Ahogy teltek az �vek, Charles semmit sem v�ltozott. Minden m�snap volt valami, amin annyira felh�zta mag�t, hogy b�ntalmazott. Ha nem tetszett neki amit �ppen felvettem, m�ris �t�tt, nem �rdekelve, hogy f�jdalmat okoz nekem. Egyre ritk�bban j�rtam az �rv�khoz is, mert nem szerettem volna, hogy �gy l�ssanak. Ha k�z�ss�gbe j�rtunk, el�tte mindig j�l kisminkeltem magam, hogy m�g v�letlen�l se l�ssanak meg rajtam semmit. Kiv�teles m�don ebbe sosem k�t�tt bele a f�rjem. Gondolom csak az�rt, mert �gy nem leplez�dhet le, �s tov�bb terroriz�lhat. Azut�n mintha az �giek egy kis kegyelmet sz�ntak volna nekem, beh�vt�k Charlest a hadseregbe katon�nak. A vil�gnak elj�tszottam a b�cs�zkod� asszonk�t, de val�j�ban sz�rnyaltam a boldogs�gt�l. Hogyha Charles nem j�n haza egy ideig, akkor van es�ly r�, hogy nem kell annyira sminkelnem magam, �s �jra j�rhatok az �rvah�zba. �s val�ban: a h�bor� hossz� ideig kitartott, �s Charles t�voz�sa ut�n n�h�ny h�nappal m�r nem is l�tsz�dtak a sebeim, ez�rt �gy d�nt�ttem, megl�togatom az �rv�kat, akikr�l az�rt nem feledkeztem meg: minden nap kaptak friss gy�m�lcs�t �s �dess�get. Amikor az �rvah�z el� �rtem, n�h�ny gyerek, aki m�r kor�bban is itt volt, felismert �s el�m szaladt.nem nehezteltek, ami�rt nem is l�togattam meg �ket, hanem gyermeki szeretettel fogadtak. K�t �v �ta el�sz�r igaz�n boldog voltam. A gyerekek szerett�k volna, ha Csipker�zsika t�rt�net�t olvasom fel nekik. Ahogy olvastam, azon kezdtem el gondolkodni, hogy az �n sz�ke hercegem vajon mikor fog elj�nni �rtem, �s felszabad�tani a sz�z�ves �lmomb�l?

Majd egy majdnem h�t  �vvel ezel�tti k�p ugrott be: doktor Cullennel besz�lgetek egy rendel�ben. Soha nem volt sem azel�tt, sem azut�n f�rfi ilyen kedves velem. Vajon mi lehet most vele? Biztosan m�r feles�ge van �s gyerekei. A gyerekek pedig biztos olyan gy�ny�r�ek, mint �. De nem szabad a m�lton r�g�dni, ami t�rt�nt, megt�rt�nt. Teljesen tiszt�ban voltam vele, hogy nem fog ez az �llapot �r�kk� tartani, de az a k�t �v is maga volt a mennyorsz�g Charles n�lk�l. Illetve nem igaz�n. Egyik reggel, amikor az utam az �dess�geshez vezetett, ahol m�r el�re k�sz�nnek nekem, meghallottam k�t embert besz�lgetni. Nem is lett volna nagy gond, ha nem eml�tett�k volna meg az ap�m nev�t. Ett�l kezdve viszont komolyan f�leltem.

- Te, ez a Mr. Platt igaz�n j� �zletet k�t�tt.

- T�nyleg? �s mivel?

- Gondolom, ismered az Evenson�kat. Na k�pzeld, egyszer ott j�rt Mr. Plattn�l az �reg Evenson, �s felaj�nlott neki egy csom� p�nzt, ha hozz�adja az ifj� fi�hoz a l�ny�t. Nagy k�p� lett volna, ha nem fogadja el.

- �s mit sz�lt hozz� a l�nya? Azt tudom, hogy �sszeh�zasodtak, de mi volt, amikor megtudta?

- Semmi, mert nem is tudja. Az apja nem k�t�tte az orr�ra, csak mondta, hogy h�zasodjanak �ssze. Az �reg egy�bk�nt is fi�t szeretett volna, nem pedig l�nyt. K�pzelheted, mekkora csal�d�s az neki, hogy senki nem viszi tov�bb a csal�dnevet. Illetve �l egy unokatestv�r�k Milwaukee-ben, de vele nem igaz�n van j�ban. �ll�t�lag az�rt, mert a fia �sszeh�zasodott egy szeg�nyebb l�nnyal, valamilyen Mariaval. Nem �rtem �n ezeket a Platteket, bar�tom. Charles ne �ppen a h�s�g�r�l h�res, �s m�gis neki adta a l�ny�t egy kis p�nz�rt. Megmondom bar�tom, �n sem l�nyt szerettem volna, de att�l f�ggetlen�l nagyon is szeretem Esmerald�t, �s m�r nem is b�nom, hogy �gy t�rt�nt. � meg nem is egyszer elmondta, hogy b�rcsak fia sz�letett volna.

