1918 szeptember. �ltal�ban szerettem az �szt. �rezni a szell�t az arcomon, l�tni, ahogy j�tszik a falevelekkel, de ma. M�g csak szeptember eleje van, de mintha t�l lenne. Az utc�k kihaltak, aki m�gis k�nytelen kimozdulni gyorsan halad, hogy miel�bb ism�t v�dettnek hitt otthon�ban legyen. Az emberek maszkokat viselnek �s ker�lik egym�s t�rsas�g�t. Valaha, ez a sz�p v�ros, Chicago, ny�zsg� �s �letteli volt. M�ra ink�bb szellemv�ros. K�sz�nhet�en a Spanyoln�tha nev� puszt�t� j�rv�nynak, ami v�g�l ide is el�rt. Rengeteg ember halt meg eddig is �s haldoklik most is otthon, vagy a k�rh�zban, ahov� �n is tartok �ppen. Kev�s az orvos �s az �pol�, de sok a beteg �s egyre t�bben j�nnek. Szeretn�m, ha nem kellene folyton hazaj�rnom, de az t�l felt�n� lenne �s vad�sznom is kellett m�r. Mihelyst v�geztem azonnal elindultam a k�rh�zba. Sajnos m�r a kapuban rossz h�rek fogadtak, az eddigi kedves port�s, John, akinek a feles�ge itt sz�lt n�lunk, �s akinek a l�ny�t �n seg�tettem vil�gra, ma reggelre lebetegedett, feles�ge hozta be �s most is vele van. Gondoltam megn�zem �ket, miel�tt �tveszem a nappali m�szakot, de akkor megl�ttam �ket. Egy anya a fi�val. Nagyon hasonl�tottak, mindkett�nek bronzv�r�s haja �s smaragdz�ld szeme volt. A v�r�ban �ltek a padon, pontosabban az �desanya �lt fej�t a falnak t�masztva, a fia pedig a padon fek�dt fej�t �desanyja �l�be hajtva. A fi� aludt, de az �desanya feln�zett mikor fel�j�k l�ptem. Smaragdz�ld szemei csillogtak a l�zt�l, hallottam, hogy a sz�ve is gyorsabban ver a norm�lisn�l �s a leveg�v�tel is neh�z neki. El�gg� beteg volt, pedig m�g alig lehetett t�bb harminc�t, negyven �vesn�l. „J� reggelt asszonyom! K�sz�nt�ttem. „Doktor Carlisle Cullen vagyok. Seg�thetek valamiben?” k�rdeztem, b�r tudtam, hogy mire van sz�ks�g�k.”J� reggelt Dr. Cullen! A nevem Elizabeth Mason, �s � itt a fiam Edward. K�sz�nj�k, de egy m�sik orvos mondta, hogy itt v�rjunk, m�g tal�l nek�nk szabad �gyakat. V�laszolta elhal� hangon. Halott sz�vem elszorult. „Mindj�rt ut�nan�zek, hogy hogy �llnak a dolgok, �s nemsok�ra pihenhet Mrs. Mason. Rem�ltem t�nyleg tudok seg�teni min�l hamarabb. A n� csak halv�nyan elmosolyodott �s b�lintott.

Egy �r�val k�s�bb m�r tudtam nekik �gyakat biztos�tani, b�r k�l�n k�rtermekben. Az asszony nagyon nehezen hagyta ott a fi�t. Ragaszkodott hozz�, hogy � mosdassa le �s adja r� a k�rh�zi pizsam�t �s csak mikor m�r a fia b�k�sen aludt, csak akkor ment �t � is a hely�re. Eg�sz id� alatt figyeltem �ket, b�r kicsit sz�gyelltem magam a leselked�sem�rt. Szomor�an l�ttam, hogy a fi� eg�sz id� alatt szinte alig t�rt mag�hoz. Az �desanyja folyamatosan besz�lt hozz�, nyugtatgatta, hogy rendben lesznek �s, ha meggy�gyultak, akkor otthon majd megint elk�sz�ti neki a kedvenc s�tem�ny�t. B�cs�z�ul az anya homlokon cs�kolta a fi�t, gondosan betakargatta �s lehajtott fejjel elindult a hely�re. Ha lettek volna k�nnyeim most biztosan eleredtek, volna.

