�rtetlen�l n�ztem. Vagy nem tud sz�molni, vagy dilis a csaj.
- Nem vagyok bolond, napra pontosan tudom, mikor estem teherbe – folytatta - Mert csak az az egy… alkalom volt az �letemben. – Szem�t les�t�tte zavar�ban – �s akaratomon k�v�l t�rt�nt meg…- suttogta.
V�mp�r �szj�r�s ide vagy oda, �n ezt nem �rtem – agyaltam. Biztos l�tta rajtam, mert hirtelen, felemelt hangon ezt mondta:
- Engem meger�szakolt egy v�mp�r!
Az iszonyat r�g elfeledett eml�keket juttatott eszembe. �jra �reztem a f�lelmet, ami megb�n�tott. Nagyon is el tudtam k�pzelni, mir�l besz�l ez a szeg�ny l�ny.
Gyorsan visszat�rtem a jelenbe. �gy n�zett r�m, mintha �n tettem volna vele. A v�laszomra v�rt.
- Sajn�lom – ny�gtem ki –De ha csak h�rom h�t… ez hogy lehet? – nem tudtam levenni a has�r�l a szemem.
- �n sem tudom – motyogta - Nem tudom, mi t�rt�nik velem.
V�ll�t megint r�zta a zokog�s. Szerettem volna megvigasztalni, de mit mondhatn�k? Tal�n, ha elmondan�…
- Szeretn�d elmes�lni? –k�rdeztem �vatosan.
Szipogva r�m n�zett, majd r�vid haboz�s ut�n b�lintott.
Van valahol pap�r zsebkend�, de hol? El�kotortam, majd �tny�jtottam neki. K�zben �vatosan k�zelebb �ltem hozz�.
Kif�jta az orr�t, majd mes�lni kezdett.
- Bostonban laktam, a sz�leim m�lt tavasszal meghaltak. Nincs m�s rokonom, musz�j volt abbahagynom a sulit. Kib�reltem egy kis lak�st, mert a sz�leim�t lefoglalta a bank. �ll�s kellett, egy gyorsb�f�ben dolgoztam felszolg�l�k�nt. Sokat kellett t�l�r�zni, hogy fizetni tudjam a rezsit. Gyakran k�s� �jszaka mentem haza. Egyszer �szrevettem, hogy valaki k�vet. Egy fiatal f�rfi. Megijedtem, de elkezdett besz�lni hozz�m �s olyan meggy�z� volt. Azt mondta, m�r r�gen figyel �s szeretne k�zelebbr�l megismerni. J�k�p� volt, megnyer� k�lsej�. �n m�gis f�ltem t�le. Amikor kil�pett az �rny�kb�l, megl�ttam a szemeit. – �sszer�zk�dott az eml�kekt�l – V�r�sek voltak! �s ahogy r�m n�zett! Tudtam, hogy nem menek�lhetek. Elvonszolt egy f�lrees� helyre �s leszaggatta a ruh�mat, azt�n…- Lehunyta a szem�t, egy ideig nem sz�lalt meg. Amikor folytatta, teljesen �rzelemmentes volt a hangja.
- Mikor v�gzett velem, biztos�tott, hogy neki nagyon j� volt �s szeretn�, ha a t�rsa lenn�k. Elmondta, hogy � v�mp�r �s �lvezni fogjuk egy�tt a halhatatlans�got! – Fagyosan felnevetett - Valami �tv�ltoztat�sr�l besz�lt, de semmit sem �rtettem, csak meg akartam halni. Akkor egy n� hangj�t hallottam meg. K�vetelte a t�mad�mt�l, hogy engedjen el �s akkor nem esik baja. Egy gy�ny�r� sz�ke n� volt. R�kiab�ltam, hogy menek�lj�n, mert �t is b�ntani fogja, de nem t�r�d�tt velem. R�ugrott a f�rfira �s verekedni kezdtek. �n m�g olyat nem l�ttam. Hihetetlen erej�k volt, morogtak �s vicsorogtak, dob�lt�k egym�st. Azt�n a semmib�l egy m�sik f�rfi l�pett el� �s seg�tett a n�nek. Azt hiszem, let�pte a t�mad�m fej�t – meger�s�t�st v�rva r�m pillantott.
- Igen, elk�pzelhet� –b�lintottam.
