(Rosalie szemsz�ge) 

Amint be�rt�nk a h�zba, Edward r�gt�n a szob�mba vitt, �s gyeng�den lefektetett az �gyra. Majd l�gy cs�kot nyomott a homlokomra. Ezut�n pedig el akart fordulni t�lem, hogy kimenjen, de elkaptam a kez�t.

• Hov� m�sz? – k�rdeztem idegesen. Mi�rt akar itt hagyni? Nem szeretek egyed�l lenni. Sosem szerettem a mag�nyt. Annyira furcsa volt l�tni, hogy a m�g mindig kem�ny �nmagam ott fekszik az �gyon, �s t�k�letesen kit�rulkozik Edward el�tt.
• Csak hozok neked egy kis meleg te�t, mindj�rt j�v�k – engedte el a kezemet. Majd egy szempillant�s alatt kis�t�lt a szob�b�l. N�h�ny perc m�lva, pedig egy cs�sze g�z�lg� te�val t�rt vissza.
• K�sz�n�m – vettem el t�le a b�gr�t. Azut�n pedig j��z�en belekortyoltam. Hi�ba volt Edward m�r v�mp�r a teak�sz�t�shez nagyon �rtett. Miut�n megittam az eg�sz cs�sz�vel letettem az �jjeliszekr�nyre, �s k�nyelmesen elhelyezkedtem. Edward azonnal mell�m fek�dt, �s mag�hoz h�zott. Nagyon j�l esett, ahogy cir�gatni kezdte a h�tamat. Majd amikor a derekamhoz �rt c�lz�s jelleggel egy kicsit r�szor�tottam a kez�t a f�j� pontra.
• Csak nem megint massz�roz�st szeretn�l? – hallottam meg a mosolyg�s hangj�t.
• H�t ami azt illeti annyira j�l csin�lod, de ha nincs kedved, akkor persze nem musz�j – mondtam sz�gyenl�sen.
• Ugyan m�r, nagyon sz�vesen teszem – kezdett el massz�rozni.

�n pedig egy kicsit f�szkel�dtem, hogy m�g k�nyelmesebben fek�djek. Nem tudom, hogy mi�ta fek�dhettem m�r ott, amikor elszund�tottam. Nem akartam megint elaludni, de nem tehettem r�la, hogy ilyen gyorsan kif�radtam mostan�ban. Mikor legk�zelebb kinyitottam a szemem Edward m�g mindig h�siesen massz�rozott, �n pedig j�les� s�haj k�s�ret�ben fordultam fel�.