�jszak�ra is a k�rh�zban maradtam, b�r furcs�n n�ztek r�m a koll�g�im, de ismerek m�r �s �r�ltek, hogy hazamehetnek pihenni. �gy nem firtatt�k a dolgot. �n meg csak �r�ltem, hogy hasznosan t�lthetem az �jszak�t. Sok beteget l�ttam el �jszaka, �gy csak j�val �jf�l ut�n tudtam megl�togatni Mason�ket. El�sz�r Elizabethez n�ztem be. �vatosan az �gya mell� l�ptem �s megfogtam a kez�t, hogy ellen�rizzem a sz�vver�s�t, b�r ez felesleges mozdulat volt, hisz hallottam hiper�rz�keny hall�sommal egyre gyeng�l� sz�v�nek minden dobban�s�t. Jeges �rint�semre az asszony r�memelte b�gyadt tekintet�t. Z�ld szemei �l�nken csillogtak. „Dr. Cullen, hogy van a fiam, hogy van Edward?”k�rdezte alig hallhat�, elhal� hangon, majd egy �jabb er�s k�h�g�si-roham r�zta meg. Seg�tettem neki fel�lni �s egy zsebkend�t tartottam a sz�ja el�. „Nyugalom Mrs. Mason. Pihennie kell. Edward j�l van, bemegyek hozz� is. Most csak pihenjen, hogy jobban legyen.” Biztattam, b�r tudtam, itt sincs m�r rem�ny. Gyeng�den visszafektettem az asszonyt, aki behunyta a szem�t �s nyugtalan �ntudatlans�gba zuhant. Fel�lltam az �gya mell�l �s m�g p�r percig n�ztem az alv� asszonyt. Sz�p n�, sz�p �lete lehetett. Olvastam a kartonj�t, sajnos a f�rj�t m�g a j�rv�ny els� hull�m�ban elvesz�tette. Ez az �tkozott k�r nem v�logat, csak puszt�t. Minden�tt halottakat �s megcsonk�tott csal�dokat hagyva.

�pp a m�sik k�rterem fel� indultam, melyben Edwardot helyeztem el, amikor egy halottat toltak ki a k�rteremb�l. Ha dobogott volna, most biztosan meg�llt volna a sz�vem. Oh ne. Rem�lem, nem k�stem el. A hord�gy mell� l�ptem �s meg�ll�tottam az �pol�t. Felemeltem a leped�t �s megk�nnyebb�l�semre szeg�ny Mr. Harris halott arca meredt r�m. Az �reg k�t napja szenvedett itt. �jabb halott. A mai harmadik �s m�g csak nem is hajnalodik. Visszahajtottam a leplet �s biccentettem a fi�nak, hogy viheti.

