Nagy szerencs�mre napf�nyes reggelre �bredtem, �gy nem mehettem iskol�ba. Ez a m�sodik napom, de m�ris rossz benyom�st keltek, hogy l�gok a sulib�l. Charlie m�r elment szerencs�re, �gyhogy nem kell neki is magyar�zkodnom. Odal�ptem az ablakhoz, �s kin�ztem. Szeretem mikor s�t a nap, csak ha egy ember megl�tna, r�gt�n tudn�, hogy m�s vagyok. K�v�ncsi vagyok Edward mit csin�l. Ak�r el is futhatn�k hozz�juk. Az illat alapj�n ,amit tegnap hagytam, eltal�ln�k. De a t�bbiek nem nagyon l�tnak engem j� szemmel. F�leg Jasper. Nem is gondolkoztam tov�bb, hanem lereppentem a l�pcs�n ,ki az ajt�n, �s be az erd�be. Nem tudtam mit is csin�lok val�j�ban, nem gondolkoztam, csak futottam, m�g a Cullen h�z el�tt nem tal�ltam magam. Bekopogtam. �s csak ekkor t�rtem �szhez, hogy mit is csin�ltam. Lefagytam. El akartam futni, de nem b�rtam elmozdulni. Edward nyitott ajt�t.
-         Szia Bella! –mondta mosolyogva.
-         Szia. – dadogtam, �s m�g mindig lefagyva �lltam az ajt� el�tt.
-         Nem j�ssz be? –k�rdezte, �s arr�bb l�pet.
-         De. K�sz�n�m. –mondtam, �s v�gre siker�lt betolnom magam az ajt�n.
Mindenki lefagyva �llt a nappaliban, Jasper pedig k�szen arra ,hogy ugorjon.
-         Sziasztok. –mondtam melegen �s beljebb l�ptem. Jasper el�r�bb �llt, hogy megv�dje a t�bbieket.  Lebiggyesztettem ajkaimat, �s Edward-hoz fordultam.
-         Bocs�nat ,hogy megzavartalak titeket! –mondtam, �s kifutottam az ajt�n.
-         Mi�rt kell �gy b�nni szeg�nnyel? – k�rdezte Edward, a csal�dj�t�l.
-         Hisz �jsz�l�tt. Olyan mint a t�bbi. –mondta len�z�en Jasper.
-         � m�s. Ha olyan lenne mint a t�bbi, akkor m�r r�g r�nk t�madott volna. –kiab�lta Edward ,�s hallottam, amint kifut ut�nam.
-         Bella! V�rj! –kiab�lt ut�nam.
Nem t�r�dtem vele. Csak futottam, az erd�ben, azt sem tudtam merre megyek. Az erd� ritkulni kezdett �s nekem meg kellett �llnom egy percre. Egy r�t el�tt tal�ltam magam. Tele volt naps�t�ssel. Kil�ptem. Emberi temp�ban kis�t�ltam ,�s le�ltem a k�zep�re. N�ztem ahogy csillog a b�r�m, mint sok ezer gy�m�nt. Az erd� fel� pillantottam, ahol Edward jelent meg. � is kil�pett a napf�nyre, �s oda�lt mell�m.
-         Bocs�ss meg nekik. �k nem tudj�k milyen m�s vagy. –mondta.
-         Semmi baj. – v�laszoltam melegen mosolyogva. – H�t nem gy�ny�r� ez a r�t? – k�rdeztem, �s lefek�dtem a f�be.
-         De. Szoktam ide kij�rni. M�r �pp gondolkoztam, hogy kihozlak ide, de m�r l�tom nem kell – nevetett.
�n is nevettem. Olyan m�s volt. Soha nem �reztem m�g semmit ilyen szenved�lyesen, hogy az elm�met csak egy szem�ly t�ltse be. M�g a szomjamr�l is elfelejtkezek. A tekintetem ekkor kez�re, azt�n a marad�k csupasz b�r�re siklott. Mint sok ezer gy�m�nt. Tudom, ez nem �jdons�g, m�r tapasztaltam a b�r�m�n. De � r�la nem tudtam levenni a szemem. Nem tudom mennyi ideje n�zhettem. Percek, �r�k, vagy tal�n napok. �s v�gre eln�ztem karj�r�l, �s karmazsinv�r�s szemem arc�ra siklott. Engem n�zett, azt�n habozott, �s megfogta a kezem. Odapillantottam, azt�n vissza. Becsuktam a szemem, hab�r �reztem ,hogy rajtam van tekintete. Ekkor kinyitottam a szemem �s csak egy helyre tudtam n�zni. Az ajkaira. Egym�s fel� k�zeledt�nk, �s �rezt�k egym�s lehelet�t az ajkunkon.
Reflex szer�en kaptuk el a fej�nket az erd� ir�ny�ba. Sik�t�st hallottunk, �s azt�n valami elt�rt. A sz�l az arcomba kapott, �s friss emberi v�r csapta meg az orromat. A torkom l�ngra kapott, �s olyan er�sen izzott, mint a sz�vem, mikor �tv�ltoztam. Az elm�met elbor�totta a v�r�s k�d. Nem tudtam semmire koncentr�lni, csak a v�rre. V�r,v�r �s v�r. Nem tudtam gondolkodni, �s nem �rdekelt m�r Edward sem. A v�r olyan illattal fedte be elm�met, amit m�g nem �reztem. Cs�b�tott ,h�zott, vonzott mag�hoz. Vad �jsz�l�tt �nem fel�l kerekedett. Mindez abban a m�sodpercben t�rt�nt, amikor meg�reztem az illatot. Az erd�be vetettem magam. Egy k�z ragadott meg. Ler�ztam magamr�l, mit sem �rdekelve, hogy milyen k�rt tettem benne. Csak az illat vonzott. Egy l�ny fek�dt, k�nok k�z�tt, tele friss cs�b�t� v�rrel. Ajkaim benedvesedtek, �s odal�pkedtem hozz�.
-         K�rlek seg�ts! –mondta a l�ny nehezen.
-         Term�szetesen seg�tek. –mondtam, �s nyak�hoz hajoltam.
�reztem ,hogy valaki van a h�tam m�g�tt, de nem tudtam, itt hagyni a v�rt.
-         K�rlek! Bella! Ne tedd!- mondta egy hang, de szinte meg se hallottam. A l�ny f�l� hajoltam, �s beleharaptam.
Ekkor valami nagyon furcsa dolog t�rt�nt, amire nem sz�m�tottam. A l�ny gondolat�t hallottam, ahogy retteg. L�ttam, ahogy a k�pzelet�ben lebegek. L�tta a sz�rnyet. A fogam meg�llt a nyak�ban, de nem tudtam kivenni. A l�ny leb�nult, a friss m�regt�l, �s az arcom elt�nt. Egy k�p ugrott be el�m. A sik�torban. A f�rfi, ahogy r�m veti mag�t. Ahogy issza a v�rem, �s azt�n, valamit�l megijed �s otthagyott. Szenvedtem, �s �gtem. A f�lelem amit akkor �reztem. �reztem, hogy meg fogok halni. Csak egy ember voltam. A szemem el�tt az arcom lebegett, amit a l�ny l�tott. Egy v�res fenevad, mint egy ragadoz�. � is ember. Egy jelent�ktelen porszem a F�ld�n, aki csak rosszkor volt rossz helyen. �s �n itt vagyok felette, �s kiakarom sz�vni az �sszes v�r�t. Minden er�met bevetettem, hogy ne sz�vjak ki a v�r�b�l. �s v�gre a v�r�s k�d, ami befedte elm�met elt�nt. Elengedtem a l�ny nyak�t, aki �gett. Nem akartam, hogy olyan legyen mint �n vagyok. Nem tudtam mit tegyek. H�tran�ztem, �s nem tal�ltam Edwardot. Egyed�l voltam. Felkaptam a l�nyt, �s beljebb futottam vele az erd�be. Letettem, �s a nyak�hoz hajoltam. Beleharaptam �jra, �s a friss v�r bele�ml�tt a sz�mba. K�zd�ttem a v�r�s k�d ellen. A friss v�r lement a torkomon, �s m�r �reztem, hogy tiszta a v�re-amib�l kisz�vtam a m�rgezett v�rt- ,de nem tudtam le�llni. K�zd�ttem, k�zd�ttem, �s siker�lt le�llnom, m�g id�ben. Ha egy kicsivel t�bb v�rt vesz�t meghal. A t�rde m�g �gy is v�rzett. Ha nem k�t�m el….Nem is akartam erre gondolni. A v�r�s k�d m�r elt�nt. Tudtam uralkodni magamon. Hab�r a torkom m�g mindig l�ngolt. Egy friss fuvallat j�tt, �s �n kihaszn�ltam a lehet�s�get, nagy leveg�t vettem. Le�ll�tottam l�gz�sem, de ez nem csillap�totta a l�ngol�st. Levettem az �vem, �s a t�rde felett megk�t�ttem, megakad�lyozva ezzel, hogy elv�rezzen. A l�ny ekkor megsz�lalt.
-         K�sz�n�m. –mondta.
-         M�gis mit? –mondtam hidegen.
-         Hogy nem ,�lt�l meg. K�sz�n�m. –mondta, �s egy mosolyt er�ltetett arc�ra. Kinyitotta a szem�t.
-         Nincs mit. –mondtam, most m�r nem olyan ridegen. – Beviszlek a k�rh�zba.
-         Hogy t�rted el a l�bad? –k�rdeztem.
-         Leestem a f�r�l. – mondta. – Siess k�rlek, m�r nincs sok h�tra.
-         Nem! Nem engedem meg ,hogy meghalj! �g�rd meg ,hogy soha senkinek nem �rulod el ,hogy �n mentettelek meg. S�t ,hogy tal�lkozt�l velem, azt se. �s ezt se ,amit most csin�lok majd. –�s futni kezdtem.
-         �g�rem. –mondta a l�ny.
-         Sajn�lom, sajn�lom amit csin�ltam. - hangomba f�jdalom volt.
-         Semmi baj. Tudom mi vagy, �s azt is tudom milyen neh�z neked, ha egy ember v�rzik. De te nagyon er�s vagy. P�ldak�p lehetsz a v�mp�rok sz�m�ra.
-         Honnan tudsz r�lunk? –k�rdeztem ijedten.
-         Tal�lkoztam egyszer vel�k, �s majdnem meghaltam. De megmentett egy, aki mindent elmes�lt, a v�mp�rokr�l. - mondta a l�ny.
-         �s most hol van? –k�rdeztem.
-         Meghalt. –mondta, �s zokogni kezdett.
-         Annyira sajn�lom. –mondtam.
-         Meg�rkezt�nk. Tudsz a l�badon menni az ajt�ig? –k�rdeztem.
-         Megpr�b�lok. –mondta , a l�ny �s egy mosolyt er�ltetett mag�ra.
-         Szia. Rem�lem meggy�gyulsz. Sajn�lom. –mondtam.
-         Szia. Sok szerencs�t. –mondta, �s elbotork�lt a korh�z ajtaja fel�.
A f�k suhantak mellettem, am�g futottam. A r�tre mentem, ahol le�ltem. Itt kezd�d�tt az eg�sz. Majdnem megcs�koltam. K�nnyek n�lk�l s�rtam. �s v�res kezembe temetkeztem. Nem �rdekelt a v�r. Csak arra tudtam gondolni, hogy ut�l,�s soha nem fog  hozz�m sz�lni t�bb�.