Twilight Fanfiction

AJÁNLOM AZ OLDALT

Adashi ficjei

Adry ficjei

Alice Cullen ficjei

Ameli ficjei

Angyal ficjei

Anna ficjei

Becky ficjei

Bella08 ficjei

Ben Vincent ficjei

Beth ficjei

Betty ficjei

Bexika ficjei

Bojti ficjei

Bubi ficjei

CATie ficjei

Christine ficjei

Csilla ficjei

Ditty ficjei

Dóó ficjei

Drusilla ficjei

Drytta ficjei

echoCHANNEL ficjei

Eridanus ficjei

Esme Cullen ficjei

Falatka ficjei

Gabriella ficjei

Inka ficjei

InkHeart ficjei

Interjú Rakovszky Zsuzsával, a Twilight - saga könyvek fordítójával

Jessie ficjei

Kanga ficjei

Kata ficjei

Katica ficjei

Kik@ ficjei

Klaudya ficjei

Kléra ficjei

Lacrima ficjei

Lettina ficjei

Lice ficjei

Lillci ficjei

Lilymooo ficjei

Liws ficjei

Liza ficjei

Mókrina ficjei

Nessie ficjei

Netta ficjei

Nikcimaci ficjei

Noa ficjei

Nymphi ficjei

Pancsy95 ficjei

Pipike ficjei

Puszmó ficjei

Raven ficjei

Rosalie ficjei

Stephenie ficjei

Szandi ficjei

Szandika_vivike ficjei

Szandy ficjei

Szozsa914 ficjei

Tinka ficjei

Titti ficjei

Vampire Bella ficjei

Vampire Nóri ficjei

Via ficjei

Vikcsih ficjei

Virág ficjei

Virdzsi96 ficjei

Vivi2424 ficjei

Vivika95 ficjei

Wámpírlány ficjei

Wedó ficjei

Zytus ficjei

Zsu ficjei

Zsuzsii ficjei

zsuzska ficjei

	¤Ennyien voltatok..¤
Indulás: 2006-08-24

¤Login¤

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Vampire Story

Vampire Story : 30. rész

30. rész

Gyere, úgy is megyek a garázshoz, bepakolni. – mondta Edward, majd megfogott 4 bőröndöt, és kivitte a kocsikhoz, ahogyan Jacob is. Lassan mindenkinek a cucca be lett pakolva a saját kocsijába. Igaz, hogy a kocsikat a reptéren hagyjuk, de nem is lesz rá szükség. Repülővel és hajóval megyünk csak. Ha pedig bemegyünk a városba, kölcsönzünk egy kocsit.

Mindenki készen van… már csak Renesmee hiányzik. – mondta Rose a nappaliban. Már éppen indultam volna az emeletre, mikor kislányom jött le, teljesen készen. Egy hatalmas táska persze még ott volt a karjában.

Hát te meg, hogy, hogy fent vagy? – kérdezte Jasper.

Hallottam, ahogy pakoltok, és gondoltam, hogy felkelek. Jó csendben lehettem, ha még apu sem vette észre, hogy ébren vagyok. – kuncogott kislányom.

Édesem, az, az utazó táskád? – kérdeztem előre is félve. Renesmee rám emelte hatalmas boci szemeit.

Igen. Túl nagy? – kérdezte ártatlanul.

Nem, dehogy Renesmee, csak a táska nagyobb, mint te. Mit hozol benne? – kérdezte Emmett.

Ez az utazásra kell. Alvós cucc, meg játékok. Mivel fogom elfoglalni magam, a két napos repülő úton? – kérdezte sértetten, majd kivonult a garázsba, és berakta a táskát.

Jól, van! Akkor indulhatunk? Meg van mindenkinek mindene? – kérdezte Carlisle, mire mindenki bólintott. – Edward ti mentek elől, aztán ahogy sorrendbe vagyunk. – tette még hozzá, majd mindenki a saját kocsija felé vette az utat. Renesmeet beültettem a kisülésbe, majd én is beültem szerelmem mellé. Kihajtottunk az út szélére. Mögöttünk Jake, Alice és Jasper, Rose és Emmett, majd Esme és Carlisle sorakozott. Edward elindult a főúton, majd 180 km/órás sebességgel hajtott. Úgy láttam, mindenki tartja a tempót. Szerelmem imádja a gyorsaságot, amit most már én is, így már semmi félelem nem volt bennem, ha ilyen gyorsan vezet.

Anyu, hogy fogunk ülni a repülőn? – kérdezte kislányom. Hátranéztem. Kislányom az ablakon bámult ki, miközben Pennyt szorongatta a kezében.

Te, hogy szeretnél? – kérdeztem.