Bel�pve a k�rterembe egyb�l Edward �gya fel� vettem az ir�nyt. A fi� az oldal�ra fordulva, kiss� �sszeg�mb�ly�dve aludt. Olyan b�k�s volt az arca. Hideg kezemet a homlok�ra tettem. L�zas, nagyon l�zas. Izzadts�gt�l nedves haja f�rt�kben tekerg�zik a fej�n. Lassan kinyitotta a szem�t �s fel�m fordult. „Szia Edward. Dr. Cullen vagyok. �n vagyok az �desany�d �s a te orvosod. Megengeded, hogy megvizsg�ljalak?” k�rdeztem a fi�t. Edward csak er�tlen�l b�lintott �s a h�t�ra fordult. Kigomboltam az inge fels� gombjait �s el�vettem a sztetoszk�pomat a zsebemb�l. Beraktam a f�lembe, majd a mellkas�ra helyeztem a m�sik v�g�t. Kicsit �sszerezzent. Biztos hideg volt egy kicsit. Bocs�natk�r�en n�ztem r�. Val�j�ban nem volt sz�ks�gem erre az eszk�zre a diagnosztiz�l�shoz, mivel v�mp�rhall�somnak k�sz�nhet�en �gy is hallottam, hogy a fi� l�gz�se neh�z �s fel�letes. A t�deje megtelik folyad�kkal. Mire v�gezte Edward szeme �jra becsuk�dott. A zsebembe cs�sztattam a m�szert �s �ppen begomboltam volna az ing�t, amikor er�tlen�l megfogta a csukl�mat �s riadt tekintettel n�zett r�m. „Dr. Cullen, �desany�m? � hogy van? K�rem az igazat mondja. Nem vagyok m�r gyerek. Tudni akarom. K�rem!” hangja rekedt �s k�ny�rg� volt. Halott sz�vem �sszeszorult. Itt ez a kis csal�d, akik p�r �ve m�g boldogan �ltek, most itt haldokolnak. „M�g tartja mag�t Edward. Er�s asszony. Meg akar gy�gyulni. Csak �rted agg�dik.” Nem b�rtam t�bbet mondani, nem b�rtam neki elmondani, hogy az �desanyja tal�n a reggelt sem �ri meg, de a k�vetkez� hajnalt m�r biztosan nem. De a fi� mintha a gondolataimban olvasna. „Meg fog halni, igaz? Ahogy �desap�m is. �s �n is. �s akkor, majd a t�lvil�gon egy�tt lesz�nk megint” az utols� szavakat, ha nem vagyok v�mp�r biztosan nem hallottam volna. �jb�l lehunyta a szem�t �s elaludt. �vatosan betakartam �s m�g sok�ig �ltem az �gya mellett �s n�ztem �t. Olyan fiatal, m�g alig �lt. El�tte lenne m�g az �let, ha nem lenne ez az �tkozott j�rv�ny. Igaz�n j�k�p� fiatalember, m�g �gy betegen, haldokolva is. Vajon ismeri m�r a szerelmet vagy m�g nem tal�lt egy olyan l�nyt? Hirtelen megint bel�mnyilallt a mag�ny �s a keser�s�g, ami mostan�ban olyan gyakran megsz�ll, ha nem dolgozom csak magam vagyok otthonom mag�ny�ban. Ilyenkor sokat elm�lkedem, visszaid�zem az Olaszorsz�gi �veimet. A bar�tomat Arot �s t�rsas�g�t. B�r a Volturit, a v�mp�rok kir�lyi csal�dj�t, ahogy a v�mp�rvil�g ismeri �ket, tal�n csak a hatalom �s az ir�ny�t�s tartja �ssze, m�gis ott nem voltam olyan mag�nyos, de elt�r� �letm�dom miatt egyre kev�sb� �reztem j�l magam k�zt�k. Ahogy mindig mondtam Aro bar�tomnak, „�n az embereket gy�gy�tom, nem pedig fogyasztom…” Na tess�k megint ezen r�g�dom, �s alattomosan f�rk�zik a gondolataim k�z�, mi lenne ha, ha teremten�k magamnak egy t�rsat, valakit, akit magam mellett tudhatok, aki hazav�r, akivel besz�lgethetn�k. Nem. M�gis mit k�pzelek, hogy is �t�lhetn�k �n b�rkit erre az �letre, melyet �n sem �nk�nt v�lasztottam. Mereng�semb�l egy �pol�n� siet�s l�pteinek zaja r�ntott ki. R�pillantottam Edwardra, m�g mindig aludt, majd elindultam az ajt� fel�, ahol m�r bele is futottam Susanba, aki pihegve hadarta. „Dr. Cullen. Mrs. Mason, a h�rmasban, azt hiszem mindj�rt…”nem tudta folytatni, elcsuklott a hangja. Azt�n �jra r�tal�lt. „�nt h�vja. Besz�lni akar �nnel. Siessen, k�rem. Elindultam siet�s l�ptekkel, bosszantott az emberi temp�, f�leg most, de felt�nt volna, m�r korareggel volt, kezdtek sz�ling�zni az emberek. Szinte �r�knak t�nt az az egyetlen perc mialatt oda�rtem a h�rmas k�rterem el�. Benyitottam �s egyb�l megcsapott az a szag, a hal�l szaga. Gyors l�ptekkel Elizabeth �gya mell� l�ptem. Az asszony szeme csukva volt, de m�g �lt. �pphogy. Le�ltem az �gya mell� �s meg�rintettem a v�ll�t. „Elizabeth, hall engem. Dr. Cullen vagyok. Besz�li akart velem.” Sz�l�tottam meg. Elizabet kinyitotta a szem�t �s r�mmeredt. „Meg fogok halni. Tudom. De �t nem, Edwardot nem hagyhatja, � m�g t�l fiatal. A fiamat ne. � nem hallhat nem. Tegyen meg mindent. K�rem. Mindent, azt amire m�s nem k�pes. Mentse meg �t. Mentse meg a fiamat. Csak maga k�pes r� Dr. Cullen. K�rem.” K�ny�rg�tt, megragadta a kezem �s elhagyta ezt a vil�got.

