hihetetlen�l er�s k�r�lbel�l az els� �let�v�k v�g�ig. Ha pedig megengedik nekik, hogy kihaszn�lj�k ezt az er�t, k�nnyed�n elint�znek egy-egy id�sebb v�mp�rt is ak�r; az �szt�neik rabjai. Egyetlen �jsz�l�ttet m�g nehezen ugyan, de meg lehet tan�tani, azonban egy csoportot semmik�ppen sem. Egy val�s�gg� v�lt r�m�lom, a legborzalmasabb, amit valaha is elk�pzelhett�l. Legt�bbsz�r pedig az ellens�g helyett egym�snak esnek, �gy Benit�nak is �jabb �s �jabb v�mp�rokat kellett l�trehoznia, hogy val�ra v�lthassa terveit. � maga j�l ismerte az �jsz�l�tteket, �gy tudta, hogy nem valami �gyes harcosok, csup�n er�sek �s hajtja �ket a v�rszomjuk, �gy erre �s sz�mbeli f�l�ny�kre alapozott.

A d�l-mexik�i v�mp�rok m�r felismert�k, mi fenyegeti �ket. �gy gondolt�k, Benit�t a saj�t csapd�j�ba csalj�k: �k is l�trehoztak egy saj�t �jsz�l�ttekb�l �ll� hadsereget. Ekkor szabadult el a pokol. H�l�t adok az �gnek, hogy �n magam akkor m�g nemhogy v�mp�r nem voltam, de meg sem sz�lettem m�g. Hiszen akkoriban embernek sem volt �pp kellemes Mexik�ban. Az emberek t�rt�net�r�i is egyfajta j�rv�nnyal magyar�zz�k a lakoss�g t�meges pusztul�s�t, �s csak a v�mp�rok tudnak r�la, mi is t�rt�nt pontosan. Azt�n j�tt a Volturi…

A teljes �rs�g felkerekedett, �s �szak-Amerika d�li fel�ben minden egyes v�mp�rt felkutattak �s meg�ltek. Benito elmenek�lt Puebl�ba, ahol tov�bb folytatta „munk�ss�g�t”: a legr�videbb id� alatt a legt�bb v�mp�rt v�ltoztatta �t, mert tov�bbra is f�jt a foga Mexico City-re. �m a Volturi megtal�lta �t, kiv�gezte, azt�n sorra mindazokat, akiket az �jsz�l�ttek k�zel�ben tal�ltak. Emiatt Mexik� egy id�re �gymond v�mp�r-mentes hely lett. Ez a tisztogat�s k�zel egy �vig tartott, �m m�g s�lyosabb �s brut�lisabb volt, mint amilyen tisztogat�st �n v�geztem. Ezt onnan tudom biztosra �ll�tani, hogy egyszer tal�lkoztam valakivel, aki azon kev�s szemtan�k k�z� tartozott, akik elmes�lt�k, mi t�rt�nt akkor. Borzalmas… akkora brutalit�st �n m�g sehol sem tapasztaltam, �s �szint�n mondva nem is szeretn�k.

Jasper akaratlanul is �ssz�bb h�zta mag�t.

– Ahogyan a Benito f�le �jsz�l�tt hadseregeket, �gy a Volturi tisztogat�s�t sem fogja senki sem elfelejteni a vil�gon a v�mp�rok k�z�l. Ez is olyan pontja a t�rt�nelm�nknek, amire senki sem eml�kszik der�sen, ink�bb f�lelemmel telve. Mindenki tud r�la, az is, aki ott sem volt.

Jasper az utols� mondat�t m�r csak suttogva mondta. Hangj�b�l kihallatsz�dott az a borzalom, amire mindaddig burkoltan c�lzott a t�rt�nete mes�l�se k�zben. Lehajtotta fej�t, behunyva szemeit.

Bella ebben a pillanatban a v�gs�kig sajn�lta Jaspert. Csak most, hogy megtudta annak m�ltj�t, vil�gosodott meg, mi�rt volt Jasper annyira t�vols�gtart�  vele m�g akkor is, mikor m�r mindenki �rintkezett vele valamif�le �ton-m�don. Mi�rt �llt mindig a legt�volabb t�le, mi�rt v�gott olyan sokszor f�jdalmas k�pet, mi�rt l�tta mindaddig csak oly’ kev�s alkalommal mosolyogni vagy nevetni. F�lt. A fi� f�lelemb�l �s tal�n egy kicsit gy�vas�gb�l igyekezett mindig a h�tt�rben maradni. Nem volt biztos mag�ban, az �nuralm�ban. Azt pedig nem merte volna megkock�ztatni, hogy a b�tyja szerelm�nek �ltala baja esne.