Nekem mindegy, hogy ki mellé ülök. – mosolygott. - Ha veled vagy apuval ülök, mindig jól érzem magam, mert ti szerettek a legjobban. Rose és Alice nénivel is szeretek, mert ők mindig a vásárlásról és a divatról mesélnek nekem, hogy ne legyek olyan, amilyen te voltál emberként. – kuncogott, mire megforgattam a szememet, de Edwarddal és kislányommal együtt nevettem. – Emmettel és Jasperrel is szeretek ülni, mert Emmett mindig olyan vicces, hogy egy percem sem lesz, anélkül, hogy ne nevessek. Vagy ha mégis, akkor meg szokott csikizni. Jasper mesél nekem a régi időkről. Mikor ő és Alice néni csatlakoztak a családhoz, meg arról is, hogy apu mennyire megváltozott tőled, anyu. Nagyiékkal pedig csak egyszerűen jó beszélgetni. Ők mindig kimutatják nekem, hogy mennyire szeretnek. – nevetett boldogan kislányom. Elmosolyodtam. – Jake pedig a legjobb barátom. És ő legalább nem olyan a puzzle játékokban, mint mi. – nevetett még hangosabban.

Bella? Mi ez a felettébb jó kedv felőletek? – kérdezte gondolatban Jasper. Jobbnak láttam, ha inkább felhívom.

Ne aggódj! Renesmeevel csak beszélgettünk, és ez jött ki belőle. – mondtam.

Rendben. De azért máskor szóljatok, hogy mikor várhatok tőletek, kirobbanást. – nevetett. Letettem a telefont, majd az útra figyeltem.

Mikor érünk már oda? – kérdezte Renesmee. – Mindjárt elalszom és szeretném látni, hogyan száll fel a repülő.

Renesmee! Nézd, csak! Már itt is vagyunk! – mutatott előre az apja. Kislányom izgatottan nézett ki az ablaküvegen, és csillogó szemekkel nézte a repülőket. Leparkoltunk mindannyian, majd Renesmee már a kisülésben pattogott.

Drága unokahúgom, ha ennyire izgatott vagy, akkor jobb lesz, ha felkészülünk, hogy Jazz nemsokára nevetve fog körbe ugrálni minket. – viccelődött Emmett, mire mindannyian felnevettünk.

Van benne valami. – mosolygott Jasper.

Anyu csukd be az ajtót kicsit. – mondta kislányom. Furán néztem rá, de azért megcsináltam. Renesmee az arcát az üvegnek nyomta, mire felkuncogtam. A többiek is így tettek mikor meglátták kislányom kissé nyomott képét az üvegen. Emmett leguggolt az alakhoz és ő is ugyan azt csinálta, mint Renesmee.

Két nagy gyerek! – nevetett Rose. Emmett kivette kislányomat a kocsiból, majd feldobta a levegőbe, mire hangosan felsikított.

Emmett… ne… kérlek… - fulladozott kislányom a nevetéstől.

Ó… ne reménykedj! Túlságosan is élvezem ahhoz, hogy abbahagyjam. – nevetett.

Megvettük a jegyeket. 15 perc múlva indul a gépünk! – mondta Carlisle, majd odaadta mindenkinek a jegyét.

Anyu, ugye vigyázol az enyémre is? – kérdezte Renesmee, mire bólintottam. – Köszönöm. – mosolygott, majd tovább nyúzták egymást nagybátyjával. – Emmett, nem vagyok nehéz? – kérdezte Renesmee, mire bátyám felnevetett.

De igen Renesmee! Nagyon nehéz vagy. El sem bírlak. – mosolygott, majd letette kislányomat és felemelte Rosaliet, majd engem egy-egy kézbe.

Emmett McCarthy Cullen! Azonnal tegyél le minket a földre! – szidtuk le egyszerre bátyámat, mire szerencsénkre letett.

Hűűű! Emmett megtanítasz engem is erre? – kérdezte kislányom.

Persze! De csak majd akkor, ha nagyobb leszel. – mosolygott.

Oké. – nyomott egy puszit nagybátyja arcára. – Megyünk? – lett izgatott egyből. Bólintottam majd kézen fogtam, és már indultunk is a gépünk felé. A csomagok már a gépen voltak, így már csak el kellett foglalnunk a helyünket. Alice természetesen az 1. osztályra foglalt nekünk helyet. Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, majd az utaskísérő egyből felajánlotta a segítségét. Elmosolyodtam, mikor megkérdezte tőlünk, hogy óhajtunk-e valamit. Persze csak Jake és kislányom kértek enni és inni. A feltűnést kerülve mi is kértünk egy-egy italt, de ezen kívül semmi mást. Gyorsan telt a nap. Renesmee és Jacob egész nap játszottak, Rose és Emmett azt tervezgették, hogy a szigeten, hogyan lehetnek kettesben. Alice a vásárlásokat tervezgette, Jasper sajnálatára, bár úgy vettem észre, hogy ő szereti hallgatni kedvese csacsogását. Esme és Carlisle mosolyogva néztek minket, többieket. Edward és én pedig inkább csak élveztük egymás közelségét.

