Kellemes ny�ri napon tal�lkoztunk el�sz�r. M�ig eml�kszem r�, pedig a legt�bb emberi eml�kem m�r hom�lyba veszett. M�gis, ez a tal�lkoz�s olyan m�ly nyomot hagyott bennem, amit nem vagyok k�pes elfelejteni. Tizenhat �ves voltam, �s nagyon szerettem F�ra m�szni. Azon a napon is azt csin�ltam, amikor megs�r�ltem. �ppen �rett a cseresznye, �s �n szerettem volna megk�stolni. Sajnos t�l kicsi �gra l�ptem, �s elvesz�tettem az egyens�lyomat. Leestem a f�r�l. Egy reccsen�st hallottam, majd a f�jdalom belenyilallt a l�bamba. Megpr�b�ltam r��llni, de nem siker�lt. Teh�t elt�rt. V�rtam, hogy arra j�jj�n valaki. Szerencs�m volt, mert egy kedves id�s embernek �pp arra akadt dolga. Bek�s�rt a k�rh�zba, ahol helyet foglaltam, hogy kiv�rjam a soromat. Amikor megl�ttam �t. Izmos teste, sz�ke haja �s aranysz�n szeme megbabon�zott. A mai vil�gban beleillene egy szupermodell f�rfi szerep�be. �s a mosolya! Egy n�v�r egy lapot adott a kez�be, amit egy hatalmas mosollyal h�l�lt meg. A n�v�r, pedig amikor h�trafordult, olvadozott a boldogs�gt�l. Nem is csod�ltam. Ha egy ilyen f�rfi mosolyogna r�m, �n is olvadozn�k a boldogs�gt�l- gondoltam akkor. Majd tekintetem visszat�vedt r�. Engem n�zett. Egy pillanatig. Majd elindult fel�m.

- J� napot! – �risten, milyen b�rsonyos hangja van. – Dr. Carlisle Cullen vagyok. Seg�thetek valamiit?

Teljesen lefagytam, csak b�multam, mint egy idi�ta.

- ���. – Csak ennyit b�rtam kiny�gni. – H�t persze. Csereszny�t akartam enni a f�r�l, de t�l kicsi �gra l�ptem, �s leestem a f�r�l. Azt hiszem, elt�rt a l�bam.

- Megn�zhetem? – k�rdezte ugyanazon a b�rsonyos hangon.

- Igen. Akkor, seg�tsek elmenni a vizsg�l�ig?

- Igen, azt megk�sz�nn�m. – Ezek ut�n fel�m ny�jtotta kez�t, amit �n el is fogadtam. Hideg volt. Akkor �s ott elgondolkodtam, hogy mi�rt lehet ilyen hideg. Arra jutottam, hogy orvosi mivolt�b�l gyakran kell megmosnia a kez�t. Viszonylag hamar eljutottunk a rendel�ig.

- �lj�n le, kedves… - kezdte

- Esme. Esme Anne Platt – feleltem.

- Sz�p neve van. – mondta, �s �n elpirultam.

- K�sz�n�m. – Illedelmes kisasszony m�dj�ra feleltem. Milyen gyeng�den vizsg�lt! Soha egyetlen f�rfi nem �rt hozz�m rajta k�v�l ilyen �vatosan. Az ap�m… H�t � az ap�m. Charles Evensont meg mindennek lehet nevezni, csak gyeng�dnek nem. – �s tegezzen nyugodtan.

- Rendben, de akkor te is tegezz – felelte. H�t lehet ennek a b�rsonyos hangnak ellen�llni? M�r akkor sem tudtam. Most meg m�r v�gk�pp nem.

- Ez csak elrepedt. – Jelentette ki r�vid vizsg�lat ut�n. – begipszelj�k, �s n�h�ny h�t alatt meggy�gyul. K�rem, v�rja meg, m�g meg�rom a k�rlapot.

- Dr. Cullen, van �nnek feles�ge? – k�rdeztem meg.

- Nem, nincs. �s nyugodtan tegezhetsz. De gondolom egy ilyen sz�p l�nynak nem is egy k�r�je akad.

- Nem, nincs m�g k�r�m. �desap�m mindig mondja is, hogy t�l szel�d vagyok, �s lehetn�k egy kicsit �riasabb is. Nem is enged, csak �ril�nyokkal bar�tkozni. De �n nem �rzem j�l k�z�tt�k magam. Szeretn�k seg�teni a r�szorul�knak.

- Akkor igaz�n lelkiismeretes vagy.

- Igen, mert sz�rny�  l�tni, hogy nekem van valamim, ami m�snak nincs. Pedig �n nem is k�rtem ezt az �letet.

- V�gezt�nk is. Tess�k, itt a z�r�jelent�sed. Szervusz, Esme. Rem�lem, m�g tal�lkozunk.