Bella hirtelen �tlett�l vez�relve felpattant Edward �l�b�l, let�rdelt Jasper el�tt, aki ugyan�gy t�r�k�l�sben �lt tov�bbra is, jel�t sem adva annak, hogy �rz�keln� a l�ny jelenl�t�t. �m az nem is akarta megv�rni, m�g feln�z: fogta mag�t, �s meg�lelte a fi�t.

Jasper dermedten �lt, mik�zben �rezte, hogy Bella b�tortalanul �t�leli �t. Azonban a l�ny �rz�sei nem hazudtak, �gy tiszt�ban volt vele, mennyire �szint�nek sz�nja ezt az �lel�st, hogy mekkora meg�rt�s �s szeretet, b�kess�g honol benne. �vatosan � is felemelte kezeit, �s f�lszegen r�tette k�t tenyer�t Bella h�ta k�zep�re. Fej�t tov�bbra is lehajtva tartotta, m�g szemeit kinyitva �tlesett a l�ny v�ll�n.

Szemei Edwardon akadtak meg, aki boldog mosollyal ajk�n figyelte a jelenetet, m�g m�g�tte Alice �llt, aki �r�m�ben f�lig �r� sz�jjal ugr�lt Esme k�r�l. Esme a sz�j�ra tapasztotta bal kez�t, m�g szemeib�l a t�le megszokott meleg szeretet mellett csod�lkoz�s �lt. �m ami Jaspert a legink�bb d�bbenetre sarkallta, az az volt, hogy Emmett �s F�lix is p�rosukat b�mult�k. �jb�l behunyta szemeit, �lel�s�t a l�ny k�r�l pedig egy hat�rozott, er�s szor�t�ssal pecs�telte meg.

– H�l�s vagyok neked, Jasper, hogy megosztottad velem a t�rt�netedet. Most m�r �gy v�lem, sokkal jobban meg�rtem n�mely reakci�dat egyes helyzetekben, mint eddig b�rmikor. K�sz�n�m!

Jasper v�laszul m�g egyet szor�tott rajta finoman, majd lecs�sztatta r�la kezeit, mik�pp Bella is elengedte �t. Fel�llva r� mosolygott, azt�n szembe fordult Edwarddal.

– Oh… – ny�gte, mikor megl�tta, hogy a Cullen csal�d java r�sze szerelme m�g�tt tart�zkodik.

Alice �gy rep�lt a nyak�ba, mint valami �r�lt kismad�r.

A hirtelen l�kett�l, amit Alice „meg�rkez�se” okozott neki, h�tra t�ntorodott egy kicsit, de ez�ttal meg b�rt �llni a saj�t l�b�n.

– Bella, nem akarod v�letlen�l k�rd�re vonni Jaspert�l azt a r�szt, mikor velem tal�lkozott? – n�zett r� Alice szempill�it rebegtetve.

– Dehogyisnem. Hi�nyoltalak is a t�rt�netb�l – vigyorgott r� Bella, azzal Jasper fel� fordult – El�rulod nekem, hogy ismerted meg Alice-t?

Jasper k�szs�gesen biccentett.

– 1948-ban Philadelphi�ba mentem, miut�n elv�ltam Peter�kt�l. Eml�kszem, m�g akkor is furcsa volt nekem, hogy nappal, m�g ha vihar is tombol, de az utc�n vagyok. Tudtam, hogy ha m�g sok�ig �csorgok a hidegben, es�ben, egy id� ut�n gyan�s leszek az embereknek, �gy bet�rtem egy apr�, f�lig �res, �t menti vend�gl�be. Alice akkor m�r ott volt, �s mintha mag�t�l �rtet�d� lenne, r�m v�rt. R�m, aki soha azel�tt nem tal�lkozott vele, �s aki m�r els� pillant�sra belehabarodott. A pult mellett �lt, de amint bel�ptem, lesz�kkent a b�rsz�kr�l, hogy fel�m induljon r�gvest. �gy v�ltem, meg akar t�madni, tekintve a m�ltamb�l. � azonban mosolygott, ami m�lys�gesen megd�bbentett. Senki nem mosolygott r�m annyira �szint�n, mint �! R�ad�sul, ha mindez nem lett volna el�g, olyan �rz�sek �radtak bel�le, amikr�l azel�tt k�pzelni sem mertem. Mikor m�r el�ttem volt, csak azt mondta: „Nagyon megv�rakoztatt�l!”.