Már úgy várom, hogy odaérjünk. – suttogtam este Edwardnak. Renesmee, Jake ölében már 3 órája aludt, legjobb barátom pedig 1 órája csatlakozott hozzá.

Én is, édesem. – mosolygott Edward, majd megcsókolt. Most már nem hallhatta mennyire imádom, mikor ezt csinálja, mivel a szívem már nem árulhat el. Mikor viszont karjaimat a nyaka köré fontam, elmosolyodott és eltolt magától. – Ezzel viszont nagyon is felfeded magadat. – kuncogott halkan, majd ismét megcsókolt. Ekkor Alice lépett hozzánk, mire Edward felmordult.

Nyugalom. – simítottam végig az arcán. – Menj és beszélgess egy kicsit a bátyáddal. – mondtam Edwardnak. Bólintott, majd elment.

Mit szeretnél Alice? – kérdeztem mosolyogva.

Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy mit szólnál ahhoz, ha elmennénk vásárolni Rio, de Janeiróba? – kérdezte izgatottan, mire felsóhajtottam. – Jól jön néhány nyári ruha Renesmeenek is. Forks miatt alig van napon. – mondta mosolyogva.

Jó, rendben! Igazad van. – mosolyogtam rá.

Szuper! – kiáltott, mire Renesmee mocorogni kezdett.

Alice! – szólt rá Edward dühösen.

Bocsánat. – hajtotta le a fejét.

Semmi gond! – mondtam, majd Renesmee felé fordultam.

Mami. – nyöszörgött Jake karjai alól. Felkuncogtam. Felálltam, majd lefejtettem kislányomról Jacob karjait, és az ölembe leültettem. – Álmos vagyok még. – szipogta.

Ne haragudj Renesmee, hogy fel kelltettelek. – motyogta legjobb barátnőm.

Nem haragszom Alice néni. – mosolygott álmosan kislányom. – Hol van apu? – kérdezte.

Itt vagyok. – mondta, és gyorsan helyet cseréltek Alice-szel. Renesmee elhelyezkedett az ölemben, és nagyon hamar elnyomta az álom, miközben a hátát simogattam. Reggel a nap nagyon erősen sütött, így Alice még időben elhúzta az összes függönyt. Jake korán kelt és kissé riadt volt, hogy hol van Renesmee, de még idejében lenyugtattuk, mielőtt fel kelltette volna az egész repülőt. Renesmee nem sokkal utána kelt fel.

Jó reggelt édesem. – mondtam, majd Renesmee a hajam mögé bújt, ahogy szokta. Itt érzi magát a legnagyobb biztonságban, ahogy ő fogalmazna.

Jó reggelt! – ásított egyet, majd a hasa jelezte, hogy éhes.

Úgy hallom valaki reggelit kér, jól sejtem? – kérdezte Emmett kuncogva, mire Renesmee kissé piros lett. Ezt a tulajdonságot is tőlem kapta.

Aha. – motyogta. Emmett benyomott egy piros gombot, majd motyogott egy csomó ételt végül elmosolyodott.

Emmett… - kezdtem volna leszidni, hogy ennyi mindent kért, de ő közbevágott.

Húgi! Kérlek. Renesmee és Jake is éhes. – mondta, majd elmosolyodott. - Ami azt illeti én is az vagyok, de nem hiszem, hogy jól laknék olyannal, mint amit ők esznek majd. – nevetett. Mikor meghozták az ételeket, Renesmee szája tátva maradt, ahogyan Jakenek is.

Egyetek annyit, amennyi jólesik. – mosolygott Esme. Mikor Renesmee már félig meddig végzet, a tortából külön rakott 8 szeletet.

Kincsem, ennyit meg fogsz még enni? – kérdeztem. Felnevetett, majd megrázta a fejét. Reátette egy tányérra, majd először Emmetthez ment.

Edd meg! – parancsolt nagybátyára. Emm hatalmas szemekkel nézett rá, de mikor látta, hogy kislányom nem viccelt lenyelte a szeletet, mire Jasper hangosan felnevetett. Renesmee most hozzá futott.

Te is! – mondta szigorúan. Jasper se szó, se beszéd, megette az adagját. Kislányom ezután sorban adott mindenkinek. Alice, Rose és Esme kissé nehézkesen, de végül ők is megették. Carlisle és Edward könnyedén lenyelték, ahogy én is végül.

Igen, ez már hiányzott! – nevetett Edward. – Emlékszem mikor először megkóstoltattad velem a halat, na, hát, hogy is fogalmazzam annak homok íze volt, de az esküvőnkön a torta, az valahogy más volt. És most hiányzott egy kis torta az életemből. – nevetett még mindig, majd megcsókolt. Vele nevettem, majd ehhez mindenki csatlakozott.

