(Nessie szemsz�ge) 

M�r lassan egy hete itthon vannak. Ez id� alatt egyre jobban megismertem �ket. Igaz�b�l a lelkem m�ly�n sosem felejtettem el, hogy milyenek voltak. Mindig azok t�rsas�g�t kerestem, akik egy kicsit is, de hasonl�tottak r�juk. Hamarosan, miut�n Carlisle elint�zi a pap�rokat, miszerint �k nevelnek minket, mi is iskol�ba fogunk j�rni. �n �gy leszek bejelentve, mint az ap�m ikertestv�re. Ez az�rt durva, nem? Mondjuk az igaz, hogy nagyj�b�l egyid�snek n�z�nk ki. Id�k�zben Jacobbal is bar�ts�got k�t�ttem. Ez a bar�ts�g igaz�n k�l�nleges volt: � ismert engem kiskoromb�l, �n ismertem �t k�s�bbr�l. � minden nap �tj�tt hozz�nk, de �n m�g nem voltam n�la egyszer sem. Ez a nap is ugyan�gy indult, mint az el�z�ek. Reggel felkeltem, fel�lt�ztem, majd lementem a nappaliba, ahol m�r v�rt a csal�dom �s Jacob.

- J� reggelt! –  K�sz�ntem egy kiss� �lmosan.

- J� reggelt, Ness! Van egy j� h�rem a sz�modra – k�sz�nt�tt Jacob.

- �s mi lenne az?

- Elviszlek La Pushba. Megl�tod, gy�ny�r� hely.

- Rendben. Egy pillanat, �s  �sszepakolom a cuccaimat.

- Megyek veled! – mondta Alice. – Be kell pakolnod egy f�rd�ruh�t is, mert ar�nylag sz�p id� lesz. �s mert im�dnak t�bort�zes bulit tartani, valami ahhoz ill�t is k�ne vinned.

- Alice! Nyugi. Nem divatbemutat�ra megyek. El�g a f�rd�ruha. Meg az, ami most rajtam van. �s tudom, hogy nem adod fel, de nem �rdekel. �gy megyek, �s k�sz. – Szeg�ny Alice! Nagyon elken�d�tt k�pet v�gott. –De az�rt tudod, hogy te vagy az egyik kedvenc nagyn�n�m, ugye?

- H�, ezt majd megjegyzem, ha legk�zelebb el akarok menni v�s�rolni. Mert nem �szod meg ennyivel.

- Megjegyeztem, de most megyek. Szia! – Nem sokat t�r�dtem azzal, hogy a l�pcs�t haszn�ljam, helyette ink�bb leugrottam.

- Na de kisl�ny! Mire val�  a l�pcs�? – r�h�g�tt Emmett.

- Fogd be! �gy gyorsabb volt.

- Igen, mert az a plusz egy m�sodperc olyan nagyon hossz� id�, ha nem t�vedek.

- Egy m�sodperc alatt b�rmi �sszed�lhet. De ha nem veszed zokon, �n most megyek. Szia. – mondtam, majd Jacob fel� fordultam. – Mivel megy�nk?

- Edward k�lcs�nadta a Volv�j�t.

- Az kir�ly. Mehet�nk?

- H�t persze. Gyere.

Az �t viszonylag hossz�  volt, de k�rp�tolt �rte a sz�ps�ge. Jacob ugyanis gondoskodott r�la, hogy v�gig a tengerpart mellett j�jj�nk. Egym�st v�ltogatt�k a szebbn�l szebb szikl�k �s homokos tengerr�szek. �vekig k�pes lenn�k egy ilyen helyet b�mulni. Egy k�l�n�sen gy�ny�r� tengerpart el�tt lef�kezt�nk.

- Meg is �rkezt�nk –  mondta.

- H�t ez… Egyszer�en gy�ny�r�. Mes�s.