• J� reggelt – mosolygott r�m.
• Neked is – mondtam vid�man. – M�r reggel van? – n�ztem k�rbe a szob�ban.
• Nem, olyan hajnali kett� k�r�l j�rhat az id� – v�laszolta, majd v�gigsim�tott az arcomon. – De ti m�r megint �hesek vagytok – vigyorodott el.
• Ezt meg honnan veszed? – k�rdeztem d�bbenten. A k�vetkez� pillanatban pedig a gyomrom hangosan korogni kezdett.
• Megfigyeltem egy kicsit a pocakodat, �s mindig pontos id�k�z�nk�nt kezd el korogni – kuncogott fel.
• Te �r�ra kisz�moltad, hogy mikor leszek �hes? – kerekedtek el a szemeim.
• Igazs�g szerint csak k�v�ncsi voltam, mert mindig nagyon hasonl� volt az id�tartam, amikor meg�hezt�l. Ez�rt tiszt�n tudom�nyos alapon kipr�b�ltam, hogy t�nyleg azonosak-e az id�tartamok, �s azok lettek.
• �gy �rzem magam, mint egy k�s�rleti nyuszi – h�ztam el a sz�mat.
• Ugyan, te sosem leszel k�s�rleti nyuszi, tiszt�n csak k�v�ncsis�gb�l tettem, b�r �gy Esme mindig pontosan akkor k�sz�lt el az ennival�val, amikorra meg�hezt�l. �gyhogy tulajdonk�ppen hasznos sz�m�t�sok voltak – r�ntotta meg a v�ll�t. - Egy�bk�nt Esme m�r a leveseden dolgozik, el�bb �rtek haza – f�zte hozz� mosolyogva.
• Ez kedves t�led, azt hiszem – mosolyogtam r�. – Annyira j�k vagytok hozz�m. Fantasztikus �rz�s, hogy ennyire t�r�dnek velem.
• Boldogan tessz�k – k�zel�tett egyre jobban az ajkaim fel�.
• Kezd�dik – termett Nadine hirtelen mellettem. Majd a testembe ker�ltem egy szempillant�s alatt.
• Mi kezd�dik? – k�rdeztem Nadine-t �rtetlen�l. Majd azonnal r�j�ttem, amikor meg�reztem a g�rcs�t a hasamban. – �… - sikkantottam fel. Majd a hasamhoz kaptam. Edward azonnal elh�z�dott.
• Hozom Carlisle-t – t�nt el egy szempillant�s alatt.
• Semmi baj, Rose, az emberi n�k �gy szokt�k, hogy hu, hu, hi, hi… vagy valami ilyesmi. Terhes l�gz�s, tudod m�r gyakorolt�tok egyszer a fogadott ap�ddal. �gy csin�ld, �s ne ess p�nikba – szor�totta meg a kezem. – Most sz�pen megsz�l�nk, pontosabban ti megsz�lt�k – kacsintott r�m. Majd a szoba legt�volabbi sark�ba h�z�dott.
• Mi az, hogy mi megsz�l�nk, te hov� m�sz? Azonnal told vissza azt a pici fenekedet – motyogtam magam el�. Majd a testem �jra g�rcsbe r�ndult, de szerintem m�g a kisl�bujjam is.
• Nincs semmi baj – rontott be Edward a szob�ba. Majd azonnal az �gyamhoz sietett. Carlisle pedig az orvosi t�sk�j�val egy�tt �rkezett. – M�g j�, hogy el�bb j�ttetek – s�hajtott fel Edward.
• L�tszott m�r rajta, hogy minden�r�s, ez�rt is akartunk id�ben haza�rni, nehogy akkor induljon be, amikor nem vagyunk itthon – v�laszolta fogadott ap�m.
• Carlisle – sikoltottam fel. – Csin�lj valamit.

Ez nagyon f�j, nagyon-nagyon nem j�. B�r annyira nem borzalmas, mint az �tv�ltoz�s, de akkor sem j�. B�r ha belegondolok csak n�h�ny �r�nyi f�jdalom v�laszt el a gyermekemt�l. Ez pedig mindent meg�r.

• Ez m�g csak a kezdet, Rosalie. Ne agg�dj, minden rendben lesz. El�sz�r is sz�pen megn�zem a hasadat. Edward, k�rlek, menj ki – fordult Edward fel�. Ne, ne menjen ki. Kinek fogom elt�rni a kez�t, hogyha f�j�som lesz. Jogom van valakit f�ldbe d�ng�lni f�jdalmamban.
• Mi�rt menjek ki? Seg�thetn�k – tiltakozott Edward.
• Nos, Rose, el�g hi�nyos �lt�zetben lesz hamarosan – mondta Carlisle csendesen.
• Tal�n behunyhatn� a szem�t, ha meg�g�ri, hogy nem leskel�dik, akkor maradhatna – aj�nlottam a lehet�s�get.
• Hogyha �gy szeretn�d, akkor rendben – b�lintott r� Carlisle. – Ez esetben l�gy sz�ves, Edward, �s �lj be Rosalie m�g�. Kit�maszthatod a h�t�t, �s akkor k�nyelmesebb lesz neki, �s k�nnyebb is – adta ki az utas�t�st fogadott ap�m.

Edward pedig egy pillanattal k�s�bb m�r pontosan �gy �lt, ahogy Carlisle utas�totta. T�nyleg k�nyelmesebb volt nekem �gy. A h�tam nem sajgott, �s �gy mindk�t kezemmel tudtam szor�tani Edward kezeit. Mintha cs�kkent volna a f�jdalmam.