Én nem bírok többet enni. – motyogta Renesmee majd eldőlt a székben.

Köszönöm, én sem kérek többet. – mondta Jake, majd Renesmeevel tovább játszottak. Egy hölgy összeszedte lányom és Jake maradékát, majd elvitte őket. Renesmee elaludt, miközben én Jakkel beszéltem. Nem sokára leszállunk. – gondoltam. Az a hely, ahol Renesmeet adta nekünk az ég! Milyen gyönyörű volt. Bárcsak újra átélhetném. Elmosolyodtam.

Drágám, min mosolyogsz? – kérdezte Edward.

Csak elgondolkoztam megint. – vallottam be.

Anyuuuuu! – kiáltotta Renesmee, mire mindannyian ijedten néztünk rá. Jake keltegetni próbálta, de nem sikerül. – Neeee! – sikította ismét, majd hirtelen kinyitotta a szemét.

Renesmee! Mi történt? – kérdezte Jacob, majd az ölembe tette kislányomat. Renesmee halkan sírt az ölembe, és a vállamra hajtotta a fejét, miközben a kezem szorongatta.

Kincsem, mi a baj? Rosszat álmodtál? – kérdeztem. Bólintott.

Mit láttál? – kérdezte Rose, aki most mellettem állt.

Anyu meg… meghalt. – motyogta, mire Alice a semmibe meredt. Ránéztem, de ő csak a fejét rázta.

Nincs semmi baj, Picur! Csak álom volt. – mondta Jasper, majd átvette tőlem lányomat, hogy könnyebb legyen lenyugtatnia. Elmosolyodtam, mikor Renesmee belecsimpaszkodott bátyám nyakába és halkan sírt. 2 perc múlva már hangosan szuszogott Jasper ölében miközben Alice simogatta.

Nem sokára megérkezünk. Felkeltsük? – kérdezte Alice.

Nem muszáj. Aludjon nyugodtan. Köszönjük Jasper. – mondta Edward, mire elmosolyodtam.

Jake! Kérlek, tereld el a figyelmét, és ne hozd fel előtte az álmot. Rendben? – kérdeztem.

Persze, Bella! Mindenképpen. – mondta kedvesen. Bólintottam.

Tessék. Jobb lesz, ha felveszitek lányok. A fiúk eltakarták a nyakukat, de nekünk hoztam mást. – nyújtott át nekem is egy selyemsálat Alice. Magamra terítettem, hogy sehol se látszódjon a nyakam, majd a szemüvegemet is felvettem. Renesmeet átadták nekem, és miközben Rosalieval öltöztettük, felébredt.

Jót aludtál Kincsem? – kérdeztem, mire bólintott.

Jasper segítségével. – mondta, majd odaszaladt Jasperhez és az arcára nyomott egy puszit. Felvette ő is a sálat, majd a szemüveget is.

Kicsit furcsán érzem magam. – motyogta Emmett, mikor leszálltunk a gépről és minden ember lengén volt felöltözve, rajtunk pedig tetőtől talpig ruha volt. Felnevettem, mire a családom furcsán nézett rám.

Most már látom, hogy milyen érzés lehetett nektek mikor napra mentünk miattam. – mondtam, majd kissé elhúztam a számat, de azért tovább kuncogtam.

Nem vicces. – mondta Rose, de ő is mosolygott.

Gyertek, innen hajóval megyünk. – mondta Carlisle, majd a vezetésével a kikötő felé mentünk.

Hajóval? – kérdezte Renesmee, Emmett nyakában ülve.

Igen. Ezen miért vagy úgy meglepve? – kérdezte bátyám.

Mert még nem utaztam hajóval. – motyogta. Emmett levette a nyakából, majd úgy emelte maga elé, hogy a szemük egy magasságba legyen.

Akkor majd most lehetsz. – mosolygott. Renesmee hangosan felnevetett, mikor nagybátya el kezdte csikizni.

Még vezethetsz is. – mondta Edward, mire Renesmee csillogó szemekkel nézett apjára.

Tényleg? – kérdezte.

Igen. De csak, ha apád is ott van. Vagy valamelyikünk. Rendben? – kérdeztem, mire ő hevesen bólogatni kezdett.

És mindenki tud hajót vezetni? – kérdezte kislányom kíváncsian.

Csak a fiúk. – válaszolt Rose. Esme és Carlisle ezalatt gyorsan kibéreltek egy hajót. Renesmee izgatottan ugrott a hajóra, majd el is esett, mert nem tudta, hogy a hajó nem stabil. Carlisle minden lányt átsegített, majd oda adta Edwardnak a kulcsokat.

Apu vezet? – kérdezte Renesmee.