A nap els�  sugarai r�vet�ltek halott arc�ra, mely m�r b�k�s volt. Lemerevedve �ltem �s m�g mindig a kez�t fogtam. Vajon tudta? Honnan? Hogyan? Hol hib�ztam? Vagy csak rem�lte? A magas l�z okozta del�rium? Az anyai szeretet � f�lt�s? Nem tudom �s m�r soha nem is fogom megtudni. Gondolataimb�l Susan hangja r�zott fel. „Szeg�ny asszony, milyen fiatal volt �s szeg�ny fi�, most m�r teljesen �rva. B�r m�r neki sincs sok h�tra. Elvitetn�m, doktor. M�r v�rnak a hely�re.” Mondta szomor�an. � is f�radt �s megviselt. F�l. Otthon van egy kilenc�ves kisl�nya �s j�l tudja � is ez a k�r senkit nem k�m�l. Kimondtam a hal�l idej�t, letakartam Elizabet arc�t �s m�r vitt�k is a halottash�zba. Szeg�ny m�g tisztess�ges temet�st sem kaphat az �j korm�nyrendelet miatt, mely kimondja, hogy minden fert�z�tett hal�la est�n el kell �getni. Porb�l por, ahogy a Bibli�ban �ll.

Az orvosi szoba fel� s�t�lva - ez�ttal j�lesett az emberi temp� - Edward j�rt a fejemben. Vajon egy anya k�v�nhat e ilyen sorsot, ilyen �letet a gyermek�nek. Tudta e milyen ez az �let? Egy�ltal�n mit tudott? Van e jogom hozz� ezut�n? �gy �reztem, kett�hasadok, egyik felem megtenn�, hisz ez volt az anyja utols� k�v�ns�ga �s �n is v�gyom m�r r�g�ta egy t�rsra �s Edward megfelel�, m�r most k�t�d�m hozz�, pedig alig ismerem, csak pap�rokr�l, feljegyz�sekb�l, t�nyeket, de l�ttam a tisztas�got a szem�ben, tal�n k�vetn� az �letm�domat. Tal�n nem lenne gyilkos. A m�sik felem f�lt �s tov�bbra sem �rzett hozz� jogot, hogy valaki �lete fel�l d�nts�n. De ha �gyis meghal. Hal�l vagy v�mp�rl�t? Az ajt� el� �rve m�g mindig bizonytalan voltam, pedig az id� ellenem dolgozott. Rem�lem Edward m�g kitart, mert most haza kell mennem, b�r nem akarok, hisz f�radt sem vagyok, aludni sem alszom m�r �vsz�zadok �ta, de a l�tszat fontos. �gy �tadtam a nappalosnak a m�szakot �s hazaindultam. Eg�sz �ton j�rt az agyam �s �r�ltem mikor el�rtem az erd� sz�l�re, mert nekiiramodhattam vad�szni. Ilyenkor az �szt�neim veszik �t az ir�ny�t�st az agyam kikapcsol. B�r nem voltam szomjas, hisz nemr�g vad�sztam, de a szemem m�r �gy is el�g k�l�nleges, ker�ln�m kell a m�g nagyobb felt�n�st. A vad�szat v�gezt�vel otthon vettem egy forr� zuhanyt, b�r v�mp�rk�nt erre sincs sz�ks�gem, j�lesett. A nap nagyon nehezen telt, mintha soha nem akarna elj�nni az este. Pr�b�ltam olvas�ssal elterelni a gondolataimat, de nem nagyon siker�lt. Rem�lem a fi� m�g �letben van. Vajon ha megtenn�m, hogyan kellene, hisz m�g sosem tettem �s nem is l�ttam m�g. Csak a saj�t �tv�ltoztat�somra eml�kszem �s legink�bb az ut�na val� gy�trelmekre.