- Szia. �n is rem�lem. –  Akkor m�g nem tudtam, mennyi mindenen kell m�g kereszt�lmennem, mire ism�t tal�lkozom vele.

Az egyetlen igaz bar�tn�m, akivel mindent megoszthattam Maria volt. Nem volt mondhat� gazdagnak (b�r mi sem, mert a k�z�poszt�lyhoz tartoztunk) de messze nem �gy �lt, ahogy mi. Ez�rt az ap�m el is akart tiltani t�le. De nem siker�lt neki. Aznap is hozz� vezetett az els� utam.

- Jesszusom, Esme, mi t�rt�nt veled? – N�ha az�rt t�lz�sba viszi az agg�d�st.

- Csak csereszny�t akartam szedni, �s leestem a f�r�l. De kutya bajom.

- De hisz neked elt�rt a l�bad.

- Nem t�rt el, csak megrepedt. �s a doktor azt mondta, hogy csak n�h�ny h�t, �s levetj�k.

- Ha a doktor azt mondta. Aprop�, doktor, Melyik vizsg�lt meg?

- Mi�rt olyan nagyon fontos ez? – Maria �desanyja a k�rh�zban dolgozik, mint �pol�n�.

- K�v�ncsi vagyok, csak ennyi.

- Doktor Cullen vizsg�lt, ha tudni szeretn�d.

- Te, az�rt a f�rfi�rt odavan az eg�sz k�rh�z! Egyszer�en hihetetlen�l n�z ki. Egyetlen mosoly�t�l a mennyekben �rzi mag�t az, akire r�mosolygott!

- Megk�rt, hogy tegezzem.

- �risten! Tudod te azt, hogy senkit nem k�rt meg erre?

- Nem, nem tudom. De ha te mondod. Szerintem nagyon rendes doktor. El is k�s�rt a rendel�ig. �s gondolom, senkit nem k�s�rt m�g el.

- J�l gondolod. Senkit nem k�s�rt el. Hogy te mekkora szerencs�s vagy! – Hogy mekkor�t t�vedett! Ott �s akkor val�ban szerencs�s voltam, de ut�na nem.

Ezek ut�n minden nap, amikor �tmentem Mari�hoz v�gighallgathattam a monol�gj�t, hogy engem �s Carlisle-t egym�snak teremtett a sors. A sors. H�t nem a sors keze van abban, hogy ism�t tal�lkoztunk? �s nem �lmodtam �n t�k�letes ajkair�l, t�k�letes test�r�l, h�feh�r mosoly�r�l �s sz�ke haj�r�l? Dehogynem. Hetekig csak r�la �lmodtam. K�t h�t m�lva azonban bar�tn�m azzal fogadott, hogy Carlisle elk�lt�z�tt. Egy vil�g omlott �ssze bennem: nem �g�rt semmit, de v�rtam a vele val� tal�lkoz�st.

- Az�rt ment el, mert m�r harminc�t �ves, de m�g mindig nem �regszik. Anyu mes�lte, hogy err�l pletyk�lnak a k�rh�zban. Mintha nem lenne jobb t�m�juk.

- Val�ban m�r harminc�t  �ves? �n azt hittem, hogy csak olyan huszon�t �ves k�r�l. Maximum huszonnyolc.

- Mindenki azt hiszi, aki r�n�z.

H�rom h�ttel k�s�bb, amikor el kellett mennem levetetni a gipszet, ap�m is elk�s�rt, hogy k�sz�netet nyilv�n�tson a k�rh�znak a gyors ell�t�s�rt.

- J� reggelt k�v�nok! – k�sz�nt – A l�nyomnak, Esmenek kell levenni a gipsz�t. Esme Anne Platt.

- Ki kezelte? – K�rdezte a n�v�r nagyon kedvesen.

- Doktor Carlisle Cullen.

- Sajn�lom, de Doktor Cullen h�rom hete kil�pett. A betegeit Doktor Linz vette �t. K�rem, foglaljanak helyet. Hamarosan sorra ker�lnek.

- Rendben. �s szeretn�k k�sz�netet mondani a k�rh�znak. Ha v�gezt�nk, szeretn�k az igazgat�val besz�lni.

Viszonylag hamar v�gezt�nk. Ezek ut�n egy r�vid ideig v�rakoztunk m�g a k�rh�zigazgat�  irod�ja el�tt, majd oda is bebocs�t�st nyert�nk.

- J� napot k�v�nok! – K�sz�nt udvariasan. – Mi j�ratban?

- J� napot k�v�nok! Szeretn�k egy kisebb �sszeget felaj�nlani a k�rh�znak, ami�rt ilyen hamar ell�tt�k a l�nyomat, Esm�t.