– Mire Jasper j�l nevelt, d�li �riember m�dj�ra fejet hajtott, azt felelve: „Sajn�lom, h�lgyem!”.

– Erre � fel�m ny�jtotta a kez�t, �n pedig, mint valami fuldokl�, kaptam ut�na. Sz�z �v ut�n el�sz�r csillant fel bennem a rem�ny l�ngja… Ami csak �gy izzani kezdett, mikor ez a t�nem�ny elmes�lte, mit tapasztalt a Cullen csal�dn�l a k�pess�ge seg�ts�g�vel. Nem akartam hinni neki, mikor azt mondta, �llatok v�r�n �lnek. Azel�tt sose gondoltam m�s �letvitelre, erre j�n �, �s mindent felforgat az �letemben! Mindent, amit addig hittem, elt�r�lt, �s �j c�lokat, eszm�ket t�z�tt el�m - egyetlen pillant�s�val. Tudtam, ha m�s�rt nem, az�rt mindenk�pp ki kell, hogy pr�b�ljam ezt az �letm�dot, hogy vele lehessek. �gy elindultunk, hogy felkutassuk �ket.

– Alaposan meg is r�m�tettetek benn�nket, nem mondom! – nevetett fel Emmett, mire Edward is csatlakozott hozz� – Edwarddal �pp vad�sztunk, mikor �k ketten el�bukkantak. El�sz�r persze Jaspert vett�k �szre, aki tet�t�l talpig harci sebekben volt, �s �gy n�zett ki, mint egy forradalomb�l hazat�r� h�s katona.

– Azt�n pedig megpillanthattuk ezt az apr�cska csodabogarat is, akit soha azel�tt nem l�ttunk, m�gis r�gi ismer�sk�nt �dv�z�lt minket, tudta a nev�nket, s�t, szinte az eg�sz �let�nket, valamint az ir�nt �rdekl�d�tt, hol fog lakni ezent�l.

Alice, Jasper, Edward �s Emmett az eml�k hat�s�ra hangosan felkacagtak.

– Arra is eml�kszem �m, hogy mire haza�rtem, az �sszes cuccom a gar�zsban volt, mivel Alice kipakolt a szob�mb�l, azzal takar�zva, hogy az �n szob�mb�l ny�lik a legjobb kil�t�s. K�s�bb persze mindent visszapakolt, mert nem engedtem a szob�mb�l – vigyorgott Edward, mire Alice j�t�kosan nyelvet �lt�tt r�.

Bella felkacagott.

– Ez aranyos!

– �n nem igaz�n ezzel a jelz�vel illettem, mikor megl�ttam, mit m�velt – morogta halkan Edward, fel�llva a f�r�l, Bell�hoz s�t�lva.

Mikor oda�rt hozz�, egyik karj�val mag�hoz h�zta, puszit adva hal�nt�k�ra.

Bella f�lmosollyal ajk�n fel� fordult, mik�zben a t�bbiek elindultak, ki-ki a maga dolg�ra. Mikor Jasper is felk�sz�l�dott a f�ldr�l, hogy Alice-szal a h�z fel� induljanak, a l�nynak esz�be jutott valami, �gy ut�na ki�ltott.

– Jasper!

A sz�l�tott visszafordult.

– K�rdezhetn�k m�g egyetlen dolgot?

– Persze.

– Tudod, mi t�rt�nt Mari�val? – k�rdezte Bella.

Jasper szem�ld�k r�ncolva Edwardra n�zett, aki Bell�t mustr�lta vizslat� tekintet�vel.

– Ami�ta elj�ttem onnan, nem besz�ltem vele, nem is tal�lkoztunk. De amennyire �n megismertem �t, v�lem�nyem szerint tov�bbra is harcol a d�liekkel. Mi�rt k�rdezted?

Bella sz�j�hoz emelte mutat�ujj�t, �s elgondolkozva figyelte a f�vet.

– Nem �rdekes… – motyogta.

Jasper egy sokat mond�  pillant�st vetett Edwardra, aki b�lintott, azt�n � is bes�t�lt a h�zba.

Bella tov�bbra is elm�ly�lten tanulm�nyozta a f�vet, �gy kicsit megugrott, mikor Edward a f�le m�g� t�rte haj�t.

– El�rulod nekem, min gondolkozol ennyire elm�ly�lten, hogy siker�lt r�d ijesztenem?