V�gre. Este. Elindultam a k�rh�zba, ism�t a bosszant� emberi temp�, hisz futottam volna, hogy mihamarabb ott lehessek. Rem�lem �l m�g. Ugyan m�g hat�rozottan nem d�nt�ttem, de szerettem volna magam�nak tudni a lehet�s�get. V�gre meg�rkeztem. Sietve l�ptem be a kapun �s egyb�l az orvosi szob�ba siettem �t�lt�zni. Az orvosiban m�r v�rt r�m a koll�g�m. Kimer�lt volt, ez l�tszott rajta. „Neh�z volt a nap? Sok az �j beteg? Mennyi a halott?” k�rdezgettem �s csak rem�lni mertem, hogy aki most a legink�bb fontos nekem nem a halottak k�z� sorolhat�. ”Igen, sokan j�ttek, egyre t�bben �s t�bben lesznek. Csak k�t halottunk volt ma, a h�rmasb�l �s a hatosb�l.” �, ne a hatos. Edward. „Mr. Haestings, a bank�r, szeg�ny feles�ge csak zokogott. A m�sik, a hatosb�l az a kisl�ny, akit annyira szertett mindenki, az �rvah�zb�l. Susan a karj�ban vitte le, az a mindig er�s, r�termett �pol�n�…Istenem.” A hangja elcsuklott. A m�ly gy�sz mellett egy kis megk�nnyebb�l�st is �reztem. Edward m�g �l, m�g �lhet. �r�kk� tal�n…

M�szak�tv�tel ut�n egyb�l a hatosba siettem, Edwardhoz. Az �gy mell� l�pve egy pillanatra ledermedtem, csend volt, nem hallottam a sz�vver�s�t, jaj ne. De azt�n hirtelen megint. A sz�ve olyan lassan vert, hogy szinte m�r nem is. A leveg�v�tel is k�nszenved�s volt m�r neki. Csak �r�i voltak h�tra. D�nt�ttem. Megteszem. Ha gy�l�lni is fog �rte, ha egy �jabb v�mp�r-sz�rnyeteget szabad�tok is ezzel a vil�gra. Meg kell tennem. Tal�n j� lesz. A t�rsam lesz. A bar�tom. A fiam.

F�l�  hajoltam �s elsim�tottam egy nedves tincset az arc�b�l. „Edward. Tarts ki. Most nagyon csendben kell maradnod.” Suttogtam a f�l�be, tal�n hallotta. A Morfiumot, amit mindenesetre magammal hoztam, nem adhattam be neki, most meg�ln�m vele. Majd k�s�bb m�g j� lehet.. Elsiettem a sz�ll�t�kocsi�rt, senki nem volt a k�zelben, �gy k�nnyebb. Gyeng�den felemeltem a fi�t az �gyr�l �s a kocsira fektettem. Gondosan letakartam a leped�vel, ahogy a halottakat szok�s, tal�n �gy nem t�nik fel, hogy � m�g nem az. Szerencs�mre a halottash�zig nem futottam �ssze senkivel. Odalent sem volt senki �l�. Gyorsan levettem Edwardr�l a leped�t. F�leltem; m�g vert a sz�ve �s l�legzett. M�g tartotta mag�t. Gondosan bebugyol�ltam a leped�be. Egyszer sem t�rt mag�hoz. T�r�keny test�t egyik karommal magamhoz fogtam, vigy�zva nehogy �sszeroppantsam. M�g sosem �leltem �gy emberi l�nyt. A halottash�z h�ts� ablak�n ugrottam ki, ami a k�rh�zkert h�ts� r�sz�re ny�l� pinceablak volt, majd felsz�kkentem egy magas f�ra, onnan pedig a tet�re. A s�t�ts�g �s a borult �g nekem kedvezett. J�l elrejtett a k�v�ncsi szemek el�l. Ez�ttal v�mp�rsebess�ggel sz�kelltem h�ztet�r�l h�ztet�re �des terhemmel a karjaimban. M�r majdnem otthon voltam, mikor Edward meleg teste mocorogni kezdett a karjaimban. Tal�n f�zik, ez �breszthette fel, a leveg� is hideg �s az �n testem is. B�r csak p�r perc volt az eg�sz �t, m�gis f�zhatott m�r.

V�gre otthon. A h�ts� ablakomon surrantam be. Edwardot lefektettem a d�v�nyra �s kerestem egy vastag takar�t, amit szint�n csak �lcak�nt tartottam. Betakartam �s csak n�ztem �t. Tudtam, hogy m�r nincs vissza�t �s min�l gyorsabban cselekednem kell, de nem tudtam, hogyan csin�ljam. Azt�n hirtelen f�l� hajoltam. „Sajn�lom. Rem�lem, nem gy�l�lsz majd. Ez most egy darabig nagyon fog f�jni. Sajn�lom.” Suttogtam a f�l�be, majd megharaptam, el�sz�r a nyak�n�l az �t�eret, majd mindk�t csukl�j�t. �reztem �des v�r�nek �z�t a sz�mban, hallottam magamban a sz�rnyet fel�v�lteni, mikor l�tez�sem �ta el�sz�r haraptam meg egy embert. Kezdett rajtam eluralkodni, de ekkor agyamba villant Elizabet smaragdz�ld, k�ny�rg� tekintete �s meg�lltam. Ekkor Edward szeme felpattant �s fel�v�lt�tt k�nj�ban. A f�jdalom kezdte �tj�rni a test�t. Ekkor eszembe jutott a Morfium, amit magammal hoztam. Gyorsan beadtam neki, h�tha enyh�thetem vele a f�jdalmait. Edward n�ha hangosabban, n�ha halkabban kiab�lt f�jdalm�ban. Elkezd�d�tt. H�rom nap �s Edward Mason v�mp�r lesz.

Nekem vissza kellett mennem a k�rh�zba, hogy elint�zzek p�r dolgot, �gy Edwardot felvittem az emeleti h�l�szob�ba �s az �gyra fektettem. A szobaajt�t bez�rtam, b�r tudtam a k�njai m�g napokig tartanak majd. Szerencs�re a v�ros legv�g�ben, k�zel az erd�h�z laktam, �gy nem hallja meg senki Edward k�nl�d�s�nak hangjait. Gyorsan a h�ztet�k�n �t visszaosontam a k�rh�zba. Senki nem vette �szre az elt�n�semet. Gyorsan meg�rtam Edward halotti bizony�tv�ny�t. V�ge. Edward Anthony Mason 1918 szeptember 12.-�n elhunyt. M�g elrendeztem p�r dolgot �s f�radts�gra hivatkozva szabads�got vettem ki. Senki nem k�rdezett semmit. �gy reggelre m�r ism�t otthon voltam. Edward k�nok k�zt fetrengett az �gyon, illetve m�r alig tudtam az �gyon tartani, �gy jobbnak l�ttam leter�teni egy vastag pl�det a sz�nyegre, �s arra fektettem a fi�t. Le�ltem mell� a f�ldre �s megfogtam a kez�t, ami egyre hidegebb lett.

„ Edward minden rendben, m�r csak k�t nap �s v�ge. Nem lesz t�bb f�jdalom. Tarts ki.” Besz�ltem hozz�, b�r nem tudtam hallja e. A napok egybefolyva teltek �n pedig v�gig ott �ltem vele. Mes�ltem neki a v�mp�rl�tr�l, a szab�lyokr�l, az �letemr�l, az elveimr�l �s az �letm�domr�l. Edward mind kev�sb� kiab�lt, n�ha �r�kig csak csendesen verg�d�tt vagy csak fek�dt. A sz�ve min lassabban �s lassabban vert, a teste egyre kem�nyebb �s hidegebb lett. Az utols� napon m�r csak csendesen ny�sz�rg�tt azt�n v�gleg elcsendesedett. A sz�ve egy utols�t dobbant majd meg�llt. Fesz�lten figyeltem az arc�t. Hirtelen felpattantak a szemei �s egy v�rv�r�s szemp�r meredt r�m. Azt�n egy hirtelen mozdulattal felpattant �s a legt�volabbi sarokba h�z�dott �s onnan n�zett r�m. Edward az �jsz�l�tt v�mp�r. Az els� teremt�sem.