- Ugyan, doktor Cullennek k�sz�nj�k. Igaz�n lelkiismeretesen v�gezte a dolg�t.

- Sz�vesen megk�sz�nn�m neki is, ha itt lenne.

Otthon �desany�m �lel�se fogadott, majd az, hogy �tmegy a bar�tn�j�hez.

- Nagyon vigy�zz magadra, kicsim! – mondta, majd �tment a bar�tn�j�hez. Anyut mindenki szerette a v�rosban. A z�lds�ges, a hentes, a vir�g�rus. Mindenki. Miut�n elment, �desap�m megsz�lalt.

- Besz�ln�nk kell, Esme. Fontos dolgokr�l.

- Hallgatlak, ap�m. Mit akarsz mondani?

- Mint tudod, a te korodban a l�nyok m�r elad�sorban vannak.

- Igen ap�m, tudom.

- Szeretn�m, ha egy m�dos emberhez menn�l feles�g�l. Ez�rt is szeretn�m, ha elj�nn�l vel�nk a b�lba. Ott rengeteg ifj� fi� van. �desany�d meg elint�zteti a varr�n�vel, hogy k�sz�tsen valami sz�p ruh�t neked. Eddig a s�r�l�sed miatt nem hoztam fel ezt a t�m�t.

- �rtettem, ap�m. Akkor mostant�l �n is �n�kkel fogok menni a b�lba. Akar m�g mondani valamit?

- Nem, elmehetsz.

K�t h�ttel k�s�bb egy gy�ny�r� b�li ruh�ban elindultam �letem els� b�lj�ra. Annyira nem voltam izgatott, �desany�mmal �s Mari�val ellent�tben. K�l�nf�le �tletekkel bomb�ztak, hogy hogyan is k�ne t�ncolnom, kin�znem, besz�lnem, viselkednem. Mintha nem tudtam volna. Eg�sz �letemben �gy neveltek, hogy viselkedjek �riasszony m�dj�ra. Vele a b�lon tal�lkoztam el�sz�r. Nem igaz�n b�v�lt el, de ap�m azt mondta, t�ncoljak vele.

- J� est�t a kisasszonynak! – mondta l�gyan. – T�ncolhatok �nnel?

- Igen, uram – feleltem. Mosolyt er�ltettem az arcomra.

- �s hogy h�vj�k az ifj�  h�lgyet?

- Esme Anne Platt.

- �n Charles Evenson vagyok. – �szre sem vettem, �s m�ris v�get �rt a zene.

- Szabad m�g egy t�ncra? – k�rdezte Charles udvariasan. Ma m�r tudom, hogy ez is csak egy �lca volt. M�gis, valahogy �gy alakult, hogy eg�sz este vele t�ncoltam. A sz�leim bejelentett�k, hogy elmennek, de Charles r�vett, hogy maradjak m�g, mert az este v�g�n hazak�s�r. A h�zunk el�tt megcs�kolt, �s megk�rdezte, hogy tal�lkozhatunk. Nem tudom, az�rt mondtam-e igent, mert udvarias volt, vagy az�rt mert megcs�kolt, de igent mondtam. Hiba volt. Vesz�lyes hiba. Charles Evenson nem az az ember volt, akinek az emberek k�z�tt mutatta mag�t. Hossz� id�be tellett, m�g kihevertem �t. M�snap az els� utam Mariahoz vezetett, mert megk�rt, hogy sz�moljak be a b�lr�l. Term�szetesen m�r azzal fogadott.

- Na, milyen volt? Sok f�rfival t�ncolt�l? Elnyert�k a tetsz�sed?

- Csak eggyel t�ncoltam, �s az j� volt.

- �s ki volt az? Ismerem?

- Val�sz�n�leg. Charles Evensonnal t�ncoltam eg�sz este.

- Komolyan? – Bar�tn�m szeme elkerekedett. – Tudod te, mennyi p�nze van annak a fick�nak? Rengeteg. A csal�djuk �szik a p�nzben.

- Tudom, hogy sok p�nz�k van. �s Charles megk�rt, hogy tal�lkozzunk t�bbsz�r is. Veled mi a helyzet?

- Tal�lkoztam valakivel.

- Komolyan? Mes�lj!

- H�t, egy m�sik v�rosban lakik. Antonynak h�vj�k, �s nagyon rendes. Lehet, hogy elvesz feles�g�l.

- Ez csod�latos, Maria, nagyon �r�l�k.

- De akkor el kell k�lt�zn�m.

- Hov�?

- Milwaukee-be.

- Ott �l az egyik m�sod-unokatestv�rem, �s � is Anthony.

- Igen, nos, r�la besz�lek.

- Komolyan? Gratul�lok.

- K�sz�n�m. �s mikor tal�lkozol megint vele?