• J�v�k m�r, hoztam forr� vizet, �s fert�tlen�tett t�r�lk�z�ket, ahogy k�rted, dr�g�m – sietett be Esme is a szob�ba. – Nem lesz semmi baj, �desem. H�ny percesek a f�j�sok? – fordult most fel�m.
• Nem tudom – r�ztam meg a fejem.
• Nagyj�b�l h�t percesek – pillantott Carlisle az �r�ra. – Hogyha az elm�letem helyes, akkor �t… n�gy… h�rom… kett�… egy… - sz�molt fogadott ap�m. Nekem pedig ahogy befejezte f�jdalom nyilallt a testembe.
• �… - sikoltottam.

Majd ahogy csak b�rtam szor�tani kezdtem Edwardot. Nem, a bab�m nem a sikolyaimat fogja hallani el�sz�r �let�ben. Nem, azt nem lehet. Ez a gyermek egy boldog csal�dba sz�letik. �sszeszor�tottam a fogaimat, �s minden er�mmel azon voltam, hogy az elk�vetkezend� j�ra gondoljak.

• Dr�g�m, sikolts nyugodtan, tudom, hogy ez f�j, nem sz�gyen, hogyha kiadod magadb�l a f�jdalmad – simogatta meg Esme az arcomat egy finom, h�v�s t�r�lk�z�vel.
• Nem akarom, hogy a sikolyaimat hallja el�sz�r az �letben – sziszegtem a fogaim k�z�tt.
• Rose, kicsim, te is a s�r�s�t fogod el�sz�r meghallani. Nem hiszem, hogy zokon veszi t�led, hogyha sikoltasz f�jdalmadban. Eml�kezni sem fog r�, hogy hogyan sz�letett – mondta Edward. Majd l�gyan cs�kolgatni kezdte a nyakamat.
• Mit csin�lsz? – pillantottam h�tra kikerekedett szemekkel.
• Elterelem a figyelmed. Szerintem eg�sz j�l csin�lom – villantott r�m egy mosolyt.
• Mindj�rt megint j�n egy f�j�s – sz�lt k�zbe Carlisle. – K�sz�lj fel �t… n�gy… h�rom… kett�… egy… - ahogy kimondta az egyet m�r �reztem is a f�jdalmat.

Hossz�  �r�kon kereszt�l �gy ment a dolog, �s a f�j�saim egyre r�videbb id� alatt j�ttek. Komolyan csod�lom, hogy m�g b�rta a csal�dom v�laszt�kos k�romkod�saim t�mkeleg�t. �ppen megint el akartam kezdeni valami helyes kis monol�got, amikor hirtelen valami meleget �reztem kifolyni a l�baim k�z�tt.

• Carlisle – kaptam el a kez�t gyorsan.
• Semmi baj, a magzatv�z. Most j�n a java. Pihenj a k�vetkez� f�j�sig, mert azut�n elkezd�nk nyomni – mondta izgatottan.

Majd egy hat�rozott mozdulattal megszabad�tott az als� ruh�zatomt�l, a t�rdeimet automatikusan felh�ztam. Esme pedig egy szempillant�s alatt eltakarta a k�nyes r�szeket egy t�r�lk�z�vel. Micsoda �sszmunka. Mintha nem is el�sz�r vezetn�nek le sz�l�st �gy h�rmasban. B�r ez j�, hogyha ilyen j�l egy�tt tudnak m�k�dni, akkor nem lehet baj.

• Elkezd�nk? – k�rdeztem ironikusan. – Ti is nyomtok? Ti is sz�lt�k? – keltem ki magamb�l. Mi az, hogy elkezd�nk nyomni? �n szenvedek, �k meg drukkolnak.
• Nyugalom, kedvesem. Csak l�legezz m�lyeket, �s tartogasd az er�det – mondta Edward. Mik�zben nyugtat�an simogatta a csukl�m a h�velykujj�val. Pici k�r�ket �rt le, �s �n igyekeztem csak r� koncentr�lni, hogy ne a f�jdalomra figyeljek.
• Rendben, itt az id�, nyomj – adta ki az utas�t�st Carlisle. �n pedig a fogaimat �sszeszor�tva, �s Edward kezeit nyomorgatva nyomtam. – Ez az, nagyon �gyes vagy, most pihenhetsz egy kicsit – mosolyodott el fogadott ap�m.