- Reszkettem, a n� mell�m t�rdelt, levetette a kab�tj�t �s r�m ter�tette – folytatta – Olyan sz�p volt, mint te. Megmentett. – Egy pillanatig egym�s szem�be n�zt�nk. Azt hiszem, engem is besorolt a „j� v�mp�rok” csapatba.
- Azt�n csak arra �bredtem, hogy a k�rh�zban fekszem. A n�v�r azt mondta, hogy nem tudja, ki vitt be. –Sz�gyenl�sen les�t�tte a szem�t – Mivel nem volt biztos�t�som, elsz�ktem, miel�tt felvett�k volna az adataimat. Nem mentem dolgozni, beteget jelentettem. P�r nap m�lva furcs�n kezdtem �rezni magam, sz�d�ltem, h�nyingerem volt �s elkezdett n�ni a hasam. A m�lt h�ten pedig m�r meg is mozdult…
Figyeltem, ahogy v�gigsim�t a has�n.
- Nem tudtam, hogy ez lehets�ges – jelentettem ki – M�rmint, hogy a v�mp�roknak lehet gyerek�k.
Fej�t f�radtan h�trahajtotta �s lehunyta a szem�t. Persze! Hiszen neki alv�sra is sz�ks�ge van!
- Pr�b�lj meg aludni kicsit, majd azt�n besz�lget�nk, rendben?
B�lintott �s fej�t a karf�ra fektette, l�b�t maga al� h�zta.
A szob�b�l hoztam neki egy pl�det �s r�ter�tettem. �lmos szemekkel r�m n�zett, majd becsukta a szem�t.
Csendben lekapcsoltam a villanyt �s kifel� indultam.
- Bella! – most sz�l�tott el�sz�r a nevemen – K�sz�n�m!
Elmosolyodtam.
- Hidd el, nincs mit!
 
Elfigyeltem, ahogy alszik.
Igaz�b�l nem tudtam volna megmondani, hogy mi�rt szimpatikus sz�momra ez a l�ny, hiszen soha sem engedek magamhoz k�zel senkit. Persze vannak ismer�seim, akiknek fogalmuk sincs a titkomr�l. P�ld�ul a bankban Gilbert, aki minden ott j�rtamkor megpr�b�l kikezdeni velem. Vagy a post�n Lisa, aki mindig sz�les mosollyal fogad, amikor a l�d�mat �r�tem. �s persze a kiad�m, Sidney. B�r vele legink�bb csak email vagy telefon seg�ts�g�vel tartjuk a kapcsolatot. Ismer�s�k, akikkel elcsevegek az id�j�r�sr�l �s hasonl� semmitmond� dolgokr�l. De nem tudok r�luk semmit. Fogalmam sincs kivel �lnek, mit szeretnek �s mit nem. Nincs sz�ks�gem bar�tokra, j�l megvagyok egyed�l.
B�r Eur�p�ban megismerkedtem n�h�ny v�mp�rral, de �ket nem nevezn�m a bar�taimnak. A k�l�nb�z� szeml�let�nk miatt nem igaz�n ker�lt�nk k�zel egym�shoz, b�r ez nem rajtuk m�lott. Felaj�nlott�k, hogy csatlakozzak hozz�juk �s az aj�nlatuk tov�bbra is �ll, ha meggondoln�m magam – id�ztem fel Stefan szavait. �gy b�cs�ztam el, hogy m�g megl�togatom �ket.
Emily eml�keztet r�gi �nmagamra.
Elgy�t�rt arc�ra tekintve az utols� emberi napjaim jutottak eszembe. A szenved�s, a f�jdalom, amit a hi�nya okozott, miut�n elhagyott, �jult er�vel t�rtek r�m.
M�r r�g gondoltam azokra az id�kre. Igaz, hogy a nap minden perc�t �gy �lem meg, hogy tudat�ban vagyok az eml�keknek. Akaratlanul a csontjaimba iv�dtak, a r�szemm� v�ltak. Minden pillanat, mozdulat �s sz�. De soha nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. M�r nem, soha t�bb�.
�sszeszor�tottam a fogam.
Kivittem a b�gr�t �s a mosogat�ba raktam. Eszembe jutott, ha fel�bred, biztos �hes lesz. R�vid gondolkod�s ut�n �rtam neki p�r sort, amit az asztalon hagytam �s a t�sk�mmal kil�ptem a h�zb�l. Miel�tt be�ltem volna, eszembe jutott az Emily tragacsa. �gy d�nt�ttem, hogy nem vacakolok a von�horoggal, gyorsan lerendeztem �s p�r perc m�lva m�r a legk�zelebbi nonstop hipermarket fel� sz�guldtam.