Gyorsan megvettem az �dess�geket, majd beadtam azokat az �rvah�zba, �s megmondtam a gyerekeknek, hogy van m�g egy kis dolgom. Utas�tottam a kocsist, hogy vigyen el a sz�leim h�z�hoz. Szerencs�m volt, ha ezt mondhattam annak, mert �desap�m m�g otthon olvasta az �js�got.

- Hogy tehetted ezt velem? – K�rdeztem szinte ord�tva.

- Mit? – K�rdezte teljes lelki nyugalommal.

- Hogy adhatt�l el Charles Evensonnak?

- Nem adtalak el. Te egyezt�l bele a h�zass�gba.

- De csak mert megk�rt�l r�! �s nem tudtam, milyen is val�j�ban.

- K�l�nben meg honnan hallottad?

- Ma reggel bementem az �dess�gboltba, �s az el�tt besz�lgetett k�t ember arr�l, hogy mekkora �zletet k�t�tt�l velem. T�nyleg ennyire b�nt, hogy nem fi�nak sz�lettem? Csak az�rt, mert �gy senki nem viszi tov�bb a csal�dnevet?

- Val�ban jobban �r�ltem volna, ha fi�nak sz�letsz, de h�t ez van.

- H�t akkor tudod mit? V�geztem veled. Soha t�bb� nem fogok veled sz�ba �llni, csak any�m el�tt. Vedd �gy, hogy egy�ltal�n nincs gyereked. Viszl�t.

Eg�sz �ton feld�lt voltam, de amikor meg�rkezt�nk az �rvah�zhoz, minden feld�lts�gom pillanatnyilag megsz�nt. Csak az �rv�k ir�nti szeretetem maradt meg. Mint minden alkalommal, most is el�m szaladtak, hogy �dv�z�ljenek. M�r megint a gyermeki romlatlans�gn�l tartok. Mert b�rki, b�rmit is mondd, n�luk �szint�bben senki nem tud szeretni. Nem kell nekik semmit sem �g�rni, hogy j�k legyenek, �s m�g a legapr�bb aj�nd�knak is k�pesek �r�lni.

A napjaim ugyan�gy teltek mi�ta Charles be�llt a seregbe. Reggel felkelek, fel�lt�z�k, megreggelizek, majd s�t�lok egyet a v�rosban. D�lben megeb�delek, majd a legt�bb d�lut�nom a gyerekekkel t�lt�m. Eg�szen kivirultam, a kezdeti letargi�m �ta, mondta egyszer any�m.

- Ezt hogy �rted? – K�rdeztem vissza.

- Tudod, miut�n Charles elment, kezdetben nem igaz�n akart�l t�rsas�gba j�rni, ink�bb csak otthon gubbasztott�l. Most meg elj�ssz velem a piacra, s�t�lsz, nevetg�lsz, rendszeresen l�togatod az �rv�kat, �led az �leted. – Erre a kijelent�sre nem b�rtam tov�bb, �s els�rtam magam. – Mi a baj, kicsim?

- Anya, Charles b�ntott.

- Ugyan, kicsim, biztos, hogy csak egyszeri alkalom volt. L�gy j� feles�g, �s akkor nem fog t�bb� megt�rt�nni. – Any�m olyan optimista volt! Nem hitte, hogy Charles rendszeresen b�ntalmazott. �gy hitte, biztos csak egy v�letlen volt. Nem az�rt, mert nem szeretett, hanem mert ilyen volt a term�szete. Vakon b�zott az emberekben. Ezzel csak az bolt a baj, hogy �gy � nem lehetett a t�maszom, mikor Charles haza�rkezik. Maria pedig messze volt a m�sod-unokatestv�remmel, Milwaukee-ben. Teh�t egyed�l kellett v�gigcsin�lnom a szenved�st. Majd arra gondoltam, hogy addig is ki�lvezem az �letem sz�ps�geit, ameddig nincs itthon a f�rjem. N�hanapj�n elmentem egy-egy b�lba, ahol b�r f�rjezett asszonyhoz h�en viselkedtem, nagyon is j�l �reztem magam. Rengeteg �j bar�tot szereztem, vagy egy b�lban, vagy ak�r a piacon. Mindenki �r�mmel t�rsalgott velem, �s egy id� ut�n velem osztott�k meg el�sz�r az �r�m�ket vagy a b�natukat. Nem �n voltam az egyetlen, akinek a f�rje a vil�gh�bor�ban vett r�szt, �s ez�rt egyed�l volt. A k�l�nbs�g csak az volt, hogy �k v�rt�k haza a f�rj�ket. �n pedig rettegtem a h�bor� v�g�t�l. 1918-ban t�bb dologr�l is kaptam inform�ci�t egyszerre: egyr�szt arr�l, hogy kit�rt a spanyoln�tha, elk�peszt� puszt�t�st hagyva maga ut�n ott, ahol el�fordult. M�sr�szt v�get �rt a h�bor�, �s kezdtek hazasz�lling�zni az emberek. M�r aki t�l�lte. Van, aki a h�bor�ban halt meg, van aki a spanyoln�th�ban. A mi kis v�rosunknak is voltak halottjai: �nekik a v�ros d�sztemet�st tartott, eml�keztetve minket a h�bor� borzalmaira. M�r az �sszes katona hazat�rt 1918-ban, de Charles nem. M�g csak t�viratot sem k�ld�tt t�volmarad�s�nak ok�r�l. Egyr�szt nyugtalan�tott, mert f�ltem, hogy b�rmelyik pillanatban betoppanhat, �s ism�t b�nthat, m�sr�szt �r�ltem, ami�rt tov�bb tart a nyugalmam. B�r a vil�g fel� az elkeseredett �nemet mutattam, legbel�l tomboltam a boldogs�gt�l, ami�rt nem terroriz�l, mert nincs is itt. Ugyan�gy folytattam a napi rutinomat, mint eddig. �m egy napon levelem �rkezett, melyben Charles meg�rta, hogy egy h�ten bel�l itthon lesz. Ezzel nem is lett volna baj, �m any�m �ppen otthon volt, amikor megkaptam a t�viratot. Megj�tszottam h�t neki a boldog feles�get, de tudtam, hogy amint elmegy, s�rni fogok. S�rni fogok amiatt az elvesztett boldogs�g miatt, ami m�r lehet, hogy soha nem kapok vissza. Soha t�bb� nem l�togathatom majd az �rv�kat, mert biztos voltam benne, hogy Charles nem fogja hagyni. �s ha hagyta volna is, ugyan hogyan jelentem volna meg tele s�r�l�sekkel? Tudtam, hogy csakis a gyerekek �rdek�ben, de �r�kre el kell b�cs�znom t�l�k. Szeg�nyek s�rtak, amikor megtudt�k. �n is azt akartam, de er�snek kellett lennem, hogy ne vegy�k �szre, mennyire f�j ez. �gy gondoltam jobb, ha nem tudj�k. Miut�n elb�cs�ztam t�l�k, egyb�l hazamentem, ahol r�gt�n az �gyra vetettem magam, �s s�rni kezdtem. Elaludtam. Arra keltem fel, hogy megpofoznak. Teh�t ism�t itthon van, �s m�r el is kezdte bep�tolni az elm�lt k�t �vet – gondoltam.

- Rem�lem, j�l aludt�l, mert most nem fogsz aludni. – Majd k�vetkezett a sz�momra �tkozott h�zas�let. Charles-t sosem zavarta, ha nekem f�j, csak az �rdekelte, hogy neki j� legyen. Atya�g, milyen j�l d�nt�ttem akkor, hogy v�gleg elb�cs�zom a gyerekekt�l! Charles a h�bor� ut�n m�g ink�bb kegyetlenebb lett velem: minden nap felh�zta mag�t valamin, ha nem velem kapcsolatban, akkor a munkahely�n, �s rajtam vezette le a fesz�lts�g�t. �n pedig egyre ink�bb magamba fordul� lettem: mivel nem volt kivel megosztanom a probl�m�m, nem is mertem senki szeme el� ker�lni. Volt, hogy naphosszat csak �ltem az �gyam sz�l�n �s s�rtam. S�rtam amiatt a r�vid boldogs�g miatt, amiben r�szem volt, mik�zben � a seregben szolg�lt. Volt hogy ezt �szrevette, �s meg�t�tt, hogy ne s�rjak neki,akkor sem lesz jobb. Az �letem maga volt a pokol mellette. Elv�lnunk nem lehetett, mert az �r sz�ne el�tt esk�dt�nk �ssze, �s ha m�gis meg akarta volna akkor a h�rnev�t tette volna kock�ra, m�s f�rfiak k�zel�be meg nem engedett, mondv�n, csak az �v� vagyok. � viszont rendszeresen m�latta az idej�t a bord�lyh�zban rossz h�r� h�lgyek t�rsas�g�ban. De ezzel nem mertem szembes�teni, mert ha n�hanapj�n nem j�rt el a keze, akkor jobb volt illedelmes feles�gk�nt viselkednem, �s hallgatnom. Ha n�ha el is ment�nk egy-egy b�lba, nem mertem nagyon senkivel sem t�ncolni, nehogy f�lt�kenys�gi rohamot kapjon. Az �rv�knak titokban az�rt m�g mindig k�ldettem egy kis gy�m�lcs�t, de nem l�togattam meg �ket t�bb�. Nem tudom, meddig tarthatott volna m�g ez a terror, de egy napon olyan dolgot tudtam meg, ami el�g er�t adott ahhoz, hogy v�gre elmenek�ljek, �s �j �letet kezdjek.