�n pedig azonnal Edwardnak d�ltem. Aki v�gigsim�totta a homlokomat a hideg vizes t�r�lk�z�vel. Ami�rt nagyon h�l�s voltam, mert azt a legkev�sb� sem mondhatn�m, hogy nem volt melegem annak ellen�re, hogy hat hideg k�z vett k�r�l. M�g �ppen csak hogy megpihentem, amikor Carlisle megint r�m n�zett jelent�s�gteljesen, �s �n m�r tudtam a dolgom. Mindj�rt j�n a f�j�s, nekem pedig nyomnom kell. M�r �r�k �ta vaj�dtam, de az is lehet, hogy napok �ta, nem igaz�n �rz�keltem m�r az id�t, csak azt tudtam, hogy egyre t�bb a f�jdalom, �s egyre kevesebb az er�m, amikor Carlisle v�gre �jra megsz�lalt.

• L�tom a fej�t, hamarosan meglesz. M�r csak egy kicsit b�rd ki – mondta �h�tattal.
• Gyer�nk, �desem, m�r csak n�h�ny perc – simogatta meg Esme az arcomat.

M�r csak n�h�ny perc. Folyamatosan ez lebegett a szemem el�tt. Majd egy �jabb nyom�ssal k�s�bb hirtelen felcsend�lt a v�rva v�rt hang. Gyereks�r�s. Az �n kisbab�m s�rt fel. Milyen er�s hangja van.

• M�g egy utols�t Rose, mindj�rt kint van – ki�ltott fel Carlisle boldogan. �n pedig minden megmaradt er�met beleadtam, �s nyomtam egy utols�t. – Kisl�ny – emelte fel fogadott ap�m �vatosan a kis cs�pps�get. Egyszer�en gy�ny�r� volt. Apr� sz�ke tincsei voltak, �s k�k szemekkel k�mlelte a vil�got hunyorogva. Az �n kisl�nyom. Milyen sz�p. Nem b�rtam tov�bb uralkodni magamon, �s hangosan felzokogtam.
• Gratul�lok – suttogta Nadine k�nnyes szemekkel, �s boldog mosollyal. Majd elt�nt, hogy magamra hagyjon a csal�dommal ezekben a boldog percekben.
• Gy�ny�r� kisl�ny – zokogott fel Esme is. Hogyha tudna k�nnyeket hullatni, akkor m�r neki is �gy folyn�nak patakokban, mint nekem. Istenem, mindig is erre v�rtam, �s most val�ra v�lt.
• Gratul�lok, kicsim – puszilt bele Edward a hajamba. – Olyan csod�latos n�v� fog cseperedni, mint amilyen az anyuk�ja.
• Fiam, elv�god a k�ld�kzsin�rt? – ny�jtott egy oll�t Edward fel� fogadott ap�nk.
• Megtiszteltet�snek veszem, hogyha Rose is �gy gondolja, hogy megtehetem – n�zett r�m Edward bizonytalanul.
• Igen, �n szeretn�m, hogyha te lenn�l az – mosolyogtam fel r�. Mire Edward elvette az oll�t, majd egy hat�rozott, de gyeng�d mozdulattal elv�gta a k�ld�kzsin�rt. – Add �t ide nekem, k�rlek – ny�jtottam a kezeimet a m�g mindig pityerg� bab�m fel�.

Fogadott ap�m pedig k�szs�gesen a kezembe cs�sztatta az apr� kis testet, akit k�zben Esme egy nagy t�r�lk�z�be bugyol�lt. �vatosan �leltem magamhoz a picit, aki a k�zels�gemt�l azonnal megnyugodott, �s �desen cuppogni, majd gagyogni kezdett. Annyira t�k�letes �s gy�ny�r� volt. Egy �rtatlan kis cs�pps�g, az �n csod�latos kisl�nyom.

• Annyira gy�ny�r� – zokogtam fel hangosan.

Mire mindenki csak boldogan elmosolyodott. �letem legszebb napja a mai. Egy olyan esem�nyt �lhettem �t, amire m�r csaknem egy �vsz�zada v�rtam. Anya lettem, akit egy szeret� csal�d vesz k�r�l. Ez mindenn�l t�bbet �r. T�k�letes pillanat. M�r azt is elfelejtettem, hogy milyen f�jdalmakkal j�rt az eg�sz. Ezerszer is megism�teln�m a k�njaimat, hogyha mindig egy ilyen csod�latos kis l�ny lesz a v�geredm�nye. 