Bella p�r pillanatig nem v�laszolt semmit.

– Tudsz egy helyet, ahol kettesben lehetn�nk most? – fordult fel�.

Edwardnak id� sem kellett a gondolkoz�shoz, azon nyomban megfogta a l�ny csukl�j�t, �s az erd� f�kkal s�r�n n�tt r�sze fel� vezette.

Futva tett�k meg az utat, ami alatt egy sz�t sem sz�ltak egym�shoz. Bella tov�bbra is elm�ly�lten gondolkozott mag�ban, homlokr�ncolva, m�g Edward �t figyelte. Mikor meg�rkeztek, sz�v� is tette, mivel a l�ny tov�bb futott volna.

– Ez a hely megfelel�?

– Igen – v�gta r� Bella an�lk�l, hogy egy pillanatra is k�r�ln�zett volna.

– Bella – vette k�t keze k�z� annak arc�t Edward, agg�d�an vizslatva �t – Minden rendben?

A l�ny egyetlen sz�  n�lk�l b�jt hozz� szorosan, ak�r egy v�delmet keres� kiscica.

Edward viszonozta az �lel�st, karjaival szorosan �tfogta.

– Mi t�rt�nt?

– Jasper… a t�rt�nete… annyira borzalmas! Ha m�s �lete lett volna azel�tt, miel�tt tal�lkozott volna Alice-szel, tal�n sokkal m�sabb szem�lyis�g lenne most. Gy�l�l�m Mari�t! Ha � nincs, akkor Jaspernek egy sokkal szebb �lete lett volna. Mikor mes�lte az emberi �let�t, l�ttam rajta, hogy mennyire szeretett katona lenni. Hogy mennyire �r�lt annak, mikor egyre feljebb ker�lt a rangl�tr�n. De azt�n j�tt Maria, �s mindent �sszezavart. Jasper katonai p�ly�j�t m�r az elej�n der�kba t�rte, mik�zben minden k�ts�get kiz�r�lag a valaha �lt legjobb katona lehetett volna. Gy�l�l�m �t!

A szavak csak �gy �ml�ttek bel�le, mint amikor Jasper mes�lte el az �tv�ltoztat�s�t. Edward kiss� d�bbenten hallgatta �t.

– R�ad�sul mi�rt kellett ennyit szenvednie? Mi haszna sz�rmazott neki abb�l, ha Jasper depresszi�s lett? Mi�rt vele v�geztette a piszkos munk�t? Ha pedig val�ban kedvelte �t, akkor mi�rt b�ntette �gy, hogy… �ssze-vissza harapd�lta �t? Mi�rt kellett ennyit szenvednie neki? F�leg a k�pess�ge miatt… Maria pontosan tiszt�ban volt vele, m�gse tett semmi olyat, hogy megk�nny�tse a dolg�t. Gondolhatta volna, hogy Jaspernek nem k�nny� �reznie mindazt az �rz�st, amit a tisztogat�sok sor�n �rzett! Tudhatta volna!

– Cssh, cssh, Bella, nyugodj meg, k�rlek! – szor�totta mag�hoz Edward.

– Mindazon�ltal �r�l�k annak, hogy Peter felkarolta Jaspert. De annak m�g ink�bb, hogy id�ben �rkezett vissza hozz�. El sem tudom k�pzelni, mi t�rt�nt volna, ha Jasperre t�mad Maria… – Bella test�n apr� remeg�s ment v�gbe, majd zokogni kezdett.

– Bella! – ny�gte k�ts�gbeesve Edward.

Karjaiba kapta �t, �s le�lve a f�ldre az �l�be �ltette.

Bella �gy fonta nyaka k�r�  a karjait, mint aki az utols� sz�lba kapaszkodna az�rt, hogy �lhessen. L�bait felh�zta a fi� oldal�n�l, m�g az szorosan fogta zokog� test�t.

– Ha tudtam volna, hogy ennyire megvisel Jasper t�rt�nete, nem engedtem volna, hogy elmondja neked. Legal�bbis ennyire r�szletesen biztosan nem.

– Ne haragudj Jasperre, k�rlek! �n �r�l�k neki, hogy v�gre az � t�rt�net�t is megismerhettem. Sz�momra sok, eddig megv�laszolatlan k�rd�sre kaptam v�laszt vele kapcsolatban.

– F�lre ne �rts, nem haragszom r�. De annak semmik�pp sem �r�l�k, hogy p�ld�ul az �tv�ltoztat�s�t is �gy r�szletezte, ahogy… mikor Rosalie-nak mes�lte el, kor�nt sem volt ennyire apr�l�kos!

