Kormos s�t�ts�g nehezedett az erd�re. �gy futottam, ahogy csak b�rtam, �reztem; a nyomomban vannak.

Egyetlen egy szerencs�m volt: v�mp�rk�nt a l�bam nem f�radt el, �gy tudtam m�r �r�k  �ta meg�ll�s n�lk�l futni. 

Mind k�zelebbr�l hallottam a l�pteik zaj�t. A p�nik kezdett elhatalmasodni rajtam, egyre kev�sb� �rz�keltem a k�lvil�got.

Megfogadtam. �g�retet tettem a karjaim k�zt haldokl� szerelmemnek, majd k�s�bb, a m�r szint�n halott n�v�remnek, hogy k�zdeni fogok a v�gs�kig.

Ez m�r egyre jobban a nehezemre esett. Mert nem lenne-e k�nnyebb feladni, elesni itt az erd� k�zep�n, �s cs�ndben megv�rni, m�g utol�rnek? Azut�n m�r gyorsan v�get �rne az �letem, �s azzal egy�tt az �sszes k�nz� f�jdalmam is!

Sz�momra a hal�l b�k�s lenne; �jb�l egy�tt lehetn�k azokkal, akiket szeretek, egy m�sik, t�voli vil�gban, mert �n hiszek abban, hogy m�g a v�mp�roknak is van es�ly�k a hal�lon t�li �letre.

Ugyan mi�rt is �ljek? Itt m�r nincs semmi olyan, ami�rt meg�rn� l�tezni. Minden, amit valaha szerettem: a m�lt�.

Sohasem tudn�k �jra boldog lenni, tiszta sz�vb�l mosolyogni. Minden perc f�jna, �s egyre nehezebben viseln�m el az egym�s ut�n m�l� napokat.  

A parancsnok �les ki�lt�sa �gy has�tott a leveg�be m�g�ttem, hogy a testem �sszer�ndult, �s egyre nagyobb kih�v�st jelentett tov�bbra is talpon maradnom. 

A t�lem telhet� legnagyobb elsz�nts�ggal pr�b�ltam kiutat keresni, valamit, amivel egy id�re megmenek�lhetek, csak az�rt, hogy �ssze tudjam szedni magam. Nem akartam �gy meghalni, hogy m�g csak nem is vettem fel a harcot vel�k. Elhat�roztam, hogy k�zdeni fogok eg�szen a v�gs�kig, hisz �gy se nyerhetek ennyi v�mp�rral szemben. 

A tekintem az �gbolt fel�  ford�tottam, mintha a csillagok a megold�s �rz�i lenn�nek. Szomor�an hajtottam le a fejem, mik�zben igyekeztem tov�bbra is tartani a sz�lsebes temp�mat. A m�g�lem j�v� l�ptek zaja most egy kicsit t�volabbr�l hallatsz�dott, teh�t siker�lt n�velnem az el�ny�m valamelyest. 

M�g nem volt v�ge. Elhat�roz�som egyre elt�k�ltebb form�t �lt�tt, �s most m�r azt is tudtam, hogy mit fogok tenni. 

Az erd� s�t�t rengetege jelentette sz�momra a megold�st. A t�bb m�ter magasra ny�l� f�k egyik�re vill�mgyorsan felm�sztam, majd k�nnyed�n ugr�ltam �t egyikr�l a m�sikra.

M�s helyzetben a f�k tetej�r�l el�m t�rul� l�tv�nyt eg�szen biztosan gy�ny�r�nek tal�lom, de most semmi sz�pet nem tal�ltam benne. 

A f�jdalmamat jutatta eszembe, minden, ami csak k�r�lvett. A s�t�t �g olyan sz�n� volt, mint r�gebben az �n egyetlen szerelmemnek a szeme, a csillagok pedig a benne l�v� �lland� ragyog�st jelk�pezt�k.

Az erd� most csak egyetlen napra eml�keztetett, amikor ide hozott az erd�be kir�ndulni, �s felm�szva egy hatalmas fa lombja k�z�, a l�legzetel�ll�t� t�jban gy�ny�rk�dt�nk. 

De r�gen volt mindez! Az�ta minden megv�ltozott, �s ez a v�ltoz�s sz�rny�s�ges foltja lett az �letemnek. Mindez egy apr�cska botl�s miatt t�rt�nt. James egyszer, v�letlen�l, �gy t�madott meg egy embert, hogy egy m�sik v�gign�zte ahogy meg�li. Elkezdtek abban a faluban rossz pletyk�k j�rni sz�jr�l sz�jra, �s fokozatosan terjedt a k�rnyez� telep�l�sekre, v�g�l m�r az emberi sajt� egy r�sze is ezzel foglalkozott.

Ezt nem hagyhatta ennyiben a v�mp�rkatonas�g. Nekik pont az ilyen esetek elker�l�se volt a feladatuk. Nem kellett sok�ig v�rnunk, �k j�ttek, �s tett�k a dolgukba, romba d�ntve ezzel az �n �letemet. 

Egy pillanatra �jb�l visszat�rtem a val�s�gba, �pp csak annyi id�re, hogy meggy�z�dhessek arr�l, hogy az ellenfeleim kell�k�ppen lemaradtak-e.

Egy halv�ny, g�nyos mosoly futott �t az arcomon, amikor �szleltem, hogy �sszezavarodtak, �s rossz nyomot k�vetnek.

Ez volt az indok arra, hogy lassan �jb�l leereszkedjek a puha talajra, �s letelepedjek egy s�r� lomb� fa alatt. 

Most m�r semmi sem �ll�thatott meg abban, hogy �jb�l elmer�ljek az eml�keim soksz�n� tenger�ben.

Az eml�kekkel egy�tt jelent meg a mardos� f�jdalom is, de ezzel most nem foglalkoztam. Csak az �n egyetlen szerelmem arc�t akartam m�g egyszer magam el�tt l�tni, �s most utolj�ra v�gigsiklani a vele kapcsolatos eml�keimen, majd elveszni benn�k egy r�vid �r�ra.

T�bbet nem engedhettem meg magamnak, hiszen kegyetlen �ld�z�im hamarosan r�tal�lnak a rejtekhelyemre, akkor pedig a biztos hal�l v�r r�m. 

De nem! M�g egy ideig ezzel nem foglalkozom. Ez az �ra csak James-� �s az eny�m. Egy pillanatra felsejlett el�ttem a n�v�rem arck�pe is. R� is eml�kezni akartam. Hirtelen – b�rmennyire is k�zd�ttem ellene – �jult er�vel j�rt �t a f�jdalom.

Azt hittem, siker�l majd f�jdalommentesen gondolnom az elvesz�tett szeretteimre.  

T�vk�pzeteim ellen�re k�nszenved�s  volt minden m�sodperc, mintha a bels�m milli�nyi darabra akarna sz�thullani. �tkaroltam a l�baimat, ezzel pr�b�ltam megmenteni magam a sz�tes�s el�l, balga m�don azt k�pzeltem, hogy �gy egyben maradok. Percr�l percre nehezebb �s elviselhetetlenebb lett. �gy �reztem t�nyleg meg akarok halni. Elindulhattam volna megkeresni a gyilkosokat, hogy vessenek v�get az �letemnek, de nem tettem, tov�bbra is egyhelyben �ltem, egy�tt az �sszes k�nommal. Az eg�sz testem r�zk�dott. S�rtam, de k�nnyek n�lk�l.

Most m�r csak p�r nyugodt, f�jdalommentes percre v�gytam, hogy elb�cs�zhassak az eml�keimt�l. 

Lehunytam a szemem, hogy ezzel is egyszer�s�tsem a folyamatot. Halv�nyan elmosolyodtam, ahogy megjelentek el�ttem az ismer�s k�pek. L�ttam magam el�tt, ahogyan James-szel a kedvenc r�t�nk�n boldogan futunk, majd ahogyan a fa t�v�ben egy apr� cs�kot lehel az ajkaimra.

Az volt l�tez�sem egyik legszebb napja. 

N�h�ny pillanat eltelt�vel �jabb eml�kek rohamoztak meg. Az egyiken a n�v�rem v�ll�ra d�lve fek�dtem �s elm�ly�lten besz�lt�nk valamir�l. Annyira hi�nyzott a szeretete �s a meg�rt�se.

Daisy val�j�ban a fogadott n�v�rem volt. Ugyanaz a v�mp�r v�ltoztatott �t minket annak idej�n, �s egy j�  ideig ketten v�ndoroltunk, majd k�s�bb csatlakozott hozz�nk James. A h�rmasban elt�lt�tt boldog napok eml�ke kellemes bizserg�st okozva j�rt �t.

Magam el�tt l�ttam azt a jelenetet is, amikor el�sz�r tal�lkoztunk James-szel. El�sz�r azt hitt�k, hogy meg akar t�madni minket, csak k�s�bb j�tt�nk r�, hogy j� sz�nd�kkal �rkezett.

A fejemben l�v�  eml�kvet�t�g�p megint v�ltott, kezdtem �gy �rezni, mintha egy kellemes �lomba cs�ppentem volna. Most nem gy�t�rt f�jdalom, el�ztem az agyam h�ts� szeglet�be, �gy a kellemes m�ltb�li �lm�nyeim teljesen elvont�k r�la a figyelmem. 

T�nyleg �lmodtam. Lehunyt szemekkel �lmodtam �jra a m�r megt�rt�nt esem�nyeket, �t�lve azt a m�rhetetlen boldogs�got, amit akkoriban �reztem. Az eml�kek �rv�nyl� �rja nem hagyott ezen gondolkozni, m�ris sodortak tov�bb a k�vetkez� k�phez, amit el�m vet�tett a csod�latos eml�k-id�z� g�p. 

Ez a jelenet azt �br�zolta, amikor James bevallotta, hogy szeret. Ezt is a kedvenc eml�keim k�z�tt tartottam sz�mon.

�letem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor t�tov�n, de m�gis b�tran szerelmet vallott. Akkor legsz�vesebben meg�ll�tottam volna az id� folyton forg� kerek�t. �r�kre az eml�kezetembe v�s�d�tt az a p�r pillanat. Mint ahogy az is, amikor r�j�ttem, hogy �n is bel�szerettem. Olyan ellen�llhatatlan pillant�ssal n�zett r�m, hogy az felmeleg�tette m�g a k�v� fagyott sz�vemet is. 

A k�vetkez�  k�pen h�rman s�t�ltuk a tengerparton, mez�tl�b, �s vid�m nevetg�lt�nk egym�s po�njain.

Annak a napnak is az eml�kezetembe �gett minden pillanata.

Enn�l a k�pn�l elid�ztem volna m�g, de a sodr�s nem lass�tott, m�ris �jabb jelenet t�rult a szemeim el�.

Ezen �ppen csak �gy kedvtel�sb�l ugrottam le az egyik magasan fekv�, tengerparti szikl�r�l. A zuhan�s r�vid volt, �s kellemes. A v�zhez k�zel�tve sz�m�tottam a csobban�sra, de ehelyett k�t er�s kar v�delmez� fogs�g�ba �rkeztem.

Egy �nfeledt mosoly ter�lt sz�t az arcomon, amikor r�ismertem ezekre a karokra. Hirtelen �tlett�l vez�relve, kicsusszantam az �lel�s�b�l, egyenesen a kellemesen langyos v�zbe, majd magammal r�ntottam �t is, a szikr�z�an k�k v�z al�.

Lenyomtam eg�szen m�lyre, nem engedtem hogy a felsz�nre j�jj�n leveg�t venni, hiszen, �gy sincs sz�ks�ge oxig�nre. N�h�ny perc erej�ig hagytam kap�l�zni, majd megk�ny�r�ltem rajta, �s engedtem fel�szni a v�z f�l�. El�sz�r megpr�b�lt rosszall� arckifejez�st v�gni, de nem tudta leplezni a szikr�z� mosoly�t.

N�h�ny pillanatra a vil�got kiz�rva b�multam a mosolyt�l m�g  gy�ny�r�bb� v�lt arc�t.

Nem volt rest, kihaszn�lta az alkalmat, �s most � nyomott le a v�z al�.

K�ny�r�letesebbnek bizonyult, mint �n, be�rte p�r m�sodperccel, azt�n szabadon engedett, de nekem eszem �g�ban sem volt elengedi �t, b�r megk�nnyebb�ltem, hogy �jb�l a felsz�nen lehetek.

Ajkaimat az �v�ire tapasztottam, de �reztem az egyre sz�lesed�  mosoly�t.

- Szeretlek – suttogta a f�lemben.

- �n is –v�laszoltam, de azt�n m�r nem tudtam besz�lni, t�ls�gosan lefoglaltak az ajkai. 

A vet�t�g�pem m�g legal�bb ezernyi k�pet, jelenetet vet�tett el�m abban az �r�ban. �s �n �lmodtam, szinte m�r igaz�b�l. Lehunyt szemeim m�g�tt az �n saj�t, eml�k- �s �lomk�peimet l�ttam magam el�tt minden m�sodpercben, �s ellen�ll�st nem t�rve sodortak �jabb �lmok fel�, melyek l�tez�sem leges-leggy�ny�r�bb pillanatai voltak.

Nagyon sok�ig �gy tudtam volna maradni, csak hagyni, hogy sodorjon mag�val az eml�kfolyam h�mp�lyg�  �rja, de ez sajnos lehetetlennek bizonyult.

Megtal�ltak. Nagyot s�hajtottam. Sz�val ennyi volt, itt most mindennek v�ge lesz. Azzal vigasztalodtam, hogy a lehet� leggy�ny�r�bb eml�keimmel b�cs�zok el ett�l a vil�gt�l, �s rem�nykedek, hogy v�r r�m egy sokkal szebb hely, ahol James �s a n�v�rem m�r v�rnak.

Hangos, gy�zelemittas ki�lt�sok hallatszottak az ellens�geim fel�l, biztosnak t�nt, hogy �szrevettek.

Nem mozdultam. Tudtam, hogy ezzel megszegem az �g�retem, de �gy gondoltam, lesz m�g alkalmam bocs�natot k�rni T�l�k. 

Most m�r eg�sz k�zel �rtek hozz�m. L�tsz�lag nagyon meglepte �ket, hogy tov�bbra is mozdulatlanul �l�k. 

A parancsnok intett, �s h�rom v�r�sen csillog� szem� v�mp�rkatona indult el fel�m. Kett� t�mad�sra k�szen tartotta maga el� a karjait, a harmadiknak a kez�ben pedig egy �ngy�jt� l�ngja lobbant fel. 

Nem fog sok�ig tartani, gyorsan t�l leszel rajta, �s  azt�n v�r Daisy �s James. – vigasztaltam magam. 

A katon�k lassan k�zel�tettek, az el�l l�v� kett� eg�sz k�zel hajolt hozz�m. Valami f�ls�ket�t�, f�mes hangot hallottam a leveg�ben, csak egy sz�zad m�sodperccel k�s�bb j�ttem r�, hogy azt a hangot az �n lev�l� v�gtagjaim adt�k ki.

A f�jdalom n�h�ny m�sodperc erej�ig minden m�s gondolatot ki�z�tt az agyamb�l, m�rhetetlen k�n t�lt�tte be az eg�sz testem.

A legelviselhetetlenebb pont akkor �rkezett el, amikor a f�jdalomt�l elk�d�s�lt aggyal �rz�keltem, hogy testem darabjait egy kis halomba rendezt�k, majd a k�vetkez� pillanatban az �ngy�jt�l�ng �gette az egyik r�szem sz�tt�pett b�rfel�let�t.

Nem tartott sok�ig.

Az egyik pillanatban csak a k�nszenved�st �reztem, de a k�vetkez�ben m�r - a k�r�l�ttem l�v� f�st n�veked�s�vel ar�nyosan – kezdtem visszanyerni az elm�met. 

Mindj�rt v�ge – mondogattam magamban, mivel teljesen nem siker�lt eltomp�tanom az �rz�keimet. 

A l�ktet� f�jdalmon egyre csitult, ahogyan a testem maradv�nyai hamuv� �gtek, �s �tadta a hely�t valami megk�nnyebb�lt boldogs�gnak.

V�ge a szenved�snek. Nincs t�bb k�n, innent�l m�r egy szebb vil�g v�r.

�reztem, hogy m�r t�nyleg csak p�r pillanat van h�tra, �s azut�n beszippant valami kellemesen �rv�nyl� folyam, aminek a t�loldal�n csak jobbat rem�lek.

Elveszve a l�ngtengerben, fokozatosan hamuv� �g� testr�szeimmel az agyam v�gleg megsz�nt m�k�dni, de m�g el�tte kieresztette a sz�m�ra legfontosabbnak tartott gondolatomat: 
 

James, szeretlek!