• Anyu nagyon szeret t�ged – mondtam a kicsinek. Majd magamhoz �leltem, �gy hogy a kis f�lecsk�j�vel hallja a sz�vdobog�somat. Azt olvastam egyszer egy �js�gban, hogy a bab�k ezt szeretik. Megnyugtatja �ket, mert ezt a hangot hallotta kilenc h�napon �t. – Itt mindenki nagyon szeret t�ged, az eg�sz csal�dunk – n�ztem v�gig a t�bbieken.
• Dr�g�m, ha megengeded, akkor megf�rdetn�m a picit – n�zett r�m Esme l�gyan.
• �n pedig megvizsg�ln�m, hogyha lehet. Neked pedig most pihenned k�ne, a sz�l�s nagyon kimer�t� dolog – kezdte el Carlisle m�rni a pulzusomat. – Am�g alszol, addig Esme majd megmosdat t�ged is. Addig is v�gzek n�h�ny gyors rutinvizsg�latot.
• Nem vagyok f�radt – tiltakoztam. B�r ezt a hat�rozott kijelent�st megc�folta, hogy fel�lni sem voltam k�pes. Ha Edward t�masztott volna ki, akkor m�r r�gen v�zszintestben lettem volna.
• Hogy fogj�k h�vni? – k�rdezte Esme k�v�ncsian. – Err�l m�g nem mondt�l semmit. Mindent elmes�lt�l, hogy miket szeretn�l neki megmutatni, de neveket nem mondt�l.
• Anne, szeretn�m, hogyha Anne lenne a neve, ha megengeded – n�ztem Esm�re k�rlel�n. Nagyon szerettem volna, hogy ezt a nevet viselje a kisl�nyom, hiszen Esme any�m helyett any�m volt. Mindig szeretett engem, ak�rmit is tettem.
• �desem – szor�tott mag�hoz szipogva. – Annyira k�sz�n�m.
• Nem, �n k�sz�n�m – nyomott egy puszit az arcomra. – Megengeded, hogy megf�rdessem �t, azt�n t�ged? – k�rdezte kedvesen.
• Igen – b�lintottam r�. Nem volt k�nny� megv�lnom a l�nyomt�l, de tudtam, hogy most egy kev�s id�re el kell engednem magam mell�l ezt a csod�t.
• Pihenj egy kicsit, mire fel�bredsz a pici itt lesz megint melletted, addig pedig mi vigy�zunk r�, �s persze r�d is – mondta Edward nyugtat�an. Engem pedig sz�p lassan elnyomott az �lom.

(Esme szemsz�ge) 

Miut�n Rosalie elaludt kivittem a kisbab�t a szob�b�l, �s a m�r el�re elk�sz�tett f�rd�be helyeztem, persze csak miut�n meggy�z�dtem r�la, hogy megfelel� a h�fok a baba sz�m�ra. Annyira apr� �s t�r�keny volt, pont olyan, mint az �n kisfiam volt. Apr� sz�ke f�rtjei az arc�ra tapadtak, �s k�k szemeivel k�v�ncsian figyelte minden mozdulatomat. V�dtelen �s �rtatlan. Szeg�nyke nem �rdemli meg, hogy beteg legyen. Hogy lehetett az apja ilyen felel�tlen. A saj�t gyermek�t, �s feles�g�t megcsalni, azt�n megbeteg�teni. Rem�lem, hogy Carlisle tud �rt�k tenni valamit. Szomor� gondolataimb�l a pici g�gy�g�se szak�tott ki. Azonnal elmosolyodtam, ahogy belen�ztem a bizalommal teli kis szemekbe. Lassan engedtem bele a f�rd�j�be, majd gyeng�d mozdulatokkal simogattam le r�la a sz�l�ssel j�r� dolgokat. Amint a v�zbe �rt a kis keze �s l�ba azonnal rugdal�zni kezdett az apr� kis l�baival. �gy t�nik, hogy minden kisbaba im�dja, hogyha f�rdetik. Mikor v�gezt�nk �vatosan a puha, meleg t�r�lk�z�re fektettem, �s megt�r�lgettem. R�adtam a pelenk�t, majd bebugyol�ltam egy meleg p�ly�ba, nehogy megf�zzon. Majd a karomba emeltem, �s �lomba ringattam, mik�zben d�doltam neki egy r�gi, kedves gyermekdalt.

• Nagyon j�l �ll a kezedben – hallottam meg Carlisle mosolyg�s hangj�t.
• K�sz�n�m – haraptam be az ajkam. Nem is vettem �szre, hogy figyelnek. – Mi�ta vagy itt?
• Tulajdonk�ppen az�ta, hogy elkezdted f�rdetni – vallotta be szerelmem. – Nem akartalak megzavarni, annyira �tszellem�lt volt�l. Most viszont, ha nem haragszol, szeretn�m megvizsg�lni. Addig pedig megk�rn�lek, hogy Rose-t is mosdasd meg. Edward egy takar�ba csavarva m�r k�szen �ll, hogy kivigye a f�rd�szob�ba. Ut�na pedig rendbe teszi az �gyat, hogy legyen hol pihennie Rosalie-nak. Az �j matracot m�r �gyis megvett�k el�re, a r�git pedig el�getj�k – l�pett mell�m szerelmem. – Mire Rose-t megmosdatod, �n is megvizsg�lom Anne-t, �s azonnal visszaadom neked – mondta l�gyan.
• Rendben, de nagyon vigy�zz a kis p�tt�mre – cs�sztattam f�rjem karjaiba a picit.
• Ez csak term�szetes – mondta Carlisle azonnal.

Majd gyors cs�kot nyomott az ajkaimra. �n pedig besuhantam a f�rd�be, hogy Rose sz�m�ra is el�k�sz�tsek egy f�rd�t. Miut�n el�g meleg v�z gy�lt a k�dba, �s beletettem a gy�gyf�veket is, amiket Carlisle javasolt bel�ptem a szob�ba. Rosalie Edward karjaiban aludt. Fiam pedig mosolyogva figyelte, ahogy kedvese csendesen szuszog a v�ll�n. Milyen csod�latos l�tv�ny. Mindig is arra v�gytam, hogy Edward megtal�lja boldogs�got, �s most itt van. Rose teljesen megv�ltoztatta. Fiam arc�n mindig boldog mosoly bujk�lt, ami�ta Rosalie viszonozza az �rz�seit. T�k�letes p�rt alkotnak.

• Elk�sz�ltem a f�rd�vel – mosolyogtam fiamra, amikor fel�m fordult.
• Rendben, akkor m�r mehet�nk is – �llt fel �vatosan.

Majd bes�t�lt kedves�vel a f�rd�be. Azut�n pedig a k�d el�tt behunyta a szem�t, hogy levehessem Rose ruh�it. Gyorsam megszabad�tottam l�nyomat a felesleges darabokt�l, majd kivettem Edward kez�b�l, �s finoman a v�zbe engedtem. Edward egy pillanatra sem lesett, t�k�letes �riemberk�nt viselkedett, mint mindig. Hi�ba voltak Rose-zal m�r igencsak bizalmas kapcsolatban, megadta a m�dj�t, hogy minden tiszteletet megadhasson a szerelm�nek.

• Khm…, akkor �n most megyek is – mondta halkan. Majd m�r el is t�nt a szob�b�l.

�n pedig elkezdtem megmosdatni Rose-t is. El�sz�r az arc�t, �s a haj�t mostam meg a tiszta v�zzel, csak azut�n t�rtem �t a k�nyesebb helyekre. Mikor fogadott l�nyom m�r t�k�letesen tiszta volt, egy �vatos mozdulattal kiemeltem a k�db�l, �s az el�re elk�sz�tett pl�dre fektettem. Majd ell�ttam, legjobb tud�som szerint. Mivel �n is �t�ltem a sz�l�s ut�ni id�szakot pontosan tudtam, hogy Rose-nak mire van sz�ks�ge ahhoz, hogy j�l �rezze mag�t az elk�vetkezend� napokban. Nem telt sok id�be, am�g fel�lt�ztettem, majd k�v�ncsian kikukucsk�ltam Rose szob�j�ba, ahol Edward m�r az utols� sim�t�sokat v�gezte. A matrac, �s a leped� m�r a hely�n volt, az �gynem� pedig a garnit�r�n. Ahogy megl�tott engem elmosolyodott. Majd n�h�ny p�rn�t el�k�sz�tett, hogy Rose k�nyelmesen fek�dj�n, �s besietett �rte a f�rd�be. Amint ki�rt vele a szob�ba, lefektette az �gyra, �s betakargatta.

• M�g biztosan aludni fog n�h�ny �r�t – mondtam fiamnak, amikor lefek�dt mell�, �s megfogta a kez�t.
• Tudom, de szeretem n�zni, amikor alszik – mosolygott r�m.
• Rendben, akkor maradj csak. �n addig foglalkozom Anne-nel, Rosalie �tel�t m�r elk�sz�tettem, csak szeg�nyk�mnek nem volt alkalma enni, de ha fel�bredt, akkor biztosan nagyon �hes lesz – suttogtam. Persze Edward hallotta, de Rose-t semmik�ppen nem akartam felkelteni.
• Az j� lesz, k�sz�n�m mindent, anya – kelt fel kedvese mell�l, majd sz�vb�l meg�lelt.
• Nincs mit, kicsim. B�rmikor – �leltem vissza. Majd n�h�ny pillanat m�lva elengedtem, �s kisiettem Carlisle-hoz, aki m�r a p�ly�t adta vissza Anne-re. Annyira aranyos volt, ahogy pr�b�lta lefogni a kis l�bacsk�it, amik egyfolyt�ban mozogtam.
• Anne, tess�k egy picit nyugton maradni – emelte fel az ujj�t Carlisle. Viszont a picit ez egy kicsit sem fesz�lyezte, mindig kib�jtatta a l�b�t a p�ly�b�l. – Picur, l�gy sz�ves, �s hagyd, hogy fel�lt�ztesselek – fintorodott el szerelmem. Mindent megold egy cs�ppnyi baba kifog rajta. Ezen musz�j volt kuncognom.
• V�rj, majd �n – l�ptem mell�j�k �s �tvettem a p�ly�t kedvesemt�l.
• K�sz�n�m. Hihetetlen, hogy milyen pici, �s m�gis mennyire izg�ga – s�hajtott fel Carlisle. – Nem mertem jobban megfogni, nehogy �sszet�rjem.
• Nem hiszem, hogy te b�rkiben is k�rt tudn�l tenni, de figyelj, nagyon egyszer� – mondtam mosolyogva. Majd puszit nyomtam a baba k�t kis talp�ra ezzel elterelve a figyelm�t a mocorg�sr�l, �s n�h�ny gyors mozdulattal bebugyol�ltam. – Meg is vagyunk, p�tt�m – emeltem fel a kicsit. Majd ism�t ringatni kezdtem. – Elaltatom, rendben? – k�rdeztem mosolyogva szerelmemt�l.
• Persze, csak nyugodtan. �n pedig bemegyek a k�rh�zba, �s hozok neki �s Rose-nak vitaminokat, l�zm�r�t, �s mindent, amire sz�ks�g�nk lehet. Sietek haza – mondta, majd gyors cs�kot nyomott az ajkaimra.
• Rendben, itt v�runk – b�lintottam r�.

Majd minden figyelmemet Anne-re ford�tottam. Mivel a baba megtal�lta az egyik hajtincsemet, amit azonnal a mag��nak is �rzett, �gyhogy min�l k�zelebb akarta h�zni mag�hoz. Soha nem gondoltam volna, hogy m�g valaha is tarthatok a kezemben egy ilyen apr� kis cs�pps�get. Mindig is boldog voltam az �j csal�dommal, de most ha lehet, akkor m�g t�k�letesebb lett az �let�nk, �s minden v�gyam az, hogy ez �gy is maradhasson. Rem�lem, hogy a j�v� m�g sok sz�pet �s j�t tartogat a kib�v�lt csal�dunk sz�m�ra. Amint a pici elaludt �vatosan belefektettem a kis�gy�ba, �s csak n�ztem. Figyeltem ezt az apr� kis l�nyt, aki mindenki sz�v�be szeretetet, �s boldogs�got hozott.