- �r�l�k, hogy tetszik. Egy�bk�nt szeretn�lek bemutatni a bar�taimnak. Hamarosan �k is itt lesznek. Addig gyere, �lj�nk le. – Mutatott n�h�ny far�nk fel�. Nem kellett sokat v�rnunk, mert Jacob bar�tai hamar ide�rtek. Mindannyian magasak �s izmosak voltak, �s a hajviselet�k is megegyezett. M�gis, az arcuk annyira k�l�nb�z�tt. N�melyik�, mintha t�m�ny undort �rult volna el. De volt, aki �szint�n mosolygott.

- Szia Jacob, j� hogy l�tlak. – L�pett bar�tomhoz a legink�bb tekint�lyt parancsol� arckifejez�s� f�rfi.

- Hell� Sam. � itt Renesmee.

- Szia! Nem tudom, megismersz-e engem. �n Sam vagyok.

- Szia. Nem, nem ismerlek fel, ez�rt �r�l�k, hogy k�l�n bemutatkozt�l. Gondolom, te tudod, �n ki vagyok. Ha nem lenne nagy pof�tlans�g, szeretn�m, ha bemutatn�d a t�bbieket.

- H�t persze. � itt Jared, Paul, Quil, Embry, Seth, Leah, Collin �s Brady. A t�bbiek �pp nem �rtek r�. – Ahogy v�gign�ztem rajtuk, t�bben is �r�ltek volna, ha azt mondhatj�k, hogy dolguk van. Pontosabban ketten. Paul �s Leah. �k legsz�vesebben a pokolba k�v�ntak volna engem. Nem mondt�k, de tudtam, hogy �gy gondolnak r�m, mint a t�bbi v�mp�rra. Nem hib�ztatom �ket �rte, de el�sz�r igaz�n a m�sik lelk�nek m�ly�be n�zhetn�nek, miel�tt el�t�lik. M�r ha �gy gondolj�k, van lelk�nk. Seth viszont nagyon aranyos volt. Azt hiszem �v� az a hely a falk�ban, ami a csal�dunkban Emmett�. Ami azt jelenti, hogy n�ha ideges�t�, de a legt�bbsz�r nagyon is mulats�gos. �s sajnos � is mindig kisl�nynak h�v. Komolyan mondom, agyszer az �r�letbe fognak kergetni ezzel.

- Kisl�ny, te �gyse mersz leugrani egy szikl�r�l. – Ny�jtotta ki a nyelv�t r�m.

- Szikl�t akartok ugrani? – k�rdezte Jacob.

- Igen, j�tt�k ti is? –  k�rdezte meg Sam.

- Igen. – Felelte helyettem is a bar�tom. – De Ness, ugrott�l m�r szikl�t?

- Igen, nem is egyszer. Biztos vagyok a dolgomban.

- Akkor gyere.

Felment�nk a legmagasabb szikla tetej�re. Amikor len�ztem, csod�latos l�tv�ny t�rulta a szemem el�: a tenger. J�, tudom, hogy lentr�l is csod�latos volt, de innen valahogy m�g egymilli�szor szebb. Ahogyan fentr�l l�tom, hogy a hull�mok verdesik a sziklaszirtet olyan, mint egy �l� csoda. Ahogy a nap vid�man beleereszti a sugarait a tengerbe, hogy azt�n �gy t�nj�n, mintha a tengerb�l j�tt volna el�, mes�s.

- K�szen �llsz? –  Hallottam meg Seth hangj�t.

- Igen. – J�tt t�lem a hat�rozott felelet, majd m�ly leveg�t vettem, �s ugrottam is. Szerettem leugrani a k�l�nb�z� magass�g� szikl�kr�l. Amikor sz�lltam lefel�, szabadnak �reztem magam. Szabadnak minden tehert�l �s gondt�l. Majd amikor k�vetkezett a csobban�s beteljes�ltk�nt j�ttem a felsz�nre. Az adrenalin az oka. �lvezem, ahogy sz�guld az ereimben mik�zben vesz�lyes dolgokat csin�lok. Ez az el�nye a f�lv�mp�rs�gnak. �lvezhetem milyen amikor a testemet nem az �szt�n vagy az akarat ir�ny�tja, hanem az adrenalin. Amikor minden v�dekez�si �szt�n�m kikapcsol, �s csak a vesz�ly marad.