– Edward… – suttogta Bella, csitul� zokog�ssal.

A fi� v�laszul megcs�kolta a feje b�bj�t.

– K�rdezhetek t�led valamit?

– Mikor fogod elfelejteni feltenni ezt a bugyuta k�rd�st? Persze, hogy k�rdezhetsz!

– Mennyire f�jdalmas az, ha megharap egy m�sik v�mp�r, mikor m�r te is v�mp�r vagy?

Edward megdermedt �lt�ben.

– Nem tudom elmondani ezt neked. Pontosan semmik�pp, mivel engem mindeddig senki nem harapott meg v�mp�rr� v�l�som ut�n. De amit Jasper eml�keib�l ki tudtam venni, az az volt, hogy majdnem olyannyira f�jdalmas, mintha ember lenn�l.

– Csak majdnem?

– Mi�rt gondolkodsz ezen?

– Csak meg szeretn�m tudni, Jaspernek mennyi f�jdalmat kellett m�g ezen k�v�l is elviselnie.

Edward fels�hajtott.

– Sokat, dr�g�m. Borzaszt�an sokat. � az egyed�li k�z�l�nk, akinek ennyi szenved�ssel, k�nnal telt v�mp�rs�g�nak els� komolyabb szakasza. Hiszen rajta, Alice-on �s rajtad k�v�l mindenkit Carlisle v�lasztott �t k�z�l�nk. Alice-t, mint tudod, az egyik orvosa v�ltoztatta �t abb�l az elmegy�gyint�zetb�l, ahov� bez�rta �t az �desanyja. �m mikor fel�bredt, senki nem volt ott mellette, hogy elmagyar�zza, mi is t�rt�nt pontosan. �t a l�tom�sai seg�tett�k. Jasper helyzete teljesen m�s, mint ahogy a tied is. Mindh�rman mer�en k�l�nb�zt�k ebben a tekintetben.

– De mi�rt van az, hogy mindig annak kell legink�bb szenvednie, aki meg sem �rdemli?

– Nem tudom, Bella. Nem mindig alakul �gy az �let�nk, ahogy szeretn�nk. Nem minden esetben van belesz�l�sunk a saj�t sorsunkba. �m mikor van r� lehet�s�g, akkor val�ban rajtunk �ll, hogyan d�nt�nk. Mikor Jasper v�laszt�s el� ker�lt, �gy v�lem, a helyes utat v�lasztotta mind a k�tszer.

– Arra gondolsz, mikor Peter elment �rte, �s mikor Alice-szal tal�lkozott?

– Pontosan.

Bella imm�r teljesen elcsitult. Edward �l�ben fek�dt tov�bbra is, �m fej�t most a fi� fel� ford�totta, aki melegen r�mosolygott. Ujjaival meg�rintette annak ajkait, mire egy-egy puszit nyomott ujjaira Edward.

– Ez a mosolyod eml�keztet engem Esme mosoly�ra.

Edward sz�lesen elvigyorodott.

– �s ez kire eml�keztet?

– Hmm… tal�n Emmettre, miel�tt valami perverz dolgot mondana – mosolyodott el Bella is.

– Chh! M�g hogy Emmett…

– Most, hogy mondod, lehet, hogy ink�bb saj�t magadra hasonl�t. Nem tudom eld�nteni! Mindkett�t�knek piszkosul j�l �ll ez a mosoly – vigyorgott leplezetlen�l imm�r.

– �, igen?

– Ez az igazs�g. B�r, ha jobban belegondolok, Emmettnek tal�n egy fokkal jobban �ll.

– Ez m�r igaz�n s�rt� sz�momra!

– Sajn�lom!

– Egy fr�szt sajn�lod te – vigyorgott r� mindentud�an.

– Az�rt m�g kaphatok egy cs�kot t�led? – n�zett r� k�ny�rg�en Bella.

– Biztos t�lem akarsz? Nem ink�bb Emmett�l?

– H���t, nem is tudom. Elbizonytalan�tott�l…

Edward megvet�en felhorkantott.

– Na, sz�p! M�…

Mondat�t azonban m�r nem tudta befejezni, mivel Bella betapasztotta ajkait saj�tj�val. Belet�rt tark�j�n annak haj�ba, mire Edward is moh�n viszonozta cs�kj�t. H�trad�nt�tte magukat a f�be, �gy folytatva cs�kcsat�jukat.