V�logat�s n�lk�l megpakoltam a kosarat friss �lelmiszerekkel, majd szint�n temp�san hazahajtottam.
Ugyan �gy aludt, ahogy ott hagytam. A cetlit eldobtam �s csendben kipakoltam a konyh�ban. Az �r�ra pillantva meg�llap�tottam, hogy m�r reggel van, b�r a s�t�t h�felh�k miatt ez alig �szrevehet�. A sz�l egyre er�sebben kavarta a nagy pelyhekben hull� havat.
 Azon gondolkodtam, vajon mit szeret. �gy gondoltam mindenb�l k�sz�tek egy kicsit. Pr�b�ltam felid�zni, hogyan k�sz�l a r�ntotta. �pp a toj�sokat igyekeztem halkan felverni, amikor meghallottam a mocorg�s�t. Besuhantam a nappaliba �s tisztes t�volban meg�lltam t�le, kezemet a h�tam m�g� fonva.
K�b�n n�zel�d�tt, l�tszott, nem tudja, hol lehet. Azt�n, mint akit megcs�ptek, t�gra ny�lt szemekkel hirtelen fel�lt.
- J� reggelt! – k�sz�nt�ttem.
Megk�sz�r�lte a tork�t �s rekedten v�laszolt.
- J� reggelt! – zavartan sz�tn�zett �s a fali�r�n akadt meg a szeme. – Jaj, nagyon elaludtam, nem akartalak ilyen sok�ig feltartani, gyorsan �sszeszedem magam.
- Nem zavarsz. K�sz�tettem neked reggelit. –lassan megindultam a konyh�ba, de mivel nem mozdult visszafordultam. Meglepetten b�mult r�m, m�g a sz�j�t is elt�totta. Hirtelen hangosan felnevettem, ett�l az arca m�g jobban megny�lt. Engem is meglepett, m�r nem is tudom mikor nevettem sz�vb�l. De ahogy ott �lt, t�gra ny�lt szemekkel, mint egy kisgyerek, aki el�sz�r l�tja a t�lap�t.
Megk�sz�r�ltem a torkom �s b�tor�t�an intettem neki. Lassan fel�llt, kiny�jt�ztatta a derek�t �s megindult ut�nam.
- Am�g aludt�l bev�s�roltam, de mivel nem tudom mit enn�l sz�vesen, t�bb mindent k�sz�tettem. Van s�ltszalonna, toj�ssal. Vagy lekv�r �s m�z. Esetleg zabpehely? De ha szeretn�l, ak�r egy szendvicset is �sszerakhatok – mutattam a v�laszt�kot a reggeliz� asztalon.
� megint �mulva b�mult.
- Most �gy gondolod, t�lz�sba estem? – k�rdeztem ism�t hangosan nevetve, mire � is egyre sz�lesebben mosolygott.
- Egy hangy�nyit. – v�laszolt most m�r nevetve. – Ha megengeded, haszn�ln�m a mosd�t.
- Persze, a folyos� v�g�n balra.
Keresg�lt a t�sk�j�ban, majd fel�m fordult.
- A toj�s j�l hangzik – k�ld�tt fel�m egy mosolyt, majd elvonult.
Izgatottan kezdtem a toj�s s�t�s�nek. Hirtelen nagyon feldobottnak �reztem magam, dudor�szni t�madt kedvem.
„ Ak�rcsak Esme „– villant az agyamba �s a meghitt �rz�s tovasz�llt. Nem akarok eml�kezni!!! Gyors mozdulatokkal egy t�ny�rra kapartam, majd az asztalra raktam. A g�z�lg� toj�s illata bet�lt�tte az orromat, el�t�r� eml�keket felid�zve.
- Baj van? – j�tt az ijedt k�rd�s az ajt� fel�l. R�pillantva egy megszeppent l�nyt l�ttam. Sz�ve �r�lt �temben vert. �szre sem vettem, hogy marokra fogtam a sz�k t�ml�j�t, ami recsegve pr�b�lt ellen�llni a szor�t�snak. Gyorsan elengedtem �s h�tr�bb l�ptem. M�r megint megr�m�tettem.
- Nem, semmi – leheltem egy er�ltetett mosoly k�s�ret�ben – csak eszembe jutott valami.
B�tortalanul k�zelebb j�tt, lassan kih�zott egy sz�ket �s le�lt. K�zben a szem�t nem vette le r�lam.
