(Alice szemsz�ge)

�ppen vad�sztunk, amikor valami furcsa �rz�sem t�madt. Valahogy �gy �reztem, hogy haza kell menn�nk. Amikor egyre k�zelebb �rt�nk a h�thoz �gy lett egyre er�sebb Bella fr�zia illata. Tudtam, hogy ma fog elj�nni. �gy legyen 5-�s�m a lott�n. Na, j�, az mondjuk, szab�lytalan lenne, mert ki tudn�m figyelni a nyer� sz�mokat.

�n �rtem a legel�sz�r a h�zhoz �s m�g �pp id�ben.

• Jaj, ne! – hallottam meg a hangj�t – Jobb lesz, ha �n megyek. – de m�r k�s� volt, mert m�r ott �lltam az ajt�ba.
• Nem m�sz te sehov�. – mondtam v�szj�sl�an.
• BELLA! – rontott be m�g�ttem dr�ga b�ty�m �s egy csontropogtat� �lel�sbe r�szes�tette Bell�t. – Hi�nyozt�l hugi!
• Te is nekem Emmett! – kacagott fel.
• Na, ugye, hogy megmondtam!– vigyorogtam a m�g�ttem �ll� Jasperre.
• Szia, Bella! – mondta, majd � is meg�lelte. – �dv �jra Forksba.
• Hello Jazz.
• J� �jra l�tni Bella! – l�pett hozz� Rose �s mindenki legnagyobb megr�k�ny�d�s�re meg�lelte Bell�t!
• �n is �r�l�k! – viszonozta az �lel�st bar�tn�m. – De most m�r menj! Tudom, hogy minden v�gyad hogy megn�zd, hogy van Anthony.
• K�sz�n�m! – n�zett r� h�l�san, majd Emmettel egy�tt elt�ntek az emeleten.
• Szervusz, Bella! – k�sz�nt Carlisle �s Esm�hez l�pett.
• M�r megint nem hallgatt�l r�m. – mondtam neki �s �n is meg�leltem.
• Mikor szoktam �n b�rkire is hallgatni?
• Tudtam �n, hogy haza kell j�nn�nk. – mosolyogtam r�.
• Tudtam �n, hogy m�r egy f�l �r�ja el kellett volna indulnom. – n�zett r�m g�nyosan. – �s �n most engedelmetekkel elmenn�k.
• Hova sietsz Belluska? – j�tt le Emmett az emeletr�l. Mikor el�rte a kanap�t levette a kab�tj�t �s r�dobta. Egy�ltal�n minek volt m�g a p�l� f�l�tt kab�t rajta?
• N�zd m�r milyen �rdekes fogas! – l�pett m�g� Esme �s felemelte a ruhadarabolt, majd odadobta Emmettnek. – Olyan kanap� form�ja van.
• Most hogy mondod anya! – nevetett fel Emmett �s kivitte a fogashoz a kab�tj�t. �m ekkor nekem felt�nt valami. Edward nincs itt! Na, j� �n most felmegyek �s meg�l�m!

• Egy perc �s visszaj�v�k! – mondtam, majd elindultam felfel� a l�pcs�n. Elhat�roztam, hogy nyugodt maradok, de ez nem j�tt be. – EDWARD ANTHONY MASEN CULLEN! MOST AZONNAL GYERE LE!
• Alice megk�rhetn�lek, hogy ne kiab�lj? – mondta, mikor bel�ptem a szob�j�ba.
• Nem, nem k�rhetsz meg! – suttogtam, mert amit mondani fogok nem biztos, hogy a t�bbieknek is hallani k�ne. – Mi a j� Istent keresel m�g itt f�nn? Meg ne pr�b�lj nekem hazudni! L�tom rajtad, hogy m�g mindig szereted. De akkor k�zdj is �rte, a j� �g �ldjon meg. Ha nem harcolsz, akkor sohase fogod visszakapni. Most komolyan j� az neked hogy mindketten szenvedtek? Szerezd vissza �s legy�nk v�gre megint egy csal�d. Az id�, m�r �gy se tudod visszap�rgetni, �gy hogy ne keseregj a m�lton. Es�lyt kapt�l arra, hogy visszaszerezed, erre te megint elengeded �t? Nem vagy te eszedn�l! K�t percet kapsz, hogy le gyere! Ne v�rd meg, hogy megint felj�jjek! – mondtam, majd leviharoztam a l�pcs�n.
• Na, mi a helyzet? – k�rdezte Jazz, majd �t�lelt.
• Makacs, mint az �szv�r, de azt hiszem siker�lt r� hatnom.
• Esme! K�rhetek egy t�ny�rt? – sz�lt ki a konyh�b�l Bella. – Felvinn�m a levest Anthonynak.
• Persze! – mondta Esme kedvesen, majd elindult a konyh�ba. – De nem hinn�m, hogy sok �rtelme van.
• Majd megl�tjuk! – v�laszolt Bella sejtelmesen.
• Hmm… anya! Egyre jobban f�z�l! – �llap�totta meg Emmett.
• Ezt nem �n f�ztem!
• Hanem? – h�kkent meg mindenki
• �n! – l�pett el� Bella egy t�lc�val a kez�ben.  – Na, az�rt ennyire nem kell meglep�dni. – mondta, mert Emmett kicsit sem �rtelmes k�pet v�gott.
• Hogy, hogy te f�zted? – n�ztem r� k�rd�n.
• Titok! – mondta mosolyogva majd elindult f�lfel� a l�pcs�n. Edward �ppen ekkor indult el lefel� a l�pcs�n nagy sebess�ggel, aminek k�vetkezt�ben egyenesen belement Bell�ba. Dr�ga bar�tn�m a meglepet�st�l h�trat�ntorodott �s az �sszes leves rajta k�t�tt ki �s, ha Edward el nem kapja, akkor h�traesik �s legurul a l�pcs�n. F�l perc m�lva m�g ugyan�gy �lltak elm�lyedve egym�s szem�ben. L�ttam, hogy nagy er�fesz�t�sbe ker�lt, hogy ne cs�kolj�k meg egym�st. Pedig milyen sz�p lenne. Els�nek Bella t�rt legel�sz�r mag�hoz.
• �hm… k�sz�n�m. – motyogta lehajtott fejjel.
• Jaj, annyira sajn�lom, ne haragudj! – t�rt mag�hoz kedvenc b�ty�m is. Az viszont egyik�knek sem t�nt fel, hogy Bella m�g mindig Edward karj�ban van. Erre Ed r�gt�n elengedte Bell�t. M�r megint a fejembe turk�l!!! – Nem tudom, hogy t�rt�nhetett! Bocs�nat!
• Mondjuk, ha nem sz�guldozn�l 100km/h – s sebess�ggel a l�pcs�n, akkor ez nem t�rt�nt volna meg, �s Belluska nem lenne nyakig paradicsomleveses. – nevetett Emmett.
• Jaj, a leves! – n�zett mag�n v�gig Bella. – Jobb lesz, ha �n hozok egy m�sik t�llal. – mondta, majd elviharzott a konyh�ba.
• Nem eg�szen �gy gondoltam, de hat�sos volt! – vigyorogtam Edwardra.

(Bella szemsz�ge)

• Esme! K�rhetek egy t�ny�rt? – sz�ltam ki a konyh�b�l. – Felvinn�m a levest Anthonynak.
• Persze! – hallottam Esme kedves hangj�t. – De nem hinn�m, hogy sok �rtelme van.
• Majd megl�tjuk! – v�laszoltam sejtelmesen.
• Hmm… anya! Egyre jobban f�z�l! – �llap�totta meg Emmett.
• Ezt nem �n f�ztem!
• Hanem? – h�kkentek meg.
• �n! – l�ptem el� egy t�lc�val a kezemben.  – Na, az�rt ennyire nem kell meglep�dni. – mondtam, mert Emmett el�g bugyuta k�pet v�gott.
• Hogy, hogy te f�zted? – n�zett r�m k�rd�n Alice.
• Titok! – mondtam mosolyogva majd elindultam f�lfel� a l�pcs�n. Egyszer csak �reztem, hogy valaki nekem j�tt. A l�k�st�l megt�ntorodtam �s h�tra estem volna, ha egy er�s kar meg nem fog. A paradicsomleves viszont egy az egyben rajtam k�t�tt ki. Mikor feln�ztem a l�legzetem is el�llt. Edward �lt velem szembe. Egyszer�en nem b�rtam elszakadni tekintet�t�l. Hihetetlen�l v�gytam a cs�kj�ra. Most �bredtem csak r� igaz�n, hogy m�g mindig teljesen oda vagyok �rte. �m ekkor az elm�mbe k�sztak a gyerekeim k�pei �s r��bredtem, hogy mi m�r nem lehet�nk egy�tt.
• �hm… k�sz�n�m. – suttogtam, de a fejemet, a vil�g�rt sem emeltem volna f�l.
• Jaj, annyira sajn�lom, ne haragudj! – kapott �szhez Edward is majd elengedett. – Nem tudom, hogy t�rt�nhetett! Bocs�nat!
• Mondjuk, ha nem sz�guldozn�l 100km/h – s sebess�ggel a l�pcs�n, akkor ez nem t�rt�nt volna meg, �s Belluska nem lenne nyakig paradicsomleveses. – vigyorogott r� Em. Van benne valami.
• Jaj, a leves! – n�zem v�gig magamon. – Jobb lesz, ha �n hozok egy m�sik t�llal. – mondtam, majd gyorsan elmenek�ltem. A ruh�mmal, �s a hajammal jelen pillanatban nem t�r�dtem. Kimertem egy �jabb adagot. Kil�petem a konyh�b�l �s ism�t elindultam felfel�.
• Megyek, megkeresem a felmos�t. – n�zett a t�bbiekre Esme. Amint fel�rtem Anthony szob�ja fel� vettem az ir�nyt. Amikor bel�ptem r�mosolyogtam Rosera.
• Hoztam egy kis ennival�t Anthonynak.
• K�sz�n�m, de �gy se fogja megenni. – mondta, mik�zben le�ltem az �gy sz�l�re.
• Anthony, ha egy falatot megk�stolsz, akkor meg�g�rem neked, hogy kisz�llhatsz egy kicsit az �gyb�l. – mosolyogtam r�. – Rendben?
• �h�m. – b�logatott, majd a sz�j�hoz emeltem a kanalat �s nagy nehezen megk�stolta. �s l�ttam rajta, hogy �zlik neki. Nan�, hisz van benne v�r is. Csod�lkozn�k is, ha nem enn� meg.
• Na, ugye hogy nem is olyan rossz? – n�ztem r� majd el� raktam a t�lc�t �s elkezdte enni.
• H�t veled meg mi t�rt�nt? – n�zett r� a ruh�mra.
• �ppen j�ttem felfele a l�pcs�n, amikor Edward bel�m j�tt �s r�m borult az eg�sz t�l paradicsomleves.
• Oh, akkor Emmett azon humoriz�lt. – nevetett
• Igen. V�gezt�l is? – n�ztem Anthonyra, mert l�ttam, hogy leteszi a t�lc�t.
• Igen, k�sz�n�m sz�pen nagyon finom volt. – mondta h�l�san.
• Nincs mit! – simogattam meg a fej�t, majd elindultam lefel�.
• Ezt meg hogy csin�ltad? – n�zett r�m Jasper, majd az �res t�ny�rra.
• Nem hiszem el, hogy nem �rzitek – tettem le a t�lc�t az asztalra.
• M�g is mit k�ne �rezn�nk? – �rtetlenkedett Carlisle.
• V�rt is tettem a levesbe. – mosolyogtam r�juk. – �s l�ss csod�t, mind megette.
• Roppant elm�s. – vigyorgott Emmett.
• Ugye? B�szke is vagyok magamra! – h�ztam ki magam mire elkezdtek nevetni. – �n viszont, most m�r megyek, mert nem szeretem a paradicsomleves k�r�t�st magamon.
• Nem m�sz sehova! – tiltakozott a kis kobold. – Majd kapsz t�lem egy ruh�t �s itt lef�rdesz!
• Alice �n jobb szeretem a saj�t ruh�imat, de ha ennyire szeretn�d, akkor felh�vom Christ, hogy hozzon nekem valami ruh�t �s el�megyek el �s elhozom. – pr�b�ltam kompromisszumot k�tni, mert az igazat megvallva �n se szerettem volna elmenni. – �gy j� lesz?
• Rendben. – egyezett bele Alice �n pedig m�r t�rcs�ztam is a sz�mot. Kics�ng�tt, majd Chris fel is vette.
• Szia Bella! Valami baj van? – k�rdezte
• Hello Chris! Nincs semmi baj, csak szeretn�m, ha elhozn�l nekem az erd�be egy ruh�t. – magyar�ztam.
• Ok. Mindj�rt keresek valamit neked. – hallottam amint l�zas kutakod�sba kezd �s m�r el�re is f�ltem att�l, hogy mit v�laszt.  – �s szabad megtudnom, hogy mi�rt is kell neked most ruha?
• Persze! Paradicsomleveses vagyok tet�t�l talpig.
• Ugye ez most nem komoly? – r�h�g�tt.
• De, de mit sz�szm�t�lsz m�r eddig? – semmi j�t nem sejtek. Mire k�sz�l ez a gyerek?
• Egy perc csak nem tal�lom a f�nyk�pez�g�pet! – mondta mire meghallottam, hogy a t�bbiek nagyban nevetnek m�g�ttem.
• Haha, nagyon vicces. Az erd�ben tal�lkozunk! Szia!
• Csa�! – k�sz�nt el.
• J� fej a gyerek! – n�zett r�m Emmett. – Van humora.
• De a l�nyeg, hogy hozza a ruh�dat! – sz�lt k�zbe Alice.
• Mi�rt, szerintem �gy is csinos! – vigyorgott a nagy maci. – Igaz Eddy? – na, ezt m�g visszakapod.
• Oh, k�sz�n�m Emmett! – mondtam meghatottan, majd vill�mgyorsan meg�leltem, minek k�vetkezt�ben � is csupa paradicsom lett. – Upsz, bocsi! – v�gtam �rtatlan k�pet.
• Azt hiszem, megyek �s el�ker�tem a f�nyk�pez�t! – �llt fel Edward �s m�r el is t�nt az emeleten.
• H�t te meg hogy n�zel ki? – j�tt le Rose az emeletr�l, �s amikor megl�tta a dr�ga f�rj�t elr�h�gte mag�t.
• Azt hiszem, nem csak �n f�rd�k ma! – n�ztem kaj�n vigyorral a k�pemen Emmettre. – Na, �n mentem. Egy perc �s j�v�k vissza! – k�sz�ntem el, majd m�r el is t�ntem a f�k s�r�j�ben.