- �lvezted? – fr�csk�lt le Seth. Komolyan, � itt a m�kamester. Se �mellette, se Emmett mellett nem lehet unatkozni. Pont, mint k�t nagyra n�tt �vod�s.

- Igen. �s te �lvezed ezt? – Azzal, csak sz�rakoz�sb�l lenyomtam a fej�t egy pillanatra a v�z al�.  A t�volb�l l�ttam, hogy Leah m�g ink�bb gy�l�lk�d� pillant�sokat vet r�m, majd �reztem, hogy valami megfogja a l�bam, �s a m�lybe h�z.

- K�lcs�nkeny�r visszaj�r. – Mondta j�kedv�en Seth. azt hiszem, vele remek�l ki fogok j�nni. Igaz�b�l mindenkivel, Leaht kiv�ve. Eg�sz nap szikl�t ugrottunk, �s a nap folyam�n k�zelebb ker�ltem Paulhoz. �gy vettem �szre, hogy kezd elsziv�rogni a kezdeti t�vols�gtart�sa, amit v�mp�rs�gomnak tudhattam be. Olyannyira felold�dott, hogy elmes�lte, Jacob n�v�re a feles�ge �s van egy gyerek�k, Billy, akit Jacob apj�nak tisztelet�re neveztek el. Billy �s az �n anyai nagyap�m, mint kider�lt a legjobb bar�tok, �s most is tartj�k a kapcsolatot. Paul szerint most pontosan az�rt nem akarja Jacob megl�togatni az apj�t, mert nem tudni, hogyan fog reag�lni Charlie a halottnak hitt unok�ja felt�n�s�hez. H�t igen… �n val�sz�n�leg sokkot kapn�k az � hely�ben. Egy�bk�nt meg anyu�kkal is m�r egy j� ideje csak telefonon tartj�k a kapcsolatot, mert egy id� ut�n felt�n� lett volna, hogy nem �regszenek. Hab�r Charlie tud a v�rfarkasokr�l, nem volt k�v�ncsi a v�mp�rokra. Azt mondta, csak annyit szeretne tudni, amennyit sz�ks�ges. Teh�t nem tud arr�l, hogy mi nem �regsz�nk �s nem is v�ltozunk.

Amikor m�r elkezdett beesteledni, n�h�ny fi� t�zet rakott, �s t�rzsi t�ncokat kezdtek el t�ncolni, amibe engem is bevontak. Olyan j�l mulattunk, hogy t�nyleg nagyon sajn�ltam, amikor indulnunk kellett hazafel�. Jacob ugyanis meg�g�rte a sz�leimnek, hogy haza is hoz a nap v�g�n.

- �g�rd meg, hogy m�skor is elj�ssz! – K�rleltek t�bben is.

- H�t persze, b�rmikor. Sziasztok

Meg kellett �llap�tanom, hogy a tenger �jszaka is nagyon sz�p. Fekete hull�mai rejt�lyesen omlottak vissza a tengerbe, oda, ahonnan j�ttek. A nap olyan t�k�letes volt, hogy nem lehetett volna m�r semmivel sem elrontani. A visszafel� tart� �t azonban mintha hamarabb eltelt volna. Ennek az volt az oka, hogy eg�sz �ton a nap t�rt�n�seir�l gondolkodtam. Ez a nap olyan volt, amilyenben m�r r�gen nem volt r�szem: egy t�k�letes nap.

Otthon m�g besz�lgett�nk egy kicsit, majd aludni szerettem volna menni, de Alicenek hirtelen nyugtalan�t� l�tom�sa t�madt. Egy fi�t l�tott erre tartani, a szem�ben valami m�rhetetlen ut�lattal. Szerinte �s apu zserint ez v�letlen�l sem jelenthet j�t, �s biztos, hogy vel�nk akar valamit. �s ahogy le�rt�k, �gy �reztem, ismerem, csak hi�nyzik valami r�la.