- Sajn�lom, nem akartalak megijeszteni.
Megr�zta a fej�t, de nem sz�lt semmit. Lassan megk�stolta a toj�st �s r�m mosolygott.
- Finom – habozott, majd f�l�nken megk�rdezte – Kaphatn�k egy kis s�t?
Hirtelen bevillant, hogy meg sem s�ztam a toj�st. Vill�mgyorsan megfordultam �s m�r ny�jtottam is fel� a s�sz�r�t. D�bbenten vette el.
- H�-ha! Te azt�n gyors vagy!- k�zben olyan fejet v�gott, mint akit m�r ez sem tud meglepni.
Kuncogva v�llat vontam �s �n is le�ltem. J� volt n�zni, ahogy egyre gyorsabban t�mi mag�ba az �telt. Nagyon �hes lehetett, mert m�g leveg�t is alig vett. Azt�n hirtelen els�padt, lerakta a vill�t �s felpattanva a mosd�ba szaladt. Ut�na sietve hallottam, ahogy mindent kiad mag�b�l.
Vajon elrontottam valamit? Rem�lem, nem miattam lett rosszul!
Halkan bekopogtam az ajt�n, de nem j�tt v�lasz. Hallottam a szapora sz�vver�st, de semmi mozg�st, ez�rt benyitottam.
A f�ld�n kucorgott, homlok�t a h�v�s csemp�hez nyomta.
- J�l vagy? – lassan mentem k�zelebb, b�gyadtan n�zett r�m.
- Nem, nem vagyok – szeme ism�t k�nnybe l�badt, eg�sz test�ben remegett. – Valami nagyon nem stimmel velem.
- Seg�tek – hajoltam k�zelebb �s mikor nem tiltakozott, felnyal�boltam a v�kony testet. Meglepetten n�zett, de nem ijedt meg.
- V�mp�rer� – magyar�ztam mosolyogva.
Emberi temp�ban bevittem a kanap�ra �s �vatosan betakartam.
- A h�ny�s �gy tudom term�szetes ebben az �llapotban – pr�b�ltam vigasztalni.
- Csakhogy �n k�t hete nem tudok enni, mert semmi szil�rd �tel nem �ll meg bennem – fintorgott – csak folyad�kon �lek.
M�g mindig reszketve hunyta le a szem�t
Mag�ra akartam hagyni, hogy pihenhessen, de meg�ll�tott.
- K�rlek, ne menj el! – intett a fotel fel�. – Sajn�lom, hogy ennyi gondot okozok… - kezdte ism�t a menteget�z�st.
- Hidd el, nem �gy van. S�t… �r�l�k Neked – b�tor�tottam. – Most, hogy itt vagy, r�j�ttem, mennyire mag�nyos vagyok – szomor� mosolyra h�ztam a sz�mat. – �s ha j�l gondolom, ezzel Te is �gy vagy, nem?
Fej�t lehajtva v�laszolt.
- Nincs senki, akinek hi�nyozn�k – cs�v�lta a fej�t k�nnyes szemmel – M�g ma sem…
Egy pillanatig nem �rtettem mir�l besz�l, majd beugrott, hogy holnap kar�csony. Oh, t�nyleg, m�g nem mentem el a f��rt, amit m�r hetekkel ezel�tt kin�ztem az erd�ben. Minden �vben d�sz�tek f�t, begy�jtok a kandall�ba �s �ltatom maga, hogy j� �gy nekem.
- Tudod mit? – lelkesedtem fel – Ma fergeteges kar�csonyi bulit tartunk! Mit sz�lsz?
K�tkedve n�zett r�m, majd mosolyogva megjegyezte:
- Ok�, v�letlen�l nincs semmi dolgom.
�r�met akartam szerezni neki, nem akartam l�tni az elkeseredetts�get a szem�ben. Hirtelen egy csom� �tletem t�madt, teljesen felp�r�gtem t�le. El� kell szedni a d�szeket, elhozni a f�t, stb., stb., stb.
Olyan vagyok, mint Alice…
A gondolatra megint visszat�rt az ismer�s szor�t�s a mellkasomba.
 Vajon most mit csin�l? �t ismerve m�r napok �ta energiabombak�nt szervezkedik �s kibor�tja a t�bbieket!
Egy pillanatig elr�vedtem. A t�bbiek… Oh, a francba!
Megr�ztam magam �s a jelenre koncentr�ltam.