Ő tud a legjobban, és a leggyorsabban. – mondta Alice.

Én is, én is, én is! Kérlek! – nézett apjára boci szemekkel.

Várj egy kicsit, Renesmee! Apád elkezdi, aztán te is vezethetsz. – mondtam.

Oké. De… nem fogom látni az utat. – mondta csalódottan.

Majd felállsz valamire, addig is gyere ide, és nézd itt! – mondta Rose.

Oké. – szaladt nagynénjéhez. Én hátulról átöleltem szerelmemet, majd én is a távolba meredtem. Sötét volt, ugyan annyira, mint mikor utoljára jártunk itt. Hirtelen nagy csobbanást hallottunk, majd Renesmeet sehol sem láttam. Megijedtem, és egyből a vízbe ugrottam, ahogyan Emmett, Jasper, Carlisle, Edward és Jacob is. Alice vette át a vezetést addig. A vízben tökéletesen láttunk, és levegőt sem kellett vennünk. A szemem ide-oda pásztázott minden felé. A kislányom beleesett az óceánba és én nem figyeltem rá. Milyen anya vagyok én? Ha bármi történik is vele, sosem bocsátom meg magamnak. Hirtelen buborékokat láttam, és arra vettem az irányt. Olyan gyorsan úsztam, ahogy még sosem. Megláttam Renesmeet, ahogy lefelé ereszkedik a víz aljára. Gyorsan utána kaptam, és még mielőtt a felszínre értem volna, intettem a többieknek, hogy megvan. Renesmeet gyorsan kiraktuk a hajóra, ami most egyhelyben állt, a vízen. Kislányom eszméletlenül feküdt, miközben lélegeztetni próbáltuk. Mikor hangosan felköhögött, mindenki nagyot lélegzett.

Renesmee, hallasz engem? – kérdezte Carlisle, mire ő bólintott. – Aludj nyugodtan. Most már nincs semmi baj! – mondta Carlisle, miközben Edward a vállamat ölelte.

Mami. – nyöszörögte kislányom, mire egyből felé kaptam a fejem, ő pedig felém nyújtózkodott.

Itt vagyok. Nyugodj meg. – suttogtam, majd a karjaimba vettem. Magamat hibáztattam mindenért. Ha jobban figyelek, ez nem történik meg.

Bella. Elég volt! Nem te vagy a hibás. Mindannyian figyelhettünk volna. – mondta Jasper, mire ránéztem haragos tekintettel.

De még is csak én vagyok az anyja! Nekem kell a legjobban figyelnem rá. Ha jobban figyelek rá. Akkor ez nem történik meg, és most nem kellene ennyire fáznia. – mondtam, mire eszembe jutott valami. – Jake, tőlem nem fog felmelegedni, még ha egy órán keresztül is tartom a karjaimban. – néztem rá, ő pedig egyből megértette a célzást, és átvette tőlem. Renesmeet kirázta a hideg, ahogy Jake forró bőréhez ért, de szorosabban bújt hozzá. Én felálltam és inkább az óceánt néztem a sötétben. Remélem, hogy holnapra nem lesz semmi baja.

Bella, nyugodj meg. Legfeljebb holnapra tüsszögni fog, de ezen kívül semmi baja sem lesz. Élvezd, hogy egy kicsit kiszabadultunk a városból. – mondta Carlisle. A vállára hajtottam a fejem, ő pedig átölelt. Visszaöleltem, és nagyon jó érzés volt, hogy a fogadott apámra, mindig számíthattam. Segített és bízott bennem az elejétől kezdve. Mikor látta mennyire szeretem Edwardot, nem szakított, nem tiltott el tőle. A szakításunk Edwarddal őt is megviselte. Mikor összeházasodtam a fiával, akkor is kimutatta a boldogságát, és a szeretetét irántam is. Vagy akkor is segített, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, az egyetlen gyermekemmel. Mikor pedig látta, hogy mennyire ragaszkodom hozzá, és nem szeretném elvetetni, beleegyezett. Aggódott értem, de nem akart tőlem megfosztani ettől az örömtől. Ezért mindig is az apámként tekintettem rá. Bármi problémám volt, van vagy lesz, rá mindig is számíthatok.

Mindjárt ott vagyunk. – mondta Alice halkan. Elengedtem Carlislet, majd legjobb barátnőm mellé sétáltam.

Alice, mi a baj? – kérdeztem. – És ne mond, hogy semmi, mert látom rajtad. Te nem ilyen szoktál lenni. – mondtam.

Bella. Te magadat hibáztatod, de nézz körül mindenkin, ugyan úgy éreznek, mint te. – mondta, és úgy tettem, ahogy kérte. Igaza volt. Esme és Rose szinte sírtak a lányom miatt, míg Carlisle azon gondolkozott, hogy mi lesz akkor, ha Renesmee nem gyógyul meg. Emmett most nem viccelődött, még csak meg sem szólalt, pedig ez nála ritka dolog. Jasper pedig próbálta elviselni a fájó érzelmeket. A sajátjaival sem bír, nem, hogy még a mieinket is kell hurcolnia. Edward Jake mellett ült persze tisztes távolból, és a lányunkat nézte, miközben Jacob simogatta. Aliceről nem is beszélve. – Én láthattam volna, láthattam volna, hogy bele esik, és időben szólhattam volna. De nem láttam, nem láttam, mert Renesmee jövője nekem láthatatlan. És ez borzasztó sokszor. – mondta Alice. Átöleltem, ő pedig visszaölet, miközben Jasper átvette tőle a kormányt. Mikor elengedtem kivetítettem Jazzre a pajzsomat, mire hirtelen felém kapta a fejét.

Bella… - kezdett volna bele, de én elhallgattattam.

Segítek. Túl sokat vállalsz magadra, és látom rajtad, hogy te is szenvedsz. Ezen túl osztozunk ezen. Ha ilyen van, kivetítem rád a pajzsomat, és segítek lenyugtatni mindenkit, vagy bármi másban is. – mondtam.

Köszönöm. – motyogta Jazz. Éreztem, ahogy az összes fájdalom elárasztja a testemet. Hirtelen megszédültem, pedig vámpíroknál ez lehetetlen. Már, mint eddig azt hittem, hogy képtelenség. Jasper bocsánat kérően elmosolyodott.

Sosem mondtad, hogy ennyire szörnyű. És én még csak a felét vettem át. – mondtam.

Próbálom nem kimutatni. Néha azonban nem tudom megállni. Sajnálom, hogy felhozom, de mikor elmentünk, és te egyedül maradtál. Esküszöm neked, hogy akkora bűntudatom volt, hogy a te és Edward érzelmeit éreztem. Az volt a legszörnyűbb. Én dagonyáztam a bűntudatban, miközben Alice és Esme legszívesebben sírt volna, Emmett sem mosolygott, persze eleinte próbálta felvidítani a családot, de nem sikerült neki. Carlisle sajnált minket, de próbálta egyben tartani a családot, még Edward és nélküled is. Még Rose sem volt olyan, mint szokott. Lehet, hogy, csak azért mert mindenki szomorú volt, de én tudom, hogy egy kicsit te is hiányoztál neki, hisz Edwardban te tartottad az életet. – mesélte bátyám, miközben elképzeltem a képet. Jasper kikötött a partra, miközben Edward és Emmett kifeszítették a köteleket. A fiúk mindenkit lesegítettek, majd Renesmeet gyorsan lefektettük egy szobában, és Jake is elment aludni. Mi kiültünk a tábortűzhöz, és gondolkoztunk. A csend kezdett kínossá válni, de nem én, hanem Alice törte meg a csendet.

Nos, akkor… mikor szeretnétek vásárolni, menni. – kérdezte, mire mindenki rámordult, kivéve engem. – Most mi van? – lett csalódott. – Én csak… - motyogta.

Te csak? – kérdezte Edward dühösen.

Edward. – szóltam rá. – Alice csak szeretne valamit mondani, hogy ne legyen ilyen hangulatunk. Tudom, hogy mindenki aggódik Renesmee miatt, de Alice legalább próbál valami életet lehelni belénk addig is. Sőt, Jaspernek az érzelmeket is el kell viselnie. A fele nehezét már átvettem, de ez is sok. Gondoljatok csak bele, mennyire rossz lehetett neki megannyi helyzetben. – mondtam.

Állj, állj, állj! Mit mondtál az előbb? Átvetted Jasper nehézségeit? – kérdezte Esme, és mindenki döbbenten nézett rám, kivéve persze az említettet.

Igen, nos… láttam Jasperen, hogy nehéz neki, és gondoltam, hogy ezen túl segítek neki. – motyogtam.

Bella. Ezt nem gondolod komolyan! Így is sokat szenvedsz te is, és a képességeid is nehezek még, sőt még alig múlt el az új szülötti korod. – mondta fogadott apám. – Jaspernek pedig sok év rutinja van. – tette még hozzá.

Igaza van Bella! – mondta Jasper.

Nem nincs igaza. Vagy is részben igen, de még sem. Látom rajtad többször is, hogy feszengsz miatta. Sőt a gondolataidat is hallom. Nem mondom ki, hogy mikre gondoltál egyszer, de biztos vagyok benne, hogy egyikőnk sem örülnél neki, ha megtennéd, sőt… még finoman fogalmaztam. – vitatkoztam tovább.

Mi a baj? – kérdezte egy hang a hátam mögül. Mindenki oda kapta a fejét. Edward gyorsan kislányomhoz szaladt és átölelte.

Jól vagy Renesmee? – kérdezte aggódva.

Persze. Nincs semmi bajom. Anyuuuu! – szaladt hozzám, majd szó szerint a nyakamba ugrott. Felnevettem. Tehát nincs semmi baja! - Anyu! Ugye mehetek fürödni? – kérdezte csillogó szemekkel. Carlislere néztem, aki mosolyogva bólintott.

Igen, mehetsz!

Szuper! Emmett bejössz velem? – kérdezte Renesmee.

Persze. – mosolygott bátyám, majd felkapta kislányomat és Jasperrel együtt berohantak a vízbe.

Azért csak óvatosan! – kiáltott utánuk Esme, mikor már Edward is csatlakozott hozzájuk.

Hála istennek. - sóhajtotta Rose megkönnyebbülve.

Remélem Jake nem fogja keresni úgy, mint a repülőn! Szinte fel kelltette az egész repülőt. – mondta Alice, mire felnevettem. Emmett szaladt ki csurom vizesen.

Jaj, Rose! Annyira szeretlek. – mondta, majd közeledni kezdett feleségéhez.

Ne merészeld megcsinálni! Hallod Emmett Cullen! Nagyot kapsz,… - mondta, de nem tudta befejezni, mert bátyám elkapta, és berohant vele a mély vízbe. Mindenki hangosan nevetett. Jasper kiszaladt a partra, és ő is ugyanezt csinálta Alice-szel. Legjobb barátnőm hangosan felsikított. Edwardot viszont sehol sem láttam, és a gondolatait sem hallottam. Mielőtt körbenézhettem volna, két erős kar zárult a derekam köré, és a vízbe dobott.

Edward! – kiabáltam nevetve. Úgy láttam, már Rosalie sem bánja, hogy vizes. Esme és Carlisle is bejöttek a vízbe. Renesmee mindig a fiúk nyakába ült, és a legjobb szórakozása az volt, ha beleugorhatott a vízbe. Szerencsére korán megtanítottuk úszni, így semmi nem gátolt abban, hogy úszhatott kedvére. 1 óra múlva már Jacob is velünk szórakozott. Emmett az erejét fitogtatta azzal, hogy Alicet, Rosaliet és engem egyszerre emelt fel, miközben Renesmee a nyakában ült. Persze mosolyogva figyeltük, ahogy saját megát szórakoztatja. Viszont mikor beledobált minket a vízbe, nem nagyon díjaztuk. Úgy volt, hogy versenyt is rendezünk. Emmett kitalálta, hogy mindenki leugrik egyesével egy szikláról, aztán pontozzuk. Ekkor azonban Jasper felszisszent.

Emlékeztet ez engem valamire. – motyogta, mire mindenki kérdőn nézett rá, kivéve Edwardot és engem.

Ezt, hogy érted? - kérdezte Emmett.

Nem emlékeztek? Régen… Bella… La Push… Szikla… - ejtette ki lassan a szavakat, mire mindenkinek eljutott a tudatáig, hogy mire gondol. Renesmee még mindig kérdőn nézett ránk.

Mi történt anyuval? – kérdezte aggódó szemekkel.

Semmi nem történt. Ez már nagyon rég volt. Különben is, most már nem lehet semmi baj. – mondtam és jelentőségteljesen ránéztem mindenkire, mire bólintottak, kivéve szerelmemet, aki még mindig maga elé meredt. A víz alatt, odaúsztam hozzá, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Viszont ez, sehogy sem sikerült. Elmosolyodtam, és lenyomtam a víz alá, mire felébredt kábulatából.

Bella! – nézett rám szigorúan. Felnevettem.

Azt hittem, hogy kővé dermedtél. – kuncogtam, de abba is hagytam, mikor láttam, hogy ő cseppet sem mosolyog. Az arca hideg és visszahúzódó. Mikor meghallottam a gondolatait, magam előtt láttam, azt mikor elhagyott. A legszörnyűbb idő volt mindkettőnknek. Tudom, hogy csak hazudott, de én elhittem. Elhittem, mert akkor még nem gondoltam komolyan, hogy szerethet. Hallottam, ahogy a családom minden tagja, kimegy a vízből, és Renesmee aggódó hangját.

Ugye minden rendben lesz? – kérdezte Esmétől, majd észrevettem, hogy egy könnycsepp legurul az arcáról. Na, pont ezt nem akartam. Hogy a lányom ezen a helyen legyen boldogtalan.

Látod! A lányunk szomorú csak, mert egy régi emlék miatt ilyen vagy. – mondtam lágyan, de azért szigorúan. Edward rám emelte szemeit végre.

Bella. Igaz, hogy régi, de a legszomorúbb is egyben… mindkettőnknek. Mert én voltam olyan ostoba, és elhagytalak. Megtettem, mert azt hittem, így könnyebb lesz neked. Tudom, hogy ezzel még rosszabbat tettem, mintha ott lettem volna veled… - kezdte az önmarcangolást, de én elhallgattattam.

Edward Cullen! A feleséged vagyok, és nem hagyom, hogy ezért a félreértésért elronts mindent. – szinte már kiabáltam. – Ide figyelj… - kezdtem nyugodtabban. – Ez egy nagyon régi történet, amit senki sem szeret. Igen, abban teljesen egyet értek veled, hogy ez mindkettőnknek rossz volt. És azt is tudom, hogy a vámpír memóriának köszönhetően, nem felejtjük el soha, de könyörgöm, ne említsük ezt soha, legalábbis próbáljuk meg. Nagyon kérlek! Nem szeretném, ha ez ugyanúgy fájna, mint régen. Edward, örök hűséget fogadtam neked, és örök szerelmet, nagyon kérlek, ne csináld ezt velem. Ha magadat hibáztatod, és látom, hogy szenvedsz, én nem bírom azt ki. Fáj látnom, hogy magadat okolod mindenért. Azért mentél el, mert úgy gondoltad, nekem jobb lesz nélküled. Rengetegszer megbeszéltük ezt a dolgot. Kérlek. – néztem rá óriási szemekkel. Edward elgondolkozott egy percre, majd lágyan a szemembe nézett.

Ne haragudj! Teljesen igazad van. – mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Viszonoztam a hevességet, és karjaim már a nyaka körül tekeregtek. Szerelmem a derekamnál fogva magához húzott, így testünk összeért. A víz lágyan hullámzott körülöttünk. Mikor belemosolyogtam a csókunkba, Edward a nyakamat vette birtokba.

Edward… ezt nem itt kéne. – nyögtem elfúló hangon. Abba hagyta a kényeztetést, majd együtt kiúsztunk a partra.

Minden rendben? – kérdezte Alice.

Persze. Minden. – mosolyogtam. – Renesmee? – kérdeztem.

Jacobbal, elmentek felderíteni az erdőt. – mondta Jasper, mire bólintottam.

Ha az a kutya nem vigyáz Renesmeere… - kezdte Rose, de Emmett befogta a száját, és lágyan megcsókolta. Elmosolyodtam.

Mit csináljunk? – kérdezte Edward.

Anyuuuuu! – hallottam meg kislányom hangját, aztán testet is öltött. Ott ült Jake hátán, miközben legjobb barátom farkasként ügetett mellénk. Nagyobb volt bármelyikünknél, így fel kellett néznem rá. Renesmee kecsesen leugrott róla, mint egy igazi tapasztalt vámpír. Jake kinyújtotta a nyelvét, és így teljesen olyan volt, mintha mosolygott volna.

Nézd! – mutatott fel Renesmee egy zöld bogarat. Ez micsoda? – kérdezte kíváncsian, majd megszagolta, és elhúzta az orrát. Felnevettem, mire mindenki furcsán nézett rám.

Mi a baj? – kérdeztem és egyből abba hagytam a nevetést.

Ez micsoda? – kérdezte Emmett is, mire kikerekedett szemekkel néztem rá, Jake pedig vakkantott egyet. Gondolom nevetett.

Komolyan nem tudjátok, hogy mi ez? – kérdeztem, mire mindenki megrázta a fejét.

Valami bogár. De azon belül nem tudjuk mi az. – mondta Esme.

Nos, ez egy olyan bogár, aminek elég furcsa szaga van. Nem gondoltam volna, hogy Renesmee beledugja az orrát. – kuncogtam, majd az ölembe húztam kislányomat. Ő is felnevetett, majd eldobta a bogarat.

Jobb lenne, ha máskor nem hoznál ilyen izét. Elég rossz szaga van. – mondta Jasper és elhúzta az orrát.

Én mondtam. – rántottam meg a vállam.

Jogok

Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.

Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!

A nap idézete

Videók és zenék

Ezek vagyunk mi - Avagy bemutatkoznak a szerkik

Navigálódj!

Heti játék

Szerepjáték

Fanartok

csetelj kedvedre^^

Az oldalt 2-en! szerkesztik!

A nagy fanfictioníró pályázat - 2010

A történetek

Cullenék karácsonya - Cullens' Christmas - a novellák

Miként lettem a Volturi tagja?! - a novellák

✨ Egy receptes gyûjtemény, ahol a lélek is helyet kapott – ismerd meg a „Megóvlak” címû írást! ***** Hímes tojás, nyuszipár, téged vár a Mesetár! Kukkants be hozzánk! ***** Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 ***** Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz! ***** Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints ***** Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal ***** 20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival! ***** Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra. ***** Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon! ***** Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim... ***** Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek. ***** Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG ***** A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG ***** Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG ***** Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG ***** Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG ***** boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG ***** Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG ***** why